Elszászi fehérek

Kumpf et Meyer Pinot Blanc 2007
Beszerzési ár/hely: 1.500 Ft / Radovin
Abszolút: 5,5 ; Ár/érték: 1,3




Domain Loew Riesling Bruderbach 2007
Beszerzési ár/hely: 2.500 Ft / Radovin
Abszolút: 6 ; Ár/érték: 1,3


Egy nagyobb beszerzési csomag keretében jutottam hozzá a Radovintól ehhez a két elszászi sápadtarcúhoz (kérvén ajánljon valamit erről a területről, mert nem vagyok annyira otthonos itt). Erre mondják, én sem választhattam volna jobban.

Nagyon németes beütésű mindkét palack, főleg a Pinot juttatta eszembe a tipikus német hypermarketes palack designt. Persze semmi előítélet, csak kicsit dejavűs érzés.

Mindkét bor reduktív módon készült, gyümölcsösség megőrzése céljából vszleg. Nem mintha nem mondtam volna minimum a Rieslingre hogy hordós érlelést is kapott. Mindkét bor ugyanis rendkívül selymes és kerek volt a gyümölcsösség mellett. A Pinot Blancban volt egy kicsit több savanykásság, pajkosság és egy pezsgőkből ismert bolondosság. De ő is nagyon balanszírozott volt. Savak abszolút nem domináltak, éppcsak ellensúlyozták a bor egyébként kicsit negédesebb déli gyümölcsös, mangós vonalát.
A Riesling meg egyszerűen remek volt. Különbség a kumpfi tételhez képest tán a mélységében volt. Érettebbnek is tűnt, de mindenképp húsosabb benyomást keltett. Itt kevesebb gyümölcsösség, inkább az elegáns ásványos összhatás dominált. Nagyon jó volt inni mind a kettőt, de mindenképp hűtőből ki és hamar vissza, ha nem fogy. Ropogósan az igaziak!

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Apró változások

Még mindig az évkezdésnél vagyok. Most a borkóstolási rész kerül terítékre. Picit módosítok az eddigi szisztémán. Eddig egyenként kerültek terítékre a palackok, mostantól párban kerülnek górcső alá. Valami rokonsági viszonyban próbálok egymás mellé rakni különböző palackokat. Rokonság lehet fajta, borvidék, évjárat vagy egyszerűen csak a véletlen. Izgalmasabbnak tűnik a párkapcsolat mint a single életmód. Ettől függetlenül külön lesznek értékelve mind élvezetre mind árértékre.
Az év legjobb kóstolásai továbbra is vezetésre kerül. 2008 archiválva, 2009 megnyitva!

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

2009

Mondjuk úgy, hogy nehezen indul az év. Vagy mondjam azt, hogy jó hogy elindul. Alaposan fel kellett piszkálnom magam ugyanis a szükséges fordulatszám elérésére.

Öt éve lesz, hogy megfertőződtem ezzel a hobbinak nem, inkább szenvedélynek nevezhető foglalatossággal a szőlészkedéssel. Olyan volt ez akkor, mint egy hirtelen jött szerelem, mely egyből letaglóz és azonnal teljes energiával rabul rejt. Mint a nő, akinél az első találkozásnál érzed, hogy ha szívvel szereted, tiszta szívvel fog mindent viszonozni. Ha ápolod, gondozod és mindent megadsz neki, már akkor érzed hogy kamatostul kapod azt majd vissza.

Bele is vetettem magam, idővel rájőve ugyan hogy a szépség jelentős idő és pénz beruházása után válik majd csak láthatóvá. De hát ki törődik ilyen apróságokkal, ha szerelmes (úgymond)...
Felemelő volt látni, hogy egy relatív lepusztult területből, hogyan lehetett rövid idő leforgása alatt kibontani azt, amit az ember elképzel magának. Minden fejlődött és épült, ahogy annó a nagy találkozáskor megálmodtam.

Tavaly pedig eljött a nagy év, az első termés az úgynevezett szűztermés éve. A sok évi fáradozás, munkálkodás, alakítás után az első igazi kézzelfogható eredmény (habár én imádtam dolgozni a szőlőben addig is amíg nem termett egy bogyót sem a tőke). És a szőlő gyönyörűen fejlődött. Pont ugyanúgy ahogyan elterveztem, pont oda és szinte pont annyit teremve ahogy beszabályoztam. Lelkes kezdőként ezek fontos sikerélmények.


Aztán jött az első szüret, amiért évek óta dolgoztam. Érdekes, most így visszapillantva nem kapott el valahogy az a bizsergés, az a lelkesedés, ahogy mondjuk egy metszésnél, vagy egy hajtásválogatáskor általában jellemzően rám telepedik. Örültem neki, de nem emlékszem hogy túlzottan felpörgettem volna rá magam. Pedig hát mégis csak ezért csináljuk, nem?
Szüret után meg, rögtön az erjedési folyamat elején (legalábbis a fehérnél) nem lehettem ott egy amerikai kiküldetés miatt. Emlékszem apám felhívott aki egyszer ránézett az anyagra, hogy furcsa büdös szaga van. Nem értettem mitől lenne büdös, hiszem minden tiszta és természetes körülmények között került a hordóba. De hinnem kellett neki, nem először szagolt ilyet.
Azóta meg kanossza járás az egész pincemunka. Mentem ami menthető a bakszagos boromból (lásd korábbi bejegyzések). Lehet még belőle valami, de AZ már nem lesz. Legalábbis idén biztosan nem. El kell ismernem megviselt. Folyton azon filóztam, hol rontottam el? Mikor kellett volna odafigyelnem jobban? Mit kellett volna máshogy?

Perszer nem akarom itt most magam marcangolni, de ilyen pillanatokban kicsit megbicsaklik az ember, elbizonytalanodik és igazolást keres. A borkészítés hihetetlenül rapszódikus dolog és ki van téve rengeteg tényezőnek (főleg ha nem kontrolláltan csinálja az ember mint én), amiket meg kell ismerni és át kell rajtuk esni. Ezt még meg kell szoknom.

Lényeg ami lényeg nem tántorodunk el csak azért mert büdös a lába a menyasszonynak...
Rengeteg munka és feladat van előttem idén is. Meg hát legalább megmaradt a nagy feladat, megcsinálni a NAGY bort. Negyven éves leszek, azt hiszem korhoz mért feladat.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...