Új évben mindig igyekszünk megfogadni olyan dolgokat, amiket eddig még nem csináltunk de mostantól fogunk, vagy éppen olyanokat, amikkel épp most akarunk felhagyni. Azaz új célokat tűzünk ki magunk elé, mert ilyenkor még mindnyájan duzzadunk a kincstári optimizmustól (legalább is néhány napig).
Nemes célokhoz meg elengedhetetlenek a szép gondolatok, melyek a szükséges értékrendre hívják fel a figyelmünket. Mert mik is lehetnek a legszebb célok, mint értékeink megismerése, (újbóli) felfedezése és ápolása. Én a már említett karácsonyi ajándék albumban találtam három (legalábbis szőlőőrülteknek) megszívlelendő gondolatot, melyek igen jól körülírják, mi is lenne körülbelül az a cél, amiért érdemes a szőlőben dolgozni :
...Aki a szőlőbe teszi a lábát, jól teszi, ha először egy marék földet vesz a kezébe, hogy áhitattal tudatosodjon benne, most több élőlény van a kezében, mint ahány ember él a földön, és ezeknek a mikroorganizmusoknak az életéért ő is felelős. Ha eszelős műtrágyázással és veszedelmes "növényvédő szerekkel" elpusztítja őket, akkor hasonlatos ahhoz az emberhez, aki ostobán és fütyörészve fűrészeli el azt az ágat, amelyen ül, pontosabban , amelyen él, hiszen ezek a baktériuomok alakítják át a talajban levő szerves és szervetlen anyagokat a növény tápanyagává...
...A borkészítés elsősorban nem a pincében, hanem a szőlőben kezdődik, és nem a szürettel, hanem a metszéssel, az időben elvégzett szakszerű lombmunkával, a körültekintő, kíméletes növényvédelemmel, és a magyar kibontakozás egyetlen lehetséges útját jelentő: hozamkorlátozással, amely nélkül mind minőségi, mind nagy borok elképzelhetetlenek, teljesedik ki...
...Mi nem rendezkedhetünk be tömegbortermelésre, mert ezt - többnyire jó minőségben - sokkal gazdaságosabban, összehasonlíthatalanul fejlettebb technikai-technológiai háttérrel állítják elő a világ más részein. Mi akkor beszélhetünk majd a megújulás kezdetéről, ha a szőlősgazdák nem azzal fognak dicsekedni, hogy egy hektárról 200 mázsa szőlőt szüreteltek, hanem azzal, hogy - fajtától függően - 40 -70 mázsát...
Nemes célokhoz meg elengedhetetlenek a szép gondolatok, melyek a szükséges értékrendre hívják fel a figyelmünket. Mert mik is lehetnek a legszebb célok, mint értékeink megismerése, (újbóli) felfedezése és ápolása. Én a már említett karácsonyi ajándék albumban találtam három (legalábbis szőlőőrülteknek) megszívlelendő gondolatot, melyek igen jól körülírják, mi is lenne körülbelül az a cél, amiért érdemes a szőlőben dolgozni :
...Aki a szőlőbe teszi a lábát, jól teszi, ha először egy marék földet vesz a kezébe, hogy áhitattal tudatosodjon benne, most több élőlény van a kezében, mint ahány ember él a földön, és ezeknek a mikroorganizmusoknak az életéért ő is felelős. Ha eszelős műtrágyázással és veszedelmes "növényvédő szerekkel" elpusztítja őket, akkor hasonlatos ahhoz az emberhez, aki ostobán és fütyörészve fűrészeli el azt az ágat, amelyen ül, pontosabban , amelyen él, hiszen ezek a baktériuomok alakítják át a talajban levő szerves és szervetlen anyagokat a növény tápanyagává...
...A borkészítés elsősorban nem a pincében, hanem a szőlőben kezdődik, és nem a szürettel, hanem a metszéssel, az időben elvégzett szakszerű lombmunkával, a körültekintő, kíméletes növényvédelemmel, és a magyar kibontakozás egyetlen lehetséges útját jelentő: hozamkorlátozással, amely nélkül mind minőségi, mind nagy borok elképzelhetetlenek, teljesedik ki...
...Mi nem rendezkedhetünk be tömegbortermelésre, mert ezt - többnyire jó minőségben - sokkal gazdaságosabban, összehasonlíthatalanul fejlettebb technikai-technológiai háttérrel állítják elő a világ más részein. Mi akkor beszélhetünk majd a megújulás kezdetéről, ha a szőlősgazdák nem azzal fognak dicsekedni, hogy egy hektárról 200 mázsa szőlőt szüreteltek, hanem azzal, hogy - fajtától függően - 40 -70 mázsát...
0 Comments:
Post a Comment