Pincészet: Ráspi borászat Sopron
A bor adatai: Ára: kb 3.800 Ft , Alc: 12,5% Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Tinto Fino, Mywine, Decanter, Egyéb: Igényesebb borszaküzletek, néhány CBA supermarket
A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: " A bor öreg tőkékről szüretelt szőlőből a bortörvény által engedélyezett kisegítő és segédanyagok felhasználása és fajélesztők alkalmazása nélkül, a borvidék természetes flórájával készült. ";
Mások a borról: "Egészen halvány szín. Nagyon elüt az eddigiektől. Illatában fű, citromfű, narancshéj, fahéj. Magas alkohol, túl élénk savak. Édes is, savanyú is. A lecsengés tör-zúz, bár ez egyszer nem a tannin a bűnös. Anarchia dúlt ebben a palackban. Forrás: Művelt alkoholista ; Állatos és szép a bor, vannak benne gyümölcsök is, noha nem csapatostul illatoznak. Szájban élénk, jó szerkezetű, inkább magas, mint kövér, jó inni, finom a lecsengése. Nem széles, de hosszú, és igen-igen köves. Nagyon tetszik, írtam. Múltkor másnál, más kontextusban sokkal kevésbé volt meggyőző. Forrás: Művelt alkoholista".
A bor szubjektív értékelése: Előre bejelentem hogy itten én elfogult vagyok. Én megtehetem mert amatőr alkoholista módjára lehetnek előitéleteim. Ráspi nekem ilyen. Amikor az ember úgy igazán foglalkozik valamivel és beleássa magát rendesen akkor szép lassan fejlődik és halad előre. Ebben a folyamatban azonban mindig vannak olyan pontok amik hirtelen megvilágosodást adnak, kijelölik az utat és új erőt adnak továbbhaladni. Nekem ilyen élmény volt a szőlővel-borral való komolyabb elmélyedés terén a Ráspival, alias Horváth Józseffel való találkozás Fertőrákoson, az éttermében illetve utána a zegzugos pincerendszerében. Nem akarok ebbe most nagyon belemenni, de Ráspi ideája az ősi természetességhez való visszatérés, az öreg szőlők messzemenő tisztelete és potenciáljuk folyamatos kutatása terén engem nagyon megfogott.
A szép dolog ebben az, hogy aki ivott egyszer egy Ráspi bort az körülbelül értheti miről van szó. A borairól lehet ilyen-olyan vélemény alkotni, de agy tuti, mindegyik egy külön világ, naná hogy egyéniség. Amikor először ittam a 2003-as kékfrankosból emlékszem pohárra bukás után teljesen visszahőköltem. Valami olyan elementárisan új illatvilág ütött orron amit nem értettem. Nem értettem, mert máshogy lettem edukálva borügyileg. Aztán szép lassan beletanultam és keresem a hasonló élményeket, mert hálistennek azért Ráspi nem egyedül van eme fanatizmusával magyarhonban.
Ebből a fajtából is több palack tapasztalat van már mögöttem és imádom, és mindig 7 pont körüli az eredmény. Színe egyébként semmi különös, kedves érett piros cseresznye. Illat-ízvilágát nekem nem a gyümölcsök hanem a sokat szeretett minerális ízvilág vezeti valami megfoghatatlan, halvány gyökérkesernyével. A bor egyáltalán nem súlyos, nem hengerel le, tart egy bizonyos távolságot és csak lassan enged közel magához. Alapvetően kiegyensúlyozott, erős mégis sima tanninokkal, rendes soproni savvilággal. Ez az a bor ahol az ember fantáziáján is múlik mi jut el a kisagyig, azaz mi képződik le úgy képileg. Itt kezdődik amikor már nem csak a bort isszuk meg. Valami más is történik velünk. Ebben van az igazi borok ereje. Én legalábbis itt húzom meg a határt.
Most mégis valamivel kevésbé éreztem intenzívnek az összhatást, hiányzott a bumm érzés. Szép, persze szép de most (lehet hogy miattam) csak 6p.
Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: " A bor öreg tőkékről szüretelt szőlőből a bortörvény által engedélyezett kisegítő és segédanyagok felhasználása és fajélesztők alkalmazása nélkül, a borvidék természetes flórájával készült. ";
Mások a borról: "Egészen halvány szín. Nagyon elüt az eddigiektől. Illatában fű, citromfű, narancshéj, fahéj. Magas alkohol, túl élénk savak. Édes is, savanyú is. A lecsengés tör-zúz, bár ez egyszer nem a tannin a bűnös. Anarchia dúlt ebben a palackban. Forrás: Művelt alkoholista ; Állatos és szép a bor, vannak benne gyümölcsök is, noha nem csapatostul illatoznak. Szájban élénk, jó szerkezetű, inkább magas, mint kövér, jó inni, finom a lecsengése. Nem széles, de hosszú, és igen-igen köves. Nagyon tetszik, írtam. Múltkor másnál, más kontextusban sokkal kevésbé volt meggyőző. Forrás: Művelt alkoholista".
A bor szubjektív értékelése: Előre bejelentem hogy itten én elfogult vagyok. Én megtehetem mert amatőr alkoholista módjára lehetnek előitéleteim. Ráspi nekem ilyen. Amikor az ember úgy igazán foglalkozik valamivel és beleássa magát rendesen akkor szép lassan fejlődik és halad előre. Ebben a folyamatban azonban mindig vannak olyan pontok amik hirtelen megvilágosodást adnak, kijelölik az utat és új erőt adnak továbbhaladni. Nekem ilyen élmény volt a szőlővel-borral való komolyabb elmélyedés terén a Ráspival, alias Horváth Józseffel való találkozás Fertőrákoson, az éttermében illetve utána a zegzugos pincerendszerében. Nem akarok ebbe most nagyon belemenni, de Ráspi ideája az ősi természetességhez való visszatérés, az öreg szőlők messzemenő tisztelete és potenciáljuk folyamatos kutatása terén engem nagyon megfogott.
A szép dolog ebben az, hogy aki ivott egyszer egy Ráspi bort az körülbelül értheti miről van szó. A borairól lehet ilyen-olyan vélemény alkotni, de agy tuti, mindegyik egy külön világ, naná hogy egyéniség. Amikor először ittam a 2003-as kékfrankosból emlékszem pohárra bukás után teljesen visszahőköltem. Valami olyan elementárisan új illatvilág ütött orron amit nem értettem. Nem értettem, mert máshogy lettem edukálva borügyileg. Aztán szép lassan beletanultam és keresem a hasonló élményeket, mert hálistennek azért Ráspi nem egyedül van eme fanatizmusával magyarhonban.
Ebből a fajtából is több palack tapasztalat van már mögöttem és imádom, és mindig 7 pont körüli az eredmény. Színe egyébként semmi különös, kedves érett piros cseresznye. Illat-ízvilágát nekem nem a gyümölcsök hanem a sokat szeretett minerális ízvilág vezeti valami megfoghatatlan, halvány gyökérkesernyével. A bor egyáltalán nem súlyos, nem hengerel le, tart egy bizonyos távolságot és csak lassan enged közel magához. Alapvetően kiegyensúlyozott, erős mégis sima tanninokkal, rendes soproni savvilággal. Ez az a bor ahol az ember fantáziáján is múlik mi jut el a kisagyig, azaz mi képződik le úgy képileg. Itt kezdődik amikor már nem csak a bort isszuk meg. Valami más is történik velünk. Ebben van az igazi borok ereje. Én legalábbis itt húzom meg a határt.
Most mégis valamivel kevésbé éreztem intenzívnek az összhatást, hiányzott a bumm érzés. Szép, persze szép de most (lehet hogy miattam) csak 6p.
Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.
4 Comments:
a 2. Alkesz-idézet nem a válogatásra vonatkozik!!! Egyébként AM-mel kell egyetértenem sok tekintetben, pölö savtúltengés, belobbanó alkohol, halovány tannin. mondjuk csak most nyitottam... hátha holnap.
Ha tényleg nem a selectionra vonatkozik akkor sorry.
Idén májusban is írtam róla, akkor nekem még jobban tetszett.
Még van egy palackom. Úgyis egy éve volt a kóstoló. Kivancsi vagyok most milyen. Karácsonyig kipukkan, majd meglátjuk. Ha javul nálad azért érdekelne.
a sav kissé megenyhült (bár egy kis Rapid buké megmaradt), és ez nagyon jót tett neki, mert már nem fedi le a szép, elegáns gyümölcsösségét a bornak. persze így már az alkohol se ajtóstul ront a házba, sokkal hosszabb és egyenletesebb az átmenet. viszont a tannin még mindig csak messziről integet. mondjuk nem mintha bántó lenne. összességében nálam 6,5 plusz sajnos itt megint AM-et kell idéznem: csak az ára, csak azt tudnám feledni (nálam ez már 4200 körül volt)
Post a Comment