Utóbbi időben 2 külföldről jött elismerés is nagy nyilvánosságot kapott a borivó társadalomban. Mégpedig először a történetében osztott ki 100 pontot a Wines & Spirits magazin egy borra, ami történetesen a Royal Tokaji 1999-es esszenciája. Míg a Decanter egyik kolumnistája Európa legjobb borának azaz “best old world white”-nak nevezte a Dobogó Pincészet 2004-es Furmintját.
A borokról illetve az elismerésekről nem szeretnék most itt értekezni (a Royal Esszenciáról a Művelt Alkoholista részletesen beszámolt, a Dobogó Furmintjáról pedig nekem volt szerencsém ITT értekezni). Engem inkább az gondolkodtatott el, hogy vajon hogyan juthatott el két magyar bor egy olyan szintre, hogy mértékadó külföldi szakmai média kiemelten kezelje.
Aki sok bort kóstolt már tudja, hogy van Magyarhonban nemzetközi szinten is nagyon jó bor, olyanok is amik tán jobbak mint az említett kettő. Vajon miért az egyébként nálunk kevésbé ismert két bort találták meg? Valószínűleg nem a minőségek közötti különbségekben rejlik a titok nyitja.
Közelebb kerülni a tűzhöz abban a világban amikor több százezer termelő több millió fajta bora van a piacon, igen nagy kihívásnak tűnik. Itt a még kimagasló minőség is csak az alap lehet. A titok valószínűleg az, hogy sűrűn benne kell lenni a nemzetközi média köztudatában, olyan szereplővé kell válni mint aki már régi motoros a terepen, hisz több emlékképe van róla a médiának. Ezt bizony csak kőkemény nemzetközi marketinggel és média lobbyval lehet (legtöbbször) elérni.
Az említett két pincében az a közös, hogy a kezdetektől fogva a kimagasló minőség mellett az elsődleges stratégiai céljuk a nemzetközi piac megszerzése volt. Ezenfelül mind a két pincészetnek igen szerencsés kampói voltak a nemzetközi média világában, ami segíthetett képbe helyezni a kitűnő minőségű boraikat.
A Royal Tokaj pincészet angol tuladonú, több a nemzetközi borvilágban ismert szaktekintély kissebbségi tulajdonosi részesedésével. Itt kissebbségi tulajdonos az egyik nagy Guru Hugh Johnson, aki soha nem feledkezik meg a pincészetről, amikor a világ nagy borászatairól ír könyvet...A Dobogó pincészet a Zwack család tulajdona, élvezve az összes régi jó nemzetközi kapcsolatot az anyacégen keresztül.
Szóval a régi jó igazság itt is működik. Jó borhoz (nemzetközi) cégér kell. Ezt meg ha tetszik ha nem, csak kiforrott nemzetközi stratégiával és kitűnő külföldi média kapcsolatokkal lehet elérni.
Egyébként pedig nemzetközi terepen (a még oly magas minőségi szint ellenére is) sajnos marad a futottak még kategória.
Ha gondolod értékeld a bejegyzést
A borokról illetve az elismerésekről nem szeretnék most itt értekezni (a Royal Esszenciáról a Művelt Alkoholista részletesen beszámolt, a Dobogó Furmintjáról pedig nekem volt szerencsém ITT értekezni). Engem inkább az gondolkodtatott el, hogy vajon hogyan juthatott el két magyar bor egy olyan szintre, hogy mértékadó külföldi szakmai média kiemelten kezelje.
Aki sok bort kóstolt már tudja, hogy van Magyarhonban nemzetközi szinten is nagyon jó bor, olyanok is amik tán jobbak mint az említett kettő. Vajon miért az egyébként nálunk kevésbé ismert két bort találták meg? Valószínűleg nem a minőségek közötti különbségekben rejlik a titok nyitja.
Közelebb kerülni a tűzhöz abban a világban amikor több százezer termelő több millió fajta bora van a piacon, igen nagy kihívásnak tűnik. Itt a még kimagasló minőség is csak az alap lehet. A titok valószínűleg az, hogy sűrűn benne kell lenni a nemzetközi média köztudatában, olyan szereplővé kell válni mint aki már régi motoros a terepen, hisz több emlékképe van róla a médiának. Ezt bizony csak kőkemény nemzetközi marketinggel és média lobbyval lehet (legtöbbször) elérni.
Az említett két pincében az a közös, hogy a kezdetektől fogva a kimagasló minőség mellett az elsődleges stratégiai céljuk a nemzetközi piac megszerzése volt. Ezenfelül mind a két pincészetnek igen szerencsés kampói voltak a nemzetközi média világában, ami segíthetett képbe helyezni a kitűnő minőségű boraikat.
A Royal Tokaj pincészet angol tuladonú, több a nemzetközi borvilágban ismert szaktekintély kissebbségi tulajdonosi részesedésével. Itt kissebbségi tulajdonos az egyik nagy Guru Hugh Johnson, aki soha nem feledkezik meg a pincészetről, amikor a világ nagy borászatairól ír könyvet...A Dobogó pincészet a Zwack család tulajdona, élvezve az összes régi jó nemzetközi kapcsolatot az anyacégen keresztül.
Szóval a régi jó igazság itt is működik. Jó borhoz (nemzetközi) cégér kell. Ezt meg ha tetszik ha nem, csak kiforrott nemzetközi stratégiával és kitűnő külföldi média kapcsolatokkal lehet elérni.
Egyébként pedig nemzetközi terepen (a még oly magas minőségi szint ellenére is) sajnos marad a futottak még kategória.
Ha gondolod értékeld a bejegyzést
0 Comments:
Post a Comment