left KEZDŐSZŐLÉSZ

hétfő, augusztus 27, 2007

Pannonalmi Apátság - Pinot Noir 2005


Pincészet: Pannonhalmi Apátság,
A bor adatai: Ára: kb 2800 Ft • vörös száraz • 0,75 l • Alc: 13% Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Esszenica, Decanter,Egyéb:





A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Illata az áltam szeretett "klasszikus" enyhén animális, fűszeres édeskés "pinó". Ízében fiatalsága még dominál, de már egyértelműen eleganciájával hódít. Tannin-őrült Villány-rögeszmések kerüljenek :) Nagy bor! Forrás: http://www.miri.hu/." "Békebeli illata és zamata nagymamám kredencén a fűszeres fiókot juttatja eszembe, melyben keveredett a szárított narancshéj, a szegfűszeg, a hecsedli tea és a vaníliás cukor Ugyanakkor fiatalos és elegáns, vibráló savakkal, pont ahogy egy hazai kék burgunditól várjuk. Forrás: Bortársaság "
A bor szubjektív értékelése: Sokszor hallani arról, hogy szűztermés borából nem szabad hosszútávú következtetéseket levonni, mert ilyenkor a termés, majd a bor teljesen más arcát mutathatja mint a már hajlottabb évjáratokban. Hogy ez pontosan mitől van azt nálam talán okosabb emberek meg tudják világítani. Engem mint fogyasztót általában a fogyasztáskori íze érdekel a bornak.

Eme borunk is szűztermés. Én már kb egy éve vettem, de direkte el akartam fektetni egy évre legalább hogy az idő vasfoga kikezdje a szűz harmóniát. Borkóstolásaim egyik nagy szendvedélye egyébként megtalálni az igazi Pinot-t. Gyengém a fajta be kell ismerni.

Pannonhalmát, állítják szakértők az isten is a fajtának teremtette. A Pinot Noir a vörösöktől eltérően nem szereti a dögmeleget, elvan akár az északi lejtőkön is, de érzékeny a talajra és a művelésmódra. Hűvös és elegáns mondhatnók. Egy igazi Pinot bornak is valahogy ezt kell (szerintem) sugallnia.

A bor nem a klasszikus Pinot-s téglás színnel nyit. Marad vörösben, sőt tiszta és áttetszően bíbor. Relatív hűvös nyitáskor visszafogott illat, de pinot-s málnás gyümölcsösség sejlik fel a háttérből. Alkoholos világ érződik még elsőre. Tüzes a bor a korty után is, és az egész szép érett egyensúlyban lévő anyag benyomását kelti. Tannin hátul messze, de savakra nem lehet panasz.

A borból melegedve egyre inkább szabadulnak fel a Pinotra jellemző "büdös" illatok, föld, avar és az az állati bőrös cucc amit nem lehet leírni. Meleggel egyébként nálam meg az elején észlelt egyensúly kicsit a fanyarabb oldal felé billen valami okból. De nem billen át. Tartja a kivívott pocíciót. Hátra lehet dőlni. Ez egy szép Pinot. Nekem meg isten áldása egy lenyúzott nap után.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

vasárnap, augusztus 26, 2007

Épül a Pince VI.


Utolsó feladatként meg kellett próbálni a lehetetlent és az első nap kimarkolt földet vissazrakni a pince tetejére. Ami ugy elég nehéz feladatnak tűnik figyelembe véve hogy a föld alól eluraltunk egy jó nagy darab területet.

Sacc per kábé 120 köbméter föld jött ki, amit ugyanaz a markoló próbált visszapakolni a pincére, mint ami ki is kapta onnan. Az ugye logikusnak tűnik, hogy a földnek csak egy része tud visszajutni, a többi domb formájában kerül a pince tetején kialakításra, az esetleges felesleg meg (mivel hegyet azért nem építünk) elszállításra. Csatoltan két kép mutatja az erőgépet munkában.




Fura érzés benn lenni a pincében ahogy szórja rá a földet a gép. Kisértetiesen hasonlít (hasonlíthat ugye mert nincs összehasonlítási alapom) arra amikor a koporsóban fekve kopog a rög a koporsófödémen. Mindkettő föld alatt van mégis micsoda különbség.!
Nagyjából készen pedig ilyen a végeredmény.


Nem úsztam meg, három fuvarral a végén el kellett szállítanom a tömérdek földből. Most hagyni kell ülepedni kb egy évet, mert vagy 30-40 centit még fog várhatóan ülepedni. Csak utána érdemes majd esetleges füvesítéssel vagy részleges zöld beültetéssel foglalkozni.

Olvasd tovább...

vasárnap, augusztus 19, 2007

Épül a pince V.


A brigád olyan gyorsan dolgozik, hogy szinte nem is tudom követni a bejegyzésekkel. De hálistennek nem csak gyorsan, hanem tényleg eredményesen és szépen is. Illusztrációként a kőműves brigád tizennégynapi munkájának végeredménye (kívülről) a hirtelen odaimprovizált májusfával.


Remélem nem csak én vagyok (rohadt) elfogult, de tényleg akad benne szeretnivaló. A képen látható terméskőből rakott oldalfal talán néhány olvasó számára szokatlannak tűnhet, de ez a majdani présház konyhából nyíló terasza lesz (lásd terv). Mindenképp be kellett építeni mielőtt elkezdjük betemetni a pincét, mert utána már bajos lett volna újra alapozni. Így ránézve meg szerintem nincs szebb látvány a bontott tégla újrahasznosításánál. De induljunk le a pincébe! Íme a bejárat:


Majd induljunk le az 1,2 méter széles 6 méter hosszú sípon keresztül a pincébe az igen kényelmesen kialakított (öreg szomszédok dicsérték) 17 tölgyfa lépcsőfokon keresztül.


Majd érkezzünk le a szentélybe. Ami a képen úgy is néz ki (legalábbis olyan sötét az biztos), mert mint már korábban említettem elég gagyi a gépem és vakum sincs (de majd egy szép slideshowban úgy is összerakom a látványt, ez munkafilm:).


De ez az egész nem jött volna létre a már sokat emlegetett BRIGÁD nélkül. Íme egy csoportkép a csapatról valamikor a munka dandárján:


Béni báról meg külön egy kép a síp kialakítása közben, aki maga megér egy misét ahogy úgy mondják. Ma már szinte csak pincét épít, egyébként meg vadászik és főleg szőlőt termeszt és bort készít a maga örömére. Minden mozdulatából sugárzik a kiegyensúlyozottság, a "tudom minek mikor hol a helye" világnézet. Nem lehet tanítani. Egy biztos, ilyen emberekből már kevés van a földön, meg kell őket becsülni.


Lényeg a lényeg, levonult a brigád tizennégy munkanap után. Mots jön a temetés. Már a pincetemetés. Mi még a család brigáddal szórtunk úgy 30 centi fölfdet az ívre, másnap meg jöhet a markoló. Béni bá még felajánlotta (mivel paráztam a sok föld súlyától a szép pincémre), hogy adjak neki 3 liter bort meg egy kosár pogácsát azt beül a pincébe ha fosok hogy összedől, de ettől a végén eltekintettünk.

Olvasd tovább...

csütörtök, augusztus 16, 2007

Épül a Pince IV


Kezdünk a célegyenesbe érni. A brigád nagyon "motivált" (kétnaponta egy demizson bor), az idő jó, borospincét rakni meg különben is élvezet.

TIZENEGYEDIK NAP

Lebontották a zsaluzatot. Sajnos gyengusz a gépem és vakum sem volt, de talán valamennyire látszik a nyers állapot:

A brigád egy része (Emil) meg közben elkezdte rakni a felhalmozott padlástégla készletből a pince alját, azaz a burkolatot. Színben ez még fekete, mert majd később kerülnek az eredeti színek kibontásra (vszleg én homokos sikálós megoldással). A képen talán látható hogy kétoldalt a jövőbeni hordók alatt nyers föld marad továbbra is, csak a középső közlekedő folyosó kerül leburkolásra, de az is csalk szigorúan földbe homokkal kötve.


Magában a kötés meg így néz ki. Nem lett alá betonozva. Csak homokba rakva kell hogy összekösse magát az anyag idővel.


Az egyetlen eddig még megmaradt vagyis kimaradt rendszerelem a síp. Logikusan persze ez marad a végére. Ebbe a napba még sikerült a brigád másik felének felhúzni a jövőbeni síp falazatát, amire majd az ív kerül:



TIZENKETTEDIK NAP

Ha ív akkor ramonád. Bezsaluzták tehát a sípot is. Az egész kezdi már lassan a végleges állapotot felvenni (nem beszélve a közben már felrakott két bejárati oszlopról).

És egy szép kép belülről nézve a síp zsaluzatára.

Egy pedig már tényleg alulról a pince mélységéből:



Szóval brutálisan haladunk előre. Félek a következő tudósítás lesz a vegső a pinceépítés rögös, de mégis hatékony útján.


Olvasd tovább...

hétfő, augusztus 13, 2007

Fröccs nyáron - videó


Nemrég próbáltam okoskodni a fröccsről, de vannak akik ezt tudományosabban és még képi anyaggal alátámasztva is művelik némi irodalmi háttérrel. Aki tovább akar bányászni a fröccs történelmében az az alábbi linkre kattintva tovább pallérozhatja tudását.


Forrás: törzsasztal.com

Olvasd tovább...

szombat, augusztus 11, 2007

Újabb borblog kedvenc


Újabb kedvenccel bővült a kedvenc blogok-fórumok gyűjtemény. A borhírek saját vállalása a következő: "Próbálok minden magyar, vagy magyar vonatkozású bor és pálinka hírt begyömöszölni, ha nem bírom megállni, akkor hozzáfűzni is... :-)"
A szerkesztő dolgozik is rendesen, akár több mint száz bejegyzést is produkál az alkoholok világáról havonta, ami nem semmi. Egy tényleg naprakész gyűjtés a hírek világából.

Szóval meleg szívvel ajánlom figyelmetekbe:

Borhírek

Olvasd tovább...

Épül a pince III.


A borospince építésében többek között az a jó, hogy gyorsan lehet vele haladni (már aki ért hozzá). Mindennap dörzsölheti a gazda a tenyerét a fejlődés láttán. Tiszta olyan mint amikor nagyapám késő délután a napi munka után rákönyökölt a disznóól kerítésére és csodálta a disznóit ahogy híztak.
Persze, a nagyfater bennük már látta a disznósajtot, a tokaszalonnát meg a tepertőt. Nálam ahhoz hogy ez a (pince)hízás valaha megtérül azért még nagy képzelőerő kell.

NYOLCADIK NAP:

Na szóval elindult az ív felfele. A technika egyébként az, hogy elindulnak az egyik oldalt és végig raknak egy sort. Ugyanezen az oldalon raknak még vagy 5-10 sort és utána mennek át a másik oldalra. Így kb. szinkronban rakják a két oldalt.


A következő képen látható a már görbült ív és az előző bejegyzésben már bemutatott egyre sűrűsödő zsalulécek.


Közben meg folyamatosan kötik az ívet a betonos-habarcsos-köves egyveleggel a talajhoz.


KILENCEDIK NAP


A kilencedik nap végére már csak egy kis csík maradt nyitva. Lehet, hogy ez sem maradt volna nyitva, de az eső elmosta délután a brigádot. (tipp: a képen látható nagyméretű PVC cső tökéletes csúszda a bontott tégláknak. Használata meggyorsítja a munkát és óvja a téglákat a töréstől).

Az ív alulról. Látható, hogy a zsalulécek száma egyre sűrűbbé válik.


TIZEDIK NAP

A nagy nap. A kör bezárult. Sajnos mire én délután kiértem, már földet is lapátolt rá a brigád, hogyha esne az eső akkor ne ázzon be a pince. Elölre és hátulra került két szellőző cső, az ívből kiálló kis lécek pedig a villanyvezeték védőcsöveinek beállását jelzik amik hétfőn kerülnek be. Sajnálom, hogy magát a folyamatot nem tudtam jobban fotózni, csak a napi végeredményt, de valamiből nekem is össze kell hozni a lét a pincére:)

Belül már egész sötét lett, de látható hogy a zsalu lécek már összeértek és az ív tetején gyakorlatilag egybefüggő a zsaluzat.



Belülről kifele pedig így néz ki.



A boltívek gallérján a végén még úgy másfél méterenként egy beton bekötéssel is visszahúzták az ívet így biztosítva mégjobban a boltív statikáját.


Hétvégére és is kaptam házifeladatot Béni bától. A pince tetejére kell még lapátolni vagy félméter földet. A boltíven kell hogy legyen legalább fél méter föld mielött a markoló elkezdi a töltést. Így a markoló nagy lapátjával beszórt nagy mennyiségű föld már nem közvetlenül a boltívre, hanem a földrétegre esik, ami jobban elosztja a súlyt. Úgyhogy megvan a program vasárnapra.

Maga a munka elvileg szerda estére meg kész lesz.

Olvasd tovább...

csütörtök, augusztus 09, 2007

Épül a pince II.


Elkezdődött a pinceépítés tán legizgalmasabb része. Nekiugrott a brigád az úgynevezett ramonádnak (remélem jólírom), azaz a pinceboltív zsaluzatának. Ezek az ívelt sablonok a jó pinceépítő fontos vagyontárgyai, ezekben az ívekben jelenik meg a mester hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalata, és ennek szakavatott használata biztosítja a boltív egyenletes ívét. Olyan ez mint egy jó hardwer, a software meg az öreg kőműves és csapata.

HATODIK-HETEDIK NAP:

A ramonádok gyakorlatilag a pince boltívét megadó fa zsaluzatok ahogy a kép is mutatja. Ami azonban éredekes, hogy a kép alapján ez inkább egy felfordított hajó dongázatának néz ki, nem egy zsaluzatnak.


A fa zsalukra a pince hosszanti oldalára hosszú lécek kerülnek rögzítésre. Ezek igazából az igazi zsaluzatok. A lécre döntve rakják az ív tégláit soronként. Amint egy sor kész, úgy bontják a lécet és helyezik át a következő fölsö sorra. Az alsókat meg már fogja a habarcs (később a meredekebb soroknál már egy ideig benn maradnak még a lécek)

Ja, közben megépült az első fal is, mindkét oldalon kis díszablakkal.


Talán a következő kép mutatja meg legjobban az ív kedd esti állapotát. Szerintem csütörtök, de légkésőbbb péntek délig zárul az ív.


Az ív fala és a kiásott gödör közé meg folyamatosan beton és hulladéktégla egyvelege kerül, hogy "húzza" a pince falát a földhöz ezzel is külön támasztékot adva a boltívnek kívülről.



Olvasd tovább...

kedd, augusztus 07, 2007

Eszterbauer Kadarka 2005


Pincészet: Eszterbauer pincészet, Szekszárd
A bor adatai: Ára: kb 1. 200 Ft • száraz vörös • 0,75l • Alc: 12,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Esszencia Egyéb: Modvin borbolt Szekszárd




A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "A pincészet erre a fajtára a legbüszkébb. Szinte minden évben az ő kadarkájuk a legszebb a Szekszárdi borversenyen. A 2005-ös évjárat könnyedebb gyümölcsösségével és lágy fűszerességével emelkedik ki. Forrás: Esszencia. "
A bor szubjektív értékelése: Ittál már meg az asszonnyal 2 óra alatt egy üveg vörösbort (ahol egyébként meg most a hétköznapokkal ellentétben majdnem pariban voltunk a fogyasztásban). Nem? Akkor ez a te borod. Meg az enyém illetve a miénk.

És megint egy pincészet mellesleg, melyről csak szőrmentén hallottam valamit és beszerezni is csak Szekszárd főterén a Modvin borboltban tudtam a bolt tulajának erős ajánlására. Ezek mindig a legizgalmasabb dolgok a borkóstolásban, amikor valami gyöngyszemre bukkan az ember (vagy legalábbis azt hiszi, illetve akkor még nem is tudtam).

Honlap van, igaz halál idegesítő a sok flash meg mozgás miatt, de annyi azonban bizonyosan kiderül az ősi szekszárdi pincéről, hogy Kadarka elsősorban.
És ez nem csak puffogtatás hanem később kiderült, érezhetően ténylegesen egy üzenet. Kóstoltam már én is sok Kadarkát, így úgy lelkesedve és akarva lelkesedve, mert ugye kell egy ősi magyar fajta.

A palack önmagát nemes egyszerűséggel Nagyapánk borának nevezi, a frontcímkén az ős Eszterbauer életnagyságú képével, amint szürcsöli az éltető nedűt. Cimke szerint eme palack Kadarka meg egy keveréke a régi és új ültetésű kadarka szüretnek.

Nem vártam tőle valamiért túl sokat. Az asszony szeretett volna valamit a vacsora mellé én meg belenyúltam az alsó sorba a készletnek, ahova általában a nyeretlen kétéveseket pakolom.
A bor azonban azért is jó mert hamar az orrodra koppint. Ez pedig jó bor. Illatában harsog a cseresznye meg meggy, azonnal kóstolásra ösztökél. Olyan itatós illata van, sőt olyan beleharapós. Színe egyébként a halvány silleres vörös, de ez így van jól ennél a fajtánál. Kortyban abszolút nem egysíkú, sőt folyamatosan felfedezhető benne valami. No nem súlyos, erős versenyző, de nem is akar az lenni. Inkább a mindig egy új mutatványt megmutató mutatványos, de csak addig míg észre nem veszi, hogy már untat és akkor a csúcson abbahagyja.
A továbbra is ízletes gyümölcsök mellé nagyon hamar felzárkózik egy szolíd, de mégis határozott fűszeres háttér. Ami nagyon jól kokettál a piros ízhatással, szinte feleselnek egymásnak. Az egészet meg lezárja egy pajkos fanyarság, ami nem az érettlenségből ered, inkább olyan savanyúcukros huncut fanyarság.
Az egész meg ezért működik, az ízek ezért bonthatók le ilyan szépen, mert a bor szerkezete emellett meg teljesen redndben van. Savak erősebben, tannin kevésbé hangsúlyosan, de egybekomponálva. Szóval habzsolni való. Kadarka tényleg ahogy Nagyapáink szerették. Azaz igyunk belőle sokat mert finom. Ennyire egyszerű.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

hétfő, augusztus 06, 2007

Épül a pince I.


Tavaly október óta hirdetem, hogy épülni fog a pince. Hiába no. Komoly projekteket komoly előkészítő munka kell hogy megelőzzön (de legalábbis hosszú). Most már azonban nem hitegetek tovább. Nem csak az anyagot sikerült beszerezni, de a munka is elkezdődött. Mostantól egy folytatásos regényben be is számolok róla.

ELSŐ NAP:
Markoló megérkezett és Benő bá szakavatott iránymutatása mellett kitermelt 130 köbméter földet a telekből. Na most ez a képen nem biztos hogy átjön, de ebben úgy első pillantásra akár egy templom is elférne (a gödör a hegyfelöli részén 4,5 méter mély) . Borzasztó nagynak tűnt úgy elsőre. De, mint tudjuk a pince sikerének titka a mélysége. Ezzel itt biztos nem lesz gond, mert a pincét a boltozata fölött a talajszintig legalább 0,5-1 méter föld fogja fedni a púp nélkül is. A pince egyébként 8,5 méter hosszú lesz, a síp pedig 6 méter 14 lépcsővel.


MÁSODIK NAP:
Benő bá brigádja kiigazította gödröt és kiásta, majd bebetonozta az alapot a pince falának


HARMADIK NAP:
Épül a pince fala. Elöször a két hosszanti falat és a két határoló (első-hátsó) falat húzzák fel. Ezek lesznek majd az impozáns boltív tartószerkezetei úgymond.


NEGYEDIK NAP:
Meglepetésemre a lépcső lett kész legelőször (a kényelmes kőművesek). Persze logikai alapon megy ez is. Kell a beton ágyazatba fektetett lépcső a síp tartófalainak felhúzásához. A lépcső anyaga végül nem bontott tégla lett, hanem jól kiszáradt tölgygerenda, ami egyrészről esztétikus, de funkcionalitás szempontjából is hasznos. Hordókat szerencsésebb majd a falépcsőn felgurítani, mint a kőanyagból épült lépcsőn (nem beszélve a jövőbeni borkóstolón magukat esetlegsen túlbecsülő látogatók fejének óvásáról, amint lefele gurulva találják meg az utat visszafelé a pinébe:)


ÖTÖDIK NAP:
Lassan kész a hátsó fal is a díszablakkal. A jövő héten a pince gyakorlatilag már elő van készítve a pinceépítés legizgalmasabb fázisára a boltív építésére.


Olvasd tovább...

szombat, augusztus 04, 2007

Dalmácia és a bor II.


Szóval bor meg Dalmácia. Mint azt már az előző bejegyzésben említettem, a horvátok inkább a helyi honos szőlőfajtákat részesítik előnyben és nem arra törekszenek, hogy a nagy európai fajtákat próbálják magukra erőltetni. Az így megmaradt fajták egyedi karaktere, ötvöződve a helyi "terroir" viszonyokkal egy izgalmas kirándulásra ad alkalmat a strandolást két nap alatt már megunó borissza túrista társadalomnak.

Horvatországot egyébként alapvetően két nagy borvidékre lehet felosztani, igen egyszerű módon a belső szárazföldi és a part menti területekre. Ezen belül persze még hozzánk hasonlóan több kisseb és jól elhatárolható egyedi borvidéket is nyilván tartanak:


Nagyon leegyszerüsítve pedig a kontinentális részen a fehér borok dominálnak, a partvidéken pedig a vörös borok (minnél délebbi a terület ez annál igazabb).
Kontinentális részt még annyira sem sikerült megismernem mint a partit (azaz sehogy), de úgy ismert hogy itt elsősorbban a rizling egy bizonyos fajtája a domináns.

A partvidéki (és egyébként jelentősebb) területen, a partközelben illetve a szigeteken találhatók az ország legszebb bortermelő területei.
Az északi partvidéken (Porec, Rovinj) még inkább a fehér fajta az uralkodó, ezen belül is az ország legnépszerűbb fehérbor szőlője a Malvazija. Ezt szinte minden étteremben, kimérésben lehet kapni, általában új évjáratokban és relatív jó áron. Természetesen kötelező kisérő a halak mellé. Illatában a bor visszafogott, de alapvetően gyümölcsös és könnyed, ritkán koncentrált, inkább olyan étkezés mellé komponált egyszerű ízvilág jellemzi. Minősége relatív konstans, úgyhogy bármelyik étteremben nyogodtan bevállalható. Én lagalább három helyen kóstoltam, és ugyan nem dobtam hátast, de tisztasága és kellemes összhangja miatt végülis összebarátkoztunk.

Fehér száraz borok között az abszolút etalonnak említik a a védett eredetű Posipot Korcularégióból, melyet azonban sajnos nem volt alkalmam kóstolni.

Vörösben két borral lehet általában találkozni folyóborként is éttermekben ez a plavac mali illetve a vranac. Ezek már a szigetekről (Brac) is származhatnak, de Split közelében is termesztik. Hát mindkettőt kóstoltam folyóban is. Színük olyan kadarkásan világos meggyes piros, összhatásuk is kellemesen gyümölcsös, nem bonyolult de valahogy meglepően zöldnek tűntek, húztak és kapartak a végén. Ezért a Plavac Maliból beszereztem Kastelet borvidékről egy közéspkategóriás Plavac Malit is, de dettó. Azaz illatában még szebb volt a piros gyümölcs, de az íze itt is fájt. Semmi kedvesség, behízelgősség amit az ember egy déli bortól elvárna.

Az igazi csúcsbor vörösben azonban a Dingac Peljesac szigetéről. Az első eredett védett bor Horvátországból. Erről a borról csak szuperlatívuszookban illik (a helyiek szerint) beszélni és akkor is csak elhomályosult tekintettel. A Dingac önmagában nem a szőlőfajta, hanem a borvidék neve, a bor itt is Plavac Maliból készül. A szőlő ezen a déli területen a tenger melletti hegyoldalakon különösen jól érezheti magát. Bora itt sötét , szinte fekete, sűrű és erős mint a lórugás (általában eléri a 15 maligánt). Ennek megfelelően drága egy jószág is, 3000 Ft alatt nem nagyon lehet a híresebb példányokhoz hozzájutni. Azért érdemes egyszer rááldozni, mert igazi érdekesség ez a tipikus déli bor. Én egyet kóstoltam egy 2003-ast a Vilicic pincészettől (Supermarket beszerzésből). Minden erénye mellett nálam hiányzott valami különlegesen egyedi a borból, az egész összhatás nagyon visszafogott volt és nekem itt is volt egy apró zöldesség a korty végén. Dehát vlszleg több próbálkozást kell itt is tenni, hogy az ember kibontsa a helyi borok értékeit.

Hát szóval szép volt jó volt és megtettük első csipanyitogatásunkat déli szomszédunk igen szimpatikus borvilága felé. Az elsőt de biztos nem az utolsót.

Ezen link alatt részletes horvát borkóstolásokról is olvashatunk.

ui: azért a legjobb bor amit ittam Horvátországban az a Köpcös Furmint volt, ami valami csodálatos formában pompázott a horvát naplementében az appartman teraszán.
Valahogy ott és akkor nagyon rendben volt a világ.

Olvasd tovább...

Újabb kedvenc


Újabb kedvenccel bővült a kedvenc blogok-fórumok gyűjtemény. A bor-neked egy igazi csemege borkedvelőknek. Látszik, hogy szerkesztői nagyon szeretik amiről írnak és mindezt egy igényes formában és tartalomban meg is valósítják. Az oldal rengeteg bor- illetve pinceleírással rendelkezik és emellett a borral kapcsolatosan mindenféle esszé jellegű írással is lehet az oldalon találkozni.

Szóval meleg szívvel ajánlom figyelmetekbe:

Bor-neked

Olvasd tovább...

kedd, július 31, 2007

Szolgálati közlemény


Sorry, de technikai okok miatt e Kezdőszőlész fejléc eltünt a képernyőről. Igyekszem visszavarázsolni minnél hamarabb az őt megillető helyére.

Olvasd tovább...

vasárnap, július 29, 2007

Dalmácia és a bor I.



Észrevette e valaki horvátországi nyaralása során, hogy déli szomszédaink mennyire nacionalisták a gasztronómiájuk területén? Szinte csak helyi ételek vannak az éttermekben (kivéve pizza, de ezt a földrajzi közelség miatti honosítás miatt elnézzük), csak ritkán és csak nagyvárosokban külföldi ételkülönlegességeket kínáló éttermek (meki is jóval ritkább a magyar viszonyokhoz képest, ami sokat elárul a helyi kultúráról és a milyenkről is).

De ez a helyzet az italok terén is. Még véletlenül sem láttam olyan sörözőt, mely elött nem a két legnagyobb horvát sörmárka egyikének a logója virított volna. Lehetett persze más külföldi márkát is venni, mert ugye szabad piac, de a horvátok ezzel a lehetőséggel a tapasztalataim szerint csak ritkán élnek.
Borban pedig meg egyszerűen extrém soviniszták déli barátaink. Nemhogy más országból való bort is ritkán fogyasztanak (ebben azért hasonlítunk), de nagyon meg sem próbálnak más mint régi ősi dalmát-isztriai szőlőfajtákból bort készíteni. Cabernet, Pinot Noir, Chardonnay? Minek amikor itt van nekik a Plavac Mali,Babic vagy a Malvazija. És ez szerintem tök rendben van így.

De ugye a fennti bevezető után ezen nincs mit csodálkozni. Nekik egyszerűen eszükbe sem jutott szerintem, hogy kisérletezzenek. Amikor már az Ük-Üknagyapjuk is ezt itta. Ja hogy ez nem biztos hogy versenyképes nyugaton, hogy ezzel nem biztos hogy be lehet kerülni egy francia Hypermarche polcára? Na és. Majd ide jön hozzánk Európa és mivel nincs itt mit mást vedelni, ezért majd szépen Nálunk isszák meg a Mi borunkat. És az autópályákon elnézegetve a rendszámtáblákat ezen az az úton azért már elég jól állnak.

Próbáltam én is felkészülni az út elött, de azért betankoltam egy karton hazait is, biztos ami biztos. Terveztem egy helyi pince látogatást is, de nem jött össze, mert a környéken (Zadar + 50 km) csak Benkovacot találtam, ahol valamaennyire jellemző a szőlőtermelés nagyobb méretekben, de az ottani borászat nem fogadott látogatókat.

Persze nem kell messze menni, mert a partok mentén, a szigeteken szinte minden második ház hátsó kertjében található egy rendezett kis szőlőterület, amiből általában házi bor is készül, melyet előszeretettel próbálnak meg az arrajáró túristákra rátukmálni.
Ami nagyon meglepett viszont az a szőlőművelésben látott rendkívüli igényesség. Én tán már mondhatom magamról, hogy leesett a fenéktájról a tojáshéj szőlőművelés terén, azaz láttam már egyet mást. És láttam bizony hogy Magyarhonban még a neves borvidékeken is elcsodálkozik az ember, hogy néha mennyire átgondolatlanul művelik a szőlőt a helyi gazdák.
Horvátoknál meg le voltam döbbenve, mert nagyon a szeren vannak még a kis házi művelések is. Általában alacsony kordonon, rövidmetszéssel művelnek, nagyon szép vékony szellős lombfalakkal és napnak szabadon hagyott szőlőkkel. Bizonyítéként néhány kép, melyek két házzal odébb készültek, de készülhettek volna szinte bárhol.




Hát én tök meg lennék elégedve, ha az enyém így nézne ki. Élesszeműeknek figyelmébe ajánlom az utolsó kép alján látható fekete műanyagcsövet. Csöpögtető öntözőrendszer, és bizony elég sok helyen használják is kútvízzel kombinálva.

Érdekes, hogy az így házi művelésben készült borokat a gazdák az út mellé kiülve kínálgatják sajttal, meg olivaolajjal egyetemben. Ott láthatólag valahogy nem túlozzák el ezt az őstermelős értékesítést adminisztratv oldalról. Próbálna Pista bácsi nálunk kiülni a házi borával. Fináncok azonnal megjelennének a potenciális adócsalónál (persze miután egy jóakarója feljelentette...).

Szóval mondom, kicsit más világ ez. De azért a bor az bor itt is. És hogy milyen, azt majd egy következő bejegyzésben. (ja a nyító kép meg egyébként az ágyból készült a teraszon át, csak hogy fájjon a szivem...)

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

péntek, július 20, 2007

Törpebirtok pihenő


Tegnap, meg ma reggel még tettem egy utolsó símítást a szőlőn. Múltkori levélritkítás után, most fürtritkítás történt. Mivel először művelem az öreg szőlőt, így nem akartam túl agresszív lenni, ezért hajtásonként két fürtöt hagytam, ha szép erős volt a tőke és egészségesek a fürtök.
Amennyiben azonban a növény gyenge volt, vagy a lisztharmat annyira belerondított a közepébe akkor csak vesszőnként egy (vagy annyi se) maradt.
Most azonban irány a Horvát tengerpart. Egy hét pihenés és erőgyűjtés. Azonban kinéztem a környéken egy-két pincészetet. Ha minden ok lesz, akkor egy utibeszámolóval térek vissza egy hét múlva. Addig is ti főjetek itt mi meg ott:)

Olvasd tovább...

szerda, július 18, 2007

Szeremley Rizling 2006


Pincészet: Szeremley Huba, Badacsony
A bor adatai: Ára: kb 1. 300 Ft • fehér száraz • 0,75 l • Alc: % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: In Vino Veritas, Decanter, Bortársaság, Mywine, Egyéb: legtöbb hyper/supermarket





A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Klasszikus badacsonyi Rajnai és Olaszrizling házasítás elegáns, könnyű és gyümölcsös stílusban. Illatában és ízében érezhető a késői szüretből származó szemek aromavilága. Forrás: Esszencia borszaküzlet. Üde, gyümölcsös, itatja magát. Leves előtt és után, majd pedig halhoz. Bármilyenhez. A bor tuttifruttis aromákkal indít, finom gyümölcsös a közepe, lecsengésében is a gyümölcsösség dominál. Forrás: efarmer.net"
A bor szubjektív értékelése: Igazából nem is egy bor hanem mindjárst kettő a Badacsonyi birtokról. A címben látható Szemelt Rizling 2006-os évjárata Szemelt jelző nélkül és a pince "sima " Olaszrizlingje, ami kevésbé ismert, de 1000 alatt hozzáférhető (még a honlapon sem találtam).
Kóstolás után már értem, miért nem ismert az utóbbi. Egymás mellett sokkal karcosabb, csípősebb és kezeletlenebb mint híresebb testvére. Olaszrizling, aminek nem tesz jót a reduktív technológia. Nem jön át a gyümölcs, a frissesség az inkább már talán, de mit ér az egész egy szép tartás nélkül.
A klasszikus és méltán népszerű báttyusban viszont tényleg minden évben ott van az elegáns kombinációja a bazaltos háttérnek, a Badacsonyra jellemző lágy de szép savaknak, a rizling virágos illatának és egy kellemes enyhén krémes fás, aszkolt háttérnek. Ilyen ez 2006-ban is, mégis azt hittem, hogy az évjárathoz híven picit testesebb lesz és az egész egy esetlegesen erősebb cukor háttérnek (gondoltam én) köszönhetően majd koncentráltabb lesz. Persze, lehet hogy ez csak azért csalódás nálam egy picit, mert már megint előitéletem rabja vagyok.
A bor azért hozza szokásos formáját, nagyon jó inni, behízelgő savaival és kedves, virágos gyümölcsösségével. Egy bor, melynél nem zavar hogy nem változik (az ára sem nagyon:).
Ha egy étteremben nem tudod milyen bort rendelnél ételhez, akkor ebbe mindig belenyúlhatsz, szinte soha nem hibázhatsz. És szinte mindenhol kapható.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

hétfő, július 16, 2007

Gasztró ahogy nem kéne


Nem szokásom gasztronómiai élményeim (kudarcaim) megosztása ebben a blogban, ezalól eddig azt hiszem csak egyszer tettem kivételt. Mivel kivétel erősíti a szabályt, na meg erős belső kényszert érzek, így most mégis újra teret engedek annak ami kikivánkozik. A legutóbbi alkalommal ellentétben most inkább a gasztronómia sötét oldalán jártam.

Mentségemre legyen mondva, hogy nem személyes szelekció eredményeképp kerültem az ominózus helyre, hanem üzleti vacsora áldozata lettem.
Valahogy egyébként meg mindig rossz érzés fog el, amikor egy régi étterem neve merül fel bevetési célpontként. Nem mintha nem lennék hagyománytisztelő, de sajnos sok ilyen látogatás bebizonyította, hogy eme lokációk hajlamosak az elékenyelmesedésre és tökéletesen elegendőnek hiszik a régmúlt jótékonynak hitt aranyfátyla alatt űzni vendéglátóipari tevékenységüket.

Hihetetlennek tűnik, hogy némely étteremben mennyire megállt az idő szinte minden tekintetben (kivéve persze az árakat, mert ugye a hírnév kötelez).
Ilyen sajnos (legalábbis az én egyszeri személyes tapasztalatom alapján) az Új Sipos Halászkert is Óbudán a Főtéren. A teljesség igénye nélkül egy lista arról hogy nem kéne:

Nem kéne

  • ...a személyzetnek tökéletes resti arckifejezeéssel levezényelmi a vacsorát
  • ...csodálkozni ha apperitifként száraz bort rendelnek
  • ...a kimért száraz tokaji szamorodni alatt kitöltött valami borzasztót felszolgálni
  • ...tokaji ötputtonyos aszút (egyébként kitűnő Disznókő 2000-est) a leggagyibb kistalpas pohárban felszolgálni
  • ...bort a pohárban több mint feléig tölteni (csak hogy fogyjon gondolom)
  • ...bort a még pohárban levő mennyiségre mindig utántölteni
  • ...1000 Ft-os bort 4000-ért kínálni a borlapon
  • ...a rendelésnél (és nem elöbb) megtudni, hogy nincs libamáj (főleg hogy külföldi vendégeket az ember előszeretettel tereli eme magyar specialitás felé)
  • ...hogy a halétteremben elfogyjon a fogas (szintén a rendelésnél megtudva)
és ezt az egészet ebben a formában valahogy nem kéne eröltetni. Már a régi hírnév emléke miatt sem.

Olvasd tovább...

vasárnap, július 15, 2007

Képek és képek...


Sógor megjelent a hétvégén egy újonnan vett Canon fotómasinával. Ha már így esett, akkor le is tesztelte a minőséget a szőlőben is. Csatoltan egy-két (20-30) kép azoknak akik annyira szeretik a szőlőt, hogy még akár perceket is eltöltenének azzal, hogy csak képeket nézegetnének róla. Persze egy üveg borral az érzés még fokozható:). Ízelítőnek egy különösen szépen sikerült darab.


Nyitásként egy trükkös 360 fokos panorámakép a telek aljáról. Ha linkre kattintatsz akkor lassan betöltődik a 360 fokos kép. Keresd meg a kép elejét az egérrel utána meg a jobbnyíl kurzor nyomogatásával tudod tágítani horizontodat.


Itt meg egy slideshowban képek, melyek megpróbálnak a funkcionalitáson túlmutatni és megmutatni a szőlőben rejlő művészi vonalat.


Az utolsó mappa meg az új és az öreg szőlőről egy kis összefoglaló, ahogy és most kinéz:


Remélem tetszenek és a nézegetéshez jó szórakozást.

Olvasd tovább...

hétfő, július 09, 2007

Vegyi kommandó akcióban


Mint írtam legutóbb eljött a harc ideje. Legmagasabb fokozatú gombariadó van a hegyoldalon. Az ilyen időszak mozgósítja a teljes hegyoldalt. Mint azokban a filmekben, amikor a gonosz vírus el akarja pusztítani a földet. Mindenki egy hajóban evez. A gazdák ilyenkor komolyan elemzik a helyzetet, mindenki bólogat és a maga koktéljára esküszik ( a szomszéd meg tuti halálba kergeti a szőlőjét:).

Na meg látni kéne azokat a vegyi háborúban is megirigyelendő felszereléseket, amivel egy gondos, de óvatos gazda fel tud vonulni a hegyre.
Valami idegen biztos azt hinné, hogy egy Ebola vírus elleni egészségügyi kommandó lepte el a hegyoldalt. Tipusöltözet: kezes-lábas cipzáras, felhajtható nyakú fehér overall, motoros szemüveg (esetleg búvár), műtős szájmaszk, viseltes síkesztyű, zárt bakancs és fülre húzható gazdák, hanem a vegyi konyha minden kemény szerével. Mert szükségállapot van kérem. Ilyenkor mindent lehet a cél érdekében.

Nem akarok egyébként belemenni a vegyi növényvédelem rejtelmeibe, mert erről könyveket is írtak. Nálam a lisztharmat most az első számú veszélyforrás, mely ha elindul kezdetben ilyen szürke, lisztszerű nyomokat hagy a gyümölcs bogyóin:


Később megtámadhatja a hajtásokat és a kacsokat is, majd az egész fürtöt el tudja bénítani és a szőlő volt nincs az idényben. Nálam a kb 650 öreg tőkéből kb 20-30-nál jelentkezett, de még remélem a korai fázisban. Én azonnal kitisztítottam a levelektől a fürtzónát, hogy szellős legyen azaz ne fülledjen be a levelek mögött a gyümölcs, ami ugyebár ez a gomba melegágya. Egyébként is érdemes kibontani a fürtöket, hogy jobban és minden oldalról érje őket a nap. Utána nekiestem egy Topas+Mikál kombinációs permetezőszerrel. Íme egy kép a szépen kibontott sorról:


Meg két közeli is, azért alakulunk és úgy látom jó lesz a termés, ha jó isten és a vegyi kombinátok is velünk maradnak.











Persze az új szőlőt sem hanyagolom el, ahol egyenlőre hálistennek még védve vagyok a betegségektől és szépen, csendben gyűjti az erőt az új telepítés. Egy kép totálban:



És egy kép az egyéves tőkékről, meg egy kép az idei alanyokról:














A tavalyiak még mindig nőnek mint a bolondgomba úgyhogy szinte midegyiket tetejeznem kellett (levágni a hajtás tetejét), mert már bőven két méter feletti magasságot próbáltak elérni, ami már nem művelhető.
Az idei telepítés valami miatt lassabban indul. Jelenleg 30-40 centisek. Ugyanaz a fajta, de idén tavaszzal nagyobb volt a szárazság. Ez lehet a nyitja. Lényeg hogy szinte százszázalék megeredt. Pinceprojekt pedig szabadság után augusztus első hetében indul és ha minden igaz három hét alatt kész.

Szóval zajlik az élet a birtokon, mely azért kéthetente (legalább) egy teljes napot elvesz a szabadidőmből. Ami persze így is volt tervezve. Legalábbis én így emlékszem. Az asszony kicsit másképp, ami ugyan nem részletkérdés de abbe most nem mennék bele:)

Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!