
Nemes célokhoz meg elengedhetetlenek a szép gondolatok, melyek a szükséges értékrendre hívják fel a figyelmünket. Mert mik is lehetnek a legszebb célok, mint értékeink megismerése, (újbóli) felfedezése és ápolása. Én a már említett karácsonyi ajándék albumban találtam három (legalábbis szőlőőrülteknek) megszívlelendő gondolatot, melyek igen jól körülírják, mi is lenne körülbelül az a cél, amiért érdemes a szőlőben dolgozni :
...Aki a szőlőbe teszi a lábát, jól teszi, ha először egy marék földet vesz a kezébe, hogy áhitattal tudatosodjon benne, most több élőlény van a kezében, mint ahány ember él a földön, és ezeknek a mikroorganizmusoknak az életéért ő is felelős. Ha eszelős műtrágyázással és veszedelmes "növényvédő szerekkel" elpusztítja őket, akkor hasonlatos ahhoz az emberhez, aki ostobán és fütyörészve fűrészeli el azt az ágat, amelyen ül, pontosabban , amelyen él, hiszen ezek a baktériuomok alakítják át a talajban levő szerves és szervetlen anyagokat a növény tápanyagává...
...A borkészítés elsősorban nem a pincében, hanem a szőlőben kezdődik, és nem a szürettel, hanem a metszéssel, az időben elvégzett szakszerű lombmunkával, a körültekintő, kíméletes növényvédelemmel, és a magyar kibontakozás egyetlen lehetséges útját jelentő: hozamkorlátozással, amely nélkül mind minőségi, mind nagy borok elképzelhetetlenek, teljesedik ki...
...Mi nem rendezkedhetünk be tömegbortermelésre, mert ezt - többnyire jó minőségben - sokkal gazdaságosabban, összehasonlíthatalanul fejlettebb technikai-technológiai háttérrel állítják elő a világ más részein. Mi akkor beszélhetünk majd a megújulás kezdetéről, ha a szőlősgazdák nem azzal fognak dicsekedni, hogy egy hektárról 200 mázsa szőlőt szüreteltek, hanem azzal, hogy - fajtától függően - 40 -70 mázsát...
0 Comments:
Post a Comment