Három az igazság

Szőlőművelés, de még borkészítés szempontjából is igen visszafogottnak tekinthető időszak közepén vagyunk. A borok már csak érnek a hordókban, tavaszi munkák meg még elöttünk egy hónappal. Viszont remek dolog állandóan megnézni, hogy áll a nedűnk a kutya hideg pincében.

Legutóbb itt számoltam be a kezdeti fázisról. Azóta meg már eltelt több mint egy hónap. Nézzük ma mit tudnak a versenyzők.

Múltkor pincében lettek tesztelve, most úriasan fehér abrosz mellett a családi asztalnál. A fiúk a képen balról jobbra: Töki vegyes, Aletta, Olaszrizling. A kép tán visszadja, hogy színben letisztultak mind és balról jobbra haladva javul a szín összképe (a kép kicsit csalóka sajnos). A Vegyes és az Aletta inkább zöldes és világossárga színekben játszik, letisztultak de nem az a csillogó tükrösség jellemző rájuk. A Rizling az csodaszép, már szalmasárga színű és ragyogóan tiszta. Állagában is messze a Rizling a legmutatósabb, sűrű anyag, olajos feltapadásokkal és elegáns lomha mozgással a pohárban. A másik két versenyző ezzel szemben könnyedebb képet mutat.
Illatban a vegyes az igazi parasztbor, olyan mindenbele de szolíd illatokkal. Nehéz valami egyedit kihámozni belőle. Olyan bor illata van, ahogy a 8 éves lányom mondaná. Aletta ezzel szemben igen behízelgő menyecske a maga muskotályos, zöldalmás illatával, ami csak erősödött az elmúlt hónap során. A Rizling illatban nem erős. Elegáns viszont, érett almával és szalma illatával. A két másik borral szemben itt sokkal erősebbek az érett jegyek és a tölgyfa vaníliássága is érződik már orron át is. Szájban a vegyes továbbra is egy jó asztali bor formáját mutatja, szép de nem túlzó savakkal és egy kis fanyar lecsengéssel. Aletta picit vékony, savak alapszinten dolgoznak, de aroma oldalon erős és nem borította meg a tölgyfahordós érlelés sem. Sőt, érdekes módon jól áll neki pedig nem vastag az anyag.
A Rizling. Hát az már most csudaszép! Annak ellenére, hogy a hideg pince miatt leállt az erjedés vége és most inkább félédes az uralkodó vonal. A savak viszont gyönyörűek és cipelik ezt a félédes vonalat is, mégpedig úgy hogy abszolút harmónikusnak tűnik az egész. Sűrű, tartalmas extrakt és beltartalom. Érett jonatánalma és kis érett déli gyümölcs talán ami kiérződik. De nem ez a fontos, hanem hogy igen jó tartása van a bornak. Meszze üti ebben a ketgóriában a két társát. Még a végén nem bánom hogy így benne ragadt a cukor. Persze tavasszal ez még újraindulhat és fog is szerintem, de így is nagyon szerethető. Már két helyre is elvittem magammal és úgy láttam őszinte meglepődést tudtam vele okozni még borértő társaságban is.

Újabb példa arra, hogy a jó bor a szőlőben születik vszleg. Visszafogott termésátlag jól előkészített tudatos metszéssel és egész évben ehhez párosuló, az aktuális időjárást figyelembe vevő zöldmunka a titok kéremszépen (ezekszerint). Ezután már csak egy gyors szőlőfeldolgozás (szintén kíméletesen) és utána a pincében már szinte semmi.
Egyik barátom kérdezte, hogy mennyit dolgozhattam ezzel a pincében. Én meg mondtam neki hogy kb. 3 órát, nem többet. Minden kinnt a sorok között dől el, ami persze nem 3 órát vesz igénybe...