Influenzás bejegyzés

Mint rendes családapát engem is elért a vidám családi influenzás váltóverseny. A gyerkőcöktől indult a menet, akik még időben átadták az asszonynak a botot, amit egy jól ütemezett mozdulattal az utolsó pillanatban, befutóként nekem is sikerült a végén megkaparintanom.
Utálok beteg lenni, hőemelkedésnél általában már végrendeletet iratok és elvárom, hogy az egész család együtt érezzen velem. Eme állapot azonban hálistennek ritkán esik meg velem. Úgy tűnik a jó ütemben, folyamatosan, de megfelelő adagokban és természetesen jó minőségben adagolt bor nevezetű immunvédő folyadék szakértően váltja ki áldásos tevékenységét.
De mit tehet egy ilyen áldatlan állapotba került borissza?

Bort kóstolni az ugye nem működik. Érzékszervek tompán lebutulva, hangulat meg mélyen aláásva. Úgy döntöttem, ha inni már nem is tudok bort, akkor legalább kultúrálódok felőle. Bevásároltam néhány szakirányúnak nevezett magazint gyógyírnak. Év végén egyébként is komálom a toplistákat, amiket előszeretettel állítanak össze eme magazinok is az éves termésből.

Így akadtam egy tudósításra, az egyébként néha fárasztó, illetve bosszantó írásokat előszeretettel publikáló Decanterben egy eseményről, melyről már olvastam korábban, de egy bizonyos körülményre csak most világított rá a teljes szövegkörnyezet.

Ez az úgynevezett Decanter World Wine Award. Az anya Decanter grandiózus világméretű borértékelő versenye. l7462 bor 22 régióból. Impozáns adat, ha a méret a lényeg. Tematikája szerint az első körben a régiók borait egy négytagú panel kóstolta (természetesen vakon), élükön egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező, világszerte elismert borszakértő elnökkel. A borokat 12-es csoportokban kóstolták árszínvonal, szín, fajta, azonos stílusú borok egy csoportba kerültek. 20 pontos rendszerben pontoztak, öt ketegória jött ki a végén. Díj nélkül 14.4 pont alatt, 15.4-ig ajánlott efölött díjazott (bronz, ezüst, arany). A versenyen 114 aranyérem született. Ezután minden régió aranyérmes borát újrakóstolták, ezúttal már egymás ellen. Minden stílus aranyérmese kapta meg a regionális trófeát. 79 regionális trófea született. Majd ezután még egy kör a regionális trófeát nyert borokkal, szintén rokon kategóriákban és megszületett a 25 nemzetközi trófea (ebből 14 újvilág, 11 óvilág azaz Euópa, ebből meg 6 francia). Azaz lebontva a piramist: 17462 => 114 => 79 => 25. Ezenkívül volt még a 114-n felül ezüst, bronz és ajánlott (hogy ne menj díj nélkül haza).

Szimpinek tűnik a rendszer, a Decanter persze el van ájulva tőle, nem győzi elégszer hangsúlyozni, mekkora érték itt egy érem ugye. Biztos igazuk van mert sok pénzt költhettek rá. Engem inkább azonban az egésznek a magyar illetve keleteurópai vonatkozásai fogtak meg.
Kelet-Európa összesen 39 értékes díjazást (ezüsttől fölfele) hozott el, ebből hazánknak 11-et sikerült begyűjtenie. Ezzel azonban nem mi vagyunk a régió csúcstartói. Szlovénia borai begyűjtöttek 2 regionális trófeát, 3 aranyat és 15 ezüstöt, azaz összesen 20 plecsnit. Szlovénia, érted?! Majdnem kétszer annyit mint mi, nem beszélve az igazán nagy vad regionális aranyokról (ami ugye már nem is mennyiségi, hanem minőségbeli különbség).
Kis hazánk ellenben idén nem tudott begyűjteni regionális trófeát (ahogy tette ezt tavaly Vylyan Pinot Noir 2004).

Aranyérmet 4 borunk kapott édes fehér kategóriában mind a tokaj-hegyaljai borvidékről(Gróf Degenfeld Tokaji Aszúesszencia 1999, Disznókő Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2002, Royal Tokaji Aszúessencia 1996, Royal Tokaji Mézes Mály Aszú 6 puttonyos 1999). Vörös, Rozé, Száraz fehér sehol.

Ezüstérmet édes fehér kategóriában 5 borunk kapott (Andrássy Pincészet Tokaji Aszú 6 puttonyos 2000, Bodnár Pincészet Tokaji Muscat Lunell Aszú 6 puttonyos 2000, Château Dereszla Tokaji Aszú 5 puttonyos 2003, Dobogó Pincészet Mylitta Álma Tokaji 2005, Hétszőlő Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2001), míg vörösben 2 bor találtatott érdemesnek eme címre (György Villa Kemendy Cabernet Franc Barrique 2003,Vylyan Villányi Pinot Noir 2005).
Volt ezen kívül még bronzkategóriában 3 édes fehér, 4 vörös és 11 ajánlott.

Ezekre a díjakra természetesen büszkék lehetünk, de az egészből nem tükröződik az a nézet, hogy mi valahogy már ott kavarnánk a Nagyok árnyékában. Főleg fájdalmas, hogy gyakorlatilag egyetlenegy száraz fehér bor sem találtatott érdemesnek a kiemelésre. Valahogy a vörös tekintetében nem lepődök meg annyira, habár elgondolkodnék némely nagy vörösborunk nemzetközi szintre már lassan felkapaszkodó árszintje miatt...
Az odaitélt díjakban valahogy a régi becsontosodott értékrendet venni észre. Édes Tokaji, főleg Aszú és más szinte semmi. A díjazott borok között nehéz felfedezni valamilyen új koncepció vagy innováció nyomát. Mintha megállt volna az idő.

Nem tudom persze hány magyar bor került benevezésre (erről nem találtam infót, ha van esetleg valakinek...). Ha sok akkor az a baj, mert transzparensnek nevezhető az eredmény. Ha meg nem akkor az a baj, mert megint nem értünk a Marketinghez.

Szóval Szlovénia. Lassan odajutunk boroldalon mint a nagy magyar gazdaság esetében Romániával. A lesajnált szomszéd a leállósávban előz és észre sem vesszük a orrunk magasban tartott helyzete miatt, hogy előbb érnek oda Európába mint mi.

A pesszimista hangulatért meg elnézést. Biztos az influenza tehet róla.