A szőlőnövény részei

A bejegyzés a Szőlőfajták sorozat része

A szőlőfajták sorozat bemutatása egy általános résszel kezdődik. Mégpedig a szőlőnövény mint olyan jobb megismerésével. Erre azért van szükség, mert a fajta leírásához szükség van bizonyos szakszókincsre ezen a területen is, máskülönben a leírások nehezen lesznek érthetőek. A szőlőnövényt is rengeteg részre lehet bontani, én azonban megpróbáltam a legfontosabbaknál maradni, amit még a laikusoknak is érdemes tudniuk.

A szőlőnövényt gyökérrendszer és szárrendszer alkotja.
Gyökere járulékos gyökér, azaz a szárrendszer valamely más részéből képződött. Funkciója, hogy rögzítse magát a növényt, és hogy a talajból vizet és abban oldott anyagokat vegyen fel a növény ellátásához. Gyökérnyakból és gyökértörzsből, továbbá harmat-, lég-, hajszál- és oldalgyökerekből áll, kiegészítve még a gyökérszőrökkel. Ezek a gyökéren belül három övezet szerint látják el feladataikat: növekedési-, felszívó- és szállító övezetet különböztethetünk meg a föld felszíne felé haladva.

Ezután jönnek a tőke fás részei, melyek a művelésmódtól függően eltérőek. A tõkenyak a tõke törzsének alsó, föld felszíne fölötti része, oltvány esetében itt található az oltásforradás helye. A tõketörzs (törzs) a tõkenyak feletti többnyire függõleges idõsebb szárrész, mely művelési módtól függően lehet alacsony (30-60 cm), középmagas (70-10 cm) és magas (+120 cm). Karnak vagy kordonkarnak nevezzük a kordon- és a lugasmûvelésû tõkék ágait. Leggyakrabban vízszintes, de lehet függõleges is (vertikó). Rajta termõalapok találhatók, melyek a kordon karjain egymástól bizonyos távolságban kinevelt csernél idõsebb (3 vcagy több éves) elágazások, melyen az évenkénti metszést folytatjuk.
A szárrendszer fő része a hajtás, az adott tenyészidőszakban képződött, zöld, el nem fásodott leveles szár; ezt alkotják a csavarodó, kapaszkodásra való kacsok, az általában tagolt, tenyeres, fajtánként más és más levelek, a rügyek és a fürt. A hajtás nem összekeverendő a vesszővel, ami egy tenyészidõszakot már megélt, lombját vesztett, fásodott szár (azaz egy éves hajtás). A hajtásból alakul ki, annak lombjának lehullásakor. A vesszőket metszéskor különböző méretű csapokra vagy szálvesszőkre metszhetjük. A vessző meg nem összetévesztendő a cserrel, ami két tenyészidõszakot már megélt, fásodott szár (azaz kétéves hajtás, egyéves vessző legalább),

mely metszési módtól függően lehet csercsap vagy cservessző. A cser a vesszõbõl alakul ki lombhulláskor. Rajta csak vesszõ, rejtett rügy ill. annak kihajtása esetén fattyúhajtás található.

A levelek a szár nóduszain, magányosan, emeletenként váltakozó oldalon helyezkednek el. A levelek három fő részből allnak: levélalapból, levélnyélből és levéllemezből.

A rügy egy rövidszártagú hajtáskezdemény. A hajtás noduszain (mely a szárat tagoló duzzadt szerv, melyen a szár oldalképletei - levél, rügy, fürt, kacs- elhelyezkednek) mindig két rügy van egymás mellett. A hasi oldalhoz közelebbi a téli rügy, a háti oldalhoz közelebb levõ pedig a nyári rügy. A nyári rügy még a keletkezés tenyészidőszakában kihajt, és hónaljhajtást (másod-, harmad- ... rendû hajtást) képez. A téli rügy csak a következô tenyészidôszakban hajt ki és elsôrendû hajtás lesz belôle. Az elsôrendű hajtáson megjelenő termés az elsőrendű termés, a hónaljhajtásokon levő pedig a másodtermés. A fás részek rejtett rügeiből fejlődnek az úgynevezett fattyúhajtások.
A virágzata fürtvirágzat, egy ilyenen akár több száz virág is képződhet, melyeknek kis hányada termékenyül csak meg. Ebből a virágzatból alakul ki a fürt. A virágzat kialakulása a téli rügyekben a virágzást megelőző év nyarán kezdődik el. A hajtáson az első fürt többnyire a harmadik-ötödik nóduszon jelenik meg, egy hajtáson 1-3, ritkábban 4-6 fürt is fejlődhet.
A fürtöt (a termést) a fürtágazat és a fehér, vagy kék bogyók alkotják. A bogyótermés olyan többmagvú termés, húsos- leves résszel és kemény, vastag maghéjjal, melynek érdekessége, hogy magában hordozza a majdani bor jellegzetes jegyeit, így például illat- és aromajellemzőit is. A bogyók felületét vékony viaszréteg borítja, mely a kórokozóktól és a párolgástól védi a termést. A szőlőszem mérete az adott szőlőfajta függvényében változik, a nagyobb bogyó akár négy magot is tartalmazhat, míg a kisebbekben általában kettő található. A bogyó kocsánykoronából, ecsetből, héjból, bogyóhúsból és magból áll, és bogyókocsánnyal kapcsolódik a fürthöz.
A szőlőbogyó fejlődésének kezdete a tavaszi rügyfakadás, melyre igen veszélyesek a márciusi fagyok. Hat- tizenkét héttel később, tavasz végén, nyár elején virágzik a szőlőnövény, mintegy tíz napig. Közvetlenül ezután megindul a szőlőbogyók kifejlődése a megtermékenyült virágokból. Nyár derekán kezdődik a termésérés, mely során megnövekszik a bogyók cukortartalma, gyümölcshúsuk meglágyul, és színük is változni kezd. A szüretet a gazdák a teljes éréshez igazítják.
Az éghajlat és a szőlő fajtájának függvényében 130-200 nap telik el a rügyfakadástól a szüretig. A szőlő vegetációs periódusáról a A szőlő vegetációs periódusa linkre kattintva többet is megtudhatsz.

Köszönet: Bényei-Lőrincz - Sz. Nagy: Szőlőtermesztés, http://www.mkk.szie.hu