left KEZDŐSZŐLÉSZ: január 2008

vasárnap, január 27, 2008

Heimann Syrah 2006


Pincészet: Heimann pincészet, Szekszárd
A bor adatai: Ára: kb 2.700 Ft • Alc: 13 % Vol.,• száraz vörös;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, Bortársaság, addel.hu ; Egyéb:



A bor pontozása:
abszolút = 4,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: "A több, mint egy hektárnyi, perzsa legendájú szőlőnek igazán jó beköszönés volt ez a száraz, meleg ősz. Nagy fakádban erjesztettük, 5hl-es hordókban érleltük ezt a szinte hónapról hónapra finoman szépülő, egzotikus ízvilágú tételt. A Syrah számunkra is egy kísérlet. Magunkra vállaltuk a kockázatát a fajta szekszárdi megmérettetésének. A szűz termés eddig igazolta becsvágyunkat. ";
Mások a borról: "a vákuum leengedése után pillanatragasztó-illat lengte be a helyet. Párom felvonta a szemöldökét vádlón, aztán mégis valami jót mond. A bor mondjuk nem esett szét, csak cseppet könnyedebbedett. Kérdem is tőle, illatában vajon mi ez a lekvár? Azt mondja: nekem ez inkább rohadt gyümölcs ... ismét elővettem, de ürességet érzek. Vékonyabb, csúszósabb. Olcsó ragasztószag, higítosság, pedig épp kezdett tetszeni a lekvár/virág kombináció... de ez valahogy nem syrah. 3 pont. Forrás: Fater.hu" "Egysíkú bor, indul az aszaltszilvás, kicsit csokis illattól és eljut: ugyanoda. Forrás: borvirág"
A bor szubjektív értékelése: Az egyre lendületesebben és merészebben kísérletező szekszárdi borászat legújabb fajtája eme Syrah, mely még az új telepítésből adódó első termőévek szűzies produktuma. Infó szerint a gyümölcsöt teljes érésben szüretelték, fakádban erjesztették 20 napon keresztül héjon, majd utána 5 hl-es tölgy újhordóban érett.

Heimann Zoltán nagy hívő hírében áll. Mármint hívőségét elsősorban a Kadarka szinte már küldetéstudatos tiszteletében értem, de a Syraht is a borvidéken kevésbé elterjedt volta ellenére, egy igen komoly jövőképpel rendelkező fajtának tartja Szekszárdon is.

Persze engem most inkább az érdekel a borban, hogy van e jelene, ha már kinyitottam (jövője biztos van mert ahogy a borász hisz a fajtában, én mint nagy tisztelője úgy hiszek benne). Eme hitemet két hasonszőrű blogon publikáló kollega friss kóstolási élménye ugyan nem támasztotta alá, de hát már csak ezért is lássuk a medvét.

Bíborvörös szín, könnyed megjelenés az üvegfalon keresztül, nem tapad, nem ragad inkább vidáman pördül-fordul. Illatban elsőre nagyon kevés, nem jön át a vidámság, amit egy intenzív gyümölcsösség képében tudtam volna magamnak kivetíteni. Hagyni kell (kellett), hogy pördüljön tovább. Félóra után és melegedve szobahőmérsékletre már próbálkoznak az illatok kapaszkodni, de egy biztos nem illatbomba a bor. Bele lehet egy-két dolgot magyarázni, de alapesetben olyan széplelkű, diszkrét és elegáns képbe hajló, egyébként érett jegyeket feltüntető italnak tűnik. Nincs domináns illatjegy. Ha mégis, akkor fűszeres és borsos.

Kortyban azért a korához jellemző piros gyümölcs megjelenik elöttünk. Fiatalos összhatás, "kedves tanninokkal", harmóniában levő savakkal és alkohollal. Pici kis kávés-csokis édesség, de nagyon halványan. Alapvetően egy szép, harmónikus, kevés díszítőjeggyel rendelkező vörösbor. Akárhogy feszegetjük, nem jön le több réteg róla.

Nem az év felfedezése, de nem is A csalódás. Most jó fogyasztani, nem biztos hogy ezek után a második palackot még évekig fektetem. Egy év múlva azért megnézem mi lesz belőle.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

szerda, január 23, 2008

A nagy zabálás


Én csak így hívom. Marketingileg besúlykolva pedig Torkos Csütörtök. A tavalyi élmények alapján csak azt tudom ismételgetni, hogy ne hagyd ki. Gyarló érzés, de tényleg az ember mindennek jobban örül, ha tudja hogy jó üzletet csinált. És itt igaz a félár (féláron kaja, pia). Egy napért senki nem hamisít étel illetve -itallapot.

Mert nincs is szebb a kulináris élményeknél. Irány tehát az éttermek világa 2007 február 7. -n. Ez a mi népszavazásunk. Szavazz a hasaddal és vigyél el mégegy embert (nehogy jövőre elmaradjon:). Jó helyekre már érdemes most bejelentkezni, mert dolgozik a zabáló maffia és lenyúlja a legjobb helyeket. Ne engedjük!
Részletek ITT.

Olvasd tovább...

kedd, január 22, 2008

Grüner Velteliner 2006 - Domaene Wachau


Pincészet: Die freien Weingaertner Wachau, Wachau Austria
A bor adatai: Ára: kb 8 Euro • Alc: 12,5 % Vol.,• Sav: 6,5 • Cukor: 3,1 g/l• száraz fehér;
A bor beszerezhetősége: Internet: fww.at, Egyéb: OMV Austria



A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: Igazából nem is erről a borról akartam írni. Austriában egy üzleti vacsorán kóstoltam egy Grüner Veltelinert egy bizonyos Jurtschitsch úriembertől és majdnem leestem a székről. A vendéglátó épp a bevezető beszédét tartotta, de én egyszerűen nem tudtam odafigyelni. Annyira meglepett a bor a lehengerlő exotikus illat és -ízvilágával hogy paff voltam. Hazafelé el is döntöttem hogy ha nem is Jurtschitsch úrtól, de Wachauból mindenképp beszerzek valami szép példányt.
Így jutottam hozzá egy OMV kúton egy palack Veltelinerhez meg egy palack Rieslinghez. Első dolgom is volt ahogy megérkeztem, hogy kipukkantsam, illetve tekerjem, hisz tőlünk nyugatra egyre gyakoribb a bajonettzáras lezárása a palacknak.
A pincészetről a honlap tanulsága szerint kiderül, hogy nem más mint egy egyesülés, több 600 független termelő összefogásával. Ez ma kb. 420 ha. jelent, mely úgy egyharmada a teljes Wachau borvidék területének. Különlegességeük, hogy így gyakorlatilag Wachau szinte összes dűlőjéből szüretelnek termést, azaz egy igen átfogó szortimentet tudnak a legaendás Zöldveltelini, Riesling, Pinot Blanc, Chardonnay fajtákból felmutatni.
Boraikat három minőségi kategóriába sorolják, ezen belül is még külön dűlőket is megkülönböztetnek fajtánkánt. A kóstolt bor az úgynevezett Terassen család tagja, mely gyakorlatilag sok kis külön teraszról egybeszüretelt termés palackozása, ahol nem éri meg a kis mennyiség miatt dűlőket megkülönböztetni. Ezenbelül a Federspiel osztályzatot kapta, mely a középső minőségi kategória (a piramis tetején a smaragd áll).
A borról egyéébként példaértékű leírás található szinte minden infóval a fajtáról, szüretről, borleírásról, tényleg egy élmény és lenne mit tanulni belőle nálunk is.

Szóval ez is király kis Velteliner, de hiányzik belőle a Jurtschitsch féle meghökkentő karakter (egyszer még beszerzek belőle). Nem tudom egyébként mi a jellemző a Veltelinire, nem tudnék tipikus jegyeket felsorolni, csak azt hogy van benne valami exotikus. Olyan, amit nem keverhetsz össze a Chardonnayval. Inkább fűszeres mint gyümölcsös, az a sárga érett alma ha már gyümölcs és egy nagyon diszkrét déli gyümölcsös (mangó?) lezárás a korty végén. Az egész nagyon üde, de nem a reduktívos jellegű, hanem a természetes savakon nyugvó és vszleg a fajtára jellemző jegyek miatt (persze biztos technológia is). És sós-borsos leheletnyire a közepén. Nagyon finom, harmónikus, kiegyensúlyozott. Ennyi igazából és ez rengeteg.

Lehet, hogy egyébként meg túl sok magyar bort kóstolok és jó lenne már kinyitni az ajtót a nagyvilágra is? Ilyen borokért biztos megéri.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

vasárnap, január 20, 2008

A borrá válás útja IV. - Belenyúljunk vagy ne nyúljunk?


Amiről írtam az elmúlt három bejegyzésben az talán segített betekinteni a borrá válás nagy előadásának kulisszái mögé. Mindez azonban elsősorban a szőlőlé természetes úton történő borrá válásáról szólt. Az első bejegyzés az magáról a felszín alatt zajló kémiai folyamatról (erjedés), a második a szőlő feldolgozásának technológiájáról, míg a harmadik az egyetlen szükséges és talán elengedhetetlen külső beavatkozásnak tekinthető tevékenységről, a kénezés szerepéről szólt. Ezzel egyébként el is készülhet a borunk. Elkészülhet, de mégis előfordulhat hogy ilyen-olyan okból segíteni kell borunknak hogy kihozza magából a maximumot.

Örök vita a borszeretők táborán belül, hogy mennyire nyúlhat bele ilyen esetben a vincellér a borba. Az egyik tábor szerint egyáltalán nem, legyen teljesen természetes az, ami a poharamba kerül. Mások már nyitottabbak (tán jobban ismerik, hogy hogyan készül a bor) és megértik, vannak esetek amikor bizonyos korrekció elkerülhetetlen, de nem veszélyezteti a bor természetességét. És van egy harmadik fogyasztói tábor, akit igazából egyáltalán nem érdekel az egész, csak olcsó legyen.

Mint minden területen a borkészítés területén is előfordul mindenféle "figura". A fanatikus biodinamikus tűzzel hajtott terroiristán keresztül a végletekig cuccozó, ipari borgyárosig tényleg minden fajta.
A két világ közti különbség kibontása szétfeszítené eme írás kereteit (és amúgy sem tisztem), amire azonban vállalkoznék az egy rövid összefoglaló arról, hogy szerintem mik a megengedettnek, illetve elfogadhatónak tekinthető módok, mik amik már a kémia határát súrolják, de szélsőséges esetben még használhatók és mik a bor teljes jellegét megváltoztatni képes beavatkozások (hálistennek erről tudok a legkevesebbet). Egyébként tán még az utóbbival sem lenne nagy probléma, ha a fogyasztó tudna róla mivel manipulálták a poharába öntött nedűt...
A szövegben zölddel jelöltem, ami szerintem abszolút benne van a pakliban, sárgával ami lehet de nem muszály és pirossal ami szerintem már túl nagy beavatkozás a bor természetébe.

Derítés, szűrés - még a leglaikusabb borivó is először megnézi a bort mennyire tükrös, mennyire tiszta. A bor átláthatóságából sokan már a minőségre is következtetnek. Csillogó, kristálytiszta akkor csaki remek bor lehet. Ezért sok vincellér, még ha a bor minőségére nincs is akkora hatással deríti, azaz a borban található mikróméretű lebegő részecskéktől megszabadítja a bort. Ez egy teljesen elfogadott módszer és sok természetes módja létezik. Legtermészetesebb a tojásfehérjével való derítés, főleg vörösborok esetében. 100 l-ként 1-3 db tojás fehérjéjét borral elkeverve a hordóba öntjük és gondosan elkeverük. Másik gyakra használt módszer a bentonitos kezelés. A bentonit egy ásványi eredetű, nagy felületű derítőszer. Nagy aktív felületének köszönhetően megköti a borban lebegő kolloidrészecskéket. Csersav-zselatinos derítés elsősorban fehérborok derítőanyaga és a bor színét is kissé elhalványítja. Határseset, de még kisméretben is sokan használják.
A bort ezenkívül lehet szűrni, mely általában a derítést követő munkafolyamat és főleg a palackozás elött használatos. Kisméretben nem jellemző. A legagresszívebb módszer ezen a területen a hőkezeléses pasztőrizálás, amikor is legfeljebb egy perc időtartamra felmelegítik a bort 85 C-ra, hogy megsemmisítsék az esetleges káros szerves anyagokat, baktériumokat.

A savtartalom szabályozása - húzós ügy. Korábban már volt róla szó, hogy a sav mennyisége és minősége szabályozza a bor élvezeti értékét. Sok akkor nagyon durva, húzós lesz a bor, ha kevés akkor meg túl lágy és kevésbé eltartható lesz a borunk. Savcsökkentésre legyegyszerűbb módszer a házasítás, ha van lágyabb borunk (persze legtöbbször nincs:). Ha nincs akkor jöhet a hidegkezelés, azaz 1-2 hétre a szabadba helyezzük a tárlóedényt ha tudjuk. Hideg hatására borkő csapódik ki. A következő lépés már kémia és a legelterjettebb módszer a szénsavas mész bevetése. Használatával 1-3 g/l értékkel csökkenthető borunk savtartalma. Ha ez sem segít, azaz ennél jobban kell csökkenteni a savat, akkor irány a kettős sós savtompítás, ami azonban már jellegében is teljesen megváltoztathatja a kezelt anyagot.
Savat persze növelhetünk is. Segít ebben a kierjedt bor gyors lehűtése, korai fejtés erősebb kénezéssel is. Ha nem akkor borkősav vagy és citromsav használatával lehet a savat növelni.

A bor alkoholfokának emelése. A szüretelt mustnak illik egy bizonyos cukorfokot elérnie, hogy a bornak megfelelő alkoholszintet biztosítson. Ez függ a szőlő művelésétől elsősorban illetve a termőhely adottságaitól és az évjárattól is (másodsorban). Fehérboroknál ez az elvárt szint kb 18, a vörösöknél inkább 19 cukorfok. Ha kell akkor még a bortörvény is megenged 2 térfogatszázaléknyi alkoholtartalomnövelést must édesítésével megemelni. Lehet persze a kész száraz bort is édesíteni, tartósított musttal vagy kisméretben kristálycukorral, de ezzel egy valamit magára adó vincellér remélhetőleg soha nem él.

Extrakttartalom növelése - Ha beltartalomban (cukor, sav, aroma...) komolyabb anyagot szeretnénk, akkor logikus és ma már gyakran alkalmazott megoldás a must sűrítése, azaz víz elvonása a mustból. Ma már több ilyen eljárás is létezik. Jegelés: szőlőt -10 C-kon préselik, így a víz jégkristály formájában visszamarad. Membrános eljárás: a mustot nagy nyomáson átpréselik egy membránon, a vizet így kiszűrve a mustból. Egyre gyakrabban használt, de etikailag nem teljesen álátámasztott megoldások ezek, melyeket értelemszerűen nagyobb méretben művelhetők.

Színjavítás. Bortörvény nem engedi (szerencsére). Kisméretben lehet fehérborok esetében vadsáfrány virágszirmának kivonatával zöldessárga színt adni, míg a karamell a bornak aranysárga, borostyánkősárga színt ad. Vörösboroknál előfordul úgynevezett színező vörös szőlő fajták használata (húsában is vörös, nemcsak a héjában), melyekből egy-két tőke szürete is hatással lehet egy hektó bor színére. Egyéb vad módszer például a bodza érett gyümölcs levének cefréhez keverése. Mindkét módszer viszont erősen árulkodó nyomokat hagy a kóstoló poharának falán...

Almasavbontás - vörösborok esetében elengedhetetlen, hogy a durvább almasav egy része lágyabb tejsavvá alakuljon át. Ez történhet spontán a pince tavaszi felmelegedésével, de korábban is a pince kíméletes felmelegítésével 20 C-ra.

Ezenkívül persze rengeteg egyéb módszer létezik ilyen-olyan céllal (örömmel veszek hozzászólásokat, ha ismersz és fontosnak találsz még más módszereket is). Csak a bortörvény 40 féle engedélyezett segédanyagot sorol fel, és akkor még nem beszéltünk a tiltottakról. Szóval lehet ezt a borkészítést nagyon egyszerűen, de nagyon trükkösen is végezni. Fogyasztó legyen a talpán aki ebben valaha is kiigazodik. Én amondó vagyok, hogy a legjobb módszer elmenni a pincészetekbe, sokat kérdezősködni, érdeklődni és tanulni. És persze kóstolni, kóstolni, kóstolni...

A bejegyzés a "Borrá válás útja" sorozat része

Olvasd tovább...

vasárnap, január 13, 2008

Az ideális borbeszerzés...


Újabb bizonyíték, hogy a pihent elme definíciójának határai ma még ismeretlenek a számunkra. Az alábbi videót nehéz überelni. Esetleg csak azzal, hogy megveszed a kütyüt, csatlakozol és várod hogy csorogjon a lé:)

Olvasd tovább...

Jól esett, hogy jól esett


Ma (azaz tegnap) este megtörtént. Elvittem az Olaszrizling boromat egy vendégségbe mutatóba. Persze nem ez volt a fő attrakció. Megkért a nagyon kedves házigazda hogy vigyek bort, mert úgymond értek hozzá. Kiválasztottam egy Nyakas 2006 Rizlinget, meg egy 2003 Juhász Bikát. Majd becsempésztem mellé egy palack Rizlinget ala Spicc 2007.

Pincében már kóstolták mások, de környezetéből még nem ragadtam ki. Féltettem is szegényt. Ez egyébként gáz, mennyire hozzá lehet nőni így valamihez. De tényleg egész évben kezeled, ápolgatod, simogatod és áldozol rá rengeteg időt. Bort akarsz készíteni, mégis valahogy már nem is az a fontos. A folyamat a fontos, amibe belekerülsz, ami magával ragad. Az a mindent összekötő vezető vonal a telepítéstől, a metszésen, zöldmunkán keresztül a szüretig. Onnan indul és ide ér, egy láthatatlan kéz. Valami ami mutatja az utat ha odafigyelsz. Ennek mind benne kell lennie a borban. Legalábbis szeretném. Ezért olyan nehéz megmutatni.

De hát eljön az idő, mégha nem is állunk még teljesen készen. Szóval az Olaszrizlingemet ajánlottam apperitifnek, tudván hogy ilyenkor még mindenki oda figyel mit mondasz (nagyobb társaság volt az eset és nem borkóstolásra gyűltünk össze).
Nekem speciel nehéz dolgom volt, mert az influenza utóhatása lezárta a szaglószervemet, így viszont jobban bírtam figyelni a reakciókra.
Erős meglepetés. Nem gondolták volna. Kifejezetten finom. És nagyon hamar elfogyott. Ennyi röviden. Jól esett, hogy jól esett.

A Nyakasból, meg a Juhászból is maradt a végére a palack alján, pedig remek bor mindkettő.
Nekem meg a májam most kivételesen nem az alkoholtól hízott nagyra:)

Olvasd tovább...

szombat, január 12, 2008

Influenzás bejegyzés


Mint rendes családapát engem is elért a vidám családi influenzás váltóverseny. A gyerkőcöktől indult a menet, akik még időben átadták az asszonynak a botot, amit egy jól ütemezett mozdulattal az utolsó pillanatban, befutóként nekem is sikerült a végén megkaparintanom.
Utálok beteg lenni, hőemelkedésnél általában már végrendeletet iratok és elvárom, hogy az egész család együtt érezzen velem. Eme állapot azonban hálistennek ritkán esik meg velem. Úgy tűnik a jó ütemben, folyamatosan, de megfelelő adagokban és természetesen jó minőségben adagolt bor nevezetű immunvédő folyadék szakértően váltja ki áldásos tevékenységét.
De mit tehet egy ilyen áldatlan állapotba került borissza?

Bort kóstolni az ugye nem működik. Érzékszervek tompán lebutulva, hangulat meg mélyen aláásva. Úgy döntöttem, ha inni már nem is tudok bort, akkor legalább kultúrálódok felőle. Bevásároltam néhány szakirányúnak nevezett magazint gyógyírnak. Év végén egyébként is komálom a toplistákat, amiket előszeretettel állítanak össze eme magazinok is az éves termésből.

Így akadtam egy tudósításra, az egyébként néha fárasztó, illetve bosszantó írásokat előszeretettel publikáló Decanterben egy eseményről, melyről már olvastam korábban, de egy bizonyos körülményre csak most világított rá a teljes szövegkörnyezet.

Ez az úgynevezett Decanter World Wine Award. Az anya Decanter grandiózus világméretű borértékelő versenye. l7462 bor 22 régióból. Impozáns adat, ha a méret a lényeg. Tematikája szerint az első körben a régiók borait egy négytagú panel kóstolta (természetesen vakon), élükön egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező, világszerte elismert borszakértő elnökkel. A borokat 12-es csoportokban kóstolták árszínvonal, szín, fajta, azonos stílusú borok egy csoportba kerültek. 20 pontos rendszerben pontoztak, öt ketegória jött ki a végén. Díj nélkül 14.4 pont alatt, 15.4-ig ajánlott efölött díjazott (bronz, ezüst, arany). A versenyen 114 aranyérem született. Ezután minden régió aranyérmes borát újrakóstolták, ezúttal már egymás ellen. Minden stílus aranyérmese kapta meg a regionális trófeát. 79 regionális trófea született. Majd ezután még egy kör a regionális trófeát nyert borokkal, szintén rokon kategóriákban és megszületett a 25 nemzetközi trófea (ebből 14 újvilág, 11 óvilág azaz Euópa, ebből meg 6 francia). Azaz lebontva a piramist: 17462 => 114 => 79 => 25. Ezenkívül volt még a 114-n felül ezüst, bronz és ajánlott (hogy ne menj díj nélkül haza).

Szimpinek tűnik a rendszer, a Decanter persze el van ájulva tőle, nem győzi elégszer hangsúlyozni, mekkora érték itt egy érem ugye. Biztos igazuk van mert sok pénzt költhettek rá. Engem inkább azonban az egésznek a magyar illetve keleteurópai vonatkozásai fogtak meg.
Kelet-Európa összesen 39 értékes díjazást (ezüsttől fölfele) hozott el, ebből hazánknak 11-et sikerült begyűjtenie. Ezzel azonban nem mi vagyunk a régió csúcstartói. Szlovénia borai begyűjtöttek 2 regionális trófeát, 3 aranyat és 15 ezüstöt, azaz összesen 20 plecsnit. Szlovénia, érted?! Majdnem kétszer annyit mint mi, nem beszélve az igazán nagy vad regionális aranyokról (ami ugye már nem is mennyiségi, hanem minőségbeli különbség).
Kis hazánk ellenben idén nem tudott begyűjteni regionális trófeát (ahogy tette ezt tavaly Vylyan Pinot Noir 2004).

Aranyérmet 4 borunk kapott édes fehér kategóriában mind a tokaj-hegyaljai borvidékről(Gróf Degenfeld Tokaji Aszúesszencia 1999, Disznókő Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2002, Royal Tokaji Aszúessencia 1996, Royal Tokaji Mézes Mály Aszú 6 puttonyos 1999). Vörös, Rozé, Száraz fehér sehol.

Ezüstérmet édes fehér kategóriában 5 borunk kapott (Andrássy Pincészet Tokaji Aszú 6 puttonyos 2000, Bodnár Pincészet Tokaji Muscat Lunell Aszú 6 puttonyos 2000, Château Dereszla Tokaji Aszú 5 puttonyos 2003, Dobogó Pincészet Mylitta Álma Tokaji 2005, Hétszőlő Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2001), míg vörösben 2 bor találtatott érdemesnek eme címre (György Villa Kemendy Cabernet Franc Barrique 2003,Vylyan Villányi Pinot Noir 2005).
Volt ezen kívül még bronzkategóriában 3 édes fehér, 4 vörös és 11 ajánlott.

Ezekre a díjakra természetesen büszkék lehetünk, de az egészből nem tükröződik az a nézet, hogy mi valahogy már ott kavarnánk a Nagyok árnyékában. Főleg fájdalmas, hogy gyakorlatilag egyetlenegy száraz fehér bor sem találtatott érdemesnek a kiemelésre. Valahogy a vörös tekintetében nem lepődök meg annyira, habár elgondolkodnék némely nagy vörösborunk nemzetközi szintre már lassan felkapaszkodó árszintje miatt...
Az odaitélt díjakban valahogy a régi becsontosodott értékrendet venni észre. Édes Tokaji, főleg Aszú és más szinte semmi. A díjazott borok között nehéz felfedezni valamilyen új koncepció vagy innováció nyomát. Mintha megállt volna az idő.

Nem tudom persze hány magyar bor került benevezésre (erről nem találtam infót, ha van esetleg valakinek...). Ha sok akkor az a baj, mert transzparensnek nevezhető az eredmény. Ha meg nem akkor az a baj, mert megint nem értünk a Marketinghez.

Szóval Szlovénia. Lassan odajutunk boroldalon mint a nagy magyar gazdaság esetében Romániával. A lesajnált szomszéd a leállósávban előz és észre sem vesszük a orrunk magasban tartott helyzete miatt, hogy előbb érnek oda Európába mint mi.

A pesszimista hangulatért meg elnézést. Biztos az influenza tehet róla.

Olvasd tovább...

vasárnap, január 06, 2008

2007 legizgalmasabb kóstolásai


A 2007-es év során a képernyő jobb oldali oszlopában vezetett "2007 legizgalmasabb kóstolásai" rovat az újév nyitányával archiválásra kerül. Helyét természetesen a "2008 legizgalmasabb kóstolásai" rovat veszi át, mely mostantól folyamatosan feltöltésre kerül.

Persze a sok jó bor 2007-es listája sem tűnik el nyomtalanul. Íme a lista az örökkévalóságnak:

1) Ráspi Zweigelt 2004 - 8p
2) Homonna Fumint Határi dűlő 2005 - 7p
3) Tóth István - Egedhegy Kékfrankos 2000 - 7p
4) Tamás Olaszrizling 2005 - 7p
5) Takler Regnum 2002 - 7p
6) Sebestyén Grádus 2003 - 7p
7) Szeremley Kéknyelű 2003 - 7p
8) Ráspi Kékfrankos Válogatás 2004 - 7p
9) Pannonhalmi Chardonnay 2004- 7p
10) Tokaj Noblis sárgamuskotály 2005 - 6p

Olvasd tovább...

St. Andrea Napbor 2006


Pincészet: St. Andrea, Egerrszalók - Egri Borvidék
A bor adatai: Ára: kb 2.300 Ft • Alc: 14 % Vol.,• száraz fehér;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Esszencia, Decanter. Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 5,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Viszonylag telt szín, közepesen intenzív illat. Első szippantásra tömény zsírkréta. Aztán pörkölt mogyoró és kovakő. Órákkal a nyitás után a domináns agyaghoz virág és széna társul. Inkább érdekes és egyedi, mint csábító. Kóstolva némi csalódást okoz: közepes test, olajos, krémes textúra, tompa savak, az ingerküszöb környékén szöszmötölő aromák. Az illatot verbálisan még föl lehetne tupírozni (akinek inge), de szájban szerintem menthetetlen. Elhagyja magát, mint egy rubensi teltszőke. A korty végén alkoholos hév. A közepesen hosszú lecsengésben kis kesernye. Forrás: Művelt Alkoholista.
Ásványosság a fő jellemzője. Középsárga telt szín, kissé olajos mozgás. Illat: folyóparti kavicsokra öntött sárgadinnyés koktél, savanyúcukor. Szájban ahogy a St. Andrea fehérektől megszoktam krémes, olajos, sima. Illathoz képest ízben szinte semmi gyümölcs, inkább a kavicsok, bár azok szépek. Középen aztán lapos, csúnyán megvizesedik, ahonnan végül egy alkoholos édeskés csípősség rángatja ki. Így közepesen hosszú az utóíze, de nem éppen egyedi. Összeségében jól iható, könnyen csúszó, kellemes bor. Az íz közepén levő hullámvölgy - bizony annak nem szabadna ott lennie. Ott kellene áradnia a gyümölcsöknek. Forrás: Palack."
A bor szubjektív értékelése: Egy bor kerül kiemelésre az ünnepi felhozatalból. Mert megérdemli természetesen. Igaz hogy nehéz volt néha időt szánni a kóstolásnál oly fontos odafigyelésre a nagy családi forgatagban, de erre a borra önző módon külön fókuszáltam (talán a legtöbb borkóstolási jegyzetem Lőrincz György borairól szól).

A bor az elérhető infók szerint hatféle szőlőből készült, chardonnay, pinot blanc, hárslevelű és kevesebb sauvignon blanc, tramini és pinot gris. Minden része kis fahordóban, spontán (fajélesztő nélkül) erjedt.
Sajnos az egyébként egyedi honlapról nem sok adat jön le. A Napbor alatt még a 2003-as leírása található (többedszer észlelhető bosszantó hiba a magyar borászatok honlapjaival kapcsolatban).

Egy olyan minden bele cuvee tehát. A fajták keverésének hátterében persze bizonyosan valami borász logika azért rejtőzik. Laikusként a címke illetve elnevezése alapján egy érett, erős, széles és "kényelmes" bor képe lebeghet a fogyasztó elött.

A bor világossárgán nyit, picit fehéres reflexekkel. Nyitás után tíz perccel ráborulva elöször pörkölt szotyi, pattogatott kukorica, majd érett mangó és vanília. Gyümölcs inkább háttérben, elöl már a másodlagos érési aromák és a finom hordókezelés illatai mutatkoznak.
A bor a korty után már kitölti a szánkat, elsőre tartalmasnak és igen harmónikusnak tűnik. Ízvilág továbbra sem intenzív. Savak ellenben nagyon szépek, lebegnek, viszik a bort, de nem tolakodnak. Krémesség csúszik be, olajos kisérővel. Az elsőre érzett tartalom valahogy azonban nem vált át szélességbe, akárhányszor is kortyolgatjuk. Érdekes viszont, hogy nálam a magas alkohol rendben volt, abszolút nem lógott ki, pedig fehérnél általában nekem nem jön be.
A korty folyamatosan igér valamit, amit aztán nem vált be. Az érdekessége az hogy a belépő ellenére nincs különös érdekessége (pedig várnánk). Szép egri fehér, kellemes összhaggal a végén. Szerintem a karácsonyi halhoz kitűnő volt. Magában fogyasztva már lehet hogy többnek kéne kijönni a cső végén.
Van még egy palack. Adok neki félévet, hogy izmosodjon. Én bízok benne.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

kedd, január 01, 2008

BUÉK !


Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!