Etyek-Budai Borvidék

Annyit írtam már a szőlőtelepítésről, de az olvasót a borvidék adottságaival kapocsolatban még jótékony tudatlanságban hagytam. Ezt most röviden, a teljesség igénye nelkül, de megpróbálom pótolni:

Az Etyeki-Budai Borvidék az ország egyik legfiatalabb borvidéke. A Bicskétôl Pákozdig húzódó 1600 hektárnyi szôlôültetvény 1990-ben emelkedett borvidéki rangra. Az új, 1997. évi bortörvény a borvidék nevét Etyek-Budai Borvidékre változtatta. Bár ez a terület borvidéki rangot csak 1990-ben kapott, a szőlőtermesztésnek több évszázados hagyománya van itt. Jóllehet az utóbbi években már minőségi bort is termelnek, elsősorban a pezsgőalapbor-termelés jellemző erre a vidékre. A híres Törley-pezsgők is etyeki alapborból kéeszülnek a XIX. század végétől.
Borvidéki települések: Etyeki körzet: Alcsútdoboz, Bicske, Csabdi, Etyek, Felcsút, Gyúró, Kajászó, Martonvásár, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Tordas, Vál. Budai körzet: Budajenő, Budakeszi, Pilisborosjenő, Telki, Tök, Üröm.
Tök községben a szőlőkultúra hagyományai a római időkig nyúlnak vissza, azonban nagy a valószínűsége, hogy középkori felvirágzását a Zsámbékon megtelepedett premontrei szerzetesrendnek köszönheti a környék.

A borvidék ökológiája:
Az Etyek-Budai borvidék a Dunántúl dombos-hegyes terület éghajlati körzetben helyezkedik el. A borvidékhez tartozó szőlőterületek részben a mérsékelten hűvös - mérsékelten száraz, részben a mérsékelten meleg - mérsékelten száraz éghajlati típusba tartoznak. A táj nagyrészére érvényes klímaviszonyokra jellemző, hogy a nyár viszonylag hűvös, a tél nem túlságosan zord. Az évi középhőmérséklet az országos átlagnál kissé alacsonyabb, 9,7-10,0 °C. A fagyok (késő tavaszi, kora őszi, téli) a borvidék szőlőültetvényeiben elvétve okoznak jelentősebb károkat. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 1950-2000 óra között változik. Az évi csapadék 550-600 mm, a csapadékeloszlás aránylag egyenletes. Jégverés a térségben nemigen fordul elő. Jellemző a borvidékre az állandó légmozgás, itt a szélcsendes időszak szinte ismeretlen. Az uralkodó szélirány az északnyugati, de gyakoriak az északi szelek is. Szélcsendes időszakok ritkán vannak, szinte állandó a légmozgás. A szőlőültetvények változatos kitettségű és lejtésű területeken 160-300 méter tengerszint feletti magasság között helyezkednek el. A változatos domborzati viszonyok következtében a borvidék mezo- és mikroklímában meglehetősen gazdag. Talaj általában meszes alapkõzeten lösz alapú csernozjom, ill. erdõmaradványos csernozjom (barna erdőtalaj). Az ökológiai adottságok lehetõvé teszik a korai szürettel kiváló pezsgõalapborok, késõi szürettel pedig a minõségi boralapanyag készítését.

A borvidék szőlészete:
A borvidék hagyományos tőkeművelésmódja a fej- és bakművelés közötti átmenet volt hosszú ideig. Európa-szerte ismert volt például a Buda-Sashegyi Kadarka, melyet Fekete Kadarkából készítettek. Hasonlóan sok más dunántúli borvidékhez, itt is sok sváb szőlőmunkás telepedett le, kihasználva a Duna nyújtotta szállítási lehetőségeket. A folyópartra épült pincészeteket ekkor még vörösbor töltötte meg, de főleg a filoxéra után, áttértek a fehérbort adó szőlők termesztésére.
A fej- és bakművelsét viszonylag korán már az úgynevezett nagyüzemi gazdálkodás elején felváltotta a különböző magasságú, egy és több törzsű illetve karú kordonművelés. Az elmúlt két-három évtizedben ezen a borvidéken vált általánossá az egyesfüggöny művelésmód, amit napjainkban más művelésmódok egészítenek ki (ernyő, alacsony- és középmagas-kordon). Bár a vértetű előtti állapotokat nem sikerült visszaállítani, született egy arculatában új, elsősorban pezsgő-alapbort termő vidék. A profilváltást Törley József felismerése hozta, aki kiváló lehetőséget talált a korán szüretelt, magas savtartalmú bogyókban. Pezsgőüzeme világhírűvé tette a borvidéket. Igaz, a térség ökológiailag egyaránt alkalmas a magas minőséget adó, és a pezsgő-alapbort adó szőlő termesztésére is, napjainkban azért még ez utóbbi a jellemző. Legnagyobb területeken a Chardonnay-t, az Olasz rizlinget, és a Zöld veltelinit termesztik, de szorosan mögöttük állnak a Rajnai rizling, Szürkebarát, Zenit, Rizlingszilváni, Pinot blanc és Zalagyöngye fajták is.
A vörösbort adó szőlőt a Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Zweigelt és Pinot noir fajták képviselik, igaz elenyésző százalékban.