Meg volt az első igazi pincetúra is múlt szombaton a sok virtuális után itt a blogon.
A hirtelen leesett hó sajnos sokakat elriasztott (vagy a bor várható minősége:), úgyhogy aznap öten lemondták. Maradtak hát hárman. Ráadásul a hölgyek voltak többen, ami elég ritka, de örvendetes helyzet a pincében. Aki most kóstolta (és később is megteszi), az bizony folyamatában fogja látni a borok fejlődését, mert ilyenkor teljesen más arcukat mutathatják, mint mondjuk egy fél év múlva.
Aki nem volt ott annak azonban megint virtuálisan egy helyzetjelentés a borok állapotáról.
Töki vegyes: a tételt külön szedtük a rizling elött két héttel, hogy az Olaszrizling tiszta maradjon (ez az egyetlen tisztességes faji megkülönböztetés). A bor egy olyan mindent bele vegyes, melynek nagy részét apámnak adtam. Én ötven liter szímustot nyúltam le, 17,5 cukorral kis használt tölgyhordóba ment az egész. Cukrot nem adtam hozzá, erjedés után (kb egy hónapja) kapott egy kis ként és fejtést. Mivel fura illatot éreztem benne többször is (illó v hordó?) ezért átfejtettem üvegballonba. Itt tisztul szépen az illata, színe még opálosan zöld de folyamatosan tisztul a színe is. Illatban nulla (azaz erősen visszafogott), kortyban viszont karakán, gyümölcsös és savban gazdag. Olyan igazi asztali parasztbor. Szerintem ünnepek alatt nagy része el fog fogyni.
Alföldi Aletta: erről a tételről még nem nagyon írtam. Szüret után egyértelmű lett, hogy elszámoltam magam. Egy 225 literes új hordóm üresen maradt. Pedig mindenképp meg akartam tölteni, mert fontos hogy belakja magát a hordó és kimenjen belőle az első években általában erősen érezhető új faíz. Mivel viszont későn szüreteltem, így egyszerűen nem tudtam már szőlőt beszerezni. Egy barátom azonban besegített akinek pincéjében tett látogatásról egyébként már írtam tavasszal. Frissen kiforrt Alettájával töltöttük meg a hoppon maradt hordót. A szőlő ha jól emlékszem szép cukorral (19?) lett szüretelve, savakban szegény, de kedves bort adó fajta. Már egy hónapja benne van és szépen fejlődik. Ő is zöldes árnyalatú, még nem teljesen tiszta, illatban pici muskotályosság és egy enyhe vaníliásság érződik. Ízben vékonyabb, mint illatban. Picit fanyar és savakban sem gazdag. Mégis kellemes összhatású, könnyed illatos bor lehet belőle.
A hirtelen leesett hó sajnos sokakat elriasztott (vagy a bor várható minősége:), úgyhogy aznap öten lemondták. Maradtak hát hárman. Ráadásul a hölgyek voltak többen, ami elég ritka, de örvendetes helyzet a pincében. Aki most kóstolta (és később is megteszi), az bizony folyamatában fogja látni a borok fejlődését, mert ilyenkor teljesen más arcukat mutathatják, mint mondjuk egy fél év múlva.
Aki nem volt ott annak azonban megint virtuálisan egy helyzetjelentés a borok állapotáról.
Töki vegyes: a tételt külön szedtük a rizling elött két héttel, hogy az Olaszrizling tiszta maradjon (ez az egyetlen tisztességes faji megkülönböztetés). A bor egy olyan mindent bele vegyes, melynek nagy részét apámnak adtam. Én ötven liter szímustot nyúltam le, 17,5 cukorral kis használt tölgyhordóba ment az egész. Cukrot nem adtam hozzá, erjedés után (kb egy hónapja) kapott egy kis ként és fejtést. Mivel fura illatot éreztem benne többször is (illó v hordó?) ezért átfejtettem üvegballonba. Itt tisztul szépen az illata, színe még opálosan zöld de folyamatosan tisztul a színe is. Illatban nulla (azaz erősen visszafogott), kortyban viszont karakán, gyümölcsös és savban gazdag. Olyan igazi asztali parasztbor. Szerintem ünnepek alatt nagy része el fog fogyni.
Alföldi Aletta: erről a tételről még nem nagyon írtam. Szüret után egyértelmű lett, hogy elszámoltam magam. Egy 225 literes új hordóm üresen maradt. Pedig mindenképp meg akartam tölteni, mert fontos hogy belakja magát a hordó és kimenjen belőle az első években általában erősen érezhető új faíz. Mivel viszont későn szüreteltem, így egyszerűen nem tudtam már szőlőt beszerezni. Egy barátom azonban besegített akinek pincéjében tett látogatásról egyébként már írtam tavasszal. Frissen kiforrt Alettájával töltöttük meg a hoppon maradt hordót. A szőlő ha jól emlékszem szép cukorral (19?) lett szüretelve, savakban szegény, de kedves bort adó fajta. Már egy hónapja benne van és szépen fejlődik. Ő is zöldes árnyalatú, még nem teljesen tiszta, illatban pici muskotályosság és egy enyhe vaníliásság érződik. Ízben vékonyabb, mint illatban. Picit fanyar és savakban sem gazdag. Mégis kellemes összhatású, könnyed illatos bor lehet belőle.
Töki Olaszrizling: Szívem csücske, tiszta Olaszriling 20-30 éves tőkékről, saját (bér)művelés, 1,5 kg-os terheléssel, 19 fölötti cukorral szüretelve. Szinte színlé, csak gyenge préselést kapott, felújított francia tölgyben az elejétől kezdve. Cefre nem, csak az erjedés leállta után, az első fejtés utáni bor látott kis ként. Színre már sárgásabb árnyalat, szépen letisztult. Illatban még szegényes (kénezés miatt is lehet), inkább friss bor picit élesztős illatát mutatja.Ízben már most húsos, sokkal tartalmasabb mint az előző tételek, sok gyümölccsel. Savak is szépek, nem tűnnek kóstoláskor egyáltalán vadnak, pedig 8,5 g/l mértem. Ami viszont kilóg az a cukor, úgy látszik a hosszú erjedés ellenére sem forrta ki magát teljesen (pince sajnos lehűlt 9c körülre, aminél már leáll az erjedés), maradt egy félszáraz ízháttér. Én ebből mindenképp szárazat szeretnék, de nem nyúlok hozzá. Megvárom a tavaszt és a melegebb idő reményeim szerint elindít majd egy újabb erjedést. A bor már ma is bíztató, igéretes.
Töki Siller: Néhány tőkéről a sok közül kiderült, hogy piros szőlőben utazik. Kisérletképpen készült egy kis siller. Feldolgozásról itt. Kb egy hétig volt cefrén, de az erjedés nagy része a hordóban zajlott le. A hordó egy kisméretű 40 literes új tölgy. Agyon mostam már tavaly, de a tavaly kisérletképpen három hónapra belehelyezett Merlotnak is iszonyú faíze lett. Ezt a kis vöröst is elkapta a faíz rendesen, úgyhogy az erjedés után áttöltöttem üvegbe. Most szépen simul össze. Könnyed, gyümölcsös kicsit savhangsúlyos (almasavbontás elött). Ez is egy korrekt kis asztali bor lehet tavaszra, ha elötte el nem fogy:)Desszertenk meg még volt egy kis meggybor. Aki nem kóstolt még (igazi) gyümölcsbort, annak ez külön élmény egyébként. Lányoknak csomagolnom is kellett belőle útravalónak:)
Szóval itt állunk most. Tavasszal remélem nem lesz hó és akkor többen el tudnak majd jönni (ha még marad a borból egyáltalán:)
Akik meg most is ott voltak azoknak köszönöm, remélem nem bánták meg.
