Pincészet: Takler Ferenc, Szekszárd
A bor adatai: Ára: kb 9000 Ft , száraz vörös, Alc: 14,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Monarchia, Esszencia, Egyéb: Igényesebb borszaküzletek
A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 0,8
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 0,8
Borász a borról: "A Takler Pince prémium vörösbora, amely csak kiemelkedő évjáratokban készül, egyike a magyar presztízs boroknak. A legjobb dűlök, legszigorúbb terméskorlátozás mellett megtermelt, túlérett szőlőiből készül. A tőkénkénti termésátlag nem haladja meg az 1,5 kg-ot. Ebben az évjáratban 45 % Merlot, 25 % Cabernet sauvignon, 20 % Cabernet franc és 10 % Kékfrankos alkotja. 20 hónapig érlelődött közepesen égetett, új magyar barrique hordókban. Mélysötét színű, tömény, súlyos illatú bor, erdei és aszalt gyümölcsök jegyeivel. Komplex, robosztus bor, hosszú évekre elegendő potenciállal. A tömörség mellett lágy savak, szépen megkomponált, harmonikus íz világ jellemzi. Főként vadételek méltó kísérője. A VI. Pannon Bormustra csúcsbora. ";
Mások a borról: "A Takler birtok csúcsbora, a legjobb fekvésû dûlõk igen alacsony termésátlaggal szüretelt rendkívül érett Merlot és Cabernet Franc szõlõibõl. Illatában piros húsú gyümölcsök vegyülnek a fahordó pörkölési jegyeivel. 17 hónapos tölgyfahordós érlelés után krémes struktúráját szépen egészítik ki érett tanninjai. Forrás: Monarchia. ; A Takler birtok csúcsbora, a legjobb fekvésû dûlõk igen alacsony termésátlaggal szüretelt rendkívül érett Merlot és Cabernet Franc szõlõibõl. Illatában piros húsú gyümölcsök vegyülnek a fahordó pörkölési jegyei. Forrás: Esszencia"
A bor szubjektív értékelése:
Vannak borok amikhez árszintjük miatt halandók csak ritkán, vagy soha nem juthatnak hozzá. Ez is egy ilyen bor. Én meg úgy vagyok vele, hogy ötezer nálam az abszolút felső határ. E fölött csak akkor veszek bort, ha már kóstoltam és annyira a hatása alá kerültem, mint anno az első csók után...
Takler Ferenccel találkozni kellene mindenkinek legalább egyszer aki szereti a bort (habár ezt valószínűleg sok borászról el lehetne mondani). Megérezni azt a hihetetlen lendületet a borászban és megérteni azt a szőlőművelési és borkészítési vízióját, ami már nagyon korán kiemelte a borvidék termelői közül.
Takleréket bár szeretem, csúcsküvéjükhöz még nem volt szerencsém (így hát az elöbbi logikát követve nem is vehettem belőle). Most újév elött kedves barátaink hívtak meg családilag, és nagy meglepetésre ez a borbomba állt kibiztosítatlanul az asztalon. Én ezek után szégyenkezve húztam elő a Szeremley féle Pinot Noir-t, ami azért arra jó volt, hogy míg a Regnum szellőzik elüssük borilag az időt (a pinot 2004-ből sem volt egyébként rossz).
A bort stílusosan egy óriás kehelybe helyeztük, mely akár egy komplett üveg bort is képes lett volna magába rejteni. Mi persze szolídabban töltögettük bele, így sem könnyű egy ekkora pohárral egyensúlyozni, ha az ember úgy derekasan megforgatja.
Eszméletlen sötét és sűrű anyag, erre mondják hogy akár kanállal is lehetne merni. Mégis a nagy kehely ellenére elöször visszafogott az illatvilág. Ennek egyik oka az lehet, hogy az elsődleges gyümölcsaromák már integrálódtak, illetve hogy esetleg igényli a további szellőztetést. Vártunk hát türelmesen, és lám mászott is fel a pohár falán az illatanyag mint törökök annó Egerben (csak mi nem löktük vissza őket). Sok aszalt dolog együtt étcsokiba mártva, likőrös illatokkal megbolondítva.
Első kortynál visszahőköltünk. Olyan szinten brutális, hogy megijedtem tőle. Robosztus a végtelenségig, súlyos tintás fapörkölt brutáló. Félve hajoltam megint a pohár fölé, már felkészülve mint egy kemény nem várt pofon után illik. Nagyon súlyos élmény, nem hiszem hogy ittam már ilyen nehéz bort itthon, és sajnos ennyire alkoholosat sem, ami nekem a bor végéig igen zavaró volt. De nem akarok félrevezetni senkit, egyébként minden alkotóanyaga a helyén van, ebbe az őserőbe a borász az alkoholt is biztos beleképzelte.
A bor egyébként szerintem még sokáig ilyen nehézsúlyú versenyző marad. Tanninok, savak, test mind teljes harckészültségben várják a következő évtizedet is (szerintem). A sok erő viszont kifárasztja ez embert. Mintha folyamatos birkózásban vennél részt. Én vártam, hogy valami finomság bolondítsa meg a végét, hiszen már nyert, győzött. Valami kikacsintást vártam volna, mint a nehézsúlyúak a KO végén.
Mindegy, egyszeri élmény. Tényleg csak ízlésvilág kérdése, hogy hét vagy nyolc pont. Többet meg azért nem adnék, mert a borász mindent feláldozott a nagy bor elkészítésének oltárán, ami inkább Amerikában divat mint Franciaországban. Nekem valahogy a terroir iránti alázat hiányzott tán a legjobban.
Mások a borról: "A Takler birtok csúcsbora, a legjobb fekvésû dûlõk igen alacsony termésátlaggal szüretelt rendkívül érett Merlot és Cabernet Franc szõlõibõl. Illatában piros húsú gyümölcsök vegyülnek a fahordó pörkölési jegyeivel. 17 hónapos tölgyfahordós érlelés után krémes struktúráját szépen egészítik ki érett tanninjai. Forrás: Monarchia. ; A Takler birtok csúcsbora, a legjobb fekvésû dûlõk igen alacsony termésátlaggal szüretelt rendkívül érett Merlot és Cabernet Franc szõlõibõl. Illatában piros húsú gyümölcsök vegyülnek a fahordó pörkölési jegyei. Forrás: Esszencia"
A bor szubjektív értékelése:
Vannak borok amikhez árszintjük miatt halandók csak ritkán, vagy soha nem juthatnak hozzá. Ez is egy ilyen bor. Én meg úgy vagyok vele, hogy ötezer nálam az abszolút felső határ. E fölött csak akkor veszek bort, ha már kóstoltam és annyira a hatása alá kerültem, mint anno az első csók után...
Takler Ferenccel találkozni kellene mindenkinek legalább egyszer aki szereti a bort (habár ezt valószínűleg sok borászról el lehetne mondani). Megérezni azt a hihetetlen lendületet a borászban és megérteni azt a szőlőművelési és borkészítési vízióját, ami már nagyon korán kiemelte a borvidék termelői közül.
Takleréket bár szeretem, csúcsküvéjükhöz még nem volt szerencsém (így hát az elöbbi logikát követve nem is vehettem belőle). Most újév elött kedves barátaink hívtak meg családilag, és nagy meglepetésre ez a borbomba állt kibiztosítatlanul az asztalon. Én ezek után szégyenkezve húztam elő a Szeremley féle Pinot Noir-t, ami azért arra jó volt, hogy míg a Regnum szellőzik elüssük borilag az időt (a pinot 2004-ből sem volt egyébként rossz).
A bort stílusosan egy óriás kehelybe helyeztük, mely akár egy komplett üveg bort is képes lett volna magába rejteni. Mi persze szolídabban töltögettük bele, így sem könnyű egy ekkora pohárral egyensúlyozni, ha az ember úgy derekasan megforgatja.
Eszméletlen sötét és sűrű anyag, erre mondják hogy akár kanállal is lehetne merni. Mégis a nagy kehely ellenére elöször visszafogott az illatvilág. Ennek egyik oka az lehet, hogy az elsődleges gyümölcsaromák már integrálódtak, illetve hogy esetleg igényli a további szellőztetést. Vártunk hát türelmesen, és lám mászott is fel a pohár falán az illatanyag mint törökök annó Egerben (csak mi nem löktük vissza őket). Sok aszalt dolog együtt étcsokiba mártva, likőrös illatokkal megbolondítva.
Első kortynál visszahőköltünk. Olyan szinten brutális, hogy megijedtem tőle. Robosztus a végtelenségig, súlyos tintás fapörkölt brutáló. Félve hajoltam megint a pohár fölé, már felkészülve mint egy kemény nem várt pofon után illik. Nagyon súlyos élmény, nem hiszem hogy ittam már ilyen nehéz bort itthon, és sajnos ennyire alkoholosat sem, ami nekem a bor végéig igen zavaró volt. De nem akarok félrevezetni senkit, egyébként minden alkotóanyaga a helyén van, ebbe az őserőbe a borász az alkoholt is biztos beleképzelte.
A bor egyébként szerintem még sokáig ilyen nehézsúlyú versenyző marad. Tanninok, savak, test mind teljes harckészültségben várják a következő évtizedet is (szerintem). A sok erő viszont kifárasztja ez embert. Mintha folyamatos birkózásban vennél részt. Én vártam, hogy valami finomság bolondítsa meg a végét, hiszen már nyert, győzött. Valami kikacsintást vártam volna, mint a nehézsúlyúak a KO végén.
Mindegy, egyszeri élmény. Tényleg csak ízlésvilág kérdése, hogy hét vagy nyolc pont. Többet meg azért nem adnék, mert a borász mindent feláldozott a nagy bor elkészítésének oltárán, ami inkább Amerikában divat mint Franciaországban. Nekem valahogy a terroir iránti alázat hiányzott tán a legjobban.
Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.
0 Comments:
Post a Comment