Egyszerűen tökéletes

A Borbarát téli számában egy számomra teljesen ismeretlen pincészetet mutattak be az Észak-balatoni borvidékről, a birtokok bemutatása részben. Neve Villa Tolnay és egy svájci úriember tulajdona, aki amellett hogy van pénze rá (volt IT-s kiugró), maga a szőlész és vincellér is.

Néhány idézet a cikkből:"Az örökölt szőlők megújítása és alacsony kordonra fordítása, a szigorú terméskorlátozásnak alárendelt metszés a szőlőkben, két szál vesszőre, vesszőnként hat rügyre, júliusban zöldszüret stb...Védekezésben a biológiai eszközöké a főszerep ; Philip Oser is azt vallja, hogy a borok sorsa a szőlőben dől el, azon a borász a pincében már csak ronthat. ; A bor készítésében kulcsszerep jut a természetességnek. Csupa nagybetűvel. Az erjesztésnél a birtok nem használ sem fajélesztőket, sem enzimeket, kizárólag természetes élesztőkkel indítják és viszik végbe az erjedést. Nincs-semmiféle adalék- vagy más kezelőanyag, egyedül a kén. ; A borok érésében, formálódásában minnél nagyobb szerephez engedi jutni a természetességet. Tiszta must kerül a hordókba, a borok finomseprőn állnak, kéthetenkénti felkeveréssel. "

Akár Ráspi Sopronból, vagy Homonna Tokajról is mondhatta volna ezeket a szavakat. Rendkívül szép, hogy ilyen kézműves (terroirista) fiatal borászok jelennek meg most már egyre több borvidéken. Nem mondanám hogy berobbannak, de mindenképp egy új értékrendet mutatnak fel a borkészítés terén. Nem véletlen, hogy a Borbarát szinte minden ilyen pincében talál 5*-os borokat (amiket egyébként csak egészen kivételes alkalmakkor osztogat). A három borászban még egy közös van, mindegyikük autoditakta borász mindenféle tudományos képzés híján. Ez nem azt jelenti, hogy nem tanultak hozzá. Természetesen így vagy úgy, irodalom olvasásával és sok magyar- és főleg külföldi terepszemével felvértezve vágtak bele. De végül mind ugyanarra jutottak. A borászat nem kémia és nem (elsősorban) technológia, hanem a természet érvényre juttatása a szőlészeti/borkészítési folyamat minden szakában.

Ehhez természetesen elengedhetetlen egy letisztult kristálytiszta filozófia, és egy könyörtelenül a minőségre törekvő hozzáállás.

Végezetül néhány szó az 5*-os 2005-ös olaszrizling értékeléséből ami megmutatja, hogy a természetességre való törekvés nem öncél, hanem a tökéletes minőség alapfeltétele: " A tökéletesen érett gyümölcs, a terroir és a természetes feldolgozás eredménye ; Komoly mineralitás, nagyon szép arányok. Tömör, feszes szerkezetű, remek bor."
Ha gondolod értékeld a bejegyzést