A bejegyzés a Szőlőfajták sorozat része
Származása: feltehetően a Kövérszőlő és a Leányka természetes kereszteződéséből jött létre. Egy régi erdélyi fajta, amely leginkább Magyarországon terjedt el, így hagyományos magyar fajtának tekintik. Szinoním nevek: Feteasca regale, Feteasca muscatnaia, Danosi.
Elterjedése: Etyek-Budai, Móri, Balatonboglári, Pannonhalma-Sokoróaljai, Tolnai és Egri borvidék.
Általános: bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, államilag elismert ( 1973) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, pára- és tápanyagigényes, rothadásra hajlamos, szárazságra kissé érzékeny, sűrű lombot nevelő, önárnyékolásra hajlamos fajta, sok zöldmunkát igényel
Tőke: erős növekedésű, sűrű vesszőzetű
Metszés: hosszúcsapos
Fürt: közepes vagy kicsi, vállas, tömöttkúpos, tömött, rövid, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2,0 g, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, tartós.
Érése: Középkésői, azaz szeptember végi erésű
Bora: általában diszkréten muskotályos illatú, finom, harmonikus, testes. Bora üde, intenzív szőlővirág illatú, zamatgazdagság és belső harmónia jellemzi. Finom, selymes savtartalma és kellemes kesernyés utóíze révén közkedvelt étkezési és társasági bor.
Bora a hungarikumok sorába tartozik. Optimális időben szüretelve, a bort gondosan kezelve megőrizhető meg a fajtára jellemző gazdag illat és zamatanyagok világa. Megkülönböztetett bánásmóddal tüzes, üde, harmonikus bort kaphatunk. Kedvező esetben már virágillatával (jázmin, petúnia, kökörcsin) lenyűgözi a fogyasztót. Ezt az élményt fokozza a játékosság élvezetét növelő, nem túl bonyolult, de roppant ízletes savakkal méltóképp lezárt könnyed ízegyüttes.
Alapvetően évjárat- és szüretérzékeny fajta. Gyengébb évjáratban durva, nem igazán szerethetővé válhat a bora.
Korábban inkább asztali borként skatulyázták be , de ma már egyre többen próbálják kibontani ennek a régi fajtának az egyedi karaktereit.
Elterjedése: Etyek-Budai, Móri, Balatonboglári, Pannonhalma-Sokoróaljai, Tolnai és Egri borvidék.
Általános: bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, államilag elismert ( 1973) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, pára- és tápanyagigényes, rothadásra hajlamos, szárazságra kissé érzékeny, sűrű lombot nevelő, önárnyékolásra hajlamos fajta, sok zöldmunkát igényel
Tőke: erős növekedésű, sűrű vesszőzetű
Metszés: hosszúcsapos
Fürt: közepes vagy kicsi, vállas, tömöttkúpos, tömött, rövid, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2,0 g, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, tartós.
Érése: Középkésői, azaz szeptember végi erésű
Bora: általában diszkréten muskotályos illatú, finom, harmonikus, testes. Bora üde, intenzív szőlővirág illatú, zamatgazdagság és belső harmónia jellemzi. Finom, selymes savtartalma és kellemes kesernyés utóíze révén közkedvelt étkezési és társasági bor.
Bora a hungarikumok sorába tartozik. Optimális időben szüretelve, a bort gondosan kezelve megőrizhető meg a fajtára jellemző gazdag illat és zamatanyagok világa. Megkülönböztetett bánásmóddal tüzes, üde, harmonikus bort kaphatunk. Kedvező esetben már virágillatával (jázmin, petúnia, kökörcsin) lenyűgözi a fogyasztót. Ezt az élményt fokozza a játékosság élvezetét növelő, nem túl bonyolult, de roppant ízletes savakkal méltóképp lezárt könnyed ízegyüttes.
Alapvetően évjárat- és szüretérzékeny fajta. Gyengébb évjáratban durva, nem igazán szerethetővé válhat a bora.
Korábban inkább asztali borként skatulyázták be , de ma már egyre többen próbálják kibontani ennek a régi fajtának az egyedi karaktereit.
Szép tételek: 2000 HUF alatt : Thummerer, Etyeki Kúria, Kovács Pince, Szecskő, Szőke, Szöllősi; +2000 HUF : jelenleg nincsenek ilyen borok
1 Comment:
Thanks very interesting blog!
Also visit my weblog book of rah kostenlos spielen
Post a Comment