left KEZDŐSZŐLÉSZ: szeptember 2007

vasárnap, szeptember 30, 2007

Lucia és a szüret


Pénteket direkt szabadra vettem, a nagybetűs ünnepre történő méltó előkészülés jegyében. Az első szüret. Bekerül a nagybetűs "első" események közé. Olyanok közé amikből az embernek az élete elején sok van, az idő múltával azonban egyre kevesebb. Úgyhogy meg kell őket becsülni.

És akkor péntek reggel arra kel az ember hogy zuhog az eső. De úgy rendesen, szivatósan. Kávét szorongatva reggel Luciát halgatni lekuporodtam a tévé elé. A legrosszabbra is felkészülve. Lucia azonban új erőt töltött belém, lesz itt nap még, lesz itt ragyogás már pénteken is, nemhogy szombaton. Én pedig nagyon akartam hinni neki, úgyhogy két potenciális szüretelő kétkedő sms-ére is magabiztosan is azt lőttem vissza hogy lesz szüret. Szombat reggel gyülekező.

Másnap reggel minden maga a gyönyör. Napsütés, szélcsend és szárazság. Ha nekem ezután bárki bármit a meteorológusokra, de főként Lúciára azt megkínálom a hegy leghúzósabb lőréjével, hogy míg él nem felejti el.

Pénteken tehát már igyekeztem mindent előkészíteni, hogy pöpec legyen a logisztika másnap. Daráló, prés, edények kimosva és letisztítva álltak hadirendben. Hat kiló marha lábszár plusz kis szív kockázva (plusz szalonna+hagyma), a szintén kipucolt bográccsal is rendben várták sorsukat a másnapi ebédre (és akkor még a hurka-kolbászos előre lesütött szőlőben elköltendő tízórairól nem is beszéltem).

Szerény létszámú csapat várta a hívó szót. 15 felnőtt és 13 gyermek. Dehát ez egy ilyen pinceavatóval egybekötött első szüret. Esemény. Munka másodsorban. Persze nem akartam elbagatelizálni. Nagyon gyúrtam már a Rizlingre, hisz egész évben ezért hajtottam magam hajnalban a hegyre, hogy meg legyen a gyümölcse.

De bemutatom először is a Kezdőszőlész hagyományos szőlőfeldolgozó arzenálját.

Daráló, azaz zúzógép. Ez hagyományos azaz nem bogyóz, nem választja el a szőlőszemeket a kocsánytól. Terveztem olyan zúzó-bogyózó szerkezet beszerzését is, de mivel csak fehér szőlőt dolgozok fel az idén, illetve ha veszek akkor már elektromosat (aminek jelenleg az ár-érték arányát nem tudtam volna kihasználni finoman szólva) így ezt ejtettem. A darálóhoz egy pincefelszámolás során jutottam egyébkét a préssel illetve néhány hordóval együtt igen jutányos áron.


A színmustot, azaz a darálás utáni levet azonnal lejuttattam a pincében pihenő hordókba. A daráló egy kádon feküdt amibe egy rozsdamentes acálháló hengert eresztettem bele. Ebbe a hengerbe egy búvárszivattyú került, és ahogy töltődött a kád, úgy töltődött a hengerben is a lé. Szivattyú pedig időközönként nyomta le az anyagot a hordóba (hiába lusta embereké a világ:).


És persze a prés, azaz máshol sajtoló. Én amilyen gyorsan csak lehet lepréseltem a kádban összegyűlt cefrét. A cél az volt, hogy darálás után egy órával hordóban legyen a préslé is. Csak egy nagyon gyors kímélő préselést kapott az anyag, hogy lehetőség szerint kevés csersav kerüljön a szárból és a magokból a lébe. A cefrét aztán az apám elvitte csigernek.


A szüretről egy kép illusztrációként.

A csapat igen hősiesen ledolgozta a napi munkaadagot két órában. Először két sorba állítottam őket, de képzejünk el két szőlősort harminc emberrel amint szőlőt szednek. Néha többnek tűnt a segítő mint a szüretelendő tőke:). De ez így van jól.

Az eredmény minőségileg egyébként igen bíztató. 19-es mustfok, pont ahogy belőttem két héttel ezelött. Titrálható savat is mértem, ami kb 9 mg/liter, ami egy harmónikus szép jövőbeni bor képzetét kelti fel elöttem. Mennyiségileg kicsit viszont karcsúbb lett mint vártam. Úgy kb 300 liter, úgyhogy az egyik beszerzett tögyhordóm száraz marad az idén. Sebaj, ígysem fogunk szomjanhalni. Cukorfok és a szőlő szép állapota miatt nem is kellett semmit a musthoz hozzányúlni. Azaz semmi cukor illetve még kén sem került bele. Várom, hogy maguk találják meg a helyes utat a hordóban.

A végén a program lazulós része. A pöri:


Illetve hogy mire lehet használni az újonnan elkészült pincedomb oldalát.


Minda kettő belefért a délutánba. Meg még sok minden ami egy szüretbe bel tud férni. Soha rosszabb kezdetet és köszönöm a csapatnak, akik hozzájárultak. Kezsdőszőlész meg kénytelen lesz mostantól áthelyezni a hangsúlyt a szőlőből a pincébe. Legalábbis tavaszig.


Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

hétfő, szeptember 24, 2007

Mátyás borozó - Zsámbék szőlőhegy


Nem hiszem hogy sokkal több szebb élmény van annál mikor az ember a vénasszonyok nyarának bágyadt, de mégis melegítő napfényénél még a lassan elmúló nyarat idéző hideg fröccsöt tud kortyolgatni egy mesebeli kilátással bíró, mesebeli vendéglátóipari egység teraszán. Pedig biztos sokkal több szebb élmény van ennél, de rájöttem hogy a korral együtt én meg sok mindenért tudok lelkesedni.

Ilyen a Mátyás borozó Zsámbékon a romtemplom fölött, a zsámbéki szőlőhegy gerincén, mondhatjuk Zsámbék legmagasabb pontján (pici költői túlzással). Minden évben eljövünk egyszer-kétszer ide nyáron és kora ősszel élvezkedni. Ideális lezárása egy (kis) gyalogtúrának vagy a gyerekekkel az évente kötelező, egyszeri romtemplom látogatás lezárására.

De tényleg tudsz annál szebbet mikor ülsz, bágyadsz , várod a ropogós malacsültet elötted 180 fokban a romjaiban is lenyűgöző romtemplom meg a Nyakas Chardonnay fröccs és már tudod hogy szekszárdi Kékfrankost rendelsz a malachoz. Anyu és a lányok meg mosolyognak és teljes béke meg nyugalom. Tényleg öregszem mert nagyon bejön (ráadásul szőlővel van befuttatva az egész terasz).

Nincs egyébként nagy wasistdas az ajánlatban. Ételben és italban is szolíd de remek ételek. Megjegyzendő hogy a makói csirkéhez külön kaptunk egy brutális adag külön tányéron szervírozott sült hagymakarikát, amitől rögtön könny szökött a szemembe. Malachoz meg hagymás tört krumpli. Semmi extra, de ott és akkor nagyon egyben volt.
Borok néhány fajta palackból és decinként is. Fehér jó hidegen, vörös szobahőmérsékleten. Mondom semmi extra csak minden a helyén. Ahogy egy jó helyhez illik.

De a teraszról a kilátás az előétel meg a desszert. Nem lehet betelni vele. Máshol jó nagy felárat kérnének érte. Itt az étlaphoz tartozik. A számla 5500 forint borokkal üdítőkkel, ami kb két felnőtt fogyasztása (asszony meg a két lány tesz nálunk ki egy adagot, úgy hogy általában az adagjuk felét becsomagoltatjuk:).

Bármikor bárkinek ajánlom. De csak hétvégén (P-SZ-V), mert csak akkor vannak nyitva. Mert nem bírnának megélni. Egy ilyen hely egy ilyen helyen nem megy. Pedig rendezvényeket is tartanak igény szerint.

Szóval ha erre jársz, vagy most már kedved támad hozzá ki ne hagyd. Nehogy nekem jövőre bezárjanak! Itt részletek: MÁTYÁS BOROZÓ

Én meg rájöttem mennyi ilyen kis gyöngyszem lehet szűk pátriárkámban. Egyről már írtam a torkos csütörtök kapcsán, de úgy döntöttem sorozat lesz belőle, együnk-igyunk a zsámbéki medencében címmel. Úgyhogy kövesd a sorozatok menüt a baloldali legördülő menüben amit az útóbbi időben úgyis egy kissé elhanyagoltam.

Olvasd tovább...

vasárnap, szeptember 23, 2007

Mustfokolunk és titrálgatunk...


Hétvégén újabb ellenőrzést hajtottam végre a szőlőben. Hétvégén általában nagykontrolnak van a helye. Azaz a hétközben is néha megtett vizuális szemrevétel mellett cukorfokot és savat is mérek.

A szüret optimális idejét ugyanis azontúl hogy szép érettnek tűnik a szőlő, két alapvető paraméter határozza meg, a cukorfok és a mustban található savak értéke.

Cukorfok esetében a 18 a vízválasztó. Ez az a cukorszint aminél a must spontán és teljesen képes magát borrá kiforrni. Ez alatti cukorfok esetében sajnos cukorhoz kell nyúlni, ami a házi borkészítésben általában mezei kristálycukrot jelent. Jó évjáratoknál és jól megválasztott szüreti időponttal a 18-as mustfokot azért átlagban lehet hozni.
A must cukorfokát könnyű mérni, mert néhány fürt összenyomásából kinyert must mintával ez könnyen megoldható. A mustot egy üveg mérőhengerbe öntjük, amibe belehelyezzük a szintén üveg mérő eszközt. Ez az eszköz úgy van kalibrálva, hogy a mustban lebegve az oldaláról leolvasható számsor segítségével a pontos must cukorfokot megadja (működési elve számomra homály, de a mérőeszköz aljában bizonyos mennyiségű ólomgolyócskák biztosíthatják a pontos kalibrálást). Ilyen mérő szett egyébként a legtöbb gazdaboltban beszerezhető.

A must illetve bor savmérése már rázósabb feladat. Magát a Bor-teszt nevezetű célcsomagot is csak erre szakosodott borszaküzletekben lehet beszerezni. A mérés folyamata meg már erősen kémia. A leülepedett színmustot kell 10 mililiter mennyiségben az előző mérőhengernél jóval kissebb méretű mérőhengerbe juttatni. Ehhez pedig addig kell egy bizonyos folyadékból a hengerbe csepegtetni amíg a teljes folyadék kék színt nem vesz fel.
Na ekkor kell leolvasni itt is a számsort és az ott látható mililiter adatot átkonvertálva megkapható a must úgynevezett titrálható savtartalma. A rendszer működésével kapcsolatban teljes a bizodalmam a csomag gyártójával szemben, mert azontúl hogy mit hova kell csöpögtetni, az egész háttérvilágot számomra homály fedi.
Itt egyébként a 7 g per liter az irányadó szám. Ez alá nem ajánlott menni mert az ez alatti savszintnél a bor már nehezen eltarthatóvá azaz túl lággyá válik.
Egy ugyan kevésbé jól sikerült képen a két mérőedény a végeredménnyel együtt így néz ki.

Rossz hír, hogy egy hét alatt a cukorfok nem nagyon lendült 17 fölé, igaz most inkább a zöldebb fürtökből szedtem. A sav meg ha mindent jól csöpögtettem és olvastam, akkor kb 9,5-10 g/l. Ami nem rossz. Jövő hétre tán 18-as cukorral és 9-es savval egy jó szüretre számolhatunk. Csak az idő legyen velünk, mert megint riogatnak a hét végére záporokkal és zivatarokkal.

Olvasd tovább...

Gere pincészet - Cabernet sauvignon barrique 2000


Pincészet: Gere Pincészet, Villány
A bor adatai: Ára: kb 3.700 Ft (évjárat már nem kapható) • 0,75l • száraz vörös • Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: na, Egyéb: na




A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése:
Lassan félek öt évesnél öregebb magyar vöröst kóstolni, valahogy mindig megégettem velük magam. Az évtizedes potenciál eddig még egy-két éves potenciálra zsugorodott a legtöbb esetben.

A pincelátogatás és az ott kóstolt szép borok emlékeként azonban most újabb próbálkozást teszek egy már nem éppen mai versenyzővel. 2000 egyébként egy jó évjáratnak van Villányban nyilvántartva, mai napig tán csak a 2003 előzi meg (2006-t még nem ismerjük a nagy vörösök oldaláról).

Kitöltés után a glicerincsíkokat szenlélve olybá tűnik mintha ragasztóval ragasztották volna őket a pohárhoz. Komolyan mondom megpróbáltam magamban számolni és huszonötig számoltam mire a csepp a pohár falán belecsurgott a borba. Most ez jelent valamit?

A bor színe maga még inkább a bíbor vörös mint a feketés vörös színben mutatkozik. A glicerincsíkok ellenére a forgatásoknál még relatív fitten nyargalja körbe a poharat.

Illatban zárkózott és nyitás után erősen palackos bukéval rendelkezik. Nálam a nyitás után egy nappal bontotta le a palack kérgét a bor.
Gyógynövényes, sülthúsos, aszaltszilvás szippantások. Testes sűrű szövésű anyag, teljesen besimuló de nem elveszett tanninok és még mindig erőteljes savszerkezet. Vakon meg nem mondanám hogy hét éves,de azt igen hogy a potenciálja csúcsa körül járhat. Összeért szépen, nyoma sincs öregedésnek. Élvezet inni. Hátradőlni és élvezni. Nem a felfedezők bora, inkább a "na most megérdemlek egy szép bort" gondolattal palack után áhítozóké.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

kedd, szeptember 18, 2007

Érik a szőlő...


Az előszüret után már csak az Olaszrizling illetve kb 10 vörös maradt fenn a tőkéken. Lassan egyébként meg már csak én vagyok egyedül a szőlőhegyen aki hisz abban hogy lesz még cukorfok 17 fölött, mert az elmúlt hetek esőitől megijedve már szinte mindenki leszüretelt.
Nekem egyrészt averzióim vannak a must felcukrozásával szemben, másodrészt egész évben a jobb félni mint megijedni elvet követtem. A kezdőszőlész tehát még kivár.

A szőlő maga nagyon szép és egészséges. Az Olaszrizling eleve vastag héjú és emiatt ellenállóbb a rothadásnak mint az egyéb fajták. Ha ilyenkor süt a nap, azt meg igen meghálálja. Most persze ha kinézek épp megint esik (jóistenben semmi empátia és csapatszellem nincs láthatólag), de hiszek a meteorológusokban, akik a következő két hétre inkább szárazabb, napos időt igérnek. Kell a nap, mert a hétvégi mérés szerint csípjük a 17-es cukorfokot és azért jó lenne ezt feltornázni 19-re.
Megcéloztam hát egy szeptember 29.-i szüretet, addig meg minden nap vizuális kontrol illetve hétvégén újabb cukorfok illetve savmérés (beszereztem egy borteszt nevezetű must- illetve borsavmérőt kéremszépen).
Addig is helyzetjelentés illusztációja képpen néhány szép kép az Olaszrizlingről:


És hát a vörösről is egy kép. A gazda szerint kadarka egy fajtája és burgundi érik a tőkéken. Talán egy kis harminc literes hordóra való egység még összejön belőle kisérletképp.


Olvasd tovább...

hétfő, szeptember 17, 2007

Látogatás a Gere Pincészetnél


Ősz nemcsak a szüret ideje, de a pincelátogatásoké is. Ugyan pincészetekbe mindig jó menni, de mennyivel érdekesebb ha a szüreti nyüzsgés közepébe csöppensz bele (már ha szerencséd van). Cégek is egyre többször igyekeznek, csapatépítő jelleggel kihelyezett megbeszéléseket tartani egy ismerjük el tényleg oldottabb környezetben. Így jutottunk el mi is pénteki napon a Gere Pincészetbe Villányra.

Na mármost egy ilyen alkalomnak vannak előnyei és mint persze mindennek hátrányai is. Nagy előnye, hogy más szervezi-fizeti, te csak haszonélvezője vagy. Kollegákkal meg tényleg nagyon jó néha a napi roboton túlnyúlóan is egy picit ellazulni.
Hátrány azonban egy magamfajta borisszának, hogy ez egy teljesen standard üzleti csomag, azaz rutinból (persze általában profin) darálják le a csoportokat. Elkülönülni (például a sajnos elmaradt dűlőlátogatás) meg a csoportszellem miatt nem illendő.

Szóval egy gyönyörű őszi napon, Magyarhon egyik legnevesebb borvidékének egyik legnevesebb borászatát céloztuk meg.
Azt hiszem Gere Attilát tényleg nem kell bemutatni. Ami azonban nagyon fontos, hogy ugyanúgy mint pályatársai nagy része ő is kis egyhektáros családi pincéjében kezdte a 80-as évek végén és a piacgazdasággal párhuzamosan szakmai és üzleti becsvágytól hajtva ma már egy igen impozáns modern pincészet tulajdonosának mondhatja magát elbűvölő feleségével egyetemben. És hogy ez miért fontos, mert az ilyen emberek fölött nem múlik el a múlt úgymond és a sok munkával felépített birodalmuk mellett is megmaradnak annak ami naggyá tette őket, alázatos vincellérnek.

Ma már 50 saját hektáron gazdálkodnak (+7 hektár a Weningerrel közös), illetve Portugiesert és Olaszrizlinget felvásárolnak helyi gazdáktól még efölött (szigorú művelési előírások betartása esetén). Ez összesen évi 350 ezer palack mennyiségére elég. Ma már 30 embernek ad a pincészet télen-nyáron munkát.

Villány illetve Nagyharsány szinte mindegyik kiváló dűlőjében van termő vagy éppen nemrég telepített ültetvényük. Céljuk, ahogy Katalin a pincészet hölgytagja kihangsúlyozta, a portugieserrel egy elérhető árú, de nagyon jó minőségű gyümölcsös kedves bort az asztalra tenni, míg a nagy francia fajtákból erősen hozamkorlátozott csúcsminőségű, csak a borvidékre jellemző nagy bort alkotni. Kisérletképpen a pincészet elött telepítésre kerültek kis mennyiségben ősi magyar fajták mint a Csókakő, Bakator és társaik melyek még csak részben érnek és magamfajta halandó számára valószínűleg a mennyiség miatt elérhetetlenek lesznek (sajnos).

Program szempontjából pedig a pincelátogatás és a borkóstoló külön lett választva. Mivel a Gere panzióban éjszakáztunk, így egy ottani vacsora keretében lett megtartva a kóstolás a pince látogatást meg öt perc séta után úgy egy félórás program keretében tudtuk le bájos és emellett igen szakértő házigazdánk vezetésével.

A pincészet maga módján mind méretben, mind funkciójában lenyűgöző és első volt a régióban a maga nemében. Itt persze már nem szabad a hagyományos épületekre vagy technikákra gondolni. Itt minden a legmodernebb, már majdnem high-tech, komputervezérelt, klimatizált csírátlanított környezet. És ez most mind jó értelemben véve mondom. Ilyen szinten és ilyen célokkal ma már ez nem megy (valószínűleg) másként. A kispincés romantika meg maradjon meg a magunkfajtánknak:)

Ilyen például ma egy modern irányított erjesztésre szakosodott erjesztő terem számítógépvezérelt saválló acéltartályokkal és egy pneumatikus préssel középen.


Kemény ügy. De azért vannak hordók is. Méghozzá rengeteg és persze csak tölgy. 80%-ban magyar zempléni tölgyből. A nagy borok az első második töltésű hordóban pihennek, míg egyéb társaiknak be kell érniük a harmadéves vagy akár öregebb hordókkal is. Itt is egyébként minden steril és a levegő hőmérsékletét klíma óvja.


Végülis a két legfontosabb dolog a borkészítésben megmaradt a nagyapáink szintjén. Az igényesen művelt szőlő és a jó hordó. Minden másba már beleszól a technika. Technika azonban nem (feltétlenül) jelenti a bor egyéb módon történő kezelését. A pincészet nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kénen kívül ne használjanak más szert a bor kezelése során. Fajélesztőt is csak a Portugieser és az Olaszrizling esetén vetnek be, a többi fajtánál marad a szőlő saját vadélesztője.

Én meg lassan már annyit írok, hogy magam is megszomjazok. Miket is kóstoltunk tehát:
Olaszrizling 2006 - reduktív, csak acélt látott, könnyed, rizlinghez képest kicsit lágy, jól iható
Portugieser 2006 - a pincénél kóstoltuk. Látott hordót is (nagyméretű ászok) Nagyon szimpatikus. Kiugrik a piros gyümölcs a pohárból, de emellett pici fűszer is ott van. Igen jól sikerült kis Oportó
Athos Cuvee 2006 - Ifj Gere Attila első próbálkozása. Portugieser alapú cuvee, amit érezni a megmaradt gyümölcsösségben. De itt már több a fűszeres, borsos háttér (Cab Sav). Ok de semmi extra
Cuvee Phonix 2004 - A méltán népszerű mindent bele cuvee (Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Kékoportó, Merlot) a Weninger féle vállakozásból. Itt már erősebb test, aszalt gyümölcsökkel és a vaníliás fás háttérrel. Nekem mindig bejön.
Kékfrankos Prestige 2005 - Nap csalódása. 18 hónap tölgyben. Fanyar, savhangsúlyos, sok fás háttér.
Cabernet Franc Válogatás 2005 - 15 hónap tölgy. Sötét, nagyon fűszeres és elegáns. Kedvenc lett.
Kopár 2004 - roppantul behízelgő bordói blend.20 hónap tölgy. Aszalt szilva, nagy test, alkohol. Sokkal közvetlenebb mint a Franc. Lehet hogy ez az előnye a hátránya is.

Abszolút szép sor, tényleg kiemelkedő borokkal.
Amit egyedül sajnálok, hogy nem tudtam meglátogatni egy dűlőt sem. Pedig a szőlőben való látogatással kéne minden pincelátogatást kezdeni. Mert minden technikai fejlődés ellenére is a bor minősége elsősorban a szőlőben dől el.
Mi pedig ott mentünk el a Kopár mellett...

Olvasd tovább...

vasárnap, szeptember 16, 2007

Lisicza borház - Cserszegi Fűszeres 2005


Pincészet: Lisicza Borház, Mecsekalja
A bor adatai: Ára: kb 1.700 Ft • 0,75 l • száraz fehér • Alc: 12,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter ; Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése:
Megmondom az őszintét nem tudom honnan a palack. Van úgy néha, hogy rácsodálkozok egy kósza palackra, jóisten tudja csak honnan került a polcra. Lisiczát már kóstoltam egyszer, arra a beszerzésre még emlékszem is. Erre nem. Hát felfoghatjuk isteni jelnek is, úgyhogy ne gyötörjem magam tovább alapon kitekertem a nyakát.

A bort egyébként nagyjából homály fedi, legalábbis az internet nem sokat segített. Tudjuk azonban, hogy a pincészet a fehérek esetében a reduktívra esküszik. Ebből az alapállásból nyit a borunk is mármint színügyileg. Nagyon zölldes szín, de abból is a halovány árnyalatok. Ami látszik, az azonban kristálytisztán csillogó.

Nagyon kellemes muskotályos nyitány. A fajta ugyan Irsai és Tramini házasítása, de engem folymatosan a muskotályra emlékeztet valahogy. Itt még erősen nyomul a zöldalmás, citrusos illatvilág is az előzősávban. Ízben pedig utol is éri. Ízben abszolút kiteljesedik a reduktív technológia. Gyöngyöző, eleven de nem vad savak, fanyarkás citusos friss ízvilág. Az egész könnyűre komponálva.

Szép bor de valahogy hiányzik belőle a harmónia. Lehet hogy a fajta teszi? A csontszáraz bor a ropogós savakkal nehezen jön nekem össze a muskotályos beköszönő illattal. De mint minden persze ez is abszolút szubjektív. Ettől még ez egy szép, korrekt bor úgy ahogy van. Más meg még szeretheti is.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

csütörtök, szeptember 13, 2007

Az első mindig az első..


Mert ma már a boroshordót is házhoz hozzák. Ugyan még nem interneten rendelve, meg utánvéttel de ezt nevezem én ugrásnak a szolgáltatás területén. Egy telefon és hipp hopp (öt nap) az udvarban a régóta ahított két darab 225 literes tölgy boroshordó. Valami eszméletlenül jól néznek ki még így a zsugorfólia fogságában is. Már lassan nem tudom hova fokozni a szüreti feszültségemet...
Nagyon-nagyon örülök nekik. Az első új hordóim. Elérzékenyültem, olyan pillanat amit az ember nem fog elfelejteni soha, tudom. Zsebkendőt!
És még van két hetem hogy alávessem őket az előjátéknak, mielött szőlőlé kerül beléjük. De erről majd később, most mindent a szemnek:

Olvasd tovább...

Szeremley Kéknyelű 2003


Pincészet: Szeremley Huba, Badacsony
A bor adatai: Ára: kb 3.500 Ft • 0,75l • száraz fehér • Alc: % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, Esszencia, Bortársaság, Egyéb:






A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: "Nemességét mutatják csillogó fényű savai és szelídsége ellenére páratlanul hosszú utóíze. Mint egy végtelenbe csendülő pianissimo. A bazalt tüze tisztán és frissen lobog ebben a borban. Páratlan savaik és mineralitásuk révén még a 20, 30, sőt 40 évesnél idősebb Kéknyelűk is üdén őrzik szüreti fényeiket. Illetlenség volna gyümölcsökhöz hasonlítani, érjük be ennyivel: bazaltvirág. ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: A néha már kiismerhetetlenül szélesnek tűnő borválasztékkal rendelkező Szeremley birtok egyik igen különleges példányát kóstoltam nemrég. A birtok (illetve vszleg a tulajdonosa) nagyon szeret kisérletezni régi magyar fajtákkal. Kínálatához tartoznak olyan fajták a Kéknyelű mellett mint a Budai Zöld (ami egyébként nem él meg a Kéknyelű nélkül, illetve fordítva mert a Zöld porozza a Kéket:). Olyasmit is hallottam, hogy egyszer még Otelló is került kisérletképpen kis tételben palackozásra. Ilyenekre csettint a kuriózumokra áhítozó boriszza.

Egyszer én is legyőztem magamban a magas ár által érzett averziómat és belenyúltam a pincészettől szokatlanul magasan árazott tételbe. Tudom és persze hogy a fajta maga a nyűg, a megtermékenyítéstől kezdve a művelésig (de akkor is).

Meg mondom őszintén nem is tudom kóstoltam e valaha Kéknyelűt korábban. Beszélik, soká tartható magvas beltartalma és szép savai miatt. Nézzük meg hát hogy viselkedik négyéves korában.

Színe már ázott szalmasárga, de forgatva elővillannak zöldes reflexiók. Szép egybe anyagnak tűnik. Lomhán, méltóságteljesen járja útját a pohárban, fogatás után hamar megtalálja nyugvó pontját az edényben.

Palackbukés elsőre, érdemes szellőztetni. Illat később teljesen kitisztul, de nem lesz az a nagyon intenzív. Nekem a tokajis visszafogott minerális száraz furmint illatokhoz hasonlít tán leginkább elsőre. Diszkrét és elegáns. Kevés gyümölcs. Inkább virágillatok. Enyhén mézes háttér és érett alma.

Ízben nagyon "magas" a bor. Savak szépek, erősek de nem ütnek, húznak. Mint a jó komfort érzet, nem veszed észre hogy ott van, de jól érzed magad. Erősen érett anyag. Semmi fanyar melékíz. Van benne valami bulyaság, megfoghatatlan fülledt érzés, érzéki mondhatnám. Továbbra is a fémes, bazaltos hangulat ami vezeti az ízeket. Elegáns a végtelenségig. Csak picit érezni rajta a kort, de azért érezni. Nem tudom milyen lehetne egy-két év múlva (vszleg nem is fogom megtudni:).

Szép dolog hát ilyen régi fajtákkal foglalkozni. Hálásak tudnak lenni. Valami olyannal ajándékoznak meg amire az átlag nem képes. Egy tényleg egyedülálló élménnyel.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

szerda, szeptember 12, 2007

Újabb kedvencek


Egyre több az internetes bor blogozás. Jó bornak meg elkél a cégér. Egyébként tényleg. Ez a napló forma nagyon jól rögzíti a kóstolási élményeket (is). Én meg nagy demokrata vagyok, úgyhogy egyre hosszabb a lista jobboldalt a kedvenc blogok-fórumok szekcióban.
Ha van kedvetek íme az új kollegák:

Palack a borról és ételekről
Fater kóstolásai

Olvasd tovább...

vasárnap, szeptember 09, 2007

Pince VII. és előszüret


Lassan begyűrűzik a szüreti szezon. Mégha a szeszélyes időjárás ezt másképp is gondolja. Az egész heti eső nem épp ideális időjárás az érés végső fázisába érkező szőlőnek. Ilyenkor már szívesebben látott vendég a vénasszonyok nyarára jellemző őszi napsütés, mely lekerekítheti a nyáron elindult cukorképzést. Az eső ezzel szemben duzzasztja a szemeket és a vékonyabb héjú fajták ezután hamar kirepedhetnek. A botrytis ezután meg csúnya károkat okozhat.

Be is tud erre pánikolni az egész hegyoldal és cukorfok ide, cukorfok oda inkább lekapkodják a termést.
Őszintén megmondom engem is elkapott egy kicsit a frász, hisz szinte mindennap esett. A rizlinget annyira nem féltettem, de a többi az igen vegyes érésű és láthatóan a múlt héten már az érés végső fázisában voltak. Akárhogy is elég béna kacsa voltam úgy hét közepéig, mert a pinceajtó még mindig sehol sem volt. Úgy meg felcipelni a cuccot (hordók, daráló, prés stb...) egy ideiglenes usb lap mögé azért elég rizikósnak tűnt. Mestert tehát csöngetni, aki megigérte hogy szombatra (azaz tegnap) jön és szereli fel az ajtót). Ez remeknek tűnt mert hétvégére (ralatív) jó időt mondtak.

Családot hát beizzítottam egy vasárnapi vegyes szőlő szüretre. Ez a kissebb része az öreg szőlőnek és a fater lenyúlta az anyagot már jó előre (én csak 50 liter mintára tartottam igényt). Az egész számomra meg jó egy kis előszüretre, tesztelni a folyamatokat.
Dehát első ugye a pinceajtó, ami szombat délre kész is lett. Gyönyörű 3,5 cm vastag fózolt tölgyből. Időtállónak tűnik.

Az ajtó fölé meg - mivel még nincs présház egy ideig - az apóssal odarittyentettünk egy kis előtetőt, hogy tényleg időtálló maradjon a pinceajtó.

Hab a tortán azonban a pincekulcs. Most mondjam azt hogy békebeli méretek? A zár egy vszleg közel száz éves piceajtóból lett kimenekítve, a kulcs meg után lett esztergálva. Nem mondom hogy könnyű zsebrevágni, de csak úgy elkeverni a holmik között sem egyszerű.


Közben meg megjöttek a 12 cm vastag akácból fűrészelt ászokfák (8db 2,5 méter hosszú) is a jövőbeni hordók alá. Ezeket is beraktuk még szombaton három tégla magas bakokra, hogy alá férjen majdan a boroskancsó (erről most nem készült kép sajna).
Így nekivághattunk a szüretnek is. Család jött és fázott és ázott, mert délelött kutya idő volt úgy fejletépő széllel és negyedóránként megérkező záporral. Idő azonban megkegyelmezett és mielött a brigád még ázottab lett volna mint a szőlő, kisütött a nap.
Cukor csípte a 18 fokot alulról, mennyiség inkább gyenge közepes (már ahhoz képest ahogy én kalkuláltam), a brigád viszont tiszteletreméáltóan lelkes maradt az elejétől a végéig.

Magáról a szüretről most nem mesélnék sokat, mert én az olaszrizlingre gyúrok. Még két-három hét és utána bevezetek mindenkit a szüreti munka összes rejtelmei közé.

Olvasd tovább...

csütörtök, szeptember 06, 2007

Pók Tamás Monarchia Borászat Leányka - Zengő 2003


Pincészet: Monarchia Borászat,
A bor adatai: Ára: kb 1.000 Ft • 0,75 l • száraz fehér •Alc: 13 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Mmi ,Egyéb:



A bor pontozása:
abszolút = 3,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: "Pincénk egyedi, kisfahordós érlelésű fehér bora, melyben „férjhez adtuk” a bájos Leánykát (Eger hagyományos fehér fajtáját) a marcona Zengőhöz (mely új nemesítésű hybrid kifejezetten az egri sajátosságokhoz kialakítva), majd finom seprőn érleltük és így ászkolt, magyaros ruhába öltöztettük. Harmonikus, telt, délceg savú ital, mely halakhoz, fehér húsú szárnyasokhoz kiváló kíséret ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: Érdekes házasítás. Két szép régi magyar fajta egybekél. Jó választásnak tűnik a fajták kiegészítő jellege miatt is. Engem a Zengő fogott meg, mely hálistennek egyre népszerűbbnek tűnik különböző borvidékeken is.
Valahogy az eddig kóstolt zengők alapján nekem úgy tűnik ez a fajta fajsúlyosabb mint amit a fehér testvérekről elképzelünk, időtállóbbnak tűnik úgymond. Úgyhogy érdekes kisérletnek tűnt megkóstolni így négyéves korában.

Színében klasszikusan bearanyozott, az az enyhén barnás árnyalatú. Amúgy meg kristálytiszta és élénk bor benyomását kelti vizuálisan. Illatban szintúgy. Érezni azért a palackos éveket is, enyhén oxidált öregedett illatokkal. De hagyni kell lélegezni, akár egy napot is. Kedves citrusos, ananászos illatok merészkednek elő később, enyhe dióval.

Ízében meglepő savak húzzák alá a még mindig élő bor jellegét. Ízben sem tagadhatja le a korát, veszít is a harmóniából, de még mindig szépen iható, ízében az illatokat átmentő ital. Korty végén már kicsit szétválik a beltartalom a savtól (diszharmónia), ami megbillenti.

Még most is szép. Ár-értékben kiváló, de már nem tartogatnám.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

hétfő, szeptember 03, 2007

Szeptember a szüret hava


Augusztus a pinceépítés jegyében telt el. Erősen koncentráltam az építkezés szakmai részére a bejegyzések során. Pedig az érzelmi része sem elhanyagolható amikor egy álom megvalósul. Csak ez nem biztos hogy kibukik úgy spontán. Dolgozom rajta és szerkesztem hogy a vonal alatti is a napvilágra kerüljön.
De eljött a szeptember. A szüret hava. És egy újabb próbatétel az autodidakta Kezdőszőlész számára. Az elmúlt egy évben sikerült új szőlő oltványokból szép egyéves tőkéket nevelni, öreg 20 éves szőlőt a szüretig szépen művelni és mellette egy borospincét is felhúzni.
Nem semmi csettintene a nagyapám a nyelvével. De fiam mi van a borral kérdezné? Mert mit sem ér az egész hajcihő ha lőre folyik ki a pincéből. Itt tartok hát az öregek vigyázó tekintetétől kisérve és igyekszem az (idei) utolsó nagy feladatra koncentráni. A szüretre.

Amit már elég sokan elkezdtek, úgymond idő elött, azaz korábban mint szokás. Az egész évre jellemző csapadékszegény idő illetve a nyári hőség előrehozta a szüret időpontját úgy két-három héttel. Nálunk is a hegyen belecsapott a fél hegyoldal a hétvégén. Pedig itt elvileg lehetne várni, mert a savak általában rendben vannak, a cukorfok az amiért minden gazda imádkozik. Mégis sokan félnek a beharangozott rossz időtől.
A hétvégén én is teszteltem. Az öreg művelésű területen a rizling még odébb van időben, de a vegyes ami össze vissza érik lehet hogy előbb sorra kerül, azaz két szüretet kell szerveznem. Cukrot is mértem a vegyes esetében és már a 18-at elérte, ami a hegyen jó eredménynek számít. Úgy döntöttem hát, hogy hétvégén mi is nekiugrunk a vegyesnek, ami egyébként valószínűleg egy az egyben apámhoz vándorol majd. Nekem elég lesz a rizlingből kinyert anyag is.

Elővettem hát a három öreg hordót a pincéből amit tavaly beszereztem és egy erős tisztító kúra alá vetettem őket. Kaptak egy forrázást, öblítést majd egy trisós forrázást és egy újabb öblítést. Most egy hétig pihennek vízzel feltöltve. Utána egy kénlapos kezeléssel készen állnak a must fogadására. Íme a még kezelendő káddal a csapat.

Jövő héten meg várom az új beszerzést, két darab kétéves francia 225 literes tölgyfahordót. Ezekbe kerül majd a rizling legszebb válogatott része.
A pincébe hétvégére várom a pinceajtót meg a csántér- azaz ászokfákat a hordók alá. Knapp lesz mert vasárnap szednénk a szőlőt azaz kell az infrastruktúra minnél elöbb.
Ezt az utolsó pillanatokra kiszámolást meg igazából nem szeretem a hegyen, mert a szőlészet nem ideges-rohanó embernek való. De az is igaz, hogy néha a Jóisten diktál nem a gazda.

Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!