Rég nem esett már szó a borokról.Állandóan csak a szőlő a szőlő, mikor pedig ugye miért csináljuk az egészet. Legutóbb még három volt, most már kettőre zsugorodott a paletta.
A töki vegyes bevégeztetett. Aletta pedig kapott egy második fejtést, ként és kikerült a tölgyhordóból egy úszófedeles tartályba. Erről majd külön írok. Igazából azért került át mert fogyasztás során a nagy hordóban nem lehet már igazán az oxidáció ellen védeni a bort. Ahogy fogy egyre nagyobb felületen érintkezik a levegővel, minek folytán a bor veszít frissességéből. Szóval erről majd külön.
A nagy feladat igazán a Rizling kezelése, mely mint említettem már többször, a szívem csücske. Továbbra is finom, igéretes csak hát benne ragadt az a kis cukor ősszel, ami jó lenne ha kiforrná még magát. Elvileg beindulhat a folyamat a pince melegedésével, de én már úgy éreztem hogy a bor lágyul és veszíti el a savait. Kénezve nem volt így dilemma elé kerültem, hogyan tovább.
Száraz bot akartam, de nem akartam kockáztatni azt sem hogyha nem indul be, akkor a kénezés hiányában összezuhanjon a borom. Hosszas gondolkodás után olyan megoldás mellett tettem le a voksom, hogy a káposzta is jól lakjon, meg a kecske is megmaradjon...
Három részre szedtem a kb. 200 litert. 70 litert átfejtettem övegballonba, ként nem kapott és felvittem a pincelépcsőre melegebb éghajlatra, inspirálva ezzel a bort hogy beinduljon. Ötven liter ugyanúgy kénezetlenül kis ászokhordóba került, megnézzük itt elkapja e még az élesztőgomba idővel. A maradékot pedig lekéneztem, marad félédesnek azoknak akik így szeretik (vann ilyenek a családban mindig).
Ez egy hete történt. A lépcsőn levő bor tegnap mintha beindult volna. Most mindennap lesem mi történik.
Addig illusztrációnak két kép a másodlagos erjesztésre váró bortárolókról:
A töki vegyes bevégeztetett. Aletta pedig kapott egy második fejtést, ként és kikerült a tölgyhordóból egy úszófedeles tartályba. Erről majd külön írok. Igazából azért került át mert fogyasztás során a nagy hordóban nem lehet már igazán az oxidáció ellen védeni a bort. Ahogy fogy egyre nagyobb felületen érintkezik a levegővel, minek folytán a bor veszít frissességéből. Szóval erről majd külön.
A nagy feladat igazán a Rizling kezelése, mely mint említettem már többször, a szívem csücske. Továbbra is finom, igéretes csak hát benne ragadt az a kis cukor ősszel, ami jó lenne ha kiforrná még magát. Elvileg beindulhat a folyamat a pince melegedésével, de én már úgy éreztem hogy a bor lágyul és veszíti el a savait. Kénezve nem volt így dilemma elé kerültem, hogyan tovább.
Száraz bot akartam, de nem akartam kockáztatni azt sem hogyha nem indul be, akkor a kénezés hiányában összezuhanjon a borom. Hosszas gondolkodás után olyan megoldás mellett tettem le a voksom, hogy a káposzta is jól lakjon, meg a kecske is megmaradjon...
Három részre szedtem a kb. 200 litert. 70 litert átfejtettem övegballonba, ként nem kapott és felvittem a pincelépcsőre melegebb éghajlatra, inspirálva ezzel a bort hogy beinduljon. Ötven liter ugyanúgy kénezetlenül kis ászokhordóba került, megnézzük itt elkapja e még az élesztőgomba idővel. A maradékot pedig lekéneztem, marad félédesnek azoknak akik így szeretik (vann ilyenek a családban mindig).
Ez egy hete történt. A lépcsőn levő bor tegnap mintha beindult volna. Most mindennap lesem mi történik.
Addig illusztrációnak két kép a másodlagos erjesztésre váró bortárolókról:
