Ma (azaz tegnap) este megtörtént. Elvittem az Olaszrizling boromat egy vendégségbe mutatóba. Persze nem ez volt a fő attrakció. Megkért a nagyon kedves házigazda hogy vigyek bort, mert úgymond értek hozzá. Kiválasztottam egy Nyakas 2006 Rizlinget, meg egy 2003 Juhász Bikát. Majd becsempésztem mellé egy palack Rizlinget ala Spicc 2007.
Pincében már kóstolták mások, de környezetéből még nem ragadtam ki. Féltettem is szegényt. Ez egyébként gáz, mennyire hozzá lehet nőni így valamihez. De tényleg egész évben kezeled, ápolgatod, simogatod és áldozol rá rengeteg időt. Bort akarsz készíteni, mégis valahogy már nem is az a fontos. A folyamat a fontos, amibe belekerülsz, ami magával ragad. Az a mindent összekötő vezető vonal a telepítéstől, a metszésen, zöldmunkán keresztül a szüretig. Onnan indul és ide ér, egy láthatatlan kéz. Valami ami mutatja az utat ha odafigyelsz. Ennek mind benne kell lennie a borban. Legalábbis szeretném. Ezért olyan nehéz megmutatni.
De hát eljön az idő, mégha nem is állunk még teljesen készen. Szóval az Olaszrizlingemet ajánlottam apperitifnek, tudván hogy ilyenkor még mindenki oda figyel mit mondasz (nagyobb társaság volt az eset és nem borkóstolásra gyűltünk össze).
Nekem speciel nehéz dolgom volt, mert az influenza utóhatása lezárta a szaglószervemet, így viszont jobban bírtam figyelni a reakciókra.
Erős meglepetés. Nem gondolták volna. Kifejezetten finom. És nagyon hamar elfogyott. Ennyi röviden. Jól esett, hogy jól esett.
A Nyakasból, meg a Juhászból is maradt a végére a palack alján, pedig remek bor mindkettő.
Nekem meg a májam most kivételesen nem az alkoholtól hízott nagyra:)
Pincében már kóstolták mások, de környezetéből még nem ragadtam ki. Féltettem is szegényt. Ez egyébként gáz, mennyire hozzá lehet nőni így valamihez. De tényleg egész évben kezeled, ápolgatod, simogatod és áldozol rá rengeteg időt. Bort akarsz készíteni, mégis valahogy már nem is az a fontos. A folyamat a fontos, amibe belekerülsz, ami magával ragad. Az a mindent összekötő vezető vonal a telepítéstől, a metszésen, zöldmunkán keresztül a szüretig. Onnan indul és ide ér, egy láthatatlan kéz. Valami ami mutatja az utat ha odafigyelsz. Ennek mind benne kell lennie a borban. Legalábbis szeretném. Ezért olyan nehéz megmutatni.
De hát eljön az idő, mégha nem is állunk még teljesen készen. Szóval az Olaszrizlingemet ajánlottam apperitifnek, tudván hogy ilyenkor még mindenki oda figyel mit mondasz (nagyobb társaság volt az eset és nem borkóstolásra gyűltünk össze).
Nekem speciel nehéz dolgom volt, mert az influenza utóhatása lezárta a szaglószervemet, így viszont jobban bírtam figyelni a reakciókra.
Erős meglepetés. Nem gondolták volna. Kifejezetten finom. És nagyon hamar elfogyott. Ennyi röviden. Jól esett, hogy jól esett.
A Nyakasból, meg a Juhászból is maradt a végére a palack alján, pedig remek bor mindkettő.
Nekem meg a májam most kivételesen nem az alkoholtól hízott nagyra:)
0 Comments:
Post a Comment