Én persze ökofalu ide, ökofalu oda, galád módon már elötte felmértem a szóba jöhető pincészeteket a környéken, mint alternatív kikapcsolódási lehetőséget.
Két szóbajöhető jelölt neve merülhetett fel igazából. Az egyik a vörösborban, azonbenlül is a hagyományos technológiával operáló Ebner Borászat, a másik pedig az utóbbi években egyre aktívabb Lisicza Pincészet, mely a gyümölcsös, reduktív fehérbor készítése terén tett iránymutató lépéseket.
Mivel a család, illetve a baráti család is vörösboros, így az általam is már kóstolt Ebner borászat mellé tettem le a voksom. Ráadásul a munkám Szigetvár környékére szólított egy-két nappal elötte, így gondoltam lezsírozom a látogatást, hogy tuti legyen. Hosszas keresgélés után meg is találtam a Mozsgói Szőlőhegyet, annak tetején pedig a helyre kis birtokközpontot. A kutyaugatásra egy gyűrött arculatú ember került elő, akiről kiderült hogy ő Andreas Ebner, és az is kiderült miért olyan gyűrött a fizimiska. Épp két nappal elötte született a kislányuk és első gyermekes apaként az első éjszakai megpróbáltatásokon volt túl. Fáradt de boldog ember is egyszerre (már ahogy én ezekre az időkre visszaemlékszem).
Először nem is tűnt túl lelkesnek, hogy szombaton beállítana két család gyerekestül felforgatni a pincészetét (meg nem is utazik a helyi kóstoltatásban nagyon), de rövid beszélgetés után már nagyon kedves hangulatban megegyeztünk hogy egy fene, ugorjunk be.
Úgyhogy eme jó sikerült kis aknamunka után már előre dörzsöltem a tenyerem a hétvégi extra program láttán.
Gyűrűfű egyébként zseniális, főleg ilyen képrázatos időben amit kifogtunk. Kicsit zúzós a faluba vezető több kilóméteres murvás-földes dűlő út, mely három fahíddal van megspékelve (facsart is vizet az asszony a mitfahrer ülés karfájából). De ha túlélted, akkor igazi idill, harapnivaló levegővel, érintetlen tájjal, biofarmokkal, egy csoda vendégházzal és elragadó vendéglátókkal.
De hát ez itt nem a falusi túrizmus blogja, hanem a szőlő-boré. Szóval eljött a szombat és harkányi fürdőzés után pont kellemes programnak tünt egy kis borkóstolás.
Andreas már várt minket és rögtön körbejártuk a birtokot. Nagyon birom az olyan gazdaságokat, ahol a szőlő közvetlen a pince mellett van. Ebneréknél ez úgy néz ki, hogy a gerinc tetején van a családi ház a pincével és körülötte lejtmenetben a művelendő birtok, úgy uszkve 7 hektár szőlővel és 5 hektár almával.
Nem sok képet csináltam, de szőlő az kötelező, úgyhogy ízelítőnek a katonás sorrendben sorakozó, mintaszerűen művelt szőlőtőkék.
Az ültetvény felerészt Pinot Noir, felerészt pedig Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Merlot fajtákat foglal magába.
Kiemelve pedig a tipikus hosszúveszzős 8-10 szemre metszett, ívelt szálvesszős művelési módban művelt Pinot Noir tőke (láthatóan épp a metszés után) . A tőkék szinte szimmetrikusak, annyira tudatosan egyformán vannak metszve. A 8-10 szemes metszés, az alacsony művelés és a szigorú zöldmunka-zöldszüret erdedményeképp a termésátlag kb 1 kg, de szinte mindig 20 cukorfok fölötti szürettel.
A talaj egyébként errefelé is a Villányhoz hasonló kötött, löszös-agyagos. Andreas szerint tápanyagban közepesen erős, amit szeret a tőke (hajtja lefelé a gyökeret a táanyag iránti vágy, így erősek lesznek és sok mikor-makro anyagot szállítanak a tőkébe).
Megnéztük a két éve telepített almást is, ami legnagyobb döbbenetemre a szőlőhöz hasonlóan művelt, kordonon, vezető drótokkal, az alsón meg csöpögtető öntözőrendszerrel. A fák persze itt kissebb méretűek voltak, de terv szerint akár 10-15 kg tökéletes minőségű almát is adhatnak majd darabonként. Nagyon pöpec és innovatív kis ültetvény is egyszerre!
Már szó volt szőlőről, almáról, de a házigazdáról még nem ejtettem egy szót sem. Nálam mindig csodálnivaló az olyan ember, aki hazájától távol elindul szerencsét próbálni. Főleg ha a szerencse mellett rendelkezik egy nagy adag elszántsággal és elképzeléssel a CÉL-ról, amit el akar érni. Andreas egy abszolút ilyen ember, akinek minden mozdulatából érződik a határozottság, mely egy joviális és igen szimpatikus életvidám személyiséggel párosul.
Aki azonban többet akar megtudni róla és korai terveiről, az látogassa meg ezt a honlapot egy bemutatkozó videóval tán a 2002-es évből, a birtok másodéves szüretének idejéből.
Andreas ebben a videóban is többször kihangsúlyozza, hogy a bor minősége a szőlőben dől el, és ezt nekünk sem győzte elégszer hangsúlyozni már a pincében folytatott látogatásunk során (ahogy én sem tudom igazán elégszer).
A pince igazából három részből áll. A legfölső részen vannak a raktárak, a palackozó (épp egy most hozott felujítandó palackozósorral, körülötte mindenféle szerszámmal mutatva hogy ma már sokoldalúnak kell lennie egy borásznak is) és egy régebbbi istállóból kialakított kóstoló. Innen lehet alászállni a koracéltartályos tároló helyiségbe, ahol elsősorban a felvásárolt szőlőből készült habzóbor és egy kis tétel Chardonnay készül. De ide kerülnek a hordós érlelés után rövid időre a vörösborok is palackozás elött.
Itt megkóstoltuk a friss 2006-os habzóbort, melynek gerince Királylányka, alacsony alkohollal, citrusos gyümölcsösséggel és hetyke savakkal. Még kis széndioxiddal megbolondítva biztosan tuti nyári nedű lesz belőle. Chardonnay egy része 500 literes barrique-ban volt, másik fele meg koracélban. Andreas mindjárt házasította is a kettőt, bemutatva hogy a kicsit tán fás-füstös barrique vonalat milyen szépen lehet ellenpontozni egy kis házasítással. De ez igazából csak kisérletezés, kereskedelmi mennyiség minimális lehet belőle.
Aztán elindultunk a szentélybe, a régi pince irányába, még egy szinttel lejjebb. Itt érlelődtek már a 2006-os vörösök, a 2005-ös evjárat pedig várta a palackozást az acéltartályokban. Andreas a pincében csak tölgyfahordókkal dolgozik, ezekben erjed és érlelődik a Pinot Noir, a 3-as Cuvee és a 7-es Cuvee alapanyaga.
A barrique azonban lehet sokféle, hagyományos 225 literes, vagy 500 literes, magyar vagy francia, elsőéves vagy másod-harmadéves. Alapkoncepciónak tünt, hogy a legértékesebb alapanyag (7-es) kapja a legjobb francia, magyar újhordókat és a 3-as, illetve Pinot Noir már inkább a kétéves, vagy idősebb hordókkal érlelődik.
Vörösborok készítésénél szinte csak a hordóhasználat az egyetlen "technológia". Alapvető cél a tökéletes minőségű, magas cukorfokkal és teljesen egészségesen szüretelt gyümölcs. A 10-14 napos héjon erjesztés után megy a hordóba az anyag és innen már a természetre és a vadélesztőkre van bízva a vörösbor további fejlődésének sorsa.
Nem a nagy francia fajtákkal indítottuk a vörösök kóstolását, hanem egy kakukktojássa, egy oporotóval, ami egy olasz ismerős szintén helyi területéről származik, melyet Andreas művel. Igazi újboros, meggyes-málnás harapnivalóan gyümölcsös jegyek mindenhol. A szőlő illetve a belőle készült bor házigazdánk tetszését is elnyerte, annyira hogy már akár esetleges telepítésben is töri a fejét.
Majd kérem jöttek sorba a nagy FRANCIÁK, Mind a 4 fajta. A kóstolás után igen érett anyag benyomását keltette mindegyik, a Pinot volt tán a legzárkózottabb és még erősen az almasavbontás útját járta, a Merlot volt a gyümölcsben a legerősebb, míg a 7-es alapját képező új francia hordóban lakozó Cabernet Sauvignon az érlelési úton leginkább előrehaladott. Szép, bíztató alapanyag egy nagy évjárat elött.
Házasítás az Ebner pincében csak közel a palackozás elött történik, addig külön fejlődik a szelektált alapanyag.
Hozzá kell tennem, hogy itt még a gyerekek is belelkesültek (a mi lelkesedésünk nyomán is), és minden bort meg kellett szagolniuk és a nagyobbaknak (+ 7 év) még a nyelvükkel meg is ízlelniük. Mindezen próbálkozást sűrű, elismerő fejbologatás kisért. Az utókornak fontos memoirként őriztessék meg e nemes zsűri csapata is.
A kóstolóba visszamenet megtudtuk, hogy a 7-es Cuvee 2005-ben nem készül, mert nem ütötte meg a házigazda által a termékpiramis csúcsára elképzelt minőséget. Azaz az összes jó anyag a 3-asba kerül, úgyhogy érdemes lesz majd tesztelni az egy-két hónap múlva piacra kerülő évjáratot (nem beszélve arról, hogy ez a hozzáállás felettébb szimpatikus).
A családtagok türőképességét tesztelendő még kinyitásra került a kóstolóteremben a 2004-es évjárat összes (azaz mind a három bora). Mindegyiket úgy, hogy rajtunk kívül nem volt más, azaz 3 palackból csak 1-2 deci fogyott el. A borokról most nem írnék, mert a blogon szép lassan majd úgyis sorrakerülnek. A két órás túra végén nem akart kérni tőlünk semmit a házigazda a pincelátogatás ellenértékeként. Persze ígyis, úgyis vásároltunk volna, de a kalkulált kóstoló minimum kétszeresével megtoldottam a bevásárlási listát. Lehet hogy Andreas a marketing nagy mestere is, vagy csak tényleg olyan szimpatikus egyéniség akinek megismertük?
Szóval mindenkinek ilyen kóstolót kívánok! Andreasnak meg feleségének meg sok boldogságot a kislányhoz! Baranyának meg még sok ilyen borászt! Meg nekem is (és Lisiczánál még nem is voltunk).
Ha gondolod értékeld a bejegyzést
0 Comments:
Post a Comment