Tavalyi oltvány telepítésről nem készültek fényképek, de már akkor megigértem, hogy idén bepótolom. Az ünnepi hétvége egy (nagy) része telepítéssel, illetve támberendezés építésével telt. Emitt hát egy rövid összefoglaló, melyet szőlőművelésre erősen beoltott olvasóimnak ajánlom. Mások meg jogosan kérdezhetik, ugyan mi a jó ebben?
Ha az ember már relatív nagyobb tételben telepít akkor érdemes önnönmaga és brigádja életét is megkönnyítendő egy úgynevezett hidrofúró után nézni. Az oltványoknak régen gödröket ástak, ma inkább ezt egy vízsugárt kilövelő fúróval felszerelt kistraktor segítségével oldják meg. Így ugyan a gödör már nem gödör hanem inkább egy 4-5 cm-es lyuk, úgy 40-50 cm-es mélységgel, viszont egy huzamban elégséges mennyiségű vízzel is el lesz árasztva az oltvány helye.
Az oltványnak ebben az esetben elő kell metszeni a gyökerét, mert a lyuk átmérőjénél nem lehet szélesebb a gyökértalp, hogy a gyökerek ne gyűrődjenek fel, azaz ne felfele induljanak el a fejlődésben. A csatolt képen majd látszik, hogy igen agresszív a metszés, de nem kell megijedni, az erős jó oltványok tökéletesen megtudnak eredni így is (tavalyi 95%-ban megeredt). Sebességben viszont sokat nyerhetünk, mert még egy a mienkhez hasonlatos amatőr brigád is el tud ültetni úgy 100 darabot óránként.
A hidrofúrós munkához viszont kell egy legalább négy-öt fős csapat.
Egy kollega ül a kistraktoron és áll odébb mindig a telepítés ütemével szinkronban illetve kapcsolgatja a fúrót vízzel ellátó szivattyút.
Másik kollega kezeli a fúrót, azaz fúrja a lyukat. Ez egyébként még a víz segítségével is kemény fizikai munka.
Egy kevésbé energiát raboló munkafolyamat a kialakított lyukba a megfelelő oltvány behelyezése. Ez egy tökéletes feladat a társaság lelkesebb hölgytagjainak vagy nagyszülőnek (habár hajolgatni azért ugye kell).
A folyamatot a 2 fős bodázó társaság zárja le. A boda az egy érdekes ásó forma, de keskeny kb 5 cm széles fejjel. Ebben az aktusban ketten kétoldalról beszúrják az oltványtól úgy 5 cm-re a bodafát (ami vas), és megpróbálják erősen az oltványra szorítani a földet. Ez igen fontos része az telepítésnek mert így tudjuk biztosítani, hogy a gyökerek közé ne kerüljön levegő illetve oxigén. Sajgó izomzat még most is arról tanúskodik, hogy ez a rész is felér egy-két órás gyúrással.
Mi 300 darabot küldtünk le, de 800-1000 darabot is be lehet vállalni egy jó brigáddal és jó szervezéssel.
A képeket egy kis kommentárral feldobtam egy Slideshowba ami ITT megtekinthető (a tényleg fanatikusoknak)
Néhány kritikus faktor a hidrofúrós telepítés sikeréhez:
Ha az ember már relatív nagyobb tételben telepít akkor érdemes önnönmaga és brigádja életét is megkönnyítendő egy úgynevezett hidrofúró után nézni. Az oltványoknak régen gödröket ástak, ma inkább ezt egy vízsugárt kilövelő fúróval felszerelt kistraktor segítségével oldják meg. Így ugyan a gödör már nem gödör hanem inkább egy 4-5 cm-es lyuk, úgy 40-50 cm-es mélységgel, viszont egy huzamban elégséges mennyiségű vízzel is el lesz árasztva az oltvány helye.
Az oltványnak ebben az esetben elő kell metszeni a gyökerét, mert a lyuk átmérőjénél nem lehet szélesebb a gyökértalp, hogy a gyökerek ne gyűrődjenek fel, azaz ne felfele induljanak el a fejlődésben. A csatolt képen majd látszik, hogy igen agresszív a metszés, de nem kell megijedni, az erős jó oltványok tökéletesen megtudnak eredni így is (tavalyi 95%-ban megeredt). Sebességben viszont sokat nyerhetünk, mert még egy a mienkhez hasonlatos amatőr brigád is el tud ültetni úgy 100 darabot óránként.
A hidrofúrós munkához viszont kell egy legalább négy-öt fős csapat.
Egy kollega ül a kistraktoron és áll odébb mindig a telepítés ütemével szinkronban illetve kapcsolgatja a fúrót vízzel ellátó szivattyút.
Másik kollega kezeli a fúrót, azaz fúrja a lyukat. Ez egyébként még a víz segítségével is kemény fizikai munka.
Egy kevésbé energiát raboló munkafolyamat a kialakított lyukba a megfelelő oltvány behelyezése. Ez egy tökéletes feladat a társaság lelkesebb hölgytagjainak vagy nagyszülőnek (habár hajolgatni azért ugye kell).
A folyamatot a 2 fős bodázó társaság zárja le. A boda az egy érdekes ásó forma, de keskeny kb 5 cm széles fejjel. Ebben az aktusban ketten kétoldalról beszúrják az oltványtól úgy 5 cm-re a bodafát (ami vas), és megpróbálják erősen az oltványra szorítani a földet. Ez igen fontos része az telepítésnek mert így tudjuk biztosítani, hogy a gyökerek közé ne kerüljön levegő illetve oxigén. Sajgó izomzat még most is arról tanúskodik, hogy ez a rész is felér egy-két órás gyúrással.
Mi 300 darabot küldtünk le, de 800-1000 darabot is be lehet vállalni egy jó brigáddal és jó szervezéssel.
A képeket egy kis kommentárral feldobtam egy Slideshowba ami ITT megtekinthető (a tényleg fanatikusoknak)
Néhány kritikus faktor a hidrofúrós telepítés sikeréhez:
- Pontos előkészítés azaz sor-tőtáv kijelölése, oltványok előmetszése és soronkénti összeállítása és persze a szükséges szilárd folyékony hajtóerő összeállítása a brigádnak
- Brigádnál a folyékony motivációs eszköz óvatos és tudatos adagolása (a munka minősége szempontjából kritikusnak tekinthető)
- Hidrofúrós traktor szakavatott kezelése - gépészvéna ajánlott
- Sok víz biztosítása (kb 2-3 liter oltányonként, illetve a víztartály töltésének logisztikai megoldása
Emellett még lefúrtuk a már korábbi bejegyzésekben sokat említett Crapal támberendezés oszlopait is. Ezeket még nem sikerült idő hiányában szintezni és befejezni. Erről majd később egy részletsesebb bejegyzés is készül mert nagyon pöpec a cucc. Ízelítőnek egy kép az első fázis végi állapotról.
Hát mit mondjak, úgy érzem már kezd alakulni!
A brigádnak meg családostúl barátostúl ezúttal is köszönet hogy az ünnepek egy részét a Törpebirtokra áldozták
Ha gondolod értékeld a bejegyzést
0 Comments:
Post a Comment