A kezdetek I.

Egyszer mindenkit elkap a blog, most elkapott engem is. De igy van ez jól, ha szeretsz valamit csinálni, amit értékesnek is találsz akkor miért ne mutasd meg másoknak is. Most még nem vagyok real time, mert minden 2004 októberében kezdődött amikor a szomszéd átjött, hogy nem érdekelne e földterület a szőlőhegyen. Ő örökölte, nem műveli és inkább Budapest felé tartana és nem onnan el mint ahogy azt mi tettük. Habár épp akkor gatyásodtunk le a házfelújitás és tetőtérbeépités kapcsán, de gondoltam egy sétát megér. Merthátugye a szőlőhegy meg az út túloldalán kezdődik...

Égy negyedóra séta után meg is érkeztünk már a hegy (domb) legfelső dűlőútjához, ahonnan pazar kilátás nyilt az egész zsámbéki medencére szinte teljes körpanorámával. Innen már csak pár lépésre a szomszéd rámutatott egy teljesen elvadult telekre, melynek elején egy óriási cseresznyefa állt. Ez lenne a portéka. De én még mindig a tájat néztem és nem értettem eddig miért nem jártam erre fennt többször.
A terület maga délkeleti tájolású úgy 150*14 méteres parcella akkor még brutális állapotban. Áthatolhatatlan gaztenger, megspékelve vadrózsa hegyekkel, sok (mint utólag kiderült 25 db) törzsénél teljesen vagy félig kivágott gyümölcsfával és a talaj szintjén meg elvadult szőlő indák tömegével. Szóval úgy nézett ki amire ma előszeretettel használják azt a szót hogy kihivás. Pozitivumként volt a telek elején egy kis fa kalyiba is.

Akkortájt abban a korszakomban voltam amikor egyre jobban kezdtem megszeretni és méginkább megismerni a minőségi borokat (munkám során sokszor jártam fogadásokra, üzleti vacsorákra ami anyagilag is megkönnyitette az ismerkedét:) A ház alatt meg pince amit akkor kezdtünk épp felujitani. Túlzás lenne azt állitani azonban, hogy a szőlészet iránti vágy már ott ficánkolt bennem.

És mégis amint ott bukdácsoltam azon a telken valami megmagyarázhatatlan érzés tolult fel bennem. Még nem tudtam mi, de éreztem hogy valami értékes van itt, valami ami itt van ez alatt a dzsungel alatt csak még nem tudom hogy mi. Persze utána meg az jött hogy nem vagyok én normális mert itt az adósság, a ház a család meg a szokásos férjeket - apákat terhelő felelősség. Mondtam is a szomszédnak, hogy szép, de hát a ház meg ez meg az, meg pénz nincs (most), meg nem is tudom. Elindultunk lefelé de azért megegyeztünk hogy 1 héten belül visszajelzek. Amint leértem az asszony az első lelkes szavaim után szerintem már érezte hogy baj van és csak annyit kérdezett hogy tetszik e. És én már láttam rajta, hogy tudja már amit én még csak sejtek És ezért nagyon hálás voltam neki. Másnap átmentem a szomszédhoz és mondtam hogy érdekel a telek. Hát igy kezdődött...

Mivel még van egy-két lépés a mai állapotokig ezért többet majd holnap meg még utána amig el nem érünk ahhoz ahova jutottunk a mai napig És amitől szeretném frissen tartani a történetet.