Pincészet: St. Andrea, Egerrszalók - Egri Borvidék
A bor adatai: Ára: kb 2.300 Ft • Alc: 14 % Vol.,• száraz fehér;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Esszencia, Decanter. Egyéb:
A bor pontozása:
abszolút = 5,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Viszonylag telt szín, közepesen intenzív illat. Első szippantásra tömény zsírkréta. Aztán pörkölt mogyoró és kovakő. Órákkal a nyitás után a domináns agyaghoz virág és széna társul. Inkább érdekes és egyedi, mint csábító. Kóstolva némi csalódást okoz: közepes test, olajos, krémes textúra, tompa savak, az ingerküszöb környékén szöszmötölő aromák. Az illatot verbálisan még föl lehetne tupírozni (akinek inge), de szájban szerintem menthetetlen. Elhagyja magát, mint egy rubensi teltszőke. A korty végén alkoholos hév. A közepesen hosszú lecsengésben kis kesernye. Forrás: Művelt Alkoholista.
Ásványosság a fő jellemzője. Középsárga telt szín, kissé olajos mozgás. Illat: folyóparti kavicsokra öntött sárgadinnyés koktél, savanyúcukor. Szájban ahogy a St. Andrea fehérektől megszoktam krémes, olajos, sima. Illathoz képest ízben szinte semmi gyümölcs, inkább a kavicsok, bár azok szépek. Középen aztán lapos, csúnyán megvizesedik, ahonnan végül egy alkoholos édeskés csípősség rángatja ki. Így közepesen hosszú az utóíze, de nem éppen egyedi. Összeségében jól iható, könnyen csúszó, kellemes bor. Az íz közepén levő hullámvölgy - bizony annak nem szabadna ott lennie. Ott kellene áradnia a gyümölcsöknek. Forrás: Palack."
A bor szubjektív értékelése: Egy bor kerül kiemelésre az ünnepi felhozatalból. Mert megérdemli természetesen. Igaz hogy nehéz volt néha időt szánni a kóstolásnál oly fontos odafigyelésre a nagy családi forgatagban, de erre a borra önző módon külön fókuszáltam (talán a legtöbb borkóstolási jegyzetem Lőrincz György borairól szól).
A bor az elérhető infók szerint hatféle szőlőből készült, chardonnay, pinot blanc, hárslevelű és kevesebb sauvignon blanc, tramini és pinot gris. Minden része kis fahordóban, spontán (fajélesztő nélkül) erjedt.
Sajnos az egyébként egyedi honlapról nem sok adat jön le. A Napbor alatt még a 2003-as leírása található (többedszer észlelhető bosszantó hiba a magyar borászatok honlapjaival kapcsolatban).
Egy olyan minden bele cuvee tehát. A fajták keverésének hátterében persze bizonyosan valami borász logika azért rejtőzik. Laikusként a címke illetve elnevezése alapján egy érett, erős, széles és "kényelmes" bor képe lebeghet a fogyasztó elött.
A bor világossárgán nyit, picit fehéres reflexekkel. Nyitás után tíz perccel ráborulva elöször pörkölt szotyi, pattogatott kukorica, majd érett mangó és vanília. Gyümölcs inkább háttérben, elöl már a másodlagos érési aromák és a finom hordókezelés illatai mutatkoznak.
A bor a korty után már kitölti a szánkat, elsőre tartalmasnak és igen harmónikusnak tűnik. Ízvilág továbbra sem intenzív. Savak ellenben nagyon szépek, lebegnek, viszik a bort, de nem tolakodnak. Krémesség csúszik be, olajos kisérővel. Az elsőre érzett tartalom valahogy azonban nem vált át szélességbe, akárhányszor is kortyolgatjuk. Érdekes viszont, hogy nálam a magas alkohol rendben volt, abszolút nem lógott ki, pedig fehérnél általában nekem nem jön be.
A korty folyamatosan igér valamit, amit aztán nem vált be. Az érdekessége az hogy a belépő ellenére nincs különös érdekessége (pedig várnánk). Szép egri fehér, kellemes összhaggal a végén. Szerintem a karácsonyi halhoz kitűnő volt. Magában fogyasztva már lehet hogy többnek kéne kijönni a cső végén.
Van még egy palack. Adok neki félévet, hogy izmosodjon. Én bízok benne.
abszolút = 5,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Viszonylag telt szín, közepesen intenzív illat. Első szippantásra tömény zsírkréta. Aztán pörkölt mogyoró és kovakő. Órákkal a nyitás után a domináns agyaghoz virág és széna társul. Inkább érdekes és egyedi, mint csábító. Kóstolva némi csalódást okoz: közepes test, olajos, krémes textúra, tompa savak, az ingerküszöb környékén szöszmötölő aromák. Az illatot verbálisan még föl lehetne tupírozni (akinek inge), de szájban szerintem menthetetlen. Elhagyja magát, mint egy rubensi teltszőke. A korty végén alkoholos hév. A közepesen hosszú lecsengésben kis kesernye. Forrás: Művelt Alkoholista.
Ásványosság a fő jellemzője. Középsárga telt szín, kissé olajos mozgás. Illat: folyóparti kavicsokra öntött sárgadinnyés koktél, savanyúcukor. Szájban ahogy a St. Andrea fehérektől megszoktam krémes, olajos, sima. Illathoz képest ízben szinte semmi gyümölcs, inkább a kavicsok, bár azok szépek. Középen aztán lapos, csúnyán megvizesedik, ahonnan végül egy alkoholos édeskés csípősség rángatja ki. Így közepesen hosszú az utóíze, de nem éppen egyedi. Összeségében jól iható, könnyen csúszó, kellemes bor. Az íz közepén levő hullámvölgy - bizony annak nem szabadna ott lennie. Ott kellene áradnia a gyümölcsöknek. Forrás: Palack."
A bor szubjektív értékelése: Egy bor kerül kiemelésre az ünnepi felhozatalból. Mert megérdemli természetesen. Igaz hogy nehéz volt néha időt szánni a kóstolásnál oly fontos odafigyelésre a nagy családi forgatagban, de erre a borra önző módon külön fókuszáltam (talán a legtöbb borkóstolási jegyzetem Lőrincz György borairól szól).
A bor az elérhető infók szerint hatféle szőlőből készült, chardonnay, pinot blanc, hárslevelű és kevesebb sauvignon blanc, tramini és pinot gris. Minden része kis fahordóban, spontán (fajélesztő nélkül) erjedt.
Sajnos az egyébként egyedi honlapról nem sok adat jön le. A Napbor alatt még a 2003-as leírása található (többedszer észlelhető bosszantó hiba a magyar borászatok honlapjaival kapcsolatban).
Egy olyan minden bele cuvee tehát. A fajták keverésének hátterében persze bizonyosan valami borász logika azért rejtőzik. Laikusként a címke illetve elnevezése alapján egy érett, erős, széles és "kényelmes" bor képe lebeghet a fogyasztó elött.
A bor világossárgán nyit, picit fehéres reflexekkel. Nyitás után tíz perccel ráborulva elöször pörkölt szotyi, pattogatott kukorica, majd érett mangó és vanília. Gyümölcs inkább háttérben, elöl már a másodlagos érési aromák és a finom hordókezelés illatai mutatkoznak.
A bor a korty után már kitölti a szánkat, elsőre tartalmasnak és igen harmónikusnak tűnik. Ízvilág továbbra sem intenzív. Savak ellenben nagyon szépek, lebegnek, viszik a bort, de nem tolakodnak. Krémesség csúszik be, olajos kisérővel. Az elsőre érzett tartalom valahogy azonban nem vált át szélességbe, akárhányszor is kortyolgatjuk. Érdekes viszont, hogy nálam a magas alkohol rendben volt, abszolút nem lógott ki, pedig fehérnél általában nekem nem jön be.
A korty folyamatosan igér valamit, amit aztán nem vált be. Az érdekessége az hogy a belépő ellenére nincs különös érdekessége (pedig várnánk). Szép egri fehér, kellemes összhaggal a végén. Szerintem a karácsonyi halhoz kitűnő volt. Magában fogyasztva már lehet hogy többnek kéne kijönni a cső végén.
Van még egy palack. Adok neki félévet, hogy izmosodjon. Én bízok benne.
Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.
0 Comments:
Post a Comment