Lassan begyűrűzik a szüreti szezon. Mégha a szeszélyes időjárás ezt másképp is gondolja. Az egész heti eső nem épp ideális időjárás az érés végső fázisába érkező szőlőnek. Ilyenkor már szívesebben látott vendég a vénasszonyok nyarára jellemző őszi napsütés, mely lekerekítheti a nyáron elindult cukorképzést. Az eső ezzel szemben duzzasztja a szemeket és a vékonyabb héjú fajták ezután hamar kirepedhetnek. A botrytis ezután meg csúnya károkat okozhat.
Be is tud erre pánikolni az egész hegyoldal és cukorfok ide, cukorfok oda inkább lekapkodják a termést.
Őszintén megmondom engem is elkapott egy kicsit a frász, hisz szinte mindennap esett. A rizlinget annyira nem féltettem, de a többi az igen vegyes érésű és láthatóan a múlt héten már az érés végső fázisában voltak. Akárhogy is elég béna kacsa voltam úgy hét közepéig, mert a pinceajtó még mindig sehol sem volt. Úgy meg felcipelni a cuccot (hordók, daráló, prés stb...) egy ideiglenes usb lap mögé azért elég rizikósnak tűnt. Mestert tehát csöngetni, aki megigérte hogy szombatra (azaz tegnap) jön és szereli fel az ajtót). Ez remeknek tűnt mert hétvégére (ralatív) jó időt mondtak.
Családot hát beizzítottam egy vasárnapi vegyes szőlő szüretre. Ez a kissebb része az öreg szőlőnek és a fater lenyúlta az anyagot már jó előre (én csak 50 liter mintára tartottam igényt). Az egész számomra meg jó egy kis előszüretre, tesztelni a folyamatokat.
Dehát első ugye a pinceajtó, ami szombat délre kész is lett. Gyönyörű 3,5 cm vastag fózolt tölgyből. Időtállónak tűnik.
Be is tud erre pánikolni az egész hegyoldal és cukorfok ide, cukorfok oda inkább lekapkodják a termést.
Őszintén megmondom engem is elkapott egy kicsit a frász, hisz szinte mindennap esett. A rizlinget annyira nem féltettem, de a többi az igen vegyes érésű és láthatóan a múlt héten már az érés végső fázisában voltak. Akárhogy is elég béna kacsa voltam úgy hét közepéig, mert a pinceajtó még mindig sehol sem volt. Úgy meg felcipelni a cuccot (hordók, daráló, prés stb...) egy ideiglenes usb lap mögé azért elég rizikósnak tűnt. Mestert tehát csöngetni, aki megigérte hogy szombatra (azaz tegnap) jön és szereli fel az ajtót). Ez remeknek tűnt mert hétvégére (ralatív) jó időt mondtak.
Családot hát beizzítottam egy vasárnapi vegyes szőlő szüretre. Ez a kissebb része az öreg szőlőnek és a fater lenyúlta az anyagot már jó előre (én csak 50 liter mintára tartottam igényt). Az egész számomra meg jó egy kis előszüretre, tesztelni a folyamatokat.
Dehát első ugye a pinceajtó, ami szombat délre kész is lett. Gyönyörű 3,5 cm vastag fózolt tölgyből. Időtállónak tűnik.
Az ajtó fölé meg - mivel még nincs présház egy ideig - az apóssal odarittyentettünk egy kis előtetőt, hogy tényleg időtálló maradjon a pinceajtó.
Hab a tortán azonban a pincekulcs. Most mondjam azt hogy békebeli méretek? A zár egy vszleg közel száz éves piceajtóból lett kimenekítve, a kulcs meg után lett esztergálva. Nem mondom hogy könnyű zsebrevágni, de csak úgy elkeverni a holmik között sem egyszerű.
Közben meg megjöttek a 12 cm vastag akácból fűrészelt ászokfák (8db 2,5 méter hosszú) is a jövőbeni hordók alá. Ezeket is beraktuk még szombaton három tégla magas bakokra, hogy alá férjen majdan a boroskancsó (erről most nem készült kép sajna).
Így nekivághattunk a szüretnek is. Család jött és fázott és ázott, mert délelött kutya idő volt úgy fejletépő széllel és negyedóránként megérkező záporral. Idő azonban megkegyelmezett és mielött a brigád még ázottab lett volna mint a szőlő, kisütött a nap.
Cukor csípte a 18 fokot alulról, mennyiség inkább gyenge közepes (már ahhoz képest ahogy én kalkuláltam), a brigád viszont tiszteletreméáltóan lelkes maradt az elejétől a végéig.
Magáról a szüretről most nem mesélnék sokat, mert én az olaszrizlingre gyúrok. Még két-három hét és utána bevezetek mindenkit a szüreti munka összes rejtelmei közé.
0 Comments:
Post a Comment