left KEZDŐSZŐLÉSZ: április 2007

szombat, április 28, 2007

Pfneiszl - Újra Együtt Kékfrankos 2004


Pincészet: Pfneiszl Pincészet, Borvidék
A bor adatai: Ára: kb 1700 Ft • vörös száraz • 0,75 l • Érlelés: részben használt barrique hordóban • Alkohol:12.5 tf. • Savtartalom:5,2 g/l • Maradék cukor tartalom: 2,1 g/l • Terhelés:5100 kg/ha.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Wine and Feeling, Tinto Fino, Decanter, Egyéb:




A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: " Bor története ITT . Az Újra együtt borunkat különösen szeretjük, mégpedig azért, mert szinte mindig, és majd’ mindenhez fogyasztható. Minden ételhez, minden összejövetelre, minden bulira hozza a formáját. Egy vörösbor, amely azonnal, és közvetlenül adja magát, hűtve ugyanúgy, akár szobahőmérsékleten, telis-tele bogyós gyümölcsösséggel, ütős alkohol vagy húzós tannin nélkül. Barátságosan, semmi megerőltetéssel.";
Mások a borról: "Tiszta és friss cseresznye és meggy ízeket érez e bor fogyasztója. Friss, mint a gyermekkori fáramászás és tiszta, mint a ropogós cseresznyeszemek a lombok között. Friss, mint az Európával együtt fejlődő Magyarország lendülete, és tiszta, mint a jókívánság a régi Sopron Vármegye részéről: Szerencsében újra együtt. Forrás: Wein and Feeling"
A bor szubjektív értékelése: Bátyus az erősebb évjáratból nemrég a pénteki Kékfrankos sorozatban igen jól szerepelt nálam. Akkor megigértem, hogy öcsike a szép történetével is sorra kerülhet. Sikerült is szert tennem egy palackra, így hát igéret szép szó...

Minden komponensében egy könnyedebb, gyümölcsösebb egyszerűbb összhatást igér mint sokat dicsért bátyja. Könnyen érthető vörösbor, gyors tempóban, kevés rácsodálkozással, de ami jó viszont, hogy még kevesebb értetlenséggel. Könnyű szerkezet, érett bevezetéssel, de mégsem akar megvezetni, megmarad a kacérkodás szintjén. Piros gyümölcsök vezetik főleg.

Olyan bor amit nem veszünk észre hogy megittuk, de utána rájövünk hogy jólesett és mégis emlékszünk rá.

Úgyis mondhatnók, hogy szépen van komponálva, összerakva. Áráért meg főleg. Kár, hogy nem sok helyen lehet hozzájutni. Megérdemelné.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

hétfő, április 23, 2007

A vak bika


Bort úgy jó inni-kóstolni, ha az ember tudja mit tölt a pohárba. Szépen rá lehet készülni, utánaolvasni, be lehet úgymond ágyazni a bort a kóstoláshoz. Mégis van annak is egy bizsergető érzése, amikor nem tudod, hogy épp most mi leledzik a kupában. Sokszor tévútra vezethet a sok információ, és hát erősen dolgozhatnak az előitéletek.
Ezért találták ki a vakkóstolást, meg persze azért hogy porig alázd magad a haverok elött, amikor osztod az észt. Mert vakon kóstolni annyi mint letakarni a palackot. Jó esetben bemutatásra kerülnek a borok elötte, de lehet hogy csak a fajtát tudod vagy még azt sem.

Borbaráti körünk eddig mindig egy kijelölt fajtát kóstolt úgy 6-8 palackkal egyszerre, de most még több izgalmat akartunk belecsempészni, mint annó a házibulin az üveges rulettel.
A bikavért jelöltük ki aktuális gyönyörünk tárgyává, a hozott palackokat bemutattuk, majd egy A4-es lappal körbetekerve leragasztottuk, a sorrendet összekevertük és megszámoztuk őket.

Én egyszer a Maligánban már csináltam úgymond hivatalosan, de így laza környezetben is nagyon bejött. Sokkal jobban elmerül az ember a bor rejtelmeiben és többet filózik a bor mégértéséről, mintha tudna róla mindent. Nagy élmény volt az egész társaságnak.

A kóstolón egyébként a következő sorrend alakult ki (az én pontjaimmal):
1) St. Andrea Áldás 2003 - 7 p
2) Takler Bikavér Reserve 2003 - 7 p
3) Vincze Bikavér 2002 - 6 p (abszolút pozitív meglepetés)
4) Vesztergombi 2004 - 5 p
5) Demeter 2002 - 4 p
6) Juhász 2002 - 3 p
7) Thummerer Reserve 1999 - 3 p
8) Gál Tibor 2004 - 2 p (abszolút negatív meglepetés)

Az utolsó háromtól eltekintve nagyon korrekt, részben igen szép borokat kóstoltunk.
St Andi és Takler kiemelkedett, de egyöntetű vélemény volt hogy a Takler Bika az inkább egy újvilágú küvé, egyedüliként a lekvárosság felé hajló jegyekkel. Megmaradt a szinte az összes borban felfedezhető fűszeres, borsos háttér ami nagyon bejön, legalábbis nekem a bikavérnél. Vincze egy-két boráról már nekem is sikerült lehúzni a vizes lepedőt, de itt igen szép arcát mutatta, főleg ha az árát is figyelembe veszem.

Nálunk ilyenkor a vendéglátó egy helyre kis vacsit is rittyent a kóstoló mellé. Most spenótos, rokfortos töltött dagadó volt serpenyős burgonyával és vajas zöldbabbal. Teljesen levett a lábamról, főleg a 8 üveg bor után (ötünknek).

Egyik legjobban sikerült kóstolónk volt. Persze mi szinte mindegyik után erre a véleményre jutunk:)

Olvasd tovább...

szerda, április 18, 2007

Támberendezés sznoboknak


Támberendezés. Már valahogy a nevében benne van az a mérhetetlen műszaki hidegség, mely alapesetben idegen a szőlőtől. A szőlő mint folyamatosan fejlődő, burjánzó, zabolátlan élőlény és a hideg, szikár, funkcionális támberendezés. És mégis eggyé tartoznak.

Mert a szőlőt bizony szelidíteni kell, és ebben a támberendezés valahol az ostor, mely kíméletlenül megmutatja a növénynek a létezésének határait. Sőt a támberendezés sokat elárulhat a szőlőről, illetve annak művelésmódjáról. Legegyszerűbb módja az egy karó egyszerű esete, mely a hagyományos fej- illetve bakművelésnél honos, ahol a tőkék még szétszórtan egymáshoz nem kötve élik életüket. Minden egyéb művelési módot ahol a szőlőtőkék sorba vannak rendezve, és kissebb nagyobb sikerrel megszelidítve kordonra vannak fűzve mint szófogadó katonák, ott kordonos művelésről beszélünk.

Persze a kordont sok egyéb mellett a kényelem is szülte, mert minek hajoljak le, ha a szőlőt kényelmes magasságban vezetve is művelhetem (mindig ez a gyarlóság). De a kordon adta meg a lehetőséget a szőlészekben szunnyadó kisérletező léleknek is, és azóta felsorolhatatlan változatai vannak a különböző magsasságokban, metszési módokban és mittudomén miben különböző műveléseknek.

Szóval a kordon a trendi, ma már lenézik az embert ha bakot művel (erős túlzást kérem a szavaim mögött felfedezni).

Kordon két fő része az oszlop és a huzal. Az oszlop az hagyományosan kemény fa vagy beton, a huzal meg általában vas-acél huzal ilyen olyan méretben. Persze itt is voltak emberek, szakértők, akik unták, hogy mindenféle anyagból meg kiegészítőkből kellett az egészet összehozni. Miért ne lehetne az egész egy RENDSZER! Amiben minden elem mint a puzzle játékban összeilleszkedik. Persze legyen árban is ok, mert a szőlészet az lassan megtérülő befektetés kérem szépen.

És lőn megoldás. Persze fém, ami picit idegennek tűnhet elsőre a laikusnak, de végtére is a tartósság és terhelhetőség számít itt elsősorban, Egy olyan ötvözet, mely ezeket az igényeket kielégíti, mégegyszer mondom jó áron, az igenis teret nyerhet a szőlőben is.

Ilyen különleges fémötvözetű rendszert láttam már korábban én is nagy borászainknál tett látogatásomkor és eldöntöttem ilyen nekem is kell. Olyan cool volt ott a hegyoldalban a csillogó, karcsú szerkezet, mely egyáltalán nem tünt idegennek a szőlőtől.
Úgyhogy beszállító becserkészve, rendszer megismerve és az egészbe beleszeretve. A végén már csak úgy voltam vele, hogy nekem ilyen kell, mert enélkül nem szőlő a szőlő. Ami persze baromság, de úgy döntöttem megengedek magamnak egy kis sznobságot a szőlőben.

De beszéljenek magukról a képek:

Karcsú oszlopok már az alsó vezető huzal behúzva

Végoszlopok ahogy illik.

A huzalrögzítés mind a végoszloplekötő huzal mind pedig a kordon vezető huzal esetében egy speciális kis kütyü segítségével történik, melyet egy erre készített szerszám segítségével lehet meghúzni illetve oldani. A kordonvezető dróthoz van rögzítve a hullámos fémkaró is mely szintén egy nagyon elmés megoldásnak tűnik.

Ne feledkezzünk meg az oszlopokról sem. Az oszlopok kis hornyokkal vannak ellátva, melyekbe a kordon vezető huzal vagy a később a dupla hajtástartó huzal beilleszthető. Nem kell méregetni, szögelni, csak egyszerűen beakasztani, ami azért sok nyűglődéstől megóvja az embert.
Minderre 25 év garancia rozsdásodás illetve állagromlás ellen. Most már tényleg nem mondhatják a kis oltványok, hogy mostohák a körülmények. Mert igenis el vannak kényeztetve kérem. De eljön még az én időm!

Olvasd tovább...

hétfő, április 16, 2007

Taschner Kékfrankos 2004


Pincészet: Taschner Pincészet, Sopron
A bor adatai: Ára: kb 1.200 Ft • vörös száraz • 0,75 l •Alc: 12,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Decanter, Egyéb:




A bor pontozása:
abszolút = 3 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: " ";
Mások a borról: ""
A bor szubjektív értékelése:
Egy talán Sopronon túl tán kevésbé ismert pincészet, kevésbé ismert Kékfrankosa a pénteki sorozat terítékén. (Én magam legalább is azon kívül, hogy nemzedékekre visszavezethető poncihter família gyökerekkel rendelkezik, keveset tudok róluk).
Egyébként is gond néha tényleges infót beszerezni borászatokról. Korábban idővel is jobban álltam és megpróbáltam minden létező forrást felkutatni, hogy ki fia borja a nedű alkotója. Ez azonban elég göröngyös és időrabló út egy aktív családfőnek (család, munka ,szőlő...). Ezért ha a bevezető néha rövidebbnek tűnik mint korábban elnézést, de halandók vagyunk mindannyian.
Fontos azonban, hogy csak azokról a borokról írok, melyek valahogy megérdemlik a figyelmet. Ilyen olyan szempontból. Mint eme palack is.

Dugópukkantás elött a cimke visszafogott grafikája és borleírása, illetve a bor ára alapján itélve egy jó minőségű, korrekt mindennapok kékfrankos képe lebegett a szemem elött.

Nyitás után azonban csalóka összhatások együtteseként indul a bor. Illatában meglep először egy szép érettnek tűnő anyag igérete, kellemes fára visszavezethető háttérrel kisérve. Egyébként átjön a soproni frankosokra jellemző hűvösség is mellette. Van egy érdekes mákos-diós beütése is. Az egészet még az elegánsnak nevezhető soproni vonalnak is nevezném illatban.
Színről meg mostanában sokszor kell leírnom itt a pénteki sorozat alatt hogy meggypiros, de hát ilyenek ezek a soproni kékfrankosok.

Kóstolás után először van egy pici édeskés érzetünk, ami a korty vége után nagyon hamar átvált egy fanyar, húzós lecsengésbe. Mégegyszer neikugrunk, hogy tényleg? De tényleg. Vékonyka anyagnak tűnik, sajna. Főleg a bevezetőhöz képest.
Mindez kevés plusz ízanyaggal.

Színében, illatában elcsábítani akaró bor. Ízében, összhatásában azonban erős a lefelé irányuló korrekció, így ez most egy a jobb évjáratokban biztosan javítható közepes.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

péntek, április 13, 2007

Németh Attila, Concubina Fehér Cuveé 2004


Pincészet: Németh Atilla pincészete, Mátraalja Borvidék
A bor adatai: Ára: kb 1.700 Ft • fehér száraz • 0,75 l •Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Decanter, Esszencia ; Egyéb: Igényesebb borszaküzletek





A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1,5
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Illatos fajtákra épített rafinált és csábító bor, éppen, mint a neve. 60% chardonnay, 20% hárslevelű, 15% tramini és 5% sárgamuskotály. Ez önmagáért beszél. Hiszen mindegyik fajta határozott, sajátos karakterrel bír. Hagyományos, 6-10-14 hektós ászokhordókban érlelődött, a természetességet hangsúlyozó szép bor lett belőle, amelynek stílusa szinte egybeolvad a nevével. Valódi ivós bor, sok gyümölccsel és pikantériával. Illat, harmónia. Forrás: Bortársaság"
A bor szubjektív értékelése: Németh Atillát kezdem megszeretni. A múltkori nyitó Vörös Concubina is már szép belépő volt, de fehér testvérével még rátett egy lapáttal.

Engem igazából két fajta bor tud megigézni. Az egyik, ami már a nyitás után dől ki illatostúl a pohárból, a másik meg amelyik zárkózottan nyit, de utána szemérmesen de annál intenzívebben kitárja bájait. A Concubina ezeknek is a keveréke.

Színében, állagában sőt még illatában is nagyon behízelgő érett cucc érzetét kelti. Nagyon kedves vajas, vaníliás érett almás igéret. Ebben teljesen az első kategória. Belekortyolva azonban elsőre pici csalódás. Várakozáshoz képest karcsúbb test, íz-illat kapcsolat eltávolodva egymástól.
Meglepődés, bamba arckifejezés. Nem adjuk fel persze, várunk, hűtünk, kivesszük, várunk, töltünk.
Illat picit vissza, íz - összérzet picit előre. Karcsú test már inkább szép derekú "ágyas", a vélt disszonancia illat - íz között meg inkább különleges kaland. Almás háttér egy kis spicces fanyarsággal már nem zavar, sőt birizsgél és jókedvre derít. Puha, kéjes savvilág. Klasszikusan azonnal kiürülő palackfajta, azaz remekül iható.

Nincs itt nagy baj, csak elsőre tapasztaltabbnak láttuk a fruskát. Hiába no, fruskának meg idő kell...

Németh Pincészet korábban kóstolt tételei: Concubina Vörös Cuveé 2004

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

szerda, április 11, 2007

Dühítő tanninszelidítő


Mindig megfogadom, hogy nem veszem meg a Decanter nevű lassan életmód magazinná átminősülő (lezüllő) bormagazin aktuális számát, de néha még visszaesek (nem mintha valaha is függő lettem volna). Az áprilisi, már egyébként is egy Rozé kostolás miatt rózsaszínűre kreált fedőlapú kiadvány valami elképesztő terméket reklámoz, ami legalábbis az április 1-i tréfa kategóriájába tartozik.

De a honlap szerint nem tréfa ez. Az igényes borfogyasztók magazinja gyakorlatilag egy eszközt reklámoz, mely egy palackra erősíthető kiöntő kütyü, amely magában foglal egy kis mágnest, ami azonnal átalakítja a rajta keresztülfolyó bor tanninszerkezetét. Segítségével, a lap szerint a kiöntővel töltött bort lágyabbnak, selymesebbnek érzekelhetjük majd, amelyben dominánsabb a gyümölcsök íze.
Háromszor olvastam át, mert nem hittem el hogy ez komoly. Mintha egy festményhez "színtompító" szemüveget ajánlanának a galériában ha harsánynak éreznénk a színeket. Agyrém. Ez olyan lassan mint a magyar labdarúgás, nincs lejjebb.

Ízelítőnek a home shopping-szerű üzenet kvintesszenciája: "Megesett már önnel, hogy izgatottan feltépett egy borítékot, eltépett egy fényképet vagy netán letépett egy ruhát? A türelmetlenség sok esetben megbocsátható... A vörösbor azonalli fogyasztása a vásárlás után sokak szerint liliomtiprás, mások viszont igenis kíváncsiak a frissen szerzett palack tartalmára. Nekik ajánljuk a Decanter tanninszelidítőt!"

Igényes bormagazin! Én kérek elnézést! Egy újabb példa, hogy kell lemenni kutyába.
Ha meg a jövőben bárki látna egy újságosnál amint remegő kézzel a diszkriminált folyóirat új kiadása után nyúlnék, nyugodtan lőjön le. Higgyék el nekem tesznek jót.

Olvasd tovább...

hétfő, április 09, 2007

Szőlőtelepítés haladóknak


Tavalyi oltvány telepítésről nem készültek fényképek, de már akkor megigértem, hogy idén bepótolom. Az ünnepi hétvége egy (nagy) része telepítéssel, illetve támberendezés építésével telt. Emitt hát egy rövid összefoglaló, melyet szőlőművelésre erősen beoltott olvasóimnak ajánlom. Mások meg jogosan kérdezhetik, ugyan mi a jó ebben?

Ha az ember már relatív nagyobb tételben telepít akkor érdemes önnönmaga és brigádja életét is megkönnyítendő egy úgynevezett hidrofúró után nézni. Az oltványoknak régen gödröket ástak, ma inkább ezt egy vízsugárt kilövelő fúróval felszerelt kistraktor segítségével oldják meg. Így ugyan a gödör már nem gödör hanem inkább egy 4-5 cm-es lyuk, úgy 40-50 cm-es mélységgel, viszont egy huzamban elégséges mennyiségű vízzel is el lesz árasztva az oltvány helye.
Az oltványnak ebben az esetben elő kell metszeni a gyökerét, mert a lyuk átmérőjénél nem lehet szélesebb a gyökértalp, hogy a gyökerek ne gyűrődjenek fel, azaz ne felfele induljanak el a fejlődésben. A csatolt képen majd látszik, hogy igen agresszív a metszés, de nem kell megijedni, az erős jó oltványok tökéletesen megtudnak eredni így is (tavalyi 95%-ban megeredt). Sebességben viszont sokat nyerhetünk, mert még egy a mienkhez hasonlatos amatőr brigád is el tud ültetni úgy 100 darabot óránként.

A hidrofúrós munkához viszont kell egy legalább négy-öt fős csapat.
Egy kollega ül a kistraktoron és áll odébb mindig a telepítés ütemével szinkronban illetve kapcsolgatja a fúrót vízzel ellátó szivattyút.
Másik kollega kezeli a fúrót, azaz fúrja a lyukat. Ez egyébként még a víz segítségével is kemény fizikai munka.
Egy kevésbé energiát raboló munkafolyamat a kialakított lyukba a megfelelő oltvány behelyezése. Ez egy tökéletes feladat a társaság lelkesebb hölgytagjainak vagy nagyszülőnek (habár hajolgatni azért ugye kell).
A folyamatot a 2 fős bodázó társaság zárja le. A boda az egy érdekes ásó forma, de keskeny kb 5 cm széles fejjel. Ebben az aktusban ketten kétoldalról beszúrják az oltványtól úgy 5 cm-re a bodafát (ami vas), és megpróbálják erősen az oltványra szorítani a földet. Ez igen fontos része az telepítésnek mert így tudjuk biztosítani, hogy a gyökerek közé ne kerüljön levegő illetve oxigén. Sajgó izomzat még most is arról tanúskodik, hogy ez a rész is felér egy-két órás gyúrással.

Mi 300 darabot küldtünk le, de 800-1000 darabot is be lehet vállalni egy jó brigáddal és jó szervezéssel.
A képeket egy kis kommentárral feldobtam egy Slideshowba ami ITT megtekinthető (a tényleg fanatikusoknak)

Néhány kritikus faktor a hidrofúrós telepítés sikeréhez:
  • Pontos előkészítés azaz sor-tőtáv kijelölése, oltványok előmetszése és soronkénti összeállítása és persze a szükséges szilárd folyékony hajtóerő összeállítása a brigádnak
  • Brigádnál a folyékony motivációs eszköz óvatos és tudatos adagolása (a munka minősége szempontjából kritikusnak tekinthető)
  • Hidrofúrós traktor szakavatott kezelése - gépészvéna ajánlott
  • Sok víz biztosítása (kb 2-3 liter oltányonként, illetve a víztartály töltésének logisztikai megoldása

Emellett még lefúrtuk a már korábbi bejegyzésekben sokat említett Crapal támberendezés oszlopait is. Ezeket még nem sikerült idő hiányában szintezni és befejezni. Erről majd később egy részletsesebb bejegyzés is készül mert nagyon pöpec a cucc. Ízelítőnek egy kép az első fázis végi állapotról.



Hát mit mondjak, úgy érzem már kezd alakulni!
A brigádnak meg családostúl barátostúl ezúttal is köszönet hogy az ünnepek egy részét a Törpebirtokra áldozták

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

kedd, április 03, 2007

Tavaszi munkák - új telepítés


Nagyon elhanyagoltam idén a Törpebirtok jövőjének zálogát, vagyis az új telepítést. Részben azért ez tudatos is volt, mert mindenképp meg akartam várni a biztosan jó időt a kitakaráshoz meg a metszéshez, másrészt viszont tényleg elvette az időmet az öreg szőlő karbantartása.
Hétvégen szebb idő sem lehetett volna a teendők elvégzésére. Amiből akadt bőven.

Egyéves telepítésű szőlőnél a két legfontosabb tavaszi munka a harmatgyökerek eltávolítása és a visszametszés.

A harmatgyökerezés olyan feladat, amely nagy munkát nem jelent, de alhanyagolása később leronthatja a tőke erőnléti állapotát. Az oltványszőlőn a talajjal érintkező nemes részből fejlődnek a harmatgyökerek. Ha ezek megerősödnek, a nemes idővel "leléphet" az alanyról. Ez két szempontból is problémás. Egyrészről mert nem csak az immunis, ellenálló alapalany gyökere fejlődik (a nemes gyökere filoxére ellen nem immunis), másrészről pedig a gyökérzet a felszínen erősödik meg, ahelyett hogy lefele, mélybe törne hosszabbtávon is nedvességbiztos helyeket találva. A kibontott tőkefejnél tehát a képen látható gyökereket tőből távolítsuk el.

Metszésnél fontos, hogy az előző évi hajtásokból, egyet hagyjunk meg 2 rügyre, hogy idén két erős hajtással induljanak el a fejlődés útján. Ezeket év közben hajtásválogatjuk és az erősebbet fogjuk meghagyni. Ez az első évben gyakorlatilag még a jövőbeni művelésmódtol független. Cél hogy ezzel elindítsuk a kordonkar kifejlődését. Gyengébb vesszők esetén (vékonyabb mint egy ceruza) lehet biztosításképp hagyni egy másik csapot is, de később, megerősödés után vissza kell térni egy hajtásra.

A munkák sorrendjében nálam először is az ideiglenes szőlőkarókat kellett kihúzni a tőke mellől, mert jövő héten hozom az új támberendezést. Ezután következett a tőkék kitakarása, kibontása a tőkefejnél harmatgyökerezés miatt, harmatgyökereztetés és metszés, majd újból földszinéig visszatakarás.

Eközben illik megkapálni a sor közét és a sorokat is, mert a természetben nem csak a nemes növények indulnak be hirtelen hanem a gyomnövények is.

Mivel jövő héten meg csináljuk az új telepítés, így az új sorokat is ki kellett (volna) mérni, meg az oszlopok helyét is. Volna, mert bizony erre már nem futotta az egyébként háromfős brigádunknak. Pedig eltöltöttünk egy jó tíz órát a hegyen és turbóztuk is magunkat vagy öt liter fröccsel is.

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!