Dalmácia és a bor I.

Észrevette e valaki horvátországi nyaralása során, hogy déli szomszédaink mennyire nacionalisták a gasztronómiájuk területén? Szinte csak helyi ételek vannak az éttermekben (kivéve pizza, de ezt a földrajzi közelség miatti honosítás miatt elnézzük), csak ritkán és csak nagyvárosokban külföldi ételkülönlegességeket kínáló éttermek (meki is jóval ritkább a magyar viszonyokhoz képest, ami sokat elárul a helyi kultúráról és a milyenkről is).

De ez a helyzet az italok terén is. Még véletlenül sem láttam olyan sörözőt, mely elött nem a két legnagyobb horvát sörmárka egyikének a logója virított volna. Lehetett persze más külföldi márkát is venni, mert ugye szabad piac, de a horvátok ezzel a lehetőséggel a tapasztalataim szerint csak ritkán élnek.
Borban pedig meg egyszerűen extrém soviniszták déli barátaink. Nemhogy más országból való bort is ritkán fogyasztanak (ebben azért hasonlítunk), de nagyon meg sem próbálnak más mint régi ősi dalmát-isztriai szőlőfajtákból bort készíteni. Cabernet, Pinot Noir, Chardonnay? Minek amikor itt van nekik a Plavac Mali,Babic vagy a Malvazija. És ez szerintem tök rendben van így.

De ugye a fennti bevezető után ezen nincs mit csodálkozni. Nekik egyszerűen eszükbe sem jutott szerintem, hogy kisérletezzenek. Amikor már az Ük-Üknagyapjuk is ezt itta. Ja hogy ez nem biztos hogy versenyképes nyugaton, hogy ezzel nem biztos hogy be lehet kerülni egy francia Hypermarche polcára? Na és. Majd ide jön hozzánk Európa és mivel nincs itt mit mást vedelni, ezért majd szépen Nálunk isszák meg a Mi borunkat. És az autópályákon elnézegetve a rendszámtáblákat ezen az az úton azért már elég jól állnak.

Próbáltam én is felkészülni az út elött, de azért betankoltam egy karton hazait is, biztos ami biztos. Terveztem egy helyi pince látogatást is, de nem jött össze, mert a környéken (Zadar + 50 km) csak Benkovacot találtam, ahol valamaennyire jellemző a szőlőtermelés nagyobb méretekben, de az ottani borászat nem fogadott látogatókat.

Persze nem kell messze menni, mert a partok mentén, a szigeteken szinte minden második ház hátsó kertjében található egy rendezett kis szőlőterület, amiből általában házi bor is készül, melyet előszeretettel próbálnak meg az arrajáró túristákra rátukmálni.
Ami nagyon meglepett viszont az a szőlőművelésben látott rendkívüli igényesség. Én tán már mondhatom magamról, hogy leesett a fenéktájról a tojáshéj szőlőművelés terén, azaz láttam már egyet mást. És láttam bizony hogy Magyarhonban még a neves borvidékeken is elcsodálkozik az ember, hogy néha mennyire átgondolatlanul művelik a szőlőt a helyi gazdák.
Horvátoknál meg le voltam döbbenve, mert nagyon a szeren vannak még a kis házi művelések is. Általában alacsony kordonon, rövidmetszéssel művelnek, nagyon szép vékony szellős lombfalakkal és napnak szabadon hagyott szőlőkkel. Bizonyítéként néhány kép, melyek két házzal odébb készültek, de készülhettek volna szinte bárhol.




Hát én tök meg lennék elégedve, ha az enyém így nézne ki. Élesszeműeknek figyelmébe ajánlom az utolsó kép alján látható fekete műanyagcsövet. Csöpögtető öntözőrendszer, és bizony elég sok helyen használják is kútvízzel kombinálva.

Érdekes, hogy az így házi művelésben készült borokat a gazdák az út mellé kiülve kínálgatják sajttal, meg olivaolajjal egyetemben. Ott láthatólag valahogy nem túlozzák el ezt az őstermelős értékesítést adminisztratv oldalról. Próbálna Pista bácsi nálunk kiülni a házi borával. Fináncok azonnal megjelennének a potenciális adócsalónál (persze miután egy jóakarója feljelentette...).

Szóval mondom, kicsit más világ ez. De azért a bor az bor itt is. És hogy milyen, azt majd egy következő bejegyzésben. (ja a nyító kép meg egyébként az ágyból készült a teraszon át, csak hogy fájjon a szivem...)

Ha gondolod értékeld a bejegyzést