Épül a pince V.

A brigád olyan gyorsan dolgozik, hogy szinte nem is tudom követni a bejegyzésekkel. De hálistennek nem csak gyorsan, hanem tényleg eredményesen és szépen is. Illusztrációként a kőműves brigád tizennégynapi munkájának végeredménye (kívülről) a hirtelen odaimprovizált májusfával.

Remélem nem csak én vagyok (rohadt) elfogult, de tényleg akad benne szeretnivaló. A képen látható terméskőből rakott oldalfal talán néhány olvasó számára szokatlannak tűnhet, de ez a majdani présház konyhából nyíló terasza lesz (lásd terv). Mindenképp be kellett építeni mielőtt elkezdjük betemetni a pincét, mert utána már bajos lett volna újra alapozni. Így ránézve meg szerintem nincs szebb látvány a bontott tégla újrahasznosításánál. De induljunk le a pincébe! Íme a bejárat:

Majd induljunk le az 1,2 méter széles 6 méter hosszú sípon keresztül a pincébe az igen kényelmesen kialakított (öreg szomszédok dicsérték) 17 tölgyfa lépcsőfokon keresztül.


Majd érkezzünk le a szentélybe. Ami a képen úgy is néz ki (legalábbis olyan sötét az biztos), mert mint már korábban említettem elég gagyi a gépem és vakum sincs (de majd egy szép slideshowban úgy is összerakom a látványt, ez munkafilm:).


De ez az egész nem jött volna létre a már sokat emlegetett BRIGÁD nélkül. Íme egy csoportkép a csapatról valamikor a munka dandárján:


Béni báról meg külön egy kép a síp kialakítása közben, aki maga megér egy misét ahogy úgy mondják. Ma már szinte csak pincét épít, egyébként meg vadászik és főleg szőlőt termeszt és bort készít a maga örömére. Minden mozdulatából sugárzik a kiegyensúlyozottság, a "tudom minek mikor hol a helye" világnézet. Nem lehet tanítani. Egy biztos, ilyen emberekből már kevés van a földön, meg kell őket becsülni.

Lényeg a lényeg, levonult a brigád tizennégy munkanap után. Mots jön a temetés. Már a pincetemetés. Mi még a család brigáddal szórtunk úgy 30 centi fölfdet az ívre, másnap meg jöhet a markoló. Béni bá még felajánlotta (mivel paráztam a sok föld súlyától a szép pincémre), hogy adjak neki 3 liter bort meg egy kosár pogácsát azt beül a pincébe ha fosok hogy összedől, de ettől a végén eltekintettünk.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Épül a Pince IV

Kezdünk a célegyenesbe érni. A brigád nagyon "motivált" (kétnaponta egy demizson bor), az idő jó, borospincét rakni meg különben is élvezet.

TIZENEGYEDIK NAP

Lebontották a zsaluzatot. Sajnos gyengusz a gépem és vakum sem volt, de talán valamennyire látszik a nyers állapot:

A brigád egy része (Emil) meg közben elkezdte rakni a felhalmozott padlástégla készletből a pince alját, azaz a burkolatot. Színben ez még fekete, mert majd később kerülnek az eredeti színek kibontásra (vszleg én homokos sikálós megoldással). A képen talán látható hogy kétoldalt a jövőbeni hordók alatt nyers föld marad továbbra is, csak a középső közlekedő folyosó kerül leburkolásra, de az is csalk szigorúan földbe homokkal kötve.


Magában a kötés meg így néz ki. Nem lett alá betonozva. Csak homokba rakva kell hogy összekösse magát az anyag idővel.


Az egyetlen eddig még megmaradt vagyis kimaradt rendszerelem a síp. Logikusan persze ez marad a végére. Ebbe a napba még sikerült a brigád másik felének felhúzni a jövőbeni síp falazatát, amire majd az ív kerül:



TIZENKETTEDIK NAP

Ha ív akkor ramonád. Bezsaluzták tehát a sípot is. Az egész kezdi már lassan a végleges állapotot felvenni (nem beszélve a közben már felrakott két bejárati oszlopról).

És egy szép kép belülről nézve a síp zsaluzatára.

Egy pedig már tényleg alulról a pince mélységéből:

Szóval brutálisan haladunk előre. Félek a következő tudósítás lesz a vegső a pinceépítés rögös, de mégis hatékony útján.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Fröccs nyáron - videó

Nemrég próbáltam okoskodni a fröccsről, de vannak akik ezt tudományosabban és még képi anyaggal alátámasztva is művelik némi irodalmi háttérrel. Aki tovább akar bányászni a fröccs történelmében az az alábbi linkre kattintva tovább pallérozhatja tudását.

video

Forrás: törzsasztal.com

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Újabb borblog kedvenc

Újabb kedvenccel bővült a kedvenc blogok-fórumok gyűjtemény. A borhírek saját vállalása a következő: "Próbálok minden magyar, vagy magyar vonatkozású bor és pálinka hírt begyömöszölni, ha nem bírom megállni, akkor hozzáfűzni is... :-)"
A szerkesztő dolgozik is rendesen, akár több mint száz bejegyzést is produkál az alkoholok világáról havonta, ami nem semmi. Egy tényleg naprakész gyűjtés a hírek világából.

Szóval meleg szívvel ajánlom figyelmetekbe:

Borhírek

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Épül a pince III.

A borospince építésében többek között az a jó, hogy gyorsan lehet vele haladni (már aki ért hozzá). Mindennap dörzsölheti a gazda a tenyerét a fejlődés láttán. Tiszta olyan mint amikor nagyapám késő délután a napi munka után rákönyökölt a disznóól kerítésére és csodálta a disznóit ahogy híztak.
Persze, a nagyfater bennük már látta a disznósajtot, a tokaszalonnát meg a tepertőt. Nálam ahhoz hogy ez a (pince)hízás valaha megtérül azért még nagy képzelőerő kell.

NYOLCADIK NAP:

Na szóval elindult az ív felfele. A technika egyébként az, hogy elindulnak az egyik oldalt és végig raknak egy sort. Ugyanezen az oldalon raknak még vagy 5-10 sort és utána mennek át a másik oldalra. Így kb. szinkronban rakják a két oldalt.

A következő képen látható a már görbült ív és az előző bejegyzésben már bemutatott egyre sűrűsödő zsalulécek.


Közben meg folyamatosan kötik az ívet a betonos-habarcsos-köves egyveleggel a talajhoz.


KILENCEDIK NAP

A kilencedik nap végére már csak egy kis csík maradt nyitva. Lehet, hogy ez sem maradt volna nyitva, de az eső elmosta délután a brigádot. (tipp: a képen látható nagyméretű PVC cső tökéletes csúszda a bontott tégláknak. Használata meggyorsítja a munkát és óvja a téglákat a töréstől).

Az ív alulról. Látható, hogy a zsalulécek száma egyre sűrűbbé válik.

TIZEDIK NAP

A nagy nap. A kör bezárult. Sajnos mire én délután kiértem, már földet is lapátolt rá a brigád, hogyha esne az eső akkor ne ázzon be a pince. Elölre és hátulra került két szellőző cső, az ívből kiálló kis lécek pedig a villanyvezeték védőcsöveinek beállását jelzik amik hétfőn kerülnek be. Sajnálom, hogy magát a folyamatot nem tudtam jobban fotózni, csak a napi végeredményt, de valamiből nekem is össze kell hozni a lét a pincére:)

Belül már egész sötét lett, de látható hogy a zsalu lécek már összeértek és az ív tetején gyakorlatilag egybefüggő a zsaluzat.



Belülről kifele pedig így néz ki.



A boltívek gallérján a végén még úgy másfél méterenként egy beton bekötéssel is visszahúzták az ívet így biztosítva mégjobban a boltív statikáját.


Hétvégére és is kaptam házifeladatot Béni bától. A pince tetejére kell még lapátolni vagy félméter földet. A boltíven kell hogy legyen legalább fél méter föld mielött a markoló elkezdi a töltést. Így a markoló nagy lapátjával beszórt nagy mennyiségű föld már nem közvetlenül a boltívre, hanem a földrétegre esik, ami jobban elosztja a súlyt. Úgyhogy megvan a program vasárnapra.

Maga a munka elvileg szerda estére meg kész lesz.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Épül a pince II.

Elkezdődött a pinceépítés tán legizgalmasabb része. Nekiugrott a brigád az úgynevezett ramonádnak (remélem jólírom), azaz a pinceboltív zsaluzatának. Ezek az ívelt sablonok a jó pinceépítő fontos vagyontárgyai, ezekben az ívekben jelenik meg a mester hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalata, és ennek szakavatott használata biztosítja a boltív egyenletes ívét. Olyan ez mint egy jó hardwer, a software meg az öreg kőműves és csapata.

HATODIK-HETEDIK NAP:

A ramonádok gyakorlatilag a pince boltívét megadó fa zsaluzatok ahogy a kép is mutatja. Ami azonban éredekes, hogy a kép alapján ez inkább egy felfordított hajó dongázatának néz ki, nem egy zsaluzatnak.

A fa zsalukra a pince hosszanti oldalára hosszú lécek kerülnek rögzítésre. Ezek igazából az igazi zsaluzatok. A lécre döntve rakják az ív tégláit soronként. Amint egy sor kész, úgy bontják a lécet és helyezik át a következő fölsö sorra. Az alsókat meg már fogja a habarcs (később a meredekebb soroknál már egy ideig benn maradnak még a lécek)

Ja, közben megépült az első fal is, mindkét oldalon kis díszablakkal.

Talán a következő kép mutatja meg legjobban az ív kedd esti állapotát. Szerintem csütörtök, de légkésőbbb péntek délig zárul az ív.

Az ív fala és a kiásott gödör közé meg folyamatosan beton és hulladéktégla egyvelege kerül, hogy "húzza" a pince falát a földhöz ezzel is külön támasztékot adva a boltívnek kívülről.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Eszterbauer Kadarka 2005

Pincészet: Eszterbauer pincészet, Szekszárd
A bor adatai: Ára: kb 1. 200 Ft • száraz vörös • 0,75l • Alc: 12,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Esszencia Egyéb: Modvin borbolt Szekszárd

A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1,3

Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "A pincészet erre a fajtára a legbüszkébb. Szinte minden évben az ő kadarkájuk a legszebb a Szekszárdi borversenyen. A 2005-ös évjárat könnyedebb gyümölcsösségével és lágy fűszerességével emelkedik ki. Forrás: Esszencia. "
A bor szubjektív értékelése: Ittál már meg az asszonnyal 2 óra alatt egy üveg vörösbort (ahol egyébként meg most a hétköznapokkal ellentétben majdnem pariban voltunk a fogyasztásban). Nem? Akkor ez a te borod. Meg az enyém illetve a miénk.

És megint egy pincészet mellesleg, melyről csak szőrmentén hallottam valamit és beszerezni is csak Szekszárd főterén a Modvin borboltban tudtam a bolt tulajának erős ajánlására. Ezek mindig a legizgalmasabb dolgok a borkóstolásban, amikor valami gyöngyszemre bukkan az ember (vagy legalábbis azt hiszi, illetve akkor még nem is tudtam).

Honlap van, igaz halál idegesítő a sok flash meg mozgás miatt, de annyi azonban bizonyosan kiderül az ősi szekszárdi pincéről, hogy Kadarka elsősorban.
És ez nem csak puffogtatás hanem később kiderült, érezhetően ténylegesen egy üzenet. Kóstoltam már én is sok Kadarkát, így úgy lelkesedve és akarva lelkesedve, mert ugye kell egy ősi magyar fajta.

A palack önmagát nemes egyszerűséggel Nagyapánk borának nevezi, a frontcímkén az ős Eszterbauer életnagyságú képével, amint szürcsöli az éltető nedűt. Cimke szerint eme palack Kadarka meg egy keveréke a régi és új ültetésű kadarka szüretnek.

Nem vártam tőle valamiért túl sokat. Az asszony szeretett volna valamit a vacsora mellé én meg belenyúltam az alsó sorba a készletnek, ahova általában a nyeretlen kétéveseket pakolom.
A bor azonban azért is jó mert hamar az orrodra koppint. Ez pedig jó bor. Illatában harsog a cseresznye meg meggy, azonnal kóstolásra ösztökél. Olyan itatós illata van, sőt olyan beleharapós. Színe egyébként a halvány silleres vörös, de ez így van jól ennél a fajtánál. Kortyban abszolút nem egysíkú, sőt folyamatosan felfedezhető benne valami. No nem súlyos, erős versenyző, de nem is akar az lenni. Inkább a mindig egy új mutatványt megmutató mutatványos, de csak addig míg észre nem veszi, hogy már untat és akkor a csúcson abbahagyja.
A továbbra is ízletes gyümölcsök mellé nagyon hamar felzárkózik egy szolíd, de mégis határozott fűszeres háttér. Ami nagyon jól kokettál a piros ízhatással, szinte feleselnek egymásnak. Az egészet meg lezárja egy pajkos fanyarság, ami nem az érettlenségből ered, inkább olyan savanyúcukros huncut fanyarság.
Az egész meg ezért működik, az ízek ezért bonthatók le ilyan szépen, mert a bor szerkezete emellett meg teljesen redndben van. Savak erősebben, tannin kevésbé hangsúlyosan, de egybekomponálva. Szóval habzsolni való. Kadarka tényleg ahogy Nagyapáink szerették. Azaz igyunk belőle sokat mert finom. Ennyire egyszerű.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Épül a pince I.

Tavaly október óta hirdetem, hogy épülni fog a pince. Hiába no. Komoly projekteket komoly előkészítő munka kell hogy megelőzzön (de legalábbis hosszú). Most már azonban nem hitegetek tovább. Nem csak az anyagot sikerült beszerezni, de a munka is elkezdődött. Mostantól egy folytatásos regényben be is számolok róla.

ELSŐ NAP:
Markoló megérkezett és Benő bá szakavatott iránymutatása mellett kitermelt 130 köbméter földet a telekből. Na most ez a képen nem biztos hogy átjön, de ebben úgy első pillantásra akár egy templom is elférne (a gödör a hegyfelöli részén 4,5 méter mély) . Borzasztó nagynak tűnt úgy elsőre. De, mint tudjuk a pince sikerének titka a mélysége. Ezzel itt biztos nem lesz gond, mert a pincét a boltozata fölött a talajszintig legalább 0,5-1 méter föld fogja fedni a púp nélkül is. A pince egyébként 8,5 méter hosszú lesz, a síp pedig 6 méter 14 lépcsővel.

MÁSODIK NAP:
Benő bá brigádja kiigazította gödröt és kiásta, majd bebetonozta az alapot a pince falának


HARMADIK NAP:
Épül a pince fala. Elöször a két hosszanti falat és a két határoló (első-hátsó) falat húzzák fel. Ezek lesznek majd az impozáns boltív tartószerkezetei úgymond.

NEGYEDIK NAP:
Meglepetésemre a lépcső lett kész legelőször (a kényelmes kőművesek). Persze logikai alapon megy ez is. Kell a beton ágyazatba fektetett lépcső a síp tartófalainak felhúzásához. A lépcső anyaga végül nem bontott tégla lett, hanem jól kiszáradt tölgygerenda, ami egyrészről esztétikus, de funkcionalitás szempontjából is hasznos. Hordókat szerencsésebb majd a falépcsőn felgurítani, mint a kőanyagból épült lépcsőn (nem beszélve a jövőbeni borkóstolón magukat esetlegsen túlbecsülő látogatók fejének óvásáról, amint lefele gurulva találják meg az utat visszafelé a pinébe:)

ÖTÖDIK NAP:
Lassan kész a hátsó fal is a díszablakkal. A jövő héten a pince gyakorlatilag már elő van készítve a pinceépítés legizgalmasabb fázisára a boltív építésére.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Dalmácia és a bor II.

Szóval bor meg Dalmácia. Mint azt már az előző bejegyzésben említettem, a horvátok inkább a helyi honos szőlőfajtákat részesítik előnyben és nem arra törekszenek, hogy a nagy európai fajtákat próbálják magukra erőltetni. Az így megmaradt fajták egyedi karaktere, ötvöződve a helyi "terroir" viszonyokkal egy izgalmas kirándulásra ad alkalmat a strandolást két nap alatt már megunó borissza túrista társadalomnak.

Horvatországot egyébként alapvetően két nagy borvidékre lehet felosztani, igen egyszerű módon a belső szárazföldi és a part menti területekre. Ezen belül persze még hozzánk hasonlóan több kisseb és jól elhatárolható egyedi borvidéket is nyilván tartanak:

Nagyon leegyszerüsítve pedig a kontinentális részen a fehér borok dominálnak, a partvidéken pedig a vörös borok (minnél délebbi a terület ez annál igazabb).
Kontinentális részt még annyira sem sikerült megismernem mint a partit (azaz sehogy), de úgy ismert hogy itt elsősorbban a rizling egy bizonyos fajtája a domináns.

A partvidéki (és egyébként jelentősebb) területen, a partközelben illetve a szigeteken találhatók az ország legszebb bortermelő területei.
Az északi partvidéken (Porec, Rovinj) még inkább a fehér fajta az uralkodó, ezen belül is az ország legnépszerűbb fehérbor szőlője a Malvazija. Ezt szinte minden étteremben, kimérésben lehet kapni, általában új évjáratokban és relatív jó áron. Természetesen kötelező kisérő a halak mellé. Illatában a bor visszafogott, de alapvetően gyümölcsös és könnyed, ritkán koncentrált, inkább olyan étkezés mellé komponált egyszerű ízvilág jellemzi. Minősége relatív konstans, úgyhogy bármelyik étteremben nyogodtan bevállalható. Én lagalább három helyen kóstoltam, és ugyan nem dobtam hátast, de tisztasága és kellemes összhangja miatt végülis összebarátkoztunk.

Fehér száraz borok között az abszolút etalonnak említik a a védett eredetű Posipot Korcularégióból, melyet azonban sajnos nem volt alkalmam kóstolni.

Vörösben két borral lehet általában találkozni folyóborként is éttermekben ez a plavac mali illetve a vranac. Ezek már a szigetekről (Brac) is származhatnak, de Split közelében is termesztik. Hát mindkettőt kóstoltam folyóban is. Színük olyan kadarkásan világos meggyes piros, összhatásuk is kellemesen gyümölcsös, nem bonyolult de valahogy meglepően zöldnek tűntek, húztak és kapartak a végén. Ezért a Plavac Maliból beszereztem Kastelet borvidékről egy közéspkategóriás Plavac Malit is, de dettó. Azaz illatában még szebb volt a piros gyümölcs, de az íze itt is fájt. Semmi kedvesség, behízelgősség amit az ember egy déli bortól elvárna.

Az igazi csúcsbor vörösben azonban a Dingac Peljesac szigetéről. Az első eredett védett bor Horvátországból. Erről a borról csak szuperlatívuszookban illik (a helyiek szerint) beszélni és akkor is csak elhomályosult tekintettel. A Dingac önmagában nem a szőlőfajta, hanem a borvidék neve, a bor itt is Plavac Maliból készül. A szőlő ezen a déli területen a tenger melletti hegyoldalakon különösen jól érezheti magát. Bora itt sötét , szinte fekete, sűrű és erős mint a lórugás (általában eléri a 15 maligánt). Ennek megfelelően drága egy jószág is, 3000 Ft alatt nem nagyon lehet a híresebb példányokhoz hozzájutni. Azért érdemes egyszer rááldozni, mert igazi érdekesség ez a tipikus déli bor. Én egyet kóstoltam egy 2003-ast a Vilicic pincészettől (Supermarket beszerzésből). Minden erénye mellett nálam hiányzott valami különlegesen egyedi a borból, az egész összhatás nagyon visszafogott volt és nekem itt is volt egy apró zöldesség a korty végén. Dehát vlszleg több próbálkozást kell itt is tenni, hogy az ember kibontsa a helyi borok értékeit.

Hát szóval szép volt jó volt és megtettük első csipanyitogatásunkat déli szomszédunk igen szimpatikus borvilága felé. Az elsőt de biztos nem az utolsót.

Ezen link alatt részletes horvát borkóstolásokról is olvashatunk.

ui: azért a legjobb bor amit ittam Horvátországban az a Köpcös Furmint volt, ami valami csodálatos formában pompázott a horvát naplementében az appartman teraszán.
Valahogy ott és akkor nagyon rendben volt a világ.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Újabb kedvenc

Újabb kedvenccel bővült a kedvenc blogok-fórumok gyűjtemény. A bor-neked egy igazi csemege borkedvelőknek. Látszik, hogy szerkesztői nagyon szeretik amiről írnak és mindezt egy igényes formában és tartalomban meg is valósítják. Az oldal rengeteg bor- illetve pinceleírással rendelkezik és emellett a borral kapcsolatosan mindenféle esszé jellegű írással is lehet az oldalon találkozni.

Szóval meleg szívvel ajánlom figyelmetekbe:

Bor-neked

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Szolgálati közlemény

Sorry, de technikai okok miatt e Kezdőszőlész fejléc eltünt a képernyőről. Igyekszem visszavarázsolni minnél hamarabb az őt megillető helyére.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Dalmácia és a bor I.

Észrevette e valaki horvátországi nyaralása során, hogy déli szomszédaink mennyire nacionalisták a gasztronómiájuk területén? Szinte csak helyi ételek vannak az éttermekben (kivéve pizza, de ezt a földrajzi közelség miatti honosítás miatt elnézzük), csak ritkán és csak nagyvárosokban külföldi ételkülönlegességeket kínáló éttermek (meki is jóval ritkább a magyar viszonyokhoz képest, ami sokat elárul a helyi kultúráról és a milyenkről is).

De ez a helyzet az italok terén is. Még véletlenül sem láttam olyan sörözőt, mely elött nem a két legnagyobb horvát sörmárka egyikének a logója virított volna. Lehetett persze más külföldi márkát is venni, mert ugye szabad piac, de a horvátok ezzel a lehetőséggel a tapasztalataim szerint csak ritkán élnek.
Borban pedig meg egyszerűen extrém soviniszták déli barátaink. Nemhogy más országból való bort is ritkán fogyasztanak (ebben azért hasonlítunk), de nagyon meg sem próbálnak más mint régi ősi dalmát-isztriai szőlőfajtákból bort készíteni. Cabernet, Pinot Noir, Chardonnay? Minek amikor itt van nekik a Plavac Mali,Babic vagy a Malvazija. És ez szerintem tök rendben van így.

De ugye a fennti bevezető után ezen nincs mit csodálkozni. Nekik egyszerűen eszükbe sem jutott szerintem, hogy kisérletezzenek. Amikor már az Ük-Üknagyapjuk is ezt itta. Ja hogy ez nem biztos hogy versenyképes nyugaton, hogy ezzel nem biztos hogy be lehet kerülni egy francia Hypermarche polcára? Na és. Majd ide jön hozzánk Európa és mivel nincs itt mit mást vedelni, ezért majd szépen Nálunk isszák meg a Mi borunkat. És az autópályákon elnézegetve a rendszámtáblákat ezen az az úton azért már elég jól állnak.

Próbáltam én is felkészülni az út elött, de azért betankoltam egy karton hazait is, biztos ami biztos. Terveztem egy helyi pince látogatást is, de nem jött össze, mert a környéken (Zadar + 50 km) csak Benkovacot találtam, ahol valamaennyire jellemző a szőlőtermelés nagyobb méretekben, de az ottani borászat nem fogadott látogatókat.

Persze nem kell messze menni, mert a partok mentén, a szigeteken szinte minden második ház hátsó kertjében található egy rendezett kis szőlőterület, amiből általában házi bor is készül, melyet előszeretettel próbálnak meg az arrajáró túristákra rátukmálni.
Ami nagyon meglepett viszont az a szőlőművelésben látott rendkívüli igényesség. Én tán már mondhatom magamról, hogy leesett a fenéktájról a tojáshéj szőlőművelés terén, azaz láttam már egyet mást. És láttam bizony hogy Magyarhonban még a neves borvidékeken is elcsodálkozik az ember, hogy néha mennyire átgondolatlanul művelik a szőlőt a helyi gazdák.
Horvátoknál meg le voltam döbbenve, mert nagyon a szeren vannak még a kis házi művelések is. Általában alacsony kordonon, rövidmetszéssel művelnek, nagyon szép vékony szellős lombfalakkal és napnak szabadon hagyott szőlőkkel. Bizonyítéként néhány kép, melyek két házzal odébb készültek, de készülhettek volna szinte bárhol.




Hát én tök meg lennék elégedve, ha az enyém így nézne ki. Élesszeműeknek figyelmébe ajánlom az utolsó kép alján látható fekete műanyagcsövet. Csöpögtető öntözőrendszer, és bizony elég sok helyen használják is kútvízzel kombinálva.

Érdekes, hogy az így házi művelésben készült borokat a gazdák az út mellé kiülve kínálgatják sajttal, meg olivaolajjal egyetemben. Ott láthatólag valahogy nem túlozzák el ezt az őstermelős értékesítést adminisztratv oldalról. Próbálna Pista bácsi nálunk kiülni a házi borával. Fináncok azonnal megjelennének a potenciális adócsalónál (persze miután egy jóakarója feljelentette...).

Szóval mondom, kicsit más világ ez. De azért a bor az bor itt is. És hogy milyen, azt majd egy következő bejegyzésben. (ja a nyító kép meg egyébként az ágyból készült a teraszon át, csak hogy fájjon a szivem...)

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Törpebirtok pihenő

Tegnap, meg ma reggel még tettem egy utolsó símítást a szőlőn. Múltkori levélritkítás után, most fürtritkítás történt. Mivel először művelem az öreg szőlőt, így nem akartam túl agresszív lenni, ezért hajtásonként két fürtöt hagytam, ha szép erős volt a tőke és egészségesek a fürtök.
Amennyiben azonban a növény gyenge volt, vagy a lisztharmat annyira belerondított a közepébe akkor csak vesszőnként egy (vagy annyi se) maradt.
Most azonban irány a Horvát tengerpart. Egy hét pihenés és erőgyűjtés. Azonban kinéztem a környéken egy-két pincészetet. Ha minden ok lesz, akkor egy utibeszámolóval térek vissza egy hét múlva. Addig is ti főjetek itt mi meg ott:)

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Szeremley Rizling 2006

Pincészet: Szeremley Huba, Badacsony
A bor adatai: Ára: kb 1. 300 Ft • fehér száraz • 0,75 l • Alc: % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: In Vino Veritas, Decanter, Bortársaság, Mywine, Egyéb: legtöbb hyper/supermarket

A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Klasszikus badacsonyi Rajnai és Olaszrizling házasítás elegáns, könnyű és gyümölcsös stílusban. Illatában és ízében érezhető a késői szüretből származó szemek aromavilága. Forrás: Esszencia borszaküzlet. Üde, gyümölcsös, itatja magát. Leves előtt és után, majd pedig halhoz. Bármilyenhez. A bor tuttifruttis aromákkal indít, finom gyümölcsös a közepe, lecsengésében is a gyümölcsösség dominál. Forrás: efarmer.net"
A bor szubjektív értékelése: Igazából nem is egy bor hanem mindjárst kettő a Badacsonyi birtokról. A címben látható Szemelt Rizling 2006-os évjárata Szemelt jelző nélkül és a pince "sima " Olaszrizlingje, ami kevésbé ismert, de 1000 alatt hozzáférhető (még a honlapon sem találtam).
Kóstolás után már értem, miért nem ismert az utóbbi. Egymás mellett sokkal karcosabb, csípősebb és kezeletlenebb mint híresebb testvére. Olaszrizling, aminek nem tesz jót a reduktív technológia. Nem jön át a gyümölcs, a frissesség az inkább már talán, de mit ér az egész egy szép tartás nélkül.
A klasszikus és méltán népszerű báttyusban viszont tényleg minden évben ott van az elegáns kombinációja a bazaltos háttérnek, a Badacsonyra jellemző lágy de szép savaknak, a rizling virágos illatának és egy kellemes enyhén krémes fás, aszkolt háttérnek. Ilyen ez 2006-ban is, mégis azt hittem, hogy az évjárathoz híven picit testesebb lesz és az egész egy esetlegesen erősebb cukor háttérnek (gondoltam én) köszönhetően majd koncentráltabb lesz. Persze, lehet hogy ez csak azért csalódás nálam egy picit, mert már megint előitéletem rabja vagyok.
A bor azért hozza szokásos formáját, nagyon jó inni, behízelgő savaival és kedves, virágos gyümölcsösségével. Egy bor, melynél nem zavar hogy nem változik (az ára sem nagyon:).
Ha egy étteremben nem tudod milyen bort rendelnél ételhez, akkor ebbe mindig belenyúlhatsz, szinte soha nem hibázhatsz. És szinte mindenhol kapható.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Gasztró ahogy nem kéne

Nem szokásom gasztronómiai élményeim (kudarcaim) megosztása ebben a blogban, ezalól eddig azt hiszem csak egyszer tettem kivételt. Mivel kivétel erősíti a szabályt, na meg erős belső kényszert érzek, így most mégis újra teret engedek annak ami kikivánkozik. A legutóbbi alkalommal ellentétben most inkább a gasztronómia sötét oldalán jártam.

Mentségemre legyen mondva, hogy nem személyes szelekció eredményeképp kerültem az ominózus helyre, hanem üzleti vacsora áldozata lettem.
Valahogy egyébként meg mindig rossz érzés fog el, amikor egy régi étterem neve merül fel bevetési célpontként. Nem mintha nem lennék hagyománytisztelő, de sajnos sok ilyen látogatás bebizonyította, hogy eme lokációk hajlamosak az elékenyelmesedésre és tökéletesen elegendőnek hiszik a régmúlt jótékonynak hitt aranyfátyla alatt űzni vendéglátóipari tevékenységüket.

Hihetetlennek tűnik, hogy némely étteremben mennyire megállt az idő szinte minden tekintetben (kivéve persze az árakat, mert ugye a hírnév kötelez).
Ilyen sajnos (legalábbis az én egyszeri személyes tapasztalatom alapján) az Új Sipos Halászkert is Óbudán a Főtéren. A teljesség igénye nélkül egy lista arról hogy nem kéne:

Nem kéne

• ...a személyzetnek tökéletes resti arckifejezeéssel levezényelmi a vacsorát
• ...csodálkozni ha apperitifként száraz bort rendelnek
• ...a kimért száraz tokaji szamorodni alatt kitöltött valami borzasztót felszolgálni
• ...tokaji ötputtonyos aszút (egyébként kitűnő Disznókő 2000-est) a leggagyibb kistalpas pohárban felszolgálni
• ...bort a pohárban több mint feléig tölteni (csak hogy fogyjon gondolom)
• ...bort a még pohárban levő mennyiségre mindig utántölteni
• ...1000 Ft-os bort 4000-ért kínálni a borlapon
• ...a rendelésnél (és nem elöbb) megtudni, hogy nincs libamáj (főleg hogy külföldi vendégeket az ember előszeretettel tereli eme magyar specialitás felé)
• ...hogy a halétteremben elfogyjon a fogas (szintén a rendelésnél megtudva)

és ezt az egészet ebben a formában valahogy nem kéne eröltetni. Már a régi hírnév emléke miatt sem.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Képek és képek...

Sógor megjelent a hétvégén egy újonnan vett Canon fotómasinával. Ha már így esett, akkor le is tesztelte a minőséget a szőlőben is. Csatoltan egy-két (20-30) kép azoknak akik annyira szeretik a szőlőt, hogy még akár perceket is eltöltenének azzal, hogy csak képeket nézegetnének róla. Persze egy üveg borral az érzés még fokozható:). Ízelítőnek egy különösen szépen sikerült darab.

Nyitásként egy trükkös 360 fokos panorámakép a telek aljáról. Ha linkre kattintatsz akkor lassan betöltődik a 360 fokos kép. Keresd meg a kép elejét az egérrel utána meg a jobbnyíl kurzor nyomogatásával tudod tágítani horizontodat.

panoráma

Itt meg egy slideshowban képek, melyek megpróbálnak a funkcionalitáson túlmutatni és megmutatni a szőlőben rejlő művészi vonalat.

szőlőképek 1

Az utolsó mappa meg az új és az öreg szőlőről egy kis összefoglaló, ahogy és most kinéz:

szőlőképek 2

Remélem tetszenek és a nézegetéshez jó szórakozást.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Vegyi kommandó akcióban

Mint írtam legutóbb eljött a harc ideje. Legmagasabb fokozatú gombariadó van a hegyoldalon. Az ilyen időszak mozgósítja a teljes hegyoldalt. Mint azokban a filmekben, amikor a gonosz vírus el akarja pusztítani a földet. Mindenki egy hajóban evez. A gazdák ilyenkor komolyan elemzik a helyzetet, mindenki bólogat és a maga koktéljára esküszik ( a szomszéd meg tuti halálba kergeti a szőlőjét:).

Na meg látni kéne azokat a vegyi háborúban is megirigyelendő felszereléseket, amivel egy gondos, de óvatos gazda fel tud vonulni a hegyre.
Valami idegen biztos azt hinné, hogy egy Ebola vírus elleni egészségügyi kommandó lepte el a hegyoldalt. Tipusöltözet: kezes-lábas cipzáras, felhajtható nyakú fehér overall, motoros szemüveg (esetleg búvár), műtős szájmaszk, viseltes síkesztyű, zárt bakancs és fülre húzható gazdák, hanem a vegyi konyha minden kemény szerével. Mert szükségállapot van kérem. Ilyenkor mindent lehet a cél érdekében.

Nem akarok egyébként belemenni a vegyi növényvédelem rejtelmeibe, mert erről könyveket is írtak. Nálam a lisztharmat most az első számú veszélyforrás, mely ha elindul kezdetben ilyen szürke, lisztszerű nyomokat hagy a gyümölcs bogyóin:

Később megtámadhatja a hajtásokat és a kacsokat is, majd az egész fürtöt el tudja bénítani és a szőlő volt nincs az idényben. Nálam a kb 650 öreg tőkéből kb 20-30-nál jelentkezett, de még remélem a korai fázisban. Én azonnal kitisztítottam a levelektől a fürtzónát, hogy szellős legyen azaz ne fülledjen be a levelek mögött a gyümölcs, ami ugyebár ez a gomba melegágya. Egyébként is érdemes kibontani a fürtöket, hogy jobban és minden oldalról érje őket a nap. Utána nekiestem egy Topas+Mikál kombinációs permetezőszerrel. Íme egy kép a szépen kibontott sorról:

Meg két közeli is, azért alakulunk és úgy látom jó lesz a termés, ha jó isten és a vegyi kombinátok is velünk maradnak.











Persze az új szőlőt sem hanyagolom el, ahol egyenlőre hálistennek még védve vagyok a betegségektől és szépen, csendben gyűjti az erőt az új telepítés. Egy kép totálban:



És egy kép az egyéves tőkékről, meg egy kép az idei alanyokról:














A tavalyiak még mindig nőnek mint a bolondgomba úgyhogy szinte midegyiket tetejeznem kellett (levágni a hajtás tetejét), mert már bőven két méter feletti magasságot próbáltak elérni, ami már nem művelhető.
Az idei telepítés valami miatt lassabban indul. Jelenleg 30-40 centisek. Ugyanaz a fajta, de idén tavaszzal nagyobb volt a szárazság. Ez lehet a nyitja. Lényeg hogy szinte százszázalék megeredt. Pinceprojekt pedig szabadság után augusztus első hetében indul és ha minden igaz három hét alatt kész.

Szóval zajlik az élet a birtokon, mely azért kéthetente (legalább) egy teljes napot elvesz a szabadidőmből. Ami persze így is volt tervezve. Legalábbis én így emlékszem. Az asszony kicsit másképp, ami ugyan nem részletkérdés de abbe most nem mennék bele:)

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

2 * 7

Lassan már két hete nem bírtam jelentkezni. Negatív rekord. Tavaly szeptemberi nyitás óta nem sikerült aszt hiszem öt napnál hosszabb szünetet tartani két bejegyzés között. Nem mintha cél lett volna hogy hány naponta, mert hát a bejegyzéseket is az élet hozza. Mondanivaló, történés azaz tápanyag mindig van, de az a fránya idő meg kapacitás meg a prioritás mega mega...

Ráadásul többen megjegyezték, hogy a birtok már tán nem is fontos? A szőlő, amiről még képes vagyok egy blogot is vezetni! Méghogy nem fontos! Család, munka, szőlő, blog. Ez a prioritási rend. Az első háromra mindenképp kellett energiát dedikálni és mindemellett bizony a blog lett az utolsó a listán, mert bizony kutyául kimerített mindegyik egyéb(főleg number two and three).

Fél hektár szőlőt művelni meg bizony kemény dolog full amatőrként, főleg azzal a feltett szándékkal, hogy első évben amennyire lehet (tanulási szándékkal) az ember (én) maga szeretné csinálni az összes műveletet. Persze ez most nem panaszkodás, csak beismerése annak, hogy a lelkesedés sokszor nagyobb mint a realitásérzék (de ez azt hiszem, így van jól ha fanatikus az ember).
Ráadásul operatíve az egész birtok nem homogén, mert fele az új, egyéves telepítés a másik fele meg az öreg, termő terület. Teljesen más művelési módot kíván mindkettő. Míg az első esetben a tőkék kinevelése a cél, folyamatos kötözéssel, kordonrendszer kialakítással és hajtásválogatással, addig a termőterületnél (amit csak az idei évtől művelek én) már a megcélzott termésmennyiség lehetőleg legjobb minőségben való elérése a cél.

Őszintét megmondva az elsőben egész jól állok, de rengeteg időmet elvette a vele kapcsolatos munka. A másodikban is jól álltam addig, míg meg nem jelent a hétvégén a lisztharmatgomba semmivel nem összetéveszthető jele az öreg szőlő egy részén. Mivel a vegyi védekezés terén érzem magam a legbizonytalanabbnak, így hamar elfogott a lelkisimeretfurdalás a betegség miatt. Minden egyes fürtön megjelenő gombát egy tőrdöfésnek élreztem.

Eddig kéthetente permeteztem hétvégén (munkás emberhez méltóan) de most hétvégén ráugrok mégegyszer. A helyzet nem tűnik annyira súlyosnak még, de ez egy szőlőművelőnél elvi kérdés. Igazából a hibát azzal követhettem el, hogy a relatív hosszú permetezési időszakok (két hét) ellenére sem vetettem be agresszívebb kombinált szereket (mint például Quadris max).
Persze nem hiszem, hogy szőlőművelő ember nem esett át hasonló történéseken. Ez nálam a sok készülődés meg irogatás után olyan mint amikor kiképzésen van a kiskatona, oszt utána mehet a partraszállás igazi gólyózápor között (enyhe szerzői túlzás).

Szóval zajlik az élet, nem állt le sem ez sem az és lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba. Hétvégén tehát harc és megigérem vasárnap képekkel bővített helyszíni jelentés következik a remélhetőleg ideiglenesen a kezdőszőlésznél állomásozó ellenséges haderő elleni harcról.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Ráspi Rozé 2006

Pincészet: Ráspi Pincészet, Soproni borvidék
A bor adatai: Ára: kb 1500 Ft • száraz rozé• 0,75l• Alc: 13 % Vol., • Cabernet/Kékfrankos/Zweigelt;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, Egyéb: Radovin

A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Gombás-büdös illat kezdésnek, átmegy foszforba (gyufa). Nem tör-zúz, mint egy-két Ráspi, talán túl nyugodt, már-már lapos. Hiányzik belőle az életerő. Nyomokban ásványosságot tartalmazhat. Forrás: Művelt alkoholista. "
A bor szubjektív értékelése: Régóta szemezek már Ráspi Rozéval, de mindig valahogy túl későn jutottam hozzá. Azaz általában már másodéves korában, én pedig elvből (sznobizmusból?) nem iszok rozét csak egy évesen. Őszintén megmondva meg nem vagyok egy nagy rozé fan. Ha nekem nyári friss ital kell akkor fröccs.

Na de azért néha-néha pukkantok eggyet, legutóbb a szentandi is igen korrekt volt. Ráspi rozéja, kinek vörösei többször már levettek a lábamról (lásd 2007 legizgalmasabb kóstolásai között) sem kell hogy szégyenkezzen. De mintha itt is feszegetni akarná a stílus kereteit. És nem biztos hogy jó oldaláról.

Ez a rozé ugyanis olyan súlyosabb rozé típus. Színben ugyan hihetetlen eperpirossal nyit. Igazi eperszörpök elsápadhatnak mellette. Állagában meg komolyan mondom olajos, tapad a falra és húzza le a templomablakokat a pohár faláról. Ami azért nem biztos hogy az eddigi elképzeléseinket a könnyű, friss rozéról igazolná vissza. A címkén itt is agresszív hozamkorlátozásról szól a fáma, ami nem tudom hogy olyan arányban javíthatja e a rozénál a minőséget mint teszi azt a Zweigeltnél vagy a Kékfrankos válogatásnál.

Illata kicsit zavaró, tényleg van benne egy kis büdösség. Egy biztos, nem egy primör gyümölcsbomba. Érett málna azért szépen megbújik ettől függetlenül a háttérben. Ízében azért már szép friss, szénsavas kedves összhatás. Hidegen nagyon kellemes. Eper-málna vonal is nagyon kellemes. Alkohol bár kicsit erősebbnek tűnik, mint ami fel van tüntetve, de asszony nem vette észre sőt jót tett neki. kifejezetten vidám lett tőle. Mi mást várnánk meg egy jó rozétól egy szép nyári szombat estén?

Ja, másnap is szépen teljesített!

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Tamás Olaszrizling 2005

Pincészet: Tamás Pince, Balatonfüred - Csopak
A bor adatai: Ára: kb 2000 Ft • száraz fehér•0,75l •Alc: 12,5 % Vol., • készült 3530 palack;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter,Bor és Társa, Egyéb: Radovin, Maligán

A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 2
Borász a borról: "Leírás itt található. ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: A 7*7 borbemutatón tett látogatásom során már előrevetítettem, hogy a Tamás pince (legalább) két borával nagy benyomást tett rám. Ebből az egyik az Olaszrizling fajta, melynek titkait ugye idéntől már én is szeretném nem csak mint lelkes fogyasztó, de még lelkesebb (és amatőrebb) kezdőszőlész is felfedni.
El is rohantam nem sokra rá a már sokszor hallott, de még meg nem látogatott Radovin borkereskedésbe, ahol a bor nem csak árucikk csupán, hanem mindegyik palack a tulaj egy pici része is. Ha valaki szeretne valami pluszt is kapni a borvásárlása során, akkor mindenképp látogasson egyszer el ide.

Maga a Támás Pince 1,5 ha szőlőterületet művel Csopak egyik legszebb, s egyik legjobb fekvésű helyén, a Kishegyi dűlőben. Nagyon szimpatikus, természetközeli egyensúlyra törekvő szőlőművelésük valószínűleg példamutató a borvidéken, de talán az egész országban is. Kis méretük lehetővé teszi a hagyományos művelésben rejlő értékek teljes kibontását, hitelességükhöz nem férhet kétség. Karácsonyi ajándékba kapott kötetük sokat elmond filozófiájukról, világnézetükről.

Boruk a művelésmódhoz képest abszolút elfogadható árkategóriában egy abszolút az árkategória feletti értékrendet képvisel. Az olaszrizling egyébként is jól érzi magát a Balatonfelvidéken, de a jó dűlő kitettség, a talaj és az igényes művelésmód egészen meg tudja változtani felfogásunkat a Rizlingről.

Szóval a bor. Elegáns, visszafogottan letisztult megjelenés az elejétől a végéig. A cimke a maga pasztel szineivel és egyszerű, de nem unalmas design-jával már bevezeti a bor hagyományok iránti elkötelezettségét. Színében az érett sárgába hajló, de még nem a teljesen túlérett és érlelt szőlőre utal. Illatával érdemes várni. Visszafogottan, de sokat igérően nyit. Mélyről jönnek, majd később tódulnak elő az illatok. Jól túlérett starking alma, mézes kalács, pici vaníliás cukor, sok érett illatjegy. Érdemes legalább negyed-félórát rászánni a nyitás utáni szippantgatásokra.

Nagyon kellemes inni. Igen harmónikus, nagyon egyben van. Ízében tán kicsit erősebben érezni a tölgy hátterét, de még nem zavaró és az érett anyaghoz meg kifejezetten illik. Savak balatoniak, azaz lágyak de azért a szükséges mértékben ott vannak (a honlap leírása szerint 19,5-ös cukorral szüretelték). Teljesen ellentéte a tán jobban ismert reduktív stílusban készült friss savas, mandulás olaszrizlingeknek. Az anyag végig sűrű érzetű, íze megjelenik a szánkban is. Nehéz lerakni a poharat. Talán erre mondják hogy terroir, azaz amit nem tudok pontosan definiálni miért is jön be annyira. Egyszerűen így van jól ahogy van.

Engem meg megesz a sárga irigység. Nem baj, mit tudok mást csinálni megyek fel én is kapálni. Nehogy azon múljon.

A bejegyzés a pénteki kóstolások olaszrizling sorozat része.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Tóth István - Egedhegyi Kékfrankos 2000

Pincészet: Tóth István, Egri borvidék
A bor adatai: Ára: kb 2000 Ft (már csak a 2002-es kapható) • száraz vörös •0,75l •Alc: % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Monarchia, Esszencia, Decanter, Eyéb: Metro

A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 2
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Intenzív illatában eleinte bőrtáska, grafit, köménymag, aztán később fekete olívabogyó, kevésbé hangsúlyosan mézeskalács, tejkaramella és túlérett cseresznye. Meglepően robusztus, húsos bor. Az egész szájat betölti. Jó savak, viszonylag komoly tanninok. Tiszteletet parancsoló struktúra. Nagyon hosszú lecsengés. Szép. Forrás: Művelt Alkoholista. "
A bor szubjektív értékelése:
Múltkorjában beszereztem Tóth istván 2002-es évjáratú frankosából két palackot és a pincében vettem csak észre, hogy csücsül még egy a 2000-esből is. Soha rosszabb meglepetést. Emlékszem, nagyon szerettem már korábban is a 2000-est, habár még eme virtuális hasábokon még nem nyilatkoztam róla (tettem viszont az 1998-as bikavérről).

Úgyhogy egy nehéz nap után orvosság gyanánt lett feláldozva eme nedű. Hét évesen gondoltam mindenre, hogy majd fülledt meg lekonyuló ízek, osztán kereshetjük a decantálót, meg szóval ilyeneket gondoltam.
A bor azonban mindent elsöpört. Elementáris, ereje teljében, már bánom hogy kibontottam.
A színe is már sokat sejtet. A fekete és a vérvörös meggy keveréke. Egyáltalán nem látszik korosodási jegy. Illatában tán picit visszafogott bár, de hát friss gyümölcsösséget azért mégse várjunk egy hétéves bortól, újvilági aromákat meg főleg ne Tóth Istvántól. Illatában fűszeres inkább és pici karamell az egyébként érezhető meggy-cseresznye mellett.
Szájba véve eszméletlenül izmos bor,erős de integrálódott alkatrészek, és magabiztos test. Csak úgy habzsoltam.
Nagy önuralommal mégis elraktam a felét és napokig vissza lehetett kóstolni. Egy jottányit nem veszített erejéből. Hihetetlenül nem fog rajta mondom mégegyszer az idő vasfoga.

Ilyen kékfrankosokkal bárhol megjelenhetünk. És nem igaz hogy nem lehet Magyarországon koros, de ereje teljében levő vörösbort inni. Csak éppen Villányban nem. El kell érte menni Egerbe és bekopogni Tóth Istvánhoz vagy Kaló Imréhez (aki maga öt év után palackoz). Majd ők rendbe rakják a dolgokat.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Majdnem bor, csak sajt...

Mert elvetemült emberek mindenhol vannak. Úgy látszik, ha az ember vidékre (ezt most úgy jóízűen értem hogy vidéjkre) költözik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy valami fura kór megfertőzi. Azt ugye nem kell taglalnom engem a kór melyik alfaja kapott el, de van ennek a törzsnek mindenféle leágazása.

Néhány házzal odébb lakik egy szintén kiköltözött pár, akikkel így-úgy amúgy kapcsolatban voltunk. Tudtuk hogy állatokkal-földdel foglalkoznak, de hát falu ez ugyebár, miért ne lennének még ma is néhányan mutatóban közülük (igaz ők más irányú diplomájukat cserélték fel a háztájira). Néhány hete azonban levágtak egy kisbornyút, ami elfogadott esemény errefelé, mert szegény nem hoz hasznot egy idő után, csak zabálja a matériát. Múltkor így vettünk galád módon öt kilós kecske gidát is, melyet elötte még simogattunk, de ezt majd később esetleg nehéz idegzetűeknek (sütőben sütve rozmaringgal egyszerűen mesés...).

Na de amikor átmentünk egyeztetni a kondíciókról, kiderült hogy a szomszédék fejlesztettek és a kamrából, köjál által engedélyezett kis tej-sajt készítőt alakítottak ki. 3 boci adja a tejet, amiből sajt készül persze tej is (hetente három liter lett iziben is rendelve, úgyhogy reggel két bögre friss tejjel kezdődik a nap és este pedig ugye kettő pohár bor kerekíti le a napot).
Meglágyultam, mert bizony most kezdett kristályosodni, hogy ezek az emberek biztony ebből akarnak élni, sőt még ráadásul legálisan és vívják mindennapi harcaikat a földeken, istállókban, meg persze a hivatalokban, akik a kisüzemi módra is a nagyüzemi előírásokat akarják ráhúzni.

Na szóval, bemutatták a kis érlelő kamrát ahol a polcokon érnek a friss sajtok. Három polc egymás fölött, ahogy érik úgy kerül egyre feljebb a delikvens. Van natúr fűszeres, hagymás, borsikás, de akár ízlés szerint is. Sajt mellett készül tejföl, túró meg a túró liptai változata.
Mindent megkóstoltunk és a satjot már csak tőlük szerezzük be.
Én meg nem bírtam megálni, hogy egy kis ingyenreklámot csináljak nekik. Elérhetőség nálam (emailen elküldöm), ha esetleg környékbelieket érdekelnek falusi ízek.
Ízelítőleg meg a kész zöldhagymás ízesítésű kerek sajtjuk.

Jó étvágyat!

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

7 * 7

7x7, azaz 49. Ennyi borászatot hívott meg már második alkalommal a Borbarát magazin egy egyedi könyvpremierrel összekötött borbemutatóra. A rendezvényre a könyvben szereplő 49 birtok nyert bebocsáttatást, fejenként maximum 3 fajta borral a szortimentből. A helyszín - a Festetics Palota - mely egy emelt vagy más szóval puccos hangulatot próbált háttérként a kóstolóhoz varázsolni.

Ez tehát egy meghívásos rendezvény, azaz a borásznak nem kell fizetnie a megjelenésért. Ha szerepel a könyvben, akkor méltónak találtatott a 7x7 birtok egyikeként bekerülni a rendezvényre. Elképzelés szerint a fehér terítős asztalok mögött, maga a borász mutatja be a borokat, ami igen szimpatikus elképzelés.
A könyv egy érdekes osztályozás szerint 7 csoportba osztotta a 49 borászatot a következő, szimbólikus jelentőséggel bíró kategóriák szerint:

A Szabadok, Kopogtatók, Rejtőzködõk, Messziről jött ember , A nagy is lehet szép, Szemben az elemekkel, Gyökeret vertek

A névsor a kategóriák mögött igen izmos volt, mégha felhozatal nem is mindig felel meg a "mainstream" vonalnak (Tiffán volt például az egyedüli Villányból). A belépő magamfajta előfizetőknek meg igen kedvező, 5900 magyar pénzért adtak könyvet is és 7 órán keresztül annyit kóstolhattál amennyit bírtál.

Az egész egyébként frankón sikerült, de azért van még mit csiszolni a rendezőknek meg sajnos néhány kiállítónak is. Tuti volt, hogy mindenki kapott egy kis jegyzetfüzetet cerkával, meg ezer letétért egy Riedel poharat.
Navigációnak volt egy térkép a bejáratnál a három teremben elosztott pinécszetek pontos helyével, de mivel az egész a hét kategória szerint volt elrendezve, néha a navigáció bizony a magamfajta hagyományos kóstolónak problémát okozott (azaz száraz fehértől a vörösön át a desszert borokig nehéz volt felépíteni az útvonalat). Ami elég gáz volt, hogy szinte kivétel nélkül minden száraz fehér egy idő után lanygymeleg lett az egyébként légkondicionált termekben.
Ami viszont a legjobban meglepett, hogy a kiállítok úgy 20%-a nem vette komolyan a feladatát, volt aki kevésbé képzett kisegítőt küldött maga helyett, volt aki pedig egyszerűen alig volt az asztalánál, kirakta a 3 fajta bort azt jónapot. De persze a többség az hősiesen állta a sarat és tényleg nagyon készségesen válaszolt a nagyérdeműnek.
Úgyhogy remek kis továbbképzés volt ez, sikerült öt óra alatt 23 pincészet 33 borát megkóstolni (és még utólag átgondolva így is sok gyöngyszem kimaradt), ami azért emberes teljesítmény (májamat azért nem világítottam volna át utána:)

Végezetül egy kis összefoglaló röviden, velősen:

Nap bora: Oremus 6 puttonyos Aszú 1999
A nap vörösbora: Buttler Syrah 2004, Tamás Cabernet Franc 2004
A nap fehérbora: Tamás Olaszrizling 2005
A nap felfedezettje: Köpcös Kékfrankos 2006
A nap legkedvesebb standja: Szecskő Tamás és bájos kisérője
A nap marketinges standja: Szeremley Huba kéviselője lyukat beszélt a hasadba
A nap csalódása: Légli stand (szinte végig önkiszolgáló módban üzemelt)

És a kóstolt borok listája:

SZÁRAZ FEHÉREK:

1) Hernyák Zöldveltelini 2006 - 5p
---fűszeres, exotikus,friss, szép
2) Rókusfalvy Sauv. Blanc 2006 - 5p
---érett, illatos, reuktív,de összetett,csípős alkohollal igéretes
3) Köpcös Ezerjó 2006- 3p
---könnyed, gyümölcsös, kicsit kevert ízvilág
4) Szecskő Zöldveltelini 2006- 4p
---Fűszeres, buja, exotikus kicsit savhangsúlyos
5) Szecskő Királylányka 2006 - 5p
---Almás, körtés, citrusos ízek, szép
6) Tamás Olaszrizling 2005 - 8p
---nagyon intenzív illatok,erős sűrű anyag, mégis jó inni
7) Jásdi Csopaki Rizling 2006 - 4p
---Friss, szép savak üde (kár hogy meleg volt
8) Jásdi Berekháti Rizling 2004 - 7p
---érett, vaníliás, grapefruitos, szép
9) Kreinbacher Öreg tőkék bora 2005 - 4p
---édes, barrikolt illat, illathoz nem illő kkarcsú, savhangsúlyos ízek
10) Homonna Furmint 2005 - 5p
---elvárthoz képest karcsúbb, de szép (nagyon meleg volt)
11) Hollóvár Furmint 2003 - 5p
---Igazi férfias somlói, minerális, karcos, szép

SZÁRAZ VÖRÖSÖK:

1) Tamás Cabernet Franc 2004 - 8p
---gyönyörű mély illatok, földes, izmos
2) Tamás ....vörös Cuvee - 5p
---Franc/Syrah házasítás, de karcsúbb mint a tiszta Franc
3) Orsolya Kadarka 2006 - 3p
---nagyon világos, homoki íz, nekem nem jött be (pedig szeretem őket)
4) Buttler Syrah - 8p
---Fűszer hegyek, sok bors, gyönyörű szerkezet, finessz
5) Heimann Cervaes 2004 - 4p
---Egyik kedvencem, de most karcsúnak tűnt
6) Jandl Merlot 2005 - 5p
---Szép sűrű, lágy karakterek, tannin még erős, jövőre szép lehet
7) Köpcös Kékfrankos 2005 - 6p
---Gyümölcsös, érett, lendületes, szép (homokról!)
8) Köpcös Cabernet Sauvignon 2006 - 3p
---sűrű, de kaotikus, piros maradt tőle a pohár
9) Villa Tolnaí Névtelen 2004 - 6p
---Nem nehéz, inkább elegáns, gyümölcsös
10) Villa Tolnay Cab. Sav. Primus 2005 - 7p
---Cabernet az elegáns fajtából, fajtához képest könnyed de fineszes
11) Szecskő Rubintos 2005 - 6p
---Gyökér, föld, exotikus, egyedi, végre vmi különleges
12) Kaló Cabernet Sauvignon 2000 - 8p
---Brutálisan ott van, izmos, sűrű, még mindig előre megy hat év hordó után
13) St. Andrea Tóbérc Kékfrankos 6p
---szentandis elegancia, kevés izgalom
14) Dúzsi Tamás Merlot 2004 - 6p
---Kerek, málnás, érett kicsit tanninos, Szekszárd a javából
15) Ráspi Zweigelt 2005 - 4p
---előző évhez képest vékonyabb,világosabb rendezetlen, de egy év múlva biztos szebb lesz
16) Ráspi Zweigelt 2004 - 7p
---Sűrű, fekete erdei sötét bogyós gyümölcsök, alkoholos, remek
17) Ráspi Kékfrankos Válogatás 2004 - 6p
---Csak a Zweigelt után egyszerűbb szerkezet, de egyéniség ez is

ÉDES FEHÉREK:

1) Németh Sárgamuskotály - 6p
---170g/l cukorral, tiszta tokaji érzések, cukor nem teljesen integrálódott
2) Szeremley Zeus 2005 - 7p
---Igaz különlegesség, érett körtés, de van benne vmi exotikus is
3) Oremus 6putt. 1999 - 9p
---hihetetlen összhatás, 270-es cukor, de a savak teljes egyensúlyban tartják, a nap bora
4) Szepsy 6 putt. 2002 - 6p
---Oremus után egyszerűbbnek, visszafogottabbnak tűnt
5) Disznókő 6putt. 2002 - 5p
---Gyógyszer, erős cukor, kevés összhang
6) Kikelet 6putt. 2003 - 6p


Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Gróf Buttler Cabernet Sauvignon 2004

Pincészet: Gróf Buttler Pincészet, Eger
A bor adatai: Ára: kb 2300 Ft • Alc: % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, Bormánia, Esszencia ; Igényesebb borszaküzletek

A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Élénk savú, elegáns, tartalmas, jó ivású bor, mely nem vastagságával, töménységével hódít, sokkal inkább összetett, fűszeres, izgalmas illatvilágával, ízgazdagságával kápráztatja el kóstolóját. 17-18 C-on fogyasztva borjú-, marha- és vadhúsokból készített fogásokhoz ajánljuk. Forrás: Bormánia
A bor szubjektív értékelése: Úgy indultam ezzel a borral, hogy tán ez az egyetlen megfizethető bora az egyébként becsülendő tiszta koncepcióval és tudatos építkezéssel induló pincészettől. Persze túlzás, de mindig nehéz befogadni egy induló pincészetet aki nem csak minőségben, de árban is magasra rakja a lécet. Úgyhogy nézzük az ár szempontjából az alsó polcon induló vörösborukat.
Kedves, fűszeres, meggyes, nem tolakodó, elegánsan visszafogott, de nem túl izgalmas nyitás pici narancshéj utóérzettel. Könnyed test, nagyon puha savak és simulékony tanninvilág. Tiszta szép szerkezet, teljes egyensúlyban. Szép fogyasztani. Itatja magát. Végén picit könnyed ízérzet, mely uralja az összhatást is. Csak ezért öt pont.
Ez fene finom volt, de vajon mit tudhat a pince többi vöröse ennek a duplájáért? Nálam ez egyenlőre még költői kérdés marad, de hátha valaki már szerencsésebb volt ezen a területen.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

A kis sárga kinai

Egyszer olvastam valahol, hogy Kína ha akarna (és hagynák), akkor 5 év múlva el tudná kapacitás oldalrol látni szinte bármilyen termékkel a világot. Nem viccelnek ezek szerint a fiúk odaát, és tényleg mindent, de mindent kiprobálnak hogy működhet e abban a böszme nagy országban.

De azért azt nem gondoltam volna, hogy a ma már tényleg lassan globálissá váló bortermelés is felkelti majd fantáziájukat. De még hogy! Most lestem le a netről, hogy már Kína a világ hatodik legnagyobb bortermelője. Bődületes!

Na ezen itt mostan azért meditálok, mert üzleti út végett egy repülőtéri üzleti váróban belebotlottam egy 2002-es kínai Cabernet Sauvignonba. Nem akartam hinni a szememnek, utána meg az ízlelőszerveimnek. Ha bármilyen előiteletem is lett volna egy kínai borral szemben (márpedig volt), az az első korty után teljesen szertefoszlott.
Nagyon szép déliesen meleg, gyümölcsös, inkább elegáns fajtájú nem túl testes és nem túl bonyolult, de nagyon szerethető kis cabernet retttyintettek össze a kínai barátaink. A finom barrique szép bársonyosra csiszolja a végét is. Ritka finom kis nedű volt. Remélem frankón szőlőből csinálják és nem rizsbor adalék vagy száznapos tojás az összhatás titka.
A palackon megadott weboldal ugyan jelenleg nem aktív, de ezen a linken lehet egy picit a piacról tájékozódni. Árát persze nem tudom, de ha a kínai piacon valaki látna az eredeti Nike mackó vagy a tuti Rolex mellett egy elfekvő echte kínai Cabernet, akkor szóljon.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...