left KEZDŐSZŐLÉSZ

vasárnap, január 27, 2008

Heimann Syrah 2006


Pincészet: Heimann pincészet, Szekszárd
A bor adatai: Ára: kb 2.700 Ft • Alc: 13 % Vol.,• száraz vörös;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, Bortársaság, addel.hu ; Egyéb:



A bor pontozása:
abszolút = 4,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: "A több, mint egy hektárnyi, perzsa legendájú szőlőnek igazán jó beköszönés volt ez a száraz, meleg ősz. Nagy fakádban erjesztettük, 5hl-es hordókban érleltük ezt a szinte hónapról hónapra finoman szépülő, egzotikus ízvilágú tételt. A Syrah számunkra is egy kísérlet. Magunkra vállaltuk a kockázatát a fajta szekszárdi megmérettetésének. A szűz termés eddig igazolta becsvágyunkat. ";
Mások a borról: "a vákuum leengedése után pillanatragasztó-illat lengte be a helyet. Párom felvonta a szemöldökét vádlón, aztán mégis valami jót mond. A bor mondjuk nem esett szét, csak cseppet könnyedebbedett. Kérdem is tőle, illatában vajon mi ez a lekvár? Azt mondja: nekem ez inkább rohadt gyümölcs ... ismét elővettem, de ürességet érzek. Vékonyabb, csúszósabb. Olcsó ragasztószag, higítosság, pedig épp kezdett tetszeni a lekvár/virág kombináció... de ez valahogy nem syrah. 3 pont. Forrás: Fater.hu" "Egysíkú bor, indul az aszaltszilvás, kicsit csokis illattól és eljut: ugyanoda. Forrás: borvirág"
A bor szubjektív értékelése: Az egyre lendületesebben és merészebben kísérletező szekszárdi borászat legújabb fajtája eme Syrah, mely még az új telepítésből adódó első termőévek szűzies produktuma. Infó szerint a gyümölcsöt teljes érésben szüretelték, fakádban erjesztették 20 napon keresztül héjon, majd utána 5 hl-es tölgy újhordóban érett.

Heimann Zoltán nagy hívő hírében áll. Mármint hívőségét elsősorban a Kadarka szinte már küldetéstudatos tiszteletében értem, de a Syraht is a borvidéken kevésbé elterjedt volta ellenére, egy igen komoly jövőképpel rendelkező fajtának tartja Szekszárdon is.

Persze engem most inkább az érdekel a borban, hogy van e jelene, ha már kinyitottam (jövője biztos van mert ahogy a borász hisz a fajtában, én mint nagy tisztelője úgy hiszek benne). Eme hitemet két hasonszőrű blogon publikáló kollega friss kóstolási élménye ugyan nem támasztotta alá, de hát már csak ezért is lássuk a medvét.

Bíborvörös szín, könnyed megjelenés az üvegfalon keresztül, nem tapad, nem ragad inkább vidáman pördül-fordul. Illatban elsőre nagyon kevés, nem jön át a vidámság, amit egy intenzív gyümölcsösség képében tudtam volna magamnak kivetíteni. Hagyni kell (kellett), hogy pördüljön tovább. Félóra után és melegedve szobahőmérsékletre már próbálkoznak az illatok kapaszkodni, de egy biztos nem illatbomba a bor. Bele lehet egy-két dolgot magyarázni, de alapesetben olyan széplelkű, diszkrét és elegáns képbe hajló, egyébként érett jegyeket feltüntető italnak tűnik. Nincs domináns illatjegy. Ha mégis, akkor fűszeres és borsos.

Kortyban azért a korához jellemző piros gyümölcs megjelenik elöttünk. Fiatalos összhatás, "kedves tanninokkal", harmóniában levő savakkal és alkohollal. Pici kis kávés-csokis édesség, de nagyon halványan. Alapvetően egy szép, harmónikus, kevés díszítőjeggyel rendelkező vörösbor. Akárhogy feszegetjük, nem jön le több réteg róla.

Nem az év felfedezése, de nem is A csalódás. Most jó fogyasztani, nem biztos hogy ezek után a második palackot még évekig fektetem. Egy év múlva azért megnézem mi lesz belőle.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

szerda, január 23, 2008

A nagy zabálás


Én csak így hívom. Marketingileg besúlykolva pedig Torkos Csütörtök. A tavalyi élmények alapján csak azt tudom ismételgetni, hogy ne hagyd ki. Gyarló érzés, de tényleg az ember mindennek jobban örül, ha tudja hogy jó üzletet csinált. És itt igaz a félár (féláron kaja, pia). Egy napért senki nem hamisít étel illetve -itallapot.

Mert nincs is szebb a kulináris élményeknél. Irány tehát az éttermek világa 2007 február 7. -n. Ez a mi népszavazásunk. Szavazz a hasaddal és vigyél el mégegy embert (nehogy jövőre elmaradjon:). Jó helyekre már érdemes most bejelentkezni, mert dolgozik a zabáló maffia és lenyúlja a legjobb helyeket. Ne engedjük!
Részletek ITT.

Olvasd tovább...

kedd, január 22, 2008

Grüner Velteliner 2006 - Domaene Wachau


Pincészet: Die freien Weingaertner Wachau, Wachau Austria
A bor adatai: Ára: kb 8 Euro • Alc: 12,5 % Vol.,• Sav: 6,5 • Cukor: 3,1 g/l• száraz fehér;
A bor beszerezhetősége: Internet: fww.at, Egyéb: OMV Austria



A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: Igazából nem is erről a borról akartam írni. Austriában egy üzleti vacsorán kóstoltam egy Grüner Veltelinert egy bizonyos Jurtschitsch úriembertől és majdnem leestem a székről. A vendéglátó épp a bevezető beszédét tartotta, de én egyszerűen nem tudtam odafigyelni. Annyira meglepett a bor a lehengerlő exotikus illat és -ízvilágával hogy paff voltam. Hazafelé el is döntöttem hogy ha nem is Jurtschitsch úrtól, de Wachauból mindenképp beszerzek valami szép példányt.
Így jutottam hozzá egy OMV kúton egy palack Veltelinerhez meg egy palack Rieslinghez. Első dolgom is volt ahogy megérkeztem, hogy kipukkantsam, illetve tekerjem, hisz tőlünk nyugatra egyre gyakoribb a bajonettzáras lezárása a palacknak.
A pincészetről a honlap tanulsága szerint kiderül, hogy nem más mint egy egyesülés, több 600 független termelő összefogásával. Ez ma kb. 420 ha. jelent, mely úgy egyharmada a teljes Wachau borvidék területének. Különlegességeük, hogy így gyakorlatilag Wachau szinte összes dűlőjéből szüretelnek termést, azaz egy igen átfogó szortimentet tudnak a legaendás Zöldveltelini, Riesling, Pinot Blanc, Chardonnay fajtákból felmutatni.
Boraikat három minőségi kategóriába sorolják, ezen belül is még külön dűlőket is megkülönböztetnek fajtánkánt. A kóstolt bor az úgynevezett Terassen család tagja, mely gyakorlatilag sok kis külön teraszról egybeszüretelt termés palackozása, ahol nem éri meg a kis mennyiség miatt dűlőket megkülönböztetni. Ezenbelül a Federspiel osztályzatot kapta, mely a középső minőségi kategória (a piramis tetején a smaragd áll).
A borról egyéébként példaértékű leírás található szinte minden infóval a fajtáról, szüretről, borleírásról, tényleg egy élmény és lenne mit tanulni belőle nálunk is.

Szóval ez is király kis Velteliner, de hiányzik belőle a Jurtschitsch féle meghökkentő karakter (egyszer még beszerzek belőle). Nem tudom egyébként mi a jellemző a Veltelinire, nem tudnék tipikus jegyeket felsorolni, csak azt hogy van benne valami exotikus. Olyan, amit nem keverhetsz össze a Chardonnayval. Inkább fűszeres mint gyümölcsös, az a sárga érett alma ha már gyümölcs és egy nagyon diszkrét déli gyümölcsös (mangó?) lezárás a korty végén. Az egész nagyon üde, de nem a reduktívos jellegű, hanem a természetes savakon nyugvó és vszleg a fajtára jellemző jegyek miatt (persze biztos technológia is). És sós-borsos leheletnyire a közepén. Nagyon finom, harmónikus, kiegyensúlyozott. Ennyi igazából és ez rengeteg.

Lehet, hogy egyébként meg túl sok magyar bort kóstolok és jó lenne már kinyitni az ajtót a nagyvilágra is? Ilyen borokért biztos megéri.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

vasárnap, január 20, 2008

A borrá válás útja IV. - Belenyúljunk vagy ne nyúljunk?


Amiről írtam az elmúlt három bejegyzésben az talán segített betekinteni a borrá válás nagy előadásának kulisszái mögé. Mindez azonban elsősorban a szőlőlé természetes úton történő borrá válásáról szólt. Az első bejegyzés az magáról a felszín alatt zajló kémiai folyamatról (erjedés), a második a szőlő feldolgozásának technológiájáról, míg a harmadik az egyetlen szükséges és talán elengedhetetlen külső beavatkozásnak tekinthető tevékenységről, a kénezés szerepéről szólt. Ezzel egyébként el is készülhet a borunk. Elkészülhet, de mégis előfordulhat hogy ilyen-olyan okból segíteni kell borunknak hogy kihozza magából a maximumot.

Örök vita a borszeretők táborán belül, hogy mennyire nyúlhat bele ilyen esetben a vincellér a borba. Az egyik tábor szerint egyáltalán nem, legyen teljesen természetes az, ami a poharamba kerül. Mások már nyitottabbak (tán jobban ismerik, hogy hogyan készül a bor) és megértik, vannak esetek amikor bizonyos korrekció elkerülhetetlen, de nem veszélyezteti a bor természetességét. És van egy harmadik fogyasztói tábor, akit igazából egyáltalán nem érdekel az egész, csak olcsó legyen.

Mint minden területen a borkészítés területén is előfordul mindenféle "figura". A fanatikus biodinamikus tűzzel hajtott terroiristán keresztül a végletekig cuccozó, ipari borgyárosig tényleg minden fajta.
A két világ közti különbség kibontása szétfeszítené eme írás kereteit (és amúgy sem tisztem), amire azonban vállalkoznék az egy rövid összefoglaló arról, hogy szerintem mik a megengedettnek, illetve elfogadhatónak tekinthető módok, mik amik már a kémia határát súrolják, de szélsőséges esetben még használhatók és mik a bor teljes jellegét megváltoztatni képes beavatkozások (hálistennek erről tudok a legkevesebbet). Egyébként tán még az utóbbival sem lenne nagy probléma, ha a fogyasztó tudna róla mivel manipulálták a poharába öntött nedűt...
A szövegben zölddel jelöltem, ami szerintem abszolút benne van a pakliban, sárgával ami lehet de nem muszály és pirossal ami szerintem már túl nagy beavatkozás a bor természetébe.

Derítés, szűrés - még a leglaikusabb borivó is először megnézi a bort mennyire tükrös, mennyire tiszta. A bor átláthatóságából sokan már a minőségre is következtetnek. Csillogó, kristálytiszta akkor csaki remek bor lehet. Ezért sok vincellér, még ha a bor minőségére nincs is akkora hatással deríti, azaz a borban található mikróméretű lebegő részecskéktől megszabadítja a bort. Ez egy teljesen elfogadott módszer és sok természetes módja létezik. Legtermészetesebb a tojásfehérjével való derítés, főleg vörösborok esetében. 100 l-ként 1-3 db tojás fehérjéjét borral elkeverve a hordóba öntjük és gondosan elkeverük. Másik gyakra használt módszer a bentonitos kezelés. A bentonit egy ásványi eredetű, nagy felületű derítőszer. Nagy aktív felületének köszönhetően megköti a borban lebegő kolloidrészecskéket. Csersav-zselatinos derítés elsősorban fehérborok derítőanyaga és a bor színét is kissé elhalványítja. Határseset, de még kisméretben is sokan használják.
A bort ezenkívül lehet szűrni, mely általában a derítést követő munkafolyamat és főleg a palackozás elött használatos. Kisméretben nem jellemző. A legagresszívebb módszer ezen a területen a hőkezeléses pasztőrizálás, amikor is legfeljebb egy perc időtartamra felmelegítik a bort 85 C-ra, hogy megsemmisítsék az esetleges káros szerves anyagokat, baktériumokat.

A savtartalom szabályozása - húzós ügy. Korábban már volt róla szó, hogy a sav mennyisége és minősége szabályozza a bor élvezeti értékét. Sok akkor nagyon durva, húzós lesz a bor, ha kevés akkor meg túl lágy és kevésbé eltartható lesz a borunk. Savcsökkentésre legyegyszerűbb módszer a házasítás, ha van lágyabb borunk (persze legtöbbször nincs:). Ha nincs akkor jöhet a hidegkezelés, azaz 1-2 hétre a szabadba helyezzük a tárlóedényt ha tudjuk. Hideg hatására borkő csapódik ki. A következő lépés már kémia és a legelterjettebb módszer a szénsavas mész bevetése. Használatával 1-3 g/l értékkel csökkenthető borunk savtartalma. Ha ez sem segít, azaz ennél jobban kell csökkenteni a savat, akkor irány a kettős sós savtompítás, ami azonban már jellegében is teljesen megváltoztathatja a kezelt anyagot.
Savat persze növelhetünk is. Segít ebben a kierjedt bor gyors lehűtése, korai fejtés erősebb kénezéssel is. Ha nem akkor borkősav vagy és citromsav használatával lehet a savat növelni.

A bor alkoholfokának emelése. A szüretelt mustnak illik egy bizonyos cukorfokot elérnie, hogy a bornak megfelelő alkoholszintet biztosítson. Ez függ a szőlő művelésétől elsősorban illetve a termőhely adottságaitól és az évjárattól is (másodsorban). Fehérboroknál ez az elvárt szint kb 18, a vörösöknél inkább 19 cukorfok. Ha kell akkor még a bortörvény is megenged 2 térfogatszázaléknyi alkoholtartalomnövelést must édesítésével megemelni. Lehet persze a kész száraz bort is édesíteni, tartósított musttal vagy kisméretben kristálycukorral, de ezzel egy valamit magára adó vincellér remélhetőleg soha nem él.

Extrakttartalom növelése - Ha beltartalomban (cukor, sav, aroma...) komolyabb anyagot szeretnénk, akkor logikus és ma már gyakran alkalmazott megoldás a must sűrítése, azaz víz elvonása a mustból. Ma már több ilyen eljárás is létezik. Jegelés: szőlőt -10 C-kon préselik, így a víz jégkristály formájában visszamarad. Membrános eljárás: a mustot nagy nyomáson átpréselik egy membránon, a vizet így kiszűrve a mustból. Egyre gyakrabban használt, de etikailag nem teljesen álátámasztott megoldások ezek, melyeket értelemszerűen nagyobb méretben művelhetők.

Színjavítás. Bortörvény nem engedi (szerencsére). Kisméretben lehet fehérborok esetében vadsáfrány virágszirmának kivonatával zöldessárga színt adni, míg a karamell a bornak aranysárga, borostyánkősárga színt ad. Vörösboroknál előfordul úgynevezett színező vörös szőlő fajták használata (húsában is vörös, nemcsak a héjában), melyekből egy-két tőke szürete is hatással lehet egy hektó bor színére. Egyéb vad módszer például a bodza érett gyümölcs levének cefréhez keverése. Mindkét módszer viszont erősen árulkodó nyomokat hagy a kóstoló poharának falán...

Almasavbontás - vörösborok esetében elengedhetetlen, hogy a durvább almasav egy része lágyabb tejsavvá alakuljon át. Ez történhet spontán a pince tavaszi felmelegedésével, de korábban is a pince kíméletes felmelegítésével 20 C-ra.

Ezenkívül persze rengeteg egyéb módszer létezik ilyen-olyan céllal (örömmel veszek hozzászólásokat, ha ismersz és fontosnak találsz még más módszereket is). Csak a bortörvény 40 féle engedélyezett segédanyagot sorol fel, és akkor még nem beszéltünk a tiltottakról. Szóval lehet ezt a borkészítést nagyon egyszerűen, de nagyon trükkösen is végezni. Fogyasztó legyen a talpán aki ebben valaha is kiigazodik. Én amondó vagyok, hogy a legjobb módszer elmenni a pincészetekbe, sokat kérdezősködni, érdeklődni és tanulni. És persze kóstolni, kóstolni, kóstolni...

A bejegyzés a "Borrá válás útja" sorozat része

Olvasd tovább...

vasárnap, január 13, 2008

Az ideális borbeszerzés...


Újabb bizonyíték, hogy a pihent elme definíciójának határai ma még ismeretlenek a számunkra. Az alábbi videót nehéz überelni. Esetleg csak azzal, hogy megveszed a kütyüt, csatlakozol és várod hogy csorogjon a lé:)

Olvasd tovább...

Jól esett, hogy jól esett


Ma (azaz tegnap) este megtörtént. Elvittem az Olaszrizling boromat egy vendégségbe mutatóba. Persze nem ez volt a fő attrakció. Megkért a nagyon kedves házigazda hogy vigyek bort, mert úgymond értek hozzá. Kiválasztottam egy Nyakas 2006 Rizlinget, meg egy 2003 Juhász Bikát. Majd becsempésztem mellé egy palack Rizlinget ala Spicc 2007.

Pincében már kóstolták mások, de környezetéből még nem ragadtam ki. Féltettem is szegényt. Ez egyébként gáz, mennyire hozzá lehet nőni így valamihez. De tényleg egész évben kezeled, ápolgatod, simogatod és áldozol rá rengeteg időt. Bort akarsz készíteni, mégis valahogy már nem is az a fontos. A folyamat a fontos, amibe belekerülsz, ami magával ragad. Az a mindent összekötő vezető vonal a telepítéstől, a metszésen, zöldmunkán keresztül a szüretig. Onnan indul és ide ér, egy láthatatlan kéz. Valami ami mutatja az utat ha odafigyelsz. Ennek mind benne kell lennie a borban. Legalábbis szeretném. Ezért olyan nehéz megmutatni.

De hát eljön az idő, mégha nem is állunk még teljesen készen. Szóval az Olaszrizlingemet ajánlottam apperitifnek, tudván hogy ilyenkor még mindenki oda figyel mit mondasz (nagyobb társaság volt az eset és nem borkóstolásra gyűltünk össze).
Nekem speciel nehéz dolgom volt, mert az influenza utóhatása lezárta a szaglószervemet, így viszont jobban bírtam figyelni a reakciókra.
Erős meglepetés. Nem gondolták volna. Kifejezetten finom. És nagyon hamar elfogyott. Ennyi röviden. Jól esett, hogy jól esett.

A Nyakasból, meg a Juhászból is maradt a végére a palack alján, pedig remek bor mindkettő.
Nekem meg a májam most kivételesen nem az alkoholtól hízott nagyra:)

Olvasd tovább...

szombat, január 12, 2008

Influenzás bejegyzés


Mint rendes családapát engem is elért a vidám családi influenzás váltóverseny. A gyerkőcöktől indult a menet, akik még időben átadták az asszonynak a botot, amit egy jól ütemezett mozdulattal az utolsó pillanatban, befutóként nekem is sikerült a végén megkaparintanom.
Utálok beteg lenni, hőemelkedésnél általában már végrendeletet iratok és elvárom, hogy az egész család együtt érezzen velem. Eme állapot azonban hálistennek ritkán esik meg velem. Úgy tűnik a jó ütemben, folyamatosan, de megfelelő adagokban és természetesen jó minőségben adagolt bor nevezetű immunvédő folyadék szakértően váltja ki áldásos tevékenységét.
De mit tehet egy ilyen áldatlan állapotba került borissza?

Bort kóstolni az ugye nem működik. Érzékszervek tompán lebutulva, hangulat meg mélyen aláásva. Úgy döntöttem, ha inni már nem is tudok bort, akkor legalább kultúrálódok felőle. Bevásároltam néhány szakirányúnak nevezett magazint gyógyírnak. Év végén egyébként is komálom a toplistákat, amiket előszeretettel állítanak össze eme magazinok is az éves termésből.

Így akadtam egy tudósításra, az egyébként néha fárasztó, illetve bosszantó írásokat előszeretettel publikáló Decanterben egy eseményről, melyről már olvastam korábban, de egy bizonyos körülményre csak most világított rá a teljes szövegkörnyezet.

Ez az úgynevezett Decanter World Wine Award. Az anya Decanter grandiózus világméretű borértékelő versenye. l7462 bor 22 régióból. Impozáns adat, ha a méret a lényeg. Tematikája szerint az első körben a régiók borait egy négytagú panel kóstolta (természetesen vakon), élükön egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező, világszerte elismert borszakértő elnökkel. A borokat 12-es csoportokban kóstolták árszínvonal, szín, fajta, azonos stílusú borok egy csoportba kerültek. 20 pontos rendszerben pontoztak, öt ketegória jött ki a végén. Díj nélkül 14.4 pont alatt, 15.4-ig ajánlott efölött díjazott (bronz, ezüst, arany). A versenyen 114 aranyérem született. Ezután minden régió aranyérmes borát újrakóstolták, ezúttal már egymás ellen. Minden stílus aranyérmese kapta meg a regionális trófeát. 79 regionális trófea született. Majd ezután még egy kör a regionális trófeát nyert borokkal, szintén rokon kategóriákban és megszületett a 25 nemzetközi trófea (ebből 14 újvilág, 11 óvilág azaz Euópa, ebből meg 6 francia). Azaz lebontva a piramist: 17462 => 114 => 79 => 25. Ezenkívül volt még a 114-n felül ezüst, bronz és ajánlott (hogy ne menj díj nélkül haza).

Szimpinek tűnik a rendszer, a Decanter persze el van ájulva tőle, nem győzi elégszer hangsúlyozni, mekkora érték itt egy érem ugye. Biztos igazuk van mert sok pénzt költhettek rá. Engem inkább azonban az egésznek a magyar illetve keleteurópai vonatkozásai fogtak meg.
Kelet-Európa összesen 39 értékes díjazást (ezüsttől fölfele) hozott el, ebből hazánknak 11-et sikerült begyűjtenie. Ezzel azonban nem mi vagyunk a régió csúcstartói. Szlovénia borai begyűjtöttek 2 regionális trófeát, 3 aranyat és 15 ezüstöt, azaz összesen 20 plecsnit. Szlovénia, érted?! Majdnem kétszer annyit mint mi, nem beszélve az igazán nagy vad regionális aranyokról (ami ugye már nem is mennyiségi, hanem minőségbeli különbség).
Kis hazánk ellenben idén nem tudott begyűjteni regionális trófeát (ahogy tette ezt tavaly Vylyan Pinot Noir 2004).

Aranyérmet 4 borunk kapott édes fehér kategóriában mind a tokaj-hegyaljai borvidékről(Gróf Degenfeld Tokaji Aszúesszencia 1999, Disznókő Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2002, Royal Tokaji Aszúessencia 1996, Royal Tokaji Mézes Mály Aszú 6 puttonyos 1999). Vörös, Rozé, Száraz fehér sehol.

Ezüstérmet édes fehér kategóriában 5 borunk kapott (Andrássy Pincészet Tokaji Aszú 6 puttonyos 2000, Bodnár Pincészet Tokaji Muscat Lunell Aszú 6 puttonyos 2000, Château Dereszla Tokaji Aszú 5 puttonyos 2003, Dobogó Pincészet Mylitta Álma Tokaji 2005, Hétszőlő Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2001), míg vörösben 2 bor találtatott érdemesnek eme címre (György Villa Kemendy Cabernet Franc Barrique 2003,Vylyan Villányi Pinot Noir 2005).
Volt ezen kívül még bronzkategóriában 3 édes fehér, 4 vörös és 11 ajánlott.

Ezekre a díjakra természetesen büszkék lehetünk, de az egészből nem tükröződik az a nézet, hogy mi valahogy már ott kavarnánk a Nagyok árnyékában. Főleg fájdalmas, hogy gyakorlatilag egyetlenegy száraz fehér bor sem találtatott érdemesnek a kiemelésre. Valahogy a vörös tekintetében nem lepődök meg annyira, habár elgondolkodnék némely nagy vörösborunk nemzetközi szintre már lassan felkapaszkodó árszintje miatt...
Az odaitélt díjakban valahogy a régi becsontosodott értékrendet venni észre. Édes Tokaji, főleg Aszú és más szinte semmi. A díjazott borok között nehéz felfedezni valamilyen új koncepció vagy innováció nyomát. Mintha megállt volna az idő.

Nem tudom persze hány magyar bor került benevezésre (erről nem találtam infót, ha van esetleg valakinek...). Ha sok akkor az a baj, mert transzparensnek nevezhető az eredmény. Ha meg nem akkor az a baj, mert megint nem értünk a Marketinghez.

Szóval Szlovénia. Lassan odajutunk boroldalon mint a nagy magyar gazdaság esetében Romániával. A lesajnált szomszéd a leállósávban előz és észre sem vesszük a orrunk magasban tartott helyzete miatt, hogy előbb érnek oda Európába mint mi.

A pesszimista hangulatért meg elnézést. Biztos az influenza tehet róla.

Olvasd tovább...

vasárnap, január 06, 2008

2007 legizgalmasabb kóstolásai


A 2007-es év során a képernyő jobb oldali oszlopában vezetett "2007 legizgalmasabb kóstolásai" rovat az újév nyitányával archiválásra kerül. Helyét természetesen a "2008 legizgalmasabb kóstolásai" rovat veszi át, mely mostantól folyamatosan feltöltésre kerül.

Persze a sok jó bor 2007-es listája sem tűnik el nyomtalanul. Íme a lista az örökkévalóságnak:

1) Ráspi Zweigelt 2004 - 8p
2) Homonna Fumint Határi dűlő 2005 - 7p
3) Tóth István - Egedhegy Kékfrankos 2000 - 7p
4) Tamás Olaszrizling 2005 - 7p
5) Takler Regnum 2002 - 7p
6) Sebestyén Grádus 2003 - 7p
7) Szeremley Kéknyelű 2003 - 7p
8) Ráspi Kékfrankos Válogatás 2004 - 7p
9) Pannonhalmi Chardonnay 2004- 7p
10) Tokaj Noblis sárgamuskotály 2005 - 6p

Olvasd tovább...

St. Andrea Napbor 2006


Pincészet: St. Andrea, Egerrszalók - Egri Borvidék
A bor adatai: Ára: kb 2.300 Ft • Alc: 14 % Vol.,• száraz fehér;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Esszencia, Decanter. Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 5,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Viszonylag telt szín, közepesen intenzív illat. Első szippantásra tömény zsírkréta. Aztán pörkölt mogyoró és kovakő. Órákkal a nyitás után a domináns agyaghoz virág és széna társul. Inkább érdekes és egyedi, mint csábító. Kóstolva némi csalódást okoz: közepes test, olajos, krémes textúra, tompa savak, az ingerküszöb környékén szöszmötölő aromák. Az illatot verbálisan még föl lehetne tupírozni (akinek inge), de szájban szerintem menthetetlen. Elhagyja magát, mint egy rubensi teltszőke. A korty végén alkoholos hév. A közepesen hosszú lecsengésben kis kesernye. Forrás: Művelt Alkoholista.
Ásványosság a fő jellemzője. Középsárga telt szín, kissé olajos mozgás. Illat: folyóparti kavicsokra öntött sárgadinnyés koktél, savanyúcukor. Szájban ahogy a St. Andrea fehérektől megszoktam krémes, olajos, sima. Illathoz képest ízben szinte semmi gyümölcs, inkább a kavicsok, bár azok szépek. Középen aztán lapos, csúnyán megvizesedik, ahonnan végül egy alkoholos édeskés csípősség rángatja ki. Így közepesen hosszú az utóíze, de nem éppen egyedi. Összeségében jól iható, könnyen csúszó, kellemes bor. Az íz közepén levő hullámvölgy - bizony annak nem szabadna ott lennie. Ott kellene áradnia a gyümölcsöknek. Forrás: Palack."
A bor szubjektív értékelése: Egy bor kerül kiemelésre az ünnepi felhozatalból. Mert megérdemli természetesen. Igaz hogy nehéz volt néha időt szánni a kóstolásnál oly fontos odafigyelésre a nagy családi forgatagban, de erre a borra önző módon külön fókuszáltam (talán a legtöbb borkóstolási jegyzetem Lőrincz György borairól szól).

A bor az elérhető infók szerint hatféle szőlőből készült, chardonnay, pinot blanc, hárslevelű és kevesebb sauvignon blanc, tramini és pinot gris. Minden része kis fahordóban, spontán (fajélesztő nélkül) erjedt.
Sajnos az egyébként egyedi honlapról nem sok adat jön le. A Napbor alatt még a 2003-as leírása található (többedszer észlelhető bosszantó hiba a magyar borászatok honlapjaival kapcsolatban).

Egy olyan minden bele cuvee tehát. A fajták keverésének hátterében persze bizonyosan valami borász logika azért rejtőzik. Laikusként a címke illetve elnevezése alapján egy érett, erős, széles és "kényelmes" bor képe lebeghet a fogyasztó elött.

A bor világossárgán nyit, picit fehéres reflexekkel. Nyitás után tíz perccel ráborulva elöször pörkölt szotyi, pattogatott kukorica, majd érett mangó és vanília. Gyümölcs inkább háttérben, elöl már a másodlagos érési aromák és a finom hordókezelés illatai mutatkoznak.
A bor a korty után már kitölti a szánkat, elsőre tartalmasnak és igen harmónikusnak tűnik. Ízvilág továbbra sem intenzív. Savak ellenben nagyon szépek, lebegnek, viszik a bort, de nem tolakodnak. Krémesség csúszik be, olajos kisérővel. Az elsőre érzett tartalom valahogy azonban nem vált át szélességbe, akárhányszor is kortyolgatjuk. Érdekes viszont, hogy nálam a magas alkohol rendben volt, abszolút nem lógott ki, pedig fehérnél általában nekem nem jön be.
A korty folyamatosan igér valamit, amit aztán nem vált be. Az érdekessége az hogy a belépő ellenére nincs különös érdekessége (pedig várnánk). Szép egri fehér, kellemes összhaggal a végén. Szerintem a karácsonyi halhoz kitűnő volt. Magában fogyasztva már lehet hogy többnek kéne kijönni a cső végén.
Van még egy palack. Adok neki félévet, hogy izmosodjon. Én bízok benne.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

kedd, január 01, 2008

BUÉK !


Olvasd tovább...

vasárnap, december 30, 2007

Ünnepi borok I.


Én már egy-két évvel ezelött lemondtam arról, hogy ellenálljak az ünnepek alatt a mindenkori kulináris kihívásoknak, jöjjön az étel vagy akár ital formájában. Régebben inkább szorongással vártam a májra és epére leselkedő csapásokat, ma már inkább felkészülök mentálisan és fizikálisan is a két hullámban érkező támadásra. Alapvetően engem meg ha hagynak, akkor bármennyit képes vagyok enni és persze inni is. Ezt a késztetést év közben hálistennek inkább nagyobb mint kissebb sikerekkel tudom kordában tartani. Az év végi ünnepek alatt azonban feladom és odadom magam az eleve elrendeltetésnek.

Az idei karácsony kevésbé volt kulinárisan leszervezve. Az idő legnagyobb részét házon kívül töltöttük a nagy magyar családi vándorlás keretében. Én meg bepakoltam hat palackot a hátizsákomba az egyébként borkóstolás terén inkább visszafogott rokonság épülésére. A továbbiakban röviden ételekről és borokról.

Szenteste az én szüleimnél zajlott. Kötelező hal lepényhal formájában jelent meg, grillezve. Ami egyébként süllő lett volna, de vicc hogy sehol sem lehet már lassan fehér husú édesvizí halakat kapni. Maradt hát a ma már könnyen elérhető lepényhal, melynek elkészítése szerénységem feladata volt.

Egyszerűen csak kis vajban 10 perc alatt kisütve, só és bors meg menetközben fél citrom, fél narancs illetve ezek lereszelt héjából készült kulimásszal kenegetve. Egyszerű, de nagyszerű frissen.
Apperitifnek Vylyan Rozé 2007 tökéletes volt. Jó hidegen igazi belövő bor. Mindig bejön (5p). Készítés közben kinyílt egy Tamás Olaszrizling 2004, amiről már ITT írtam egyszer. Feladata volt megmutatni az Ősöknek, milyen igazi hagyományokra épülő Rizling elkészítésének képe lebeg a szemem elött. Hozta a múltkori szép oldalát, habár ezúttal egy fokkal visszafogottabb volt. Persze nagy volt a kóstolás közbeni tumultus is, mely erősen befolyásolja az összhatást (5p). A halhoz St. Andrea Napbor 2007 (ez olyan jó volt, hogy erről külön jegyzet készül).

Ez nálunk persze csak előétel volt (nem beszélve a gazdag húslevesről) és érkezett a bébipulyka, lassan komótosan a sütőben sütve egészben. Erről nem lehet mit írni. Ezt látni kell és már az illatában feloldódni.


Aztán olyan igazi bezabálós alapállást felvenni és egy szép gyümölcsös vöröset bekészíteni, csak azért hogy nehogy megfulladjunk a sok hústól. Nálunk ezt a szerepet a Juhász Bikavér 2003 töltötte be hibátlanul. Ez egy pazar bikavér pazar áron. Van test, sav, fűszer és sok piros gyümölcs. Jó hogy még van belőle egy kartonnal:). 6p.

Másnap feleségem családfája volt a soros. Itt bevetésre került életem első bora, nem torzultak el felismerhetetlenségig a kóstolók arcvonásai, úgyhogy elégedett voltam. Itt egy igaz mindent bele ételkavalkád volt rántott hússal, töltött dagadóval, sült csirkével, sült májjal, rizi-bizivel, és a klasszikus majonézes salátákkal. Tökéletes lehetőség alantas zabálási ösztöneinket kiélni. Estére azonban megéheztem és búcsúzásképpen, csak hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem beraktam az arcba egy húsokkal telepakolt kocsonyát, sok hagymával és ecettel.

Egyéb borok melyek még menetközben felmerültek.
- Fogl Olaszrizling 2006 Dörgicséről (Rambó blog kollega vadászterületéről). Nagyon klassz, ropogós Rizling jó áron.4p.
- Korona borház Kékfrankos Barrique 2003 Eger. Szép meggy illatú, behízelgő de elegáns, harmónikus szép kékfrankos. Még mindig szépen egyben van. Nagyon korrekt Kékfrankos szintén jó áron. 5p.
- Vylyan Montenouvo Cuvee 2005, Villány. Fenemód elgáns, kicsiszolt nagyon szép piros gyümölcs háttérrel, kis palykossággal az íz végén. Nekem nagyon bejött. 6p.
- Baron Del Cega Gran Reserva 1999, Spanyol Valdepenas. 1000 Ft közeli déli vörös. Az a számomra kezelhetetlen, bután rád vigyorgó déli lekvárbor. A szinte mindig visszaköszönő fáradt olaj illattól kezdve a beszáradt szilvalekvárig. Nulla savak. Vérlázítóan unalmas. Érdekes egyébként meg, hogy borban kevésbé jártas kóstolóknak mennyire bejön a lekvárossága. Ezek a borok igazi taposóaknák a magyar vörösöknek. 3p.
- Chapell Hill Chardonnay Brut (pezsgő). Tán Magyarország legjobb árértékű pezsgője. nem sok helyen kapni, de klasszis. Ritkán fogyasztok pezsgőt, de akkor csak ezt. Velejéig száraz de krémes és bulya a pici buborékoktól. Ha még nem tankoltál be szilveszterre 1000 Ft-ért ingyen van. Kár hogy nem sok helyen kapni (CBA, Corvinum). 6p.

Hát egyenlőre ennyit, persze volt még, de az már a második hullámos támadás történéseihez tartozik.

Olvasd tovább...

péntek, december 28, 2007

Téli képek


Vége a karácsonyi technikai szünetnek! PC felturbózva várja az óév utolsó rugásait és új év kihívásait. Tél meg most már igazából beköszöntött a szőlőhegyre is. Néhány kép izelítőnek a jóízlésű Jézuska által leszállított új fotóaparáttal készítve:

Olvasd tovább...

péntek, december 21, 2007

Boldog Karácsonyi Ünnepeket!


Karácsonyi technikai szünetet kell beiktatnom (PC upgrade), hogy jövőre is működjön a virtuális pincészet. Valószínűleg emiatt dec. 26-ig már nem lesz alkalmam bejegyzést eszközölni, úgyhogy ezúttal kívánnék Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak egy, a pincében lőtt karácsonyi hangulatot idéző képpel. Ja és persze sok szép jó bor kisérje az ünnepi lakomákat!


Olvasd tovább...

csütörtök, december 20, 2007

Németh Attila Concubina Cuvee Fehér 2004


Márciusban már kóstolásra került, most meg egy gyenge pillanatban belenyúltam megint. Nézzük változott e valamit azóta.

Színben szinte aranysárga, de gyönyörű tükrös, tiszta elegáns nyitás. Érdekes mézes sütihez hasonló illat, enyhe botrytises túlérettség, gyümölcsben meg dió, érett körte és jonatán alma. Érdekes, hogy a sok illatos szőlő fajtából egy sem dominál igazán, a bor illatvilága inkább zárkózott (még órákkal a nyitás után is), mint hivogató. Halványan már érezni a kort is, érdemes egy-két órát szellőztetni.
Vaníliás, enyhén krémes szerkezet, szép savak, pici kesernye a korty végén. Elvileg csak nagy hordót látott, mégis olyan érzesem van, mintha újfás vaníliás vonal is működne benne. Nagyon szép savvilág abszolút az erőssége. Összességében elegáns, harmónikus és érett. Minden egyébben a rövidsége tán egy picit a gyengéje. De lehet ez abból fakad, hogy jó lenne tovább élvezni. Mint a jó ágyasnál (gondolom), ahogy a neve is sugallja.
Összességében nagyon jó inni, remek naplezáró bor. Szerintem most jó elfogyasztani.
Egy fokot fel is lépett a létrán. 6 pont ma és itt.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

kedd, december 18, 2007

TkRt Hárslevelű 2006


Pincészet: Tokaj Kereskedőház Rt, Tokaj Hegyalja
A bor adatai: Ára: kb 600 Ft • Alc: 10,5 % Vol.,• Sav: 7,1 g/l • félédes fehér;
A bor beszerezhetősége: Internet: ?,Egyéb: CBA, Hypermarketek






A bor pontozása:
abszolút = 3,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: " Illatában a hársfavirág frissessége és gyümölcsös tisztasága. Ízében gazdag zamatanyag, gyümölcsösen friss ízvilág, tompább savakkal és kellemesen elegáns enyhe édes érzettel, a szőlő friss gyümölcsösségével. ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: Múltkori pozitív megelepetés után kötelező gyakorlatnak tűnt a sorozat egy újabb darabját kóstolni. Egyszeri csoda volt e a múltkori, vagy nézzük ezentúl folyamatában a dolgokat a Kereskedőház táján is?

Színben a bor fehér-zöld- és sárga keveréke, de mindenképp a világosabb fajta. Kristálytiszta, buborékmentes. Illatban virág és méz, hamvas barack, nagyon kellemes, nem jön át illatban az édes felirat. Na azért nem üt orrba, de abszolút megmutatja magát. Kortyban rögtön vezet az édeskés vonal, de nem lottyad le a bor mert savak rendesen be vannak állítva. Az édes vonalhoz nekem kicsit könnyű a bor, a korty picit lebeg, nem mondom hogy üres, de vékony. Ízben a kellemes barack vonal dominál. Alapban nem vagyok édes párti friss boroknál, de ez kategóriájában mindenképp szép darab. Ár-érték arányban pedig mint szikárabb száraz furmint testvére eme példány is példamutató.

Úgy néz ki a két bor kóstolása alapján, hogy valami mérföldes csizmát szereztek ott a kereskedőháznál és most igyekszenek öles léptekkel pótolni a bemaradás.
Mindenképp jó úton járnak, figyelni fogom a boraikat.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Kinn voltunk a hegyoldalban


Meg volt az első igazi pincetúra is múlt szombaton a sok virtuális után itt a blogon.
A hirtelen leesett hó sajnos sokakat elriasztott (vagy a bor várható minősége:), úgyhogy aznap öten lemondták. Maradtak hát hárman. Ráadásul a hölgyek voltak többen, ami elég ritka, de örvendetes helyzet a pincében. Aki most kóstolta (és később is megteszi), az bizony folyamatában fogja látni a borok fejlődését, mert ilyenkor teljesen más arcukat mutathatják, mint mondjuk egy fél év múlva.
Aki nem volt ott annak azonban megint virtuálisan egy helyzetjelentés a borok állapotáról.

Töki vegyes: a tételt külön szedtük a rizling elött két héttel, hogy az Olaszrizling tiszta maradjon (ez az egyetlen tisztességes faji megkülönböztetés). A bor egy olyan mindent bele vegyes, melynek nagy részét apámnak adtam. Én ötven liter szímustot nyúltam le, 17,5 cukorral kis használt tölgyhordóba ment az egész. Cukrot nem adtam hozzá, erjedés után (kb egy hónapja) kapott egy kis ként és fejtést. Mivel fura illatot éreztem benne többször is (illó v hordó?) ezért átfejtettem üvegballonba. Itt tisztul szépen az illata, színe még opálosan zöld de folyamatosan tisztul a színe is. Illatban nulla (azaz erősen visszafogott), kortyban viszont karakán, gyümölcsös és savban gazdag. Olyan igazi asztali parasztbor. Szerintem ünnepek alatt nagy része el fog fogyni.

Alföldi Aletta: erről a tételről még nem nagyon írtam. Szüret után egyértelmű lett, hogy elszámoltam magam. Egy 225 literes új hordóm üresen maradt. Pedig mindenképp meg akartam tölteni, mert fontos hogy belakja magát a hordó és kimenjen belőle az első években általában erősen érezhető új faíz. Mivel viszont későn szüreteltem, így egyszerűen nem tudtam már szőlőt beszerezni. Egy barátom azonban besegített akinek pincéjében tett látogatásról egyébként már írtam tavasszal. Frissen kiforrt Alettájával töltöttük meg a hoppon maradt hordót. A szőlő ha jól emlékszem szép cukorral (19?) lett szüretelve, savakban szegény, de kedves bort adó fajta. Már egy hónapja benne van és szépen fejlődik. Ő is zöldes árnyalatú, még nem teljesen tiszta, illatban pici muskotályosság és egy enyhe vaníliásság érződik. Ízben vékonyabb, mint illatban. Picit fanyar és savakban sem gazdag. Mégis kellemes összhatású, könnyed illatos bor lehet belőle.

Töki Olaszrizling: Szívem csücske, tiszta Olaszriling 20-30 éves tőkékről, saját (bér)művelés, 1,5 kg-os terheléssel, 19 fölötti cukorral szüretelve. Szinte színlé, csak gyenge préselést kapott, felújított francia tölgyben az elejétől kezdve. Cefre nem, csak az erjedés leállta után, az első fejtés utáni bor látott kis ként. Színre már sárgásabb árnyalat, szépen letisztult. Illatban még szegényes (kénezés miatt is lehet), inkább friss bor picit élesztős illatát mutatja.
Ízben már most húsos, sokkal tartalmasabb mint az előző tételek, sok gyümölccsel. Savak is szépek, nem tűnnek kóstoláskor egyáltalán vadnak, pedig 8,5 g/l mértem. Ami viszont kilóg az a cukor, úgy látszik a hosszú erjedés ellenére sem forrta ki magát teljesen (pince sajnos lehűlt 9c körülre, aminél már leáll az erjedés), maradt egy félszáraz ízháttér. Én ebből mindenképp szárazat szeretnék, de nem nyúlok hozzá. Megvárom a tavaszt és a melegebb idő reményeim szerint elindít majd egy újabb erjedést. A bor már ma is bíztató, igéretes.

Töki Siller: Néhány tőkéről a sok közül kiderült, hogy piros szőlőben utazik. Kisérletképpen készült egy kis siller. Feldolgozásról itt. Kb egy hétig volt cefrén, de az erjedés nagy része a hordóban zajlott le. A hordó egy kisméretű 40 literes új tölgy. Agyon mostam már tavaly, de a tavaly kisérletképpen három hónapra belehelyezett Merlotnak is iszonyú faíze lett. Ezt a kis vöröst is elkapta a faíz rendesen, úgyhogy az erjedés után áttöltöttem üvegbe. Most szépen simul össze. Könnyed, gyümölcsös kicsit savhangsúlyos (almasavbontás elött). Ez is egy korrekt kis asztali bor lehet tavaszra, ha elötte el nem fogy:)

Desszertenk meg még volt egy kis meggybor. Aki nem kóstolt még (igazi) gyümölcsbort, annak ez külön élmény egyébként. Lányoknak csomagolnom is kellett belőle útravalónak:)

Szóval itt állunk most. Tavasszal remélem nem lesz hó és akkor többen el tudnak majd jönni (ha még marad a borból egyáltalán:)

Akik meg most is ott voltak azoknak köszönöm, remélem nem bánták meg.

Olvasd tovább...

szerda, december 12, 2007

A borrá válás útja III. - A bor kénezése


Kén a borban. Laikus fogyasztóknak elsőre gyakran egy meglepő és tán ilyesztő információ. Borkészítőknek viszont a világ legtermészetesebb dolga. A kén ugyanis egy univerzális eszköz a borász kezében a borrá válás hosszú útján. Egy "all in one" csodafegyver ha jó időben és mértékkel használják, de nem tudatos és tervezetlen használata akár nagyobb kárt is okozhat mint hasznot.

Kénezés szerepének fontosságáról sokat lehet a szakirodalomban olvasni, de pontos használata (meggyőződésem szerint) csak hosszú évek tapasztalata alapján alakulhat ki igazán. Amennyire biztosan (ez most a szerénység adott keretei közt kell érteni) mozgok már talán a szőlőben, annyira bizonytalan és remegő kézzel dolgozok még a pincében. Ez fokozottan értendő a kén használatára. Először eldöntöttem hogy szinte semmit, de a bor fejlődése közben bizony néha nem érzem mit, mikor és mennyit érdemes kénezni. De hát az első év erre volt szánva (mintha a többi nem:). Nézzük hát azonban, hogy mi is ez a titokzatos eszköz és hogyan működik?

Miért van szükség a kénre?
A musthoz, cefréhez és borhoz adagolt kénnek többféle hasznos szerepe van. Legegyszerűbben tán úgy lehet összefoglalni, hogy a kén hatásos fertőtlenítő- (eltünteti a káros baktériumokat) és tartósítószer (megköti a levegő oxigénjét, tehát kizárja vagy lassítja az oxidációt és a gyors öregedést). Egyetlen más anyag sem reagál olyan gyorsan az oxigénre, ezért nem helyettesíthető ma sem mással. A bor eltarthatóságát az alkohol- és savkoncentráció mellett a megfelelő szabadkénessav-tartalom biztosítja. A túl alacsony kénessavszint hatását mutatja a csatolt ábra a bor ún. törési próbájával. A nyitott palackban levő bor idővel megtörik, azaz bebarnul és zavarossá, majd ízben ecetessé válik.
A helyesen, mértékkel alkalmazott kénezés elősegíti a bor fejlődését, tisztulását, és óv egyes borbetegségektől. Nem szabad azonban túlzásba vinni, mert túlzott használata árt a bor aromájának.

Milyen formában van a kén a borban?

A borban levő ként két részre lehet osztani: az egyik a kötött, a másik a szabad kén. A kötött kén kapcsolatba lép az acetaldehiddel és más anyagokkal a borban. Hatása a bor fogyasztása közben nem érzékelhető. A szabad kén viszont szufidként (ezt tüntetik fel a boros palackon is)van jelen a borban, szagolható és a megengedettnél nagyobb mennyiségben káros is lehet az egészségre (a híres fejfájás). A szabad kén is azonban egy idővel eltünik a borból szulfáttá esve szét.
A borban található kén (szulfid) tulajdonképpen kénessav formájában van jelen a borban, ami nem más mint az SO2 vizes oldata ami egy gyenge sav (és nem a kénsav!). A Magyar Szabvány egyébként max 60 mg/l szabadkénessavat engedélyez egy litert borban, ami általában azért inkább túl soknak tekinthető. A túl alacsony érték viszont kockáztatja a bor eltarthatóságát, sietteti elvénülését. Mai tapasztalatok szerint fajtánként és jellegtől függően 10-30 mg/l kén szükséges 1 liter borhoz.

Milyen hatása van a kénnek a borra?

Antiszeptikus (antibakteriális) és enzimgátló hatás = a mustban vagy a borban levő káros mikroorganizmusoknak csökkenti vagy lehetetlenné teszi az életfeltételeit.

Redukáló, antioxidáns hatás = megköti a levegő oxigénjét, amivel kizárja illetve lassítja az oxidációt

Íz- és zamatmegőrző hatás = leköti a szabad acetaldehidet, amely a darab-, levegő-, óíz kialakulásáért felelős. Ez az a tulajdonsága, amely jelenleg nélkülözhetetlenné teszi borászati technológiai alkalmazását

Színstabilizáló hatás = A színstabilizáló hatás azon alapszik, hogy a kénessav viszonylag labilis kötéssel ugyan, de megköti az antocianinokat (vörös bor színanyaga), és ezzel bizonyos védelmet nyújt azok számára az oxidációs és polimerizációs hatásokkal szemben, amelyek a vörösborok csillogó, piros színtónusának elvesztését okozzák.

Hogyan kerül a kén a borba?

Általában és leegyszerűsítve háromszor kénezik a bort: must- illetve cefre állatpotban meggátolván az oxidációt okozó enzimek tevékenységét, erjedés befejeződése után megkötve az alkohol és oxigén kapcsolatából keletkező acetaldehidet és egy esetleges palackozáskor "útravalónak", hogy védje és tartósítsa a bort.

Amíg a szőlőfeldolgozás, a mustkezelés során alkalmazott kénessavadag viszonylag pontosan előírható, addig az újborkezelés, majd a bortárolás során alkalmazott kénessav mennyisége előre kevésbé adható meg. Mind az alapkénezés (első fejtés után), mind a későbbi kiegészítő kénezések esetében a bor összetételbeli jellemzői és a tárolás körülményei szabják meg az adagolandó kénessav mennyiségét. Na ez hangzik szuper egyszerűen, de azt jelenti magyarul hogy nincs rá képlet, tanuld meg magad! Ebben a fázisban leledzek ma én.

Alkalmazási terület és ajánlott adagolás:
Cefre készítésekor: a darált cefrére szórjuk, vagy darálás közben a borként apránként adagoljuk és elkeverjük. A szőlő és a cefre állapota alapján 5-15 g/100 kg cefre borként adunk.

Bor kénezése: a borként fejtésekor kiválóan alkalmazhatjuk kénezésre.
Gyenge kénezést - 5-10 g borkén /1 hl bor- végezhetünk: elsö és második fejtéskor a száraz savas boroknál; második fejtéskor az édeskés, vagy lágy boroknál; a darabban álló boroknál; harmadik fejtéskor az egészséges fiatal fehér-, siller-, és vörösboroknál, óboroknál.
Közepes kénezést -20 g borkén /1 hl bor- végezhetünk: első fejtéskor az édeskés, a nehezen tisztuló lágy boroknál; mérsékelten vagy erősen záptojásszagú boroknál; összegyűjtött seprő es aljboroknál; kezdődő borbetegségek esetén.

Minden egyes bortétel szabad kénessav-tartalmát idővel meg kell mérni, és bortípustól, érleléstől, tárolási módtól függően 10-30 mg/l értékre be kell állítani. A hiányzó kénessavtartalmat mg/l-enként 0,2 g borkén / hl bor adagolásával tudjuk pótolni. A szükséges borként ajánlatos előbb kevés mustban, borban jól elkeverve feloldani, és úgy hozzáadni a nagyobb tételhez!

Mégegyszer konkrét példák a kénezés szerepére

Cefrekénezés:
- Amennyiben a szüretelt gyümölcs rothadt vagy beteg fürtöket tartalmaz semmiképp sem
- Aromakinyerés illetve oxidáció elkerülése céljából cefreáztatáskor.
Mustkénezés:
- Ülepítéskor, hogy az ülepítés idejére gátoljuk az erjedés beindulását
Borkénezés:
- Első fejtéskor alapkénezés
- Második illetve további fejtéskor bor állapotától függően
- Palackozás elött a megfelelő szabadkénessav szint beállítása a másodlagos erjedés beindításának megakadályozására

Hát röviden ennyi. Ettől persze még nem lettünk okosabbak csak informáltabbak.
Én például kedvet kaptam egy kis szabdkénessavszint mérésre. Össze is futott a számban a nyál már csak az említésére is. Este fel is ugrok hogy kipróbáljam!

Felhasznált források: Tamás Jenő: A tőkétől a pohárig, Maerz Árpád: A must és a bor egyszerű kezelése, Dr Somlyay István: Gyakorlati borászat

A bejegyzés a "Borrá válás útja" sorozat része

Olvasd tovább...

hétfő, december 10, 2007

Prantner Kadarka 2006


Pincészet: Prantner Pincészet, Szekszárd
A bor adatai: Ára: kb 2.100 Ft • Alc: 12,5 % Vol.,• száraz vörös;
A bor beszerezhetősége: Internet: Folio.hu, Egyéb: szekszárdi borszaküzletek





A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: Mostanában sikerült egy-két érdekesebb, illetve kevésbé ismert Kadarkárhoz hozzájutnom (lásd legutóbbi tétel, melynek második palackja már nem durrant akkorát) . Persze Szekszárdról elsősorban, mert nekem a Kadarka Szekszárd, mint a piros paprikánál Kalocsa. Ilyen ez a Prantner pincészetből származó darab is, melynek készítőjéről nem tudok szinte semmit, csak azt hogy egy szekszárdi borszaküzletben ajánlották a palackot idén nyáron, mint a tipikus szekszárdi Kadarka jeles képviselőjét.

A bor az az igazi Kadarka piros, ahol felülről a pohárba bámulva még tisztán látszik a pohár talpbekötésének köralakú sziluettje. Picit pirosabb mint a siller, de még nem a klasszikus vörösbor vörös. És kristályosan tiszta hozzá. Állagában is könnyedebb stílusnak tűnik. Becsületes hagyományos Kadarkának látszik így első ránézésre.

Jó pincehidegen lett nyitva, szeretem a Kadarkát alapvetően hidegebb alapállásból kóstolni, mint azt a vörösboroknál szokás. Nem is szellőzött sokáig. Illatok öt perccel a nyitás után nagyon csendesek, gyümölcs kevés, de az illat nem üres. Fűszeres háttér, borsos fuvallat.

Ízben lágyabb karakter, mind savban mind pedig tanninban. Nem sűrű, nem vastag de mégis érezni, hogy érett és tartalmas az alapanyag. Nagyon kellemes inni. Gyümölcsízek továbbra is minimálon, de a fűszeressége az egésznek nagyon ott van, könnyed mégis elegáns ettől. Könnyedsége ellenére nincs soha az az érzésem hogy könnyű anyag, nem jön az a sok bornál érzett korty végi fanyarkásság, híg vonal. Itt elejétől végéig szép kerek a cucc.

Ideális bor ételekhez, mi oldalashoz adagoltuk. Alig maradt valami utánkóstolni. Melegedve, szellőztetve kicsitt veszített értékeiből, főleg illata lett tompább és jobban megérződött a gyümölcsillatok hiánya. Ez picit gyengített az összképen de így is jó öt alára. Aki inni akar belőle annak vszleg irány Szekszárd, mert úgy tűnik ez egy igazi patrióta bor, máshol nemigen kapható.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Gyere ki a hegyoldalba - utolsó felhívás


Alakulgat a szombatra (dec.15) beharangozott pincetúra. Akit még esetleg érdekelne egy ismerkedés a Kezdőszőlész kezdő boraival, az emailcím megadásával (vagy email küldésével) kap tőlem válaszként egy emailt a részletekről. Mindenkit szívesen látok.
Egy-két korábban jelentkező potenciális pincetúrázó (pithew, sájmon...) még nem tette meg ezt a lépést, azonban ha még érdekel akkor viszont mindenképp tegyétek meg, mert különben anyátlanul fogtok bolyongani a szőlőhegyen.
Gábornak meg az Aszár-Neszmélyi borvidékről hiába küldök válaszemait, azt írja vissza a rendszer hogy az emil nem továbbítható. Kérném ő is jelentkezzen, ha olvassa e sorokat.

Olvasd tovább...

szombat, december 08, 2007

A pálinka két arca


Egy nap, egy újság, benne két cikk a mai magyar pálinkapiacról. Az egyik marketing, a másik valóság. Az egyiknek örülhetünk, a másikon meg nem lepődünk meg. Egyik a jövő, a másik a múlt? Vagy ez már mindig így lesz?

Cikk1: Zöldtaláros lovagok kortynyi pálinkával (részlet)

"Ön a pálinka napján lépett be Magyarországra, fogadja el hazánk nemzeti italát” - ezzel az üdvözléssel osztottak szét 6500 kisüveg barackpálinkát tegnap a hegyeshalmi határon a Magyar Pálinka Lovagrend tagjai.

A teljes cikk

Cikk2: Ablakmosóból barackpálinka (részlet)

A szervezet csúcsán az Etanol 2000 Kft. állt, amely - egyebek közt etilalkohol-termékeket gyártott. Ezek egyike volt a Balu fantázianéven forgalmazott fagyálló, ami mindaddig jövedéki terméknek számított, amíg nem kevernek hozzá egy máig ismeretlen összetételű, kék folyadékot. A kék Balu azonban - a hozzáadott anyagoktól emberi fogyasztásra alkalmatlan vegyipari termékké vált - már nem jövedéki termék. Gyártását, forgalmazását a vám- és pénzügyőrség ezért nem is ellenőrizte. És ami nem mellékes: nem kellett utána megfizetni a literenként 1920 forintos jövedéki adót sem.

Egyszerű szűréssel és aktív szenes eljárással a kék Baluból finomszeszt készítettek, amit később - 40 fokosra hígítva és gyümölcsaromával ízesítve - gyümölcspálinkaként hoztak forgalomba kocsmákban.

A vállalkozások ténylegesen 320-350 forintot fizettek a 92-96 százalékos alkoholtartalmú fagyálló literjéért. Az abból tisztítás, hígítás és az aromák hozzáadásával előállított 40-42 fokos gyümölcspálinkát már literenként 500-600 forintos áron adták el a kereskedőknek.

A teljes cikk

Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!