Pincészet: Ráspi borászat Sopron
A bor adatai: Ára: kb 3.000 Ft , Alc: 12,5% Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Tinto Fino, Mywine, Decanter, Egyéb: Igényesebb borszaküzletek, néhány CBA supermarket
A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 1,5
A bor szubjektív értékelése: Tán az első bor a Kezdőszőlész történetében, amelyről másodszor próbálok kóstolási jegyzetet összerittyenteni. Talán kiderült már, hogy Ráspi egyébként is benn van nálam a pikszisben és ezt a borász Zweigelt borának kóstolásánál sem rejtettem véka alá.
Hálistennek sikerült a nevezett borból annó betankolnom, úgyhogy nyilvánvalóan bele kellett hogy kerüljön a soproni kékfrankos sorozatba is.
Múltkori kóstoláskor sok szépet írtam már róla, amit most nem ismételnék meg, meg a bor egyébként is nagyon konstansan hozza a formáját. Mégis most egy egész ponttal jobbra értékelem a ugyanazt a bort úgy uszkve négy hónap után.
Sajnos nem emlékszem milyen körülmények között történt legutóbb a megmérettetés, de tény hogy a végén valami hiányérzetem volt. Amit akár a magam, vagy a körülmények számlájára is próbáltam visszavezetni. Mert a borivás - kóstolás kérem az egy ritka szubjektív és gyarló művelet. Szerencsétlen borász dolgozik mint a güzü egész évben, hogy a legjobbat adja, és a gyarló fogyasztó meg képes mellékesen úgy ételkisérőként, tárgyalás aláfestéseként vagy ne adj isten párzási ceremónia bevezetéseként tálalni. Ismerjük el, ilyen körülmények mellett a kóstolási élmények mondjuk másodrangúak (vagy legalábbis nagyon függnek a kisért cselekmény végeredményétől).
Most nagyon tiszta voltam én is, meg a körülmények is. Családi idill, csajok fürdetve, ágyba, bor meg addig kidugózva pihenve. Szépen szobahőmérséklet alatt picivel szép kehelybe öntve, asszonyt megvárva kóstoltuk.
A bor meghálálta a törődést. Remek formában volt, a korábbihoz képest mintha ért volna még egy csöppet, bársonyosan elegánsan mutatta be a soproni kékfrankos új világát. Rendkívüli elegancia az ami legjobban megfogott. Semmit nem lehet kiemelni, mert minden ott volt a helyén, egymásba fonódva gyümölcs, mineralitás, fűszeresség és kiegyensúlyozott tannin-savvilág. Intenzívebbnek tűnt sokkal mint legutóbb, úgy illatban mint utóízben. Nagy erénye hogy a piros gyümölcsös íz vezette a vonalat végig, és utóízben is ő rángatta vissza a bor emlékét.
Évjárat miatt tán picit könnyedebb test, de halvány gyengeség ez.
Asszonnyal együtt elolvadtunk testületileg. Áldom magam, hogy maradt még egy palackkal.
Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 1,5
A bor szubjektív értékelése: Tán az első bor a Kezdőszőlész történetében, amelyről másodszor próbálok kóstolási jegyzetet összerittyenteni. Talán kiderült már, hogy Ráspi egyébként is benn van nálam a pikszisben és ezt a borász Zweigelt borának kóstolásánál sem rejtettem véka alá.
Hálistennek sikerült a nevezett borból annó betankolnom, úgyhogy nyilvánvalóan bele kellett hogy kerüljön a soproni kékfrankos sorozatba is.
Múltkori kóstoláskor sok szépet írtam már róla, amit most nem ismételnék meg, meg a bor egyébként is nagyon konstansan hozza a formáját. Mégis most egy egész ponttal jobbra értékelem a ugyanazt a bort úgy uszkve négy hónap után.
Sajnos nem emlékszem milyen körülmények között történt legutóbb a megmérettetés, de tény hogy a végén valami hiányérzetem volt. Amit akár a magam, vagy a körülmények számlájára is próbáltam visszavezetni. Mert a borivás - kóstolás kérem az egy ritka szubjektív és gyarló művelet. Szerencsétlen borász dolgozik mint a güzü egész évben, hogy a legjobbat adja, és a gyarló fogyasztó meg képes mellékesen úgy ételkisérőként, tárgyalás aláfestéseként vagy ne adj isten párzási ceremónia bevezetéseként tálalni. Ismerjük el, ilyen körülmények mellett a kóstolási élmények mondjuk másodrangúak (vagy legalábbis nagyon függnek a kisért cselekmény végeredményétől).
Most nagyon tiszta voltam én is, meg a körülmények is. Családi idill, csajok fürdetve, ágyba, bor meg addig kidugózva pihenve. Szépen szobahőmérséklet alatt picivel szép kehelybe öntve, asszonyt megvárva kóstoltuk.
A bor meghálálta a törődést. Remek formában volt, a korábbihoz képest mintha ért volna még egy csöppet, bársonyosan elegánsan mutatta be a soproni kékfrankos új világát. Rendkívüli elegancia az ami legjobban megfogott. Semmit nem lehet kiemelni, mert minden ott volt a helyén, egymásba fonódva gyümölcs, mineralitás, fűszeresség és kiegyensúlyozott tannin-savvilág. Intenzívebbnek tűnt sokkal mint legutóbb, úgy illatban mint utóízben. Nagy erénye hogy a piros gyümölcsös íz vezette a vonalat végig, és utóízben is ő rángatta vissza a bor emlékét.
Évjárat miatt tán picit könnyedebb test, de halvány gyengeség ez.
Asszonnyal együtt elolvadtunk testületileg. Áldom magam, hogy maradt még egy palackkal.
Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.
0 Comments:
Post a Comment