left KEZDŐSZŐLÉSZ: július 2007

kedd, július 31, 2007

Szolgálati közlemény


Sorry, de technikai okok miatt e Kezdőszőlész fejléc eltünt a képernyőről. Igyekszem visszavarázsolni minnél hamarabb az őt megillető helyére.

Olvasd tovább...

vasárnap, július 29, 2007

Dalmácia és a bor I.



Észrevette e valaki horvátországi nyaralása során, hogy déli szomszédaink mennyire nacionalisták a gasztronómiájuk területén? Szinte csak helyi ételek vannak az éttermekben (kivéve pizza, de ezt a földrajzi közelség miatti honosítás miatt elnézzük), csak ritkán és csak nagyvárosokban külföldi ételkülönlegességeket kínáló éttermek (meki is jóval ritkább a magyar viszonyokhoz képest, ami sokat elárul a helyi kultúráról és a milyenkről is).

De ez a helyzet az italok terén is. Még véletlenül sem láttam olyan sörözőt, mely elött nem a két legnagyobb horvát sörmárka egyikének a logója virított volna. Lehetett persze más külföldi márkát is venni, mert ugye szabad piac, de a horvátok ezzel a lehetőséggel a tapasztalataim szerint csak ritkán élnek.
Borban pedig meg egyszerűen extrém soviniszták déli barátaink. Nemhogy más országból való bort is ritkán fogyasztanak (ebben azért hasonlítunk), de nagyon meg sem próbálnak más mint régi ősi dalmát-isztriai szőlőfajtákból bort készíteni. Cabernet, Pinot Noir, Chardonnay? Minek amikor itt van nekik a Plavac Mali,Babic vagy a Malvazija. És ez szerintem tök rendben van így.

De ugye a fennti bevezető után ezen nincs mit csodálkozni. Nekik egyszerűen eszükbe sem jutott szerintem, hogy kisérletezzenek. Amikor már az Ük-Üknagyapjuk is ezt itta. Ja hogy ez nem biztos hogy versenyképes nyugaton, hogy ezzel nem biztos hogy be lehet kerülni egy francia Hypermarche polcára? Na és. Majd ide jön hozzánk Európa és mivel nincs itt mit mást vedelni, ezért majd szépen Nálunk isszák meg a Mi borunkat. És az autópályákon elnézegetve a rendszámtáblákat ezen az az úton azért már elég jól állnak.

Próbáltam én is felkészülni az út elött, de azért betankoltam egy karton hazait is, biztos ami biztos. Terveztem egy helyi pince látogatást is, de nem jött össze, mert a környéken (Zadar + 50 km) csak Benkovacot találtam, ahol valamaennyire jellemző a szőlőtermelés nagyobb méretekben, de az ottani borászat nem fogadott látogatókat.

Persze nem kell messze menni, mert a partok mentén, a szigeteken szinte minden második ház hátsó kertjében található egy rendezett kis szőlőterület, amiből általában házi bor is készül, melyet előszeretettel próbálnak meg az arrajáró túristákra rátukmálni.
Ami nagyon meglepett viszont az a szőlőművelésben látott rendkívüli igényesség. Én tán már mondhatom magamról, hogy leesett a fenéktájról a tojáshéj szőlőművelés terén, azaz láttam már egyet mást. És láttam bizony hogy Magyarhonban még a neves borvidékeken is elcsodálkozik az ember, hogy néha mennyire átgondolatlanul művelik a szőlőt a helyi gazdák.
Horvátoknál meg le voltam döbbenve, mert nagyon a szeren vannak még a kis házi művelések is. Általában alacsony kordonon, rövidmetszéssel művelnek, nagyon szép vékony szellős lombfalakkal és napnak szabadon hagyott szőlőkkel. Bizonyítéként néhány kép, melyek két házzal odébb készültek, de készülhettek volna szinte bárhol.




Hát én tök meg lennék elégedve, ha az enyém így nézne ki. Élesszeműeknek figyelmébe ajánlom az utolsó kép alján látható fekete műanyagcsövet. Csöpögtető öntözőrendszer, és bizony elég sok helyen használják is kútvízzel kombinálva.

Érdekes, hogy az így házi művelésben készült borokat a gazdák az út mellé kiülve kínálgatják sajttal, meg olivaolajjal egyetemben. Ott láthatólag valahogy nem túlozzák el ezt az őstermelős értékesítést adminisztratv oldalról. Próbálna Pista bácsi nálunk kiülni a házi borával. Fináncok azonnal megjelennének a potenciális adócsalónál (persze miután egy jóakarója feljelentette...).

Szóval mondom, kicsit más világ ez. De azért a bor az bor itt is. És hogy milyen, azt majd egy következő bejegyzésben. (ja a nyító kép meg egyébként az ágyból készült a teraszon át, csak hogy fájjon a szivem...)

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

péntek, július 20, 2007

Törpebirtok pihenő


Tegnap, meg ma reggel még tettem egy utolsó símítást a szőlőn. Múltkori levélritkítás után, most fürtritkítás történt. Mivel először művelem az öreg szőlőt, így nem akartam túl agresszív lenni, ezért hajtásonként két fürtöt hagytam, ha szép erős volt a tőke és egészségesek a fürtök.
Amennyiben azonban a növény gyenge volt, vagy a lisztharmat annyira belerondított a közepébe akkor csak vesszőnként egy (vagy annyi se) maradt.
Most azonban irány a Horvát tengerpart. Egy hét pihenés és erőgyűjtés. Azonban kinéztem a környéken egy-két pincészetet. Ha minden ok lesz, akkor egy utibeszámolóval térek vissza egy hét múlva. Addig is ti főjetek itt mi meg ott:)

Olvasd tovább...

szerda, július 18, 2007

Szeremley Rizling 2006


Pincészet: Szeremley Huba, Badacsony
A bor adatai: Ára: kb 1. 300 Ft • fehér száraz • 0,75 l • Alc: % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: In Vino Veritas, Decanter, Bortársaság, Mywine, Egyéb: legtöbb hyper/supermarket





A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Klasszikus badacsonyi Rajnai és Olaszrizling házasítás elegáns, könnyű és gyümölcsös stílusban. Illatában és ízében érezhető a késői szüretből származó szemek aromavilága. Forrás: Esszencia borszaküzlet. Üde, gyümölcsös, itatja magát. Leves előtt és után, majd pedig halhoz. Bármilyenhez. A bor tuttifruttis aromákkal indít, finom gyümölcsös a közepe, lecsengésében is a gyümölcsösség dominál. Forrás: efarmer.net"
A bor szubjektív értékelése: Igazából nem is egy bor hanem mindjárst kettő a Badacsonyi birtokról. A címben látható Szemelt Rizling 2006-os évjárata Szemelt jelző nélkül és a pince "sima " Olaszrizlingje, ami kevésbé ismert, de 1000 alatt hozzáférhető (még a honlapon sem találtam).
Kóstolás után már értem, miért nem ismert az utóbbi. Egymás mellett sokkal karcosabb, csípősebb és kezeletlenebb mint híresebb testvére. Olaszrizling, aminek nem tesz jót a reduktív technológia. Nem jön át a gyümölcs, a frissesség az inkább már talán, de mit ér az egész egy szép tartás nélkül.
A klasszikus és méltán népszerű báttyusban viszont tényleg minden évben ott van az elegáns kombinációja a bazaltos háttérnek, a Badacsonyra jellemző lágy de szép savaknak, a rizling virágos illatának és egy kellemes enyhén krémes fás, aszkolt háttérnek. Ilyen ez 2006-ban is, mégis azt hittem, hogy az évjárathoz híven picit testesebb lesz és az egész egy esetlegesen erősebb cukor háttérnek (gondoltam én) köszönhetően majd koncentráltabb lesz. Persze, lehet hogy ez csak azért csalódás nálam egy picit, mert már megint előitéletem rabja vagyok.
A bor azért hozza szokásos formáját, nagyon jó inni, behízelgő savaival és kedves, virágos gyümölcsösségével. Egy bor, melynél nem zavar hogy nem változik (az ára sem nagyon:).
Ha egy étteremben nem tudod milyen bort rendelnél ételhez, akkor ebbe mindig belenyúlhatsz, szinte soha nem hibázhatsz. És szinte mindenhol kapható.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

hétfő, július 16, 2007

Gasztró ahogy nem kéne


Nem szokásom gasztronómiai élményeim (kudarcaim) megosztása ebben a blogban, ezalól eddig azt hiszem csak egyszer tettem kivételt. Mivel kivétel erősíti a szabályt, na meg erős belső kényszert érzek, így most mégis újra teret engedek annak ami kikivánkozik. A legutóbbi alkalommal ellentétben most inkább a gasztronómia sötét oldalán jártam.

Mentségemre legyen mondva, hogy nem személyes szelekció eredményeképp kerültem az ominózus helyre, hanem üzleti vacsora áldozata lettem.
Valahogy egyébként meg mindig rossz érzés fog el, amikor egy régi étterem neve merül fel bevetési célpontként. Nem mintha nem lennék hagyománytisztelő, de sajnos sok ilyen látogatás bebizonyította, hogy eme lokációk hajlamosak az elékenyelmesedésre és tökéletesen elegendőnek hiszik a régmúlt jótékonynak hitt aranyfátyla alatt űzni vendéglátóipari tevékenységüket.

Hihetetlennek tűnik, hogy némely étteremben mennyire megállt az idő szinte minden tekintetben (kivéve persze az árakat, mert ugye a hírnév kötelez).
Ilyen sajnos (legalábbis az én egyszeri személyes tapasztalatom alapján) az Új Sipos Halászkert is Óbudán a Főtéren. A teljesség igénye nélkül egy lista arról hogy nem kéne:

Nem kéne

  • ...a személyzetnek tökéletes resti arckifejezeéssel levezényelmi a vacsorát
  • ...csodálkozni ha apperitifként száraz bort rendelnek
  • ...a kimért száraz tokaji szamorodni alatt kitöltött valami borzasztót felszolgálni
  • ...tokaji ötputtonyos aszút (egyébként kitűnő Disznókő 2000-est) a leggagyibb kistalpas pohárban felszolgálni
  • ...bort a pohárban több mint feléig tölteni (csak hogy fogyjon gondolom)
  • ...bort a még pohárban levő mennyiségre mindig utántölteni
  • ...1000 Ft-os bort 4000-ért kínálni a borlapon
  • ...a rendelésnél (és nem elöbb) megtudni, hogy nincs libamáj (főleg hogy külföldi vendégeket az ember előszeretettel tereli eme magyar specialitás felé)
  • ...hogy a halétteremben elfogyjon a fogas (szintén a rendelésnél megtudva)
és ezt az egészet ebben a formában valahogy nem kéne eröltetni. Már a régi hírnév emléke miatt sem.

Olvasd tovább...

vasárnap, július 15, 2007

Képek és képek...


Sógor megjelent a hétvégén egy újonnan vett Canon fotómasinával. Ha már így esett, akkor le is tesztelte a minőséget a szőlőben is. Csatoltan egy-két (20-30) kép azoknak akik annyira szeretik a szőlőt, hogy még akár perceket is eltöltenének azzal, hogy csak képeket nézegetnének róla. Persze egy üveg borral az érzés még fokozható:). Ízelítőnek egy különösen szépen sikerült darab.


Nyitásként egy trükkös 360 fokos panorámakép a telek aljáról. Ha linkre kattintatsz akkor lassan betöltődik a 360 fokos kép. Keresd meg a kép elejét az egérrel utána meg a jobbnyíl kurzor nyomogatásával tudod tágítani horizontodat.


Itt meg egy slideshowban képek, melyek megpróbálnak a funkcionalitáson túlmutatni és megmutatni a szőlőben rejlő művészi vonalat.


Az utolsó mappa meg az új és az öreg szőlőről egy kis összefoglaló, ahogy és most kinéz:


Remélem tetszenek és a nézegetéshez jó szórakozást.

Olvasd tovább...

hétfő, július 09, 2007

Vegyi kommandó akcióban


Mint írtam legutóbb eljött a harc ideje. Legmagasabb fokozatú gombariadó van a hegyoldalon. Az ilyen időszak mozgósítja a teljes hegyoldalt. Mint azokban a filmekben, amikor a gonosz vírus el akarja pusztítani a földet. Mindenki egy hajóban evez. A gazdák ilyenkor komolyan elemzik a helyzetet, mindenki bólogat és a maga koktéljára esküszik ( a szomszéd meg tuti halálba kergeti a szőlőjét:).

Na meg látni kéne azokat a vegyi háborúban is megirigyelendő felszereléseket, amivel egy gondos, de óvatos gazda fel tud vonulni a hegyre.
Valami idegen biztos azt hinné, hogy egy Ebola vírus elleni egészségügyi kommandó lepte el a hegyoldalt. Tipusöltözet: kezes-lábas cipzáras, felhajtható nyakú fehér overall, motoros szemüveg (esetleg búvár), műtős szájmaszk, viseltes síkesztyű, zárt bakancs és fülre húzható gazdák, hanem a vegyi konyha minden kemény szerével. Mert szükségállapot van kérem. Ilyenkor mindent lehet a cél érdekében.

Nem akarok egyébként belemenni a vegyi növényvédelem rejtelmeibe, mert erről könyveket is írtak. Nálam a lisztharmat most az első számú veszélyforrás, mely ha elindul kezdetben ilyen szürke, lisztszerű nyomokat hagy a gyümölcs bogyóin:


Később megtámadhatja a hajtásokat és a kacsokat is, majd az egész fürtöt el tudja bénítani és a szőlő volt nincs az idényben. Nálam a kb 650 öreg tőkéből kb 20-30-nál jelentkezett, de még remélem a korai fázisban. Én azonnal kitisztítottam a levelektől a fürtzónát, hogy szellős legyen azaz ne fülledjen be a levelek mögött a gyümölcs, ami ugyebár ez a gomba melegágya. Egyébként is érdemes kibontani a fürtöket, hogy jobban és minden oldalról érje őket a nap. Utána nekiestem egy Topas+Mikál kombinációs permetezőszerrel. Íme egy kép a szépen kibontott sorról:


Meg két közeli is, azért alakulunk és úgy látom jó lesz a termés, ha jó isten és a vegyi kombinátok is velünk maradnak.











Persze az új szőlőt sem hanyagolom el, ahol egyenlőre hálistennek még védve vagyok a betegségektől és szépen, csendben gyűjti az erőt az új telepítés. Egy kép totálban:



És egy kép az egyéves tőkékről, meg egy kép az idei alanyokról:














A tavalyiak még mindig nőnek mint a bolondgomba úgyhogy szinte midegyiket tetejeznem kellett (levágni a hajtás tetejét), mert már bőven két méter feletti magasságot próbáltak elérni, ami már nem művelhető.
Az idei telepítés valami miatt lassabban indul. Jelenleg 30-40 centisek. Ugyanaz a fajta, de idén tavaszzal nagyobb volt a szárazság. Ez lehet a nyitja. Lényeg hogy szinte százszázalék megeredt. Pinceprojekt pedig szabadság után augusztus első hetében indul és ha minden igaz három hét alatt kész.

Szóval zajlik az élet a birtokon, mely azért kéthetente (legalább) egy teljes napot elvesz a szabadidőmből. Ami persze így is volt tervezve. Legalábbis én így emlékszem. Az asszony kicsit másképp, ami ugyan nem részletkérdés de abbe most nem mennék bele:)

Olvasd tovább...

péntek, július 06, 2007

2 * 7


Lassan már két hete nem bírtam jelentkezni. Negatív rekord. Tavaly szeptemberi nyitás óta nem sikerült aszt hiszem öt napnál hosszabb szünetet tartani két bejegyzés között. Nem mintha cél lett volna hogy hány naponta, mert hát a bejegyzéseket is az élet hozza. Mondanivaló, történés azaz tápanyag mindig van, de az a fránya idő meg kapacitás meg a prioritás mega mega...

Ráadásul többen megjegyezték, hogy a birtok már tán nem is fontos? A szőlő, amiről még képes vagyok egy blogot is vezetni! Méghogy nem fontos! Család, munka, szőlő, blog. Ez a prioritási rend. Az első háromra mindenképp kellett energiát dedikálni és mindemellett bizony a blog lett az utolsó a listán, mert bizony kutyául kimerített mindegyik egyéb(főleg number two and three).

Fél hektár szőlőt művelni meg bizony kemény dolog full amatőrként, főleg azzal a feltett szándékkal, hogy első évben amennyire lehet (tanulási szándékkal) az ember (én) maga szeretné csinálni az összes műveletet. Persze ez most nem panaszkodás, csak beismerése annak, hogy a lelkesedés sokszor nagyobb mint a realitásérzék (de ez azt hiszem, így van jól ha fanatikus az ember).
Ráadásul operatíve az egész birtok nem homogén, mert fele az új, egyéves telepítés a másik fele meg az öreg, termő terület. Teljesen más művelési módot kíván mindkettő. Míg az első esetben a tőkék kinevelése a cél, folyamatos kötözéssel, kordonrendszer kialakítással és hajtásválogatással, addig a termőterületnél (amit csak az idei évtől művelek én) már a megcélzott termésmennyiség lehetőleg legjobb minőségben való elérése a cél.

Őszintét megmondva az elsőben egész jól állok, de rengeteg időmet elvette a vele kapcsolatos munka. A másodikban is jól álltam addig, míg meg nem jelent a hétvégén a lisztharmatgomba semmivel nem összetéveszthető jele az öreg szőlő egy részén. Mivel a vegyi védekezés terén érzem magam a legbizonytalanabbnak, így hamar elfogott a lelkisimeretfurdalás a betegség miatt. Minden egyes fürtön megjelenő gombát egy tőrdöfésnek élreztem.

Eddig kéthetente permeteztem hétvégén (munkás emberhez méltóan) de most hétvégén ráugrok mégegyszer. A helyzet nem tűnik annyira súlyosnak még, de ez egy szőlőművelőnél elvi kérdés. Igazából a hibát azzal követhettem el, hogy a relatív hosszú permetezési időszakok (két hét) ellenére sem vetettem be agresszívebb kombinált szereket (mint például Quadris max).
Persze nem hiszem, hogy szőlőművelő ember nem esett át hasonló történéseken. Ez nálam a sok készülődés meg irogatás után olyan mint amikor kiképzésen van a kiskatona, oszt utána mehet a partraszállás igazi gólyózápor között (enyhe szerzői túlzás).

Szóval zajlik az élet, nem állt le sem ez sem az és lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba. Hétvégén tehát harc és megigérem vasárnap képekkel bővített helyszíni jelentés következik a remélhetőleg ideiglenesen a kezdőszőlésznél állomásozó ellenséges haderő elleni harcról.

Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!