Hogyan kell bort kóstolni? Ezt akkor kérdezzük igazából, ha a szomszéd gazda vagy barát meghívott, hogy megkóstoljuk "a világ legjobb borát", s az ember ilyenkor azokra a szmokingba öltözött, komor arcú úriemberekre gondol, akik egy asztal körül ülve poharakba dugdossák az orrukat, érthetetlen nyelven beszélnek, és... kiköpik a bort. Na, ők azok, akik már nagyon tudják, mi minden rejtözik egy borban, ismerik minden csepp titkát, és bár nem látszik, de ők is remekül szórakoznak. De ők sem itt kezdték...
De bort kóstolni nem csak társaságban lehet. Hisz mindenki aki eddig is ivott bort odahaza (akár egyedül is) gyakorlatilag kóstolta a bort, sőt értékelte is, hisz a minimum értékelés az hogy megiszom vagy kiöntöm. A borkóstolásnak tehát sok oka lehet és sokféleképpen lehet művelni.
A most kezdődő kis sorozatban szeretnék egy kis alap áttekintést nyújtani arról, hogy mi segíthet minket abban, hogy tudatosabban próbáljuk megérteni a bort és az ahhoz kapcsolódó háttérvilág értékeit. Ebben megpróbálom a saját tapasztalataimat az inerneten elérhető (és hasznosnak találtatott) útmutatásokat ötvözni (a forrásokat a bejegyzések végén mindig feltüntetem).
De ne vegyük túl komolyan. Nem kell a bortól félni, még csak egy új nyelvet sem kell megtanulni. Fogjunk meg egy pohár bort, és hagyjuk, hogy az érzékszerveink vezessenek. A bor az egyetlen olyan ital, amely egyszerre hat minden érzékünkre (leszámítva a hallást), és kihívást jelent az értelem számára is. Minden pohár borban van egy leckényi történelem, földrajz, földművelés, botanika, sokszor antropológia, vallás és pszichológia.
Az első szabály: NYUGI! Bort nem lehet rohanva élvezni. Vegyünk elő egy borospoharat. Ez fontos. Ne alázzuk meg a bort azzal, hogy vizespohárba, bögrébe vagy műanyagpohárba töltjük ki. Legjobb a tiszta, száraz, felfele szűkülő, talpas kehelypohár, amit a száránál fogunk meg, ez biztosítja azt, hogy ne melegítsük fel tenyerünkkel a benne lévő bort és ne hagyjunk ujjlenyomatokat a pohár falán.
Öntsünk két ujjnyi bort a pohárba (bármilyen szomorú hír is, de a kóstoláshoz fél és 1 dl közötti mennyiség bőven elegendő. Ez ugyanis az a mennyiség, amit kilöttyintés nélkül meg tudunk forgatni a pohárban).
Engedjük szabadjára az érzékszerveinket és a fantáziánkat. Nézzük meg a színét. Kóstolás a szerelemhez hasonlóan a szem örömével kezdődik. Milyen? Sötét? Világos? Átlátszó? Kristálytiszta? Homályos? Ködös? Próbálja meg a színt hasonlatba illeszteni. Olyan, mint... Cseresznye? Meggy? Szalma? Borostyán? Napfelkelte? A szomszéd háza? Tegyük le a poharat az asztalra, és körkörös mozdulatokkal mozgassuk meg benne a bort. Bukjunk rá a pohárra, és szippantsunk egy jó mélyet. Mire emlékeztet a bor illata? Gyümölcsre? Milyen gyümölcsre? Ananászra? Almára? Mazsolára? Virágra? Milyen virágra? Rózsa? Jázmin? Akácfa? Vagy inkább friss aszfaltszaga van? Nyers bőr? Tornazokni edzés után? Minden lehet... fantázia kérdése. Kortyoljun egyet. Egy nagyobb korty bort veszünk a szánkba, szájmozgást végzünk, mintha megrágnánk a bort, hogy minden összetevőjét megízlelhessük. Forgassuk meg a bort a szánkban. Ne csak az ízét keressük, de a súlyát és a struktúráját, szövetét is. Selymes? Bársonyos? Durva? És az íze? Mire emlékeztet? Aszalt szilvára? Dióra? Pörkölt kávéra? Friss fűre? Ha ez megvolt, adjuk össze. Gondoljunk arra is, hogy miből készült a bor, min ment keresztül, honnan, kitől jött. Kortyoljunk még egyet. Élvezzük.
De bort kóstolni nem csak társaságban lehet. Hisz mindenki aki eddig is ivott bort odahaza (akár egyedül is) gyakorlatilag kóstolta a bort, sőt értékelte is, hisz a minimum értékelés az hogy megiszom vagy kiöntöm. A borkóstolásnak tehát sok oka lehet és sokféleképpen lehet művelni.
A most kezdődő kis sorozatban szeretnék egy kis alap áttekintést nyújtani arról, hogy mi segíthet minket abban, hogy tudatosabban próbáljuk megérteni a bort és az ahhoz kapcsolódó háttérvilág értékeit. Ebben megpróbálom a saját tapasztalataimat az inerneten elérhető (és hasznosnak találtatott) útmutatásokat ötvözni (a forrásokat a bejegyzések végén mindig feltüntetem).
De ne vegyük túl komolyan. Nem kell a bortól félni, még csak egy új nyelvet sem kell megtanulni. Fogjunk meg egy pohár bort, és hagyjuk, hogy az érzékszerveink vezessenek. A bor az egyetlen olyan ital, amely egyszerre hat minden érzékünkre (leszámítva a hallást), és kihívást jelent az értelem számára is. Minden pohár borban van egy leckényi történelem, földrajz, földművelés, botanika, sokszor antropológia, vallás és pszichológia.
Az első szabály: NYUGI! Bort nem lehet rohanva élvezni. Vegyünk elő egy borospoharat. Ez fontos. Ne alázzuk meg a bort azzal, hogy vizespohárba, bögrébe vagy műanyagpohárba töltjük ki. Legjobb a tiszta, száraz, felfele szűkülő, talpas kehelypohár, amit a száránál fogunk meg, ez biztosítja azt, hogy ne melegítsük fel tenyerünkkel a benne lévő bort és ne hagyjunk ujjlenyomatokat a pohár falán.
Öntsünk két ujjnyi bort a pohárba (bármilyen szomorú hír is, de a kóstoláshoz fél és 1 dl közötti mennyiség bőven elegendő. Ez ugyanis az a mennyiség, amit kilöttyintés nélkül meg tudunk forgatni a pohárban).
Engedjük szabadjára az érzékszerveinket és a fantáziánkat. Nézzük meg a színét. Kóstolás a szerelemhez hasonlóan a szem örömével kezdődik. Milyen? Sötét? Világos? Átlátszó? Kristálytiszta? Homályos? Ködös? Próbálja meg a színt hasonlatba illeszteni. Olyan, mint... Cseresznye? Meggy? Szalma? Borostyán? Napfelkelte? A szomszéd háza? Tegyük le a poharat az asztalra, és körkörös mozdulatokkal mozgassuk meg benne a bort. Bukjunk rá a pohárra, és szippantsunk egy jó mélyet. Mire emlékeztet a bor illata? Gyümölcsre? Milyen gyümölcsre? Ananászra? Almára? Mazsolára? Virágra? Milyen virágra? Rózsa? Jázmin? Akácfa? Vagy inkább friss aszfaltszaga van? Nyers bőr? Tornazokni edzés után? Minden lehet... fantázia kérdése. Kortyoljun egyet. Egy nagyobb korty bort veszünk a szánkba, szájmozgást végzünk, mintha megrágnánk a bort, hogy minden összetevőjét megízlelhessük. Forgassuk meg a bort a szánkban. Ne csak az ízét keressük, de a súlyát és a struktúráját, szövetét is. Selymes? Bársonyos? Durva? És az íze? Mire emlékeztet? Aszalt szilvára? Dióra? Pörkölt kávéra? Friss fűre? Ha ez megvolt, adjuk össze. Gondoljunk arra is, hogy miből készült a bor, min ment keresztül, honnan, kitől jött. Kortyoljunk még egyet. Élvezzük.
Hát valahogy így kezdődik. Ha kedvet kaptatok, akkor erről még többet okoskodunk majd, szépen adagolva, hogy még jobban szeressük és értsük a bort (és persze gyarló módon hogy még többet igyunk belőle)
Köszönet: szatmar.ro
0 Comments:
Post a Comment