Bort úgy jó inni-kóstolni, ha az ember tudja mit tölt a pohárba. Szépen rá lehet készülni, utánaolvasni, be lehet úgymond ágyazni a bort a kóstoláshoz. Mégis van annak is egy bizsergető érzése, amikor nem tudod, hogy épp most mi leledzik a kupában. Sokszor tévútra vezethet a sok információ, és hát erősen dolgozhatnak az előitéletek.
Ezért találták ki a vakkóstolást, meg persze azért hogy porig alázd magad a haverok elött, amikor osztod az észt. Mert vakon kóstolni annyi mint letakarni a palackot. Jó esetben bemutatásra kerülnek a borok elötte, de lehet hogy csak a fajtát tudod vagy még azt sem.
Borbaráti körünk eddig mindig egy kijelölt fajtát kóstolt úgy 6-8 palackkal egyszerre, de most még több izgalmat akartunk belecsempészni, mint annó a házibulin az üveges rulettel.
A bikavért jelöltük ki aktuális gyönyörünk tárgyává, a hozott palackokat bemutattuk, majd egy A4-es lappal körbetekerve leragasztottuk, a sorrendet összekevertük és megszámoztuk őket.
Én egyszer a Maligánban már csináltam úgymond hivatalosan, de így laza környezetben is nagyon bejött. Sokkal jobban elmerül az ember a bor rejtelmeiben és többet filózik a bor mégértéséről, mintha tudna róla mindent. Nagy élmény volt az egész társaságnak.
A kóstolón egyébként a következő sorrend alakult ki (az én pontjaimmal):
1) St. Andrea Áldás 2003 - 7 p
2) Takler Bikavér Reserve 2003 - 7 p
3) Vincze Bikavér 2002 - 6 p (abszolút pozitív meglepetés)
4) Vesztergombi 2004 - 5 p
5) Demeter 2002 - 4 p
6) Juhász 2002 - 3 p
7) Thummerer Reserve 1999 - 3 p
8) Gál Tibor 2004 - 2 p (abszolút negatív meglepetés)
Az utolsó háromtól eltekintve nagyon korrekt, részben igen szép borokat kóstoltunk.
St Andi és Takler kiemelkedett, de egyöntetű vélemény volt hogy a Takler Bika az inkább egy újvilágú küvé, egyedüliként a lekvárosság felé hajló jegyekkel. Megmaradt a szinte az összes borban felfedezhető fűszeres, borsos háttér ami nagyon bejön, legalábbis nekem a bikavérnél. Vincze egy-két boráról már nekem is sikerült lehúzni a vizes lepedőt, de itt igen szép arcát mutatta, főleg ha az árát is figyelembe veszem.
Nálunk ilyenkor a vendéglátó egy helyre kis vacsit is rittyent a kóstoló mellé. Most spenótos, rokfortos töltött dagadó volt serpenyős burgonyával és vajas zöldbabbal. Teljesen levett a lábamról, főleg a 8 üveg bor után (ötünknek).
Egyik legjobban sikerült kóstolónk volt. Persze mi szinte mindegyik után erre a véleményre jutunk:)
Ezért találták ki a vakkóstolást, meg persze azért hogy porig alázd magad a haverok elött, amikor osztod az észt. Mert vakon kóstolni annyi mint letakarni a palackot. Jó esetben bemutatásra kerülnek a borok elötte, de lehet hogy csak a fajtát tudod vagy még azt sem.
Borbaráti körünk eddig mindig egy kijelölt fajtát kóstolt úgy 6-8 palackkal egyszerre, de most még több izgalmat akartunk belecsempészni, mint annó a házibulin az üveges rulettel.
A bikavért jelöltük ki aktuális gyönyörünk tárgyává, a hozott palackokat bemutattuk, majd egy A4-es lappal körbetekerve leragasztottuk, a sorrendet összekevertük és megszámoztuk őket.
Én egyszer a Maligánban már csináltam úgymond hivatalosan, de így laza környezetben is nagyon bejött. Sokkal jobban elmerül az ember a bor rejtelmeiben és többet filózik a bor mégértéséről, mintha tudna róla mindent. Nagy élmény volt az egész társaságnak.
A kóstolón egyébként a következő sorrend alakult ki (az én pontjaimmal):
1) St. Andrea Áldás 2003 - 7 p
2) Takler Bikavér Reserve 2003 - 7 p
3) Vincze Bikavér 2002 - 6 p (abszolút pozitív meglepetés)
4) Vesztergombi 2004 - 5 p
5) Demeter 2002 - 4 p
6) Juhász 2002 - 3 p
7) Thummerer Reserve 1999 - 3 p
8) Gál Tibor 2004 - 2 p (abszolút negatív meglepetés)
Az utolsó háromtól eltekintve nagyon korrekt, részben igen szép borokat kóstoltunk.
St Andi és Takler kiemelkedett, de egyöntetű vélemény volt hogy a Takler Bika az inkább egy újvilágú küvé, egyedüliként a lekvárosság felé hajló jegyekkel. Megmaradt a szinte az összes borban felfedezhető fűszeres, borsos háttér ami nagyon bejön, legalábbis nekem a bikavérnél. Vincze egy-két boráról már nekem is sikerült lehúzni a vizes lepedőt, de itt igen szép arcát mutatta, főleg ha az árát is figyelembe veszem.
Nálunk ilyenkor a vendéglátó egy helyre kis vacsit is rittyent a kóstoló mellé. Most spenótos, rokfortos töltött dagadó volt serpenyős burgonyával és vajas zöldbabbal. Teljesen levett a lábamról, főleg a 8 üveg bor után (ötünknek).
Egyik legjobban sikerült kóstolónk volt. Persze mi szinte mindegyik után erre a véleményre jutunk:)
0 Comments:
Post a Comment