A Borivó magazin novemberi számában Dr. Rohály Gábor egy hoszzabb lélegzetvételű cikkben Eger borárain tűnődik. Érdekes módon arra a végkövetkeztetésre jut, hogy Eger (és itt a csúcsborokat érti) borai alul vannak árazva. A cikkben azonban egyáltalán nem kapunk választ a miértre. Jól aláfesti ezt a következő idézet a cikkből: "Szóval én azt mondom, az egri borászok emeljék meg a boraik árát? Igen."
Rohály urat és munkáját mélységesen tisztelve ezzel a megállapítással kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem.
Prémium borok készítése tudvalevő hogy sok pénzbe kerül. Igen különleges minőségű borokat előállítani csak csúcsminőségű termőhelyen, erősen hozamkorlátozott, igényes szőlőmunkával és ma már elengedhetetlen csúcsminőségű pincészeti technológiával lehet. Ezt már egyre többen teszik Egerben is igen szép eredménnyel. Ezeket az elemeket a bor árában úgy hívjuk hogy bekerülési költségek. Ezt tudjuk. Ezt tudják gondolom az egriek is. Ezek azok a költségek amiket a pincészet belefeccölt az egészbe (pontosabban beruházási és üzemeltetési költségek).
A piaci árat azonban nem ez határozza meg. A piaci árat a piac határozza meg. A borász az induláskor a borát elhelyezi a piac hasonló kategóriájú borai közé és beárazza a termékét. Ha viszik mint a cukrot (vagy díjesővel látják el mint a Vylyan Pinot Noir 2004), akkor megemeli az árát és dörzsöli a tenyerét. Ha meg nem fogy el, akkor el kell gondolkodnia azon, hogy jól lőtte e be a termék helyét a piacon, illetve hogy megfelelően megtámogatta e az induláskor (marketing). Biztos vagyok benne, hogy a pincészetek Egerben is eme logika szerint kereskednek. Az persze lehet, hogy ma még a pincészetek a csúcsborok árait Villány alá lövik be, ami relatív olcsóvá teszi őket, főleg ha a minőség terén már közel állnak hozzájuk. Idővel azonban, ha a minőség továbbra is stimmel, és a vásárlók átpártolnak hozzájuk, akkor a piac korrigálni fogja az árakat.
Értem én Rohály úr célját azzal, hogy olcsó bor az nem jó ómen a nemzetközi piacokon, mármint minőségi percepciók szempontjából. Fontos, hogy jó borokat, jó áron adjunk el. Ehhez azonban több kell mint plusz 10%-ot rárakni az árrésre.
Amíg a magyar borok nem tudják megkülönböztetni magukat az erős világpiaci konkurrensektől (egyedi jellegű magyar csúcsbor), amíg nem tudnak piacképes mennyiséggel a piacra lépni és amíg nem működik az úgynevezett közösségi marketing, addig hiábavaló elhitetni bárkivel hogy árat emelhet.
Én meg mint fogyasztó nem szeretnék a jövőben csak azért drágábban inni jó egri bort mert nemzeközileg ma olcsónak tűnnek. Az árat dönstse el a piac, és én akkor kifizetem.
Ha gondolod értékeld a bejegyzést:
Rohály urat és munkáját mélységesen tisztelve ezzel a megállapítással kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem.
Prémium borok készítése tudvalevő hogy sok pénzbe kerül. Igen különleges minőségű borokat előállítani csak csúcsminőségű termőhelyen, erősen hozamkorlátozott, igényes szőlőmunkával és ma már elengedhetetlen csúcsminőségű pincészeti technológiával lehet. Ezt már egyre többen teszik Egerben is igen szép eredménnyel. Ezeket az elemeket a bor árában úgy hívjuk hogy bekerülési költségek. Ezt tudjuk. Ezt tudják gondolom az egriek is. Ezek azok a költségek amiket a pincészet belefeccölt az egészbe (pontosabban beruházási és üzemeltetési költségek).
A piaci árat azonban nem ez határozza meg. A piaci árat a piac határozza meg. A borász az induláskor a borát elhelyezi a piac hasonló kategóriájú borai közé és beárazza a termékét. Ha viszik mint a cukrot (vagy díjesővel látják el mint a Vylyan Pinot Noir 2004), akkor megemeli az árát és dörzsöli a tenyerét. Ha meg nem fogy el, akkor el kell gondolkodnia azon, hogy jól lőtte e be a termék helyét a piacon, illetve hogy megfelelően megtámogatta e az induláskor (marketing). Biztos vagyok benne, hogy a pincészetek Egerben is eme logika szerint kereskednek. Az persze lehet, hogy ma még a pincészetek a csúcsborok árait Villány alá lövik be, ami relatív olcsóvá teszi őket, főleg ha a minőség terén már közel állnak hozzájuk. Idővel azonban, ha a minőség továbbra is stimmel, és a vásárlók átpártolnak hozzájuk, akkor a piac korrigálni fogja az árakat.
Értem én Rohály úr célját azzal, hogy olcsó bor az nem jó ómen a nemzetközi piacokon, mármint minőségi percepciók szempontjából. Fontos, hogy jó borokat, jó áron adjunk el. Ehhez azonban több kell mint plusz 10%-ot rárakni az árrésre.
Amíg a magyar borok nem tudják megkülönböztetni magukat az erős világpiaci konkurrensektől (egyedi jellegű magyar csúcsbor), amíg nem tudnak piacképes mennyiséggel a piacra lépni és amíg nem működik az úgynevezett közösségi marketing, addig hiábavaló elhitetni bárkivel hogy árat emelhet.
Én meg mint fogyasztó nem szeretnék a jövőben csak azért drágábban inni jó egri bort mert nemzeközileg ma olcsónak tűnnek. Az árat dönstse el a piac, és én akkor kifizetem.
Ha gondolod értékeld a bejegyzést:
0 Comments:
Post a Comment