Weninger Soproni Kékfrankos - Spern Steiner Selection 2002

Pincészet: Weninger Pincészet, Balf Soproni borvidék
A bor adatai: Ára: 4.900 kb Ft • vörös száraz • 0,75 l •Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Tinto Fino, Decanter, Egyéb: Igényesebb borszaküzletek

A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Született terroir-bor, a Spern Steiner palalemezes, köves talaján, 40 éves tőkéken termett gyümölcsből. Fakádakban erjedt, természetes erjesztő baktériumokkal. Weningeréket pont ezért a kézműves stílusért szeretjük. 14 napos héjon tartás után került sor a préselésre, a biológiai almasavbontás már francia barrikban zajlott és aztán ott is maradt, fejlődött, érlelődött 15 hónapon keresztül. Az évjárat és a kiemelkedő borászmunka nagy teljesítménye. Intenzív, gyümölcsös illat fahéjjal, korianderrel és szerecsendióval. Krémes, szép, nagy test, hosszú fűszeres utóíz. Nagy élmény. Forrás: Bortársaság. "
"Szép szín, érett illattal, kevés meggy, vanília. Szájban: nagy test, sok sav, komoly tanninok, kellemes. Forrás: Művelt Alkoholista "
A bor szubjektív értékelése: A Soproni Kékfrankos pénteki sorozatban adós maradtam egy péntekkel. Ez úgy adódott hogy egy 2002-es Lővér pince Kékfrankos szépen megöregedett és teljesen darabjaira esett képet mutatott, amit nem lehetett értékelni. Annál is meglepőbb mert többször is jót hallottam felőle és a Művelt Alkoholistáknál is szép arcát mutatta. Megpróbálok beszerezni még egyet, nehogy egy palack alapján kelljen itt negatívkodnom.

Annál izgalmasabb most a Weninger csúcsfrankosa (ami ezért árban is egy jóval izmosabb versenyző).

Öt éves bornál tehát érheti az embert (negatív) meglepetés. Ilyen korban (nálunk) már érdemes alaposan megvizsgálni a bor színét, sokat árulkodhatnak a barnás, téglavöröses reflexiók, vagy karimák a bor felszinén. Ami persze nem jelent mindig rosszat, de jellemző azért hogy mikor indul el a színvesztés. Egy úgynevezett nagy, iletve nagyértékű bornál én még nem várnám el az öregedést a színben sem, nemhogy a bor összképében, sőt.

Nyitás után színe még mindig a meggy szép pirosságával indít, mélyül befelé, de forgatás során sem fedezhető fel oxidáltságra visszavezethető fáradtság. A bor enyhén opálos, de színképében ereje teljében levő borról árulkodik.
Illatában az a klasszikus amit az ember a nagyboroktól elvár. Nem ugrik hirtelen az arcodba, hanem szépen hömpölyög, úgy hogy nem tudsz kitérni előle. Nem harsány, nem hivalkodó hanem elegáns és decensen felsőbbrendű.
Érett aszalt gyümölcsös, de nem lekváros, meggy mint gyümölcs még ott van a torta tetején. Pici borsos fűszeresség bolondítja meg a végét (mint Weningeréknél oly gyakran). Már az illatában is van egy az alkoholra visszavezethető likőrös hatás, ami meg elbódíthatja a gyanútlan kóstolót.

Ízében az illatok, szélesen és szép összhangban. Tán picit sűrűbb anyagot vártam ugyan az illatok után, és mintha kiülne a korty végére egy kis fanyar utóíz is. Egyébként meg nagyon kerek, egy bor ahol nem gondolsz arra hogy na mi van a savakkal meg a tanninnal, mert a helyén van mindkettő, hát nem foglalkozunk vele. Erre mondják hogy le van kerekedve. Borzasztóan elegáns vágású kékfrankos. Érdemes faggatni, hagyni a pohárban és meghálálja a hosszú flörtölést.

Mint egy igazi úrihölgy, nem kell minit felvennie, hogy tudd (majdnem) mindene a helyén van.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Ebner Pinot Noir 2004

Pincészet: Andreas Ebner, Mozsgó - Mecsekalja Borvidék
A bor adatai: Ára: kb 3.500Ft • vörös száraz • 0,75 l •Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Decanter,Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Déli stílusú, sötét színű, telt illatú vörösbor Szigetvár mellől, a mozsgói Ebner pincéből. Szilvalekvárra, aszalt gyümölcsökre emlékeztető, kivételesen lágy ízvilágát szépen támogatja a 15 hónapig tartó újfahordós érlelés. Forrás: Bortársaság"
A bor szubjektív értékelése:
Naná hogy az első az volt, miután hazaértünk a kirándulásból, hogy kinyitottunk egy Ebner bort, nevezetesen a Pinot Noirt 2004-ből. Sokszor átéltem már, hogy a pincében hanyatt vágódtam a bortól annyira bejött, mígnem a hazacipelt palackból már nem jött ki a palack szelleme. Avagy így lesz a hanyatt vágódásból néha hasra éses.

Szóval milyen az Ebner család alapbora a négy fal között? Színe érett-meggypiros, magja felé sötétedő. Állagában sűrű anyag benyomását kelti, nem ficánkol inkább hömpölyög. Nagyon elegáns, decens illatok, áfonya és aszalt piros erdei gyümölcsök, ribizli pice fanyarsága. Az egész beágyazódik egy kis füstös-fás háttérbe. Már itt érezni az erős anyag és alkohol jelenlétét, csak úgy szippant befele a vákum. Mámorító, csábító illat összkép.

A bor állagában sűrű szövésű, de feszes is, nem olvad szét, nem kelti az érett anyag ellenére sem a lekváros émelygést. Nagyon széles korty, lágy összeérett tanninokkal és lekerekedett savakkal. A lekerekedett sav itt nem feltétlenül erény, Pinotnál én jobban szeretem a fickósabb savvilágot. Alkohol bátor továbbra is, de nem harap csak ugat, magyarul nem bántja az összképet, a meggyes vonalat inkább úgy bekonyakozza.
A használt tölgyfa hordók kellemesen integrálódtak és tartják a bort, de nem ülnek rá. Szép hosszú utóízzel fejeződik be az ismerkedés, éppen olyan hosszúval, hogy kitartson a következő kortyig.

Összességében nagyon kellemes inni.

Tán egy picit ugyan nekem egy másik Pinot irány a kedvesebb (animális illatok, feszesebb savak), de el kell ismerni, hogy ez a bor bárkit képes elcsábítani. És ez egy relatív gyenge évjárat!
Másnapra meg tán még erősebb az anyag, hiába no, tényleg a szőlőben dől el minden.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Látogatás az Ebner Borászatnál

A múlt heti négynaposon mi is azok közé tartoztunk, akik szedték a sátorfájukat és valami kis élhető helyet kerestek maguknak. Először nagyobb szabású terveink voltak (úgymint síelés Ausztriában), de aztán barátaink erős falusi túrizmus ajánlata meggyengítette a családot. Úgyhogy irány Baranya, illetve pontosabban Dél-Zselic kies és kevésbé lakott területe. Célpont Gyűrűfű lett, amit korábban már többször szárnyára vett a média, mint az első kihalt baranyai kistelepülések egyikét, melybe később ökokoncepció felkarolásával visszatért az élet.
Én persze ökofalu ide, ökofalu oda, galád módon már elötte felmértem a szóba jöhető pincészeteket a környéken, mint alternatív kikapcsolódási lehetőséget.

Két szóbajöhető jelölt neve merülhetett fel igazából. Az egyik a vörösborban, azonbenlül is a hagyományos technológiával operáló Ebner Borászat, a másik pedig az utóbbi években egyre aktívabb Lisicza Pincészet, mely a gyümölcsös, reduktív fehérbor készítése terén tett iránymutató lépéseket.

Mivel a család, illetve a baráti család is vörösboros, így az általam is már kóstolt Ebner borászat mellé tettem le a voksom. Ráadásul a munkám Szigetvár környékére szólított egy-két nappal elötte, így gondoltam lezsírozom a látogatást, hogy tuti legyen. Hosszas keresgélés után meg is találtam a Mozsgói Szőlőhegyet, annak tetején pedig a helyre kis birtokközpontot. A kutyaugatásra egy gyűrött arculatú ember került elő, akiről kiderült hogy ő Andreas Ebner, és az is kiderült miért olyan gyűrött a fizimiska. Épp két nappal elötte született a kislányuk és első gyermekes apaként az első éjszakai megpróbáltatásokon volt túl. Fáradt de boldog ember is egyszerre (már ahogy én ezekre az időkre visszaemlékszem).
Először nem is tűnt túl lelkesnek, hogy szombaton beállítana két család gyerekestül felforgatni a pincészetét (meg nem is utazik a helyi kóstoltatásban nagyon), de rövid beszélgetés után már nagyon kedves hangulatban megegyeztünk hogy egy fene, ugorjunk be.
Úgyhogy eme jó sikerült kis aknamunka után már előre dörzsöltem a tenyerem a hétvégi extra program láttán.

Gyűrűfű egyébként zseniális, főleg ilyen képrázatos időben amit kifogtunk. Kicsit zúzós a faluba vezető több kilóméteres murvás-földes dűlő út, mely három fahíddal van megspékelve (facsart is vizet az asszony a mitfahrer ülés karfájából). De ha túlélted, akkor igazi idill, harapnivaló levegővel, érintetlen tájjal, biofarmokkal, egy csoda vendégházzal és elragadó vendéglátókkal.

De hát ez itt nem a falusi túrizmus blogja, hanem a szőlő-boré. Szóval eljött a szombat és harkányi fürdőzés után pont kellemes programnak tünt egy kis borkóstolás.
Andreas már várt minket és rögtön körbejártuk a birtokot. Nagyon birom az olyan gazdaságokat, ahol a szőlő közvetlen a pince mellett van. Ebneréknél ez úgy néz ki, hogy a gerinc tetején van a családi ház a pincével és körülötte lejtmenetben a művelendő birtok, úgy uszkve 7 hektár szőlővel és 5 hektár almával.
Nem sok képet csináltam, de szőlő az kötelező, úgyhogy ízelítőnek a katonás sorrendben sorakozó, mintaszerűen művelt szőlőtőkék.

Az ültetvény felerészt Pinot Noir, felerészt pedig Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Merlot fajtákat foglal magába.

Kiemelve pedig a tipikus hosszúveszzős 8-10 szemre metszett, ívelt szálvesszős művelési módban művelt Pinot Noir tőke (láthatóan épp a metszés után) . A tőkék szinte szimmetrikusak, annyira tudatosan egyformán vannak metszve. A 8-10 szemes metszés, az alacsony művelés és a szigorú zöldmunka-zöldszüret erdedményeképp a termésátlag kb 1 kg, de szinte mindig 20 cukorfok fölötti szürettel.
A talaj egyébként errefelé is a Villányhoz hasonló kötött, löszös-agyagos. Andreas szerint tápanyagban közepesen erős, amit szeret a tőke (hajtja lefelé a gyökeret a táanyag iránti vágy, így erősek lesznek és sok mikor-makro anyagot szállítanak a tőkébe).

Megnéztük a két éve telepített almást is, ami legnagyobb döbbenetemre a szőlőhöz hasonlóan művelt, kordonon, vezető drótokkal, az alsón meg csöpögtető öntözőrendszerrel. A fák persze itt kissebb méretűek voltak, de terv szerint akár 10-15 kg tökéletes minőségű almát is adhatnak majd darabonként. Nagyon pöpec és innovatív kis ültetvény is egyszerre!

Már szó volt szőlőről, almáról, de a házigazdáról még nem ejtettem egy szót sem. Nálam mindig csodálnivaló az olyan ember, aki hazájától távol elindul szerencsét próbálni. Főleg ha a szerencse mellett rendelkezik egy nagy adag elszántsággal és elképzeléssel a CÉL-ról, amit el akar érni. Andreas egy abszolút ilyen ember, akinek minden mozdulatából érződik a határozottság, mely egy joviális és igen szimpatikus életvidám személyiséggel párosul.
Aki azonban többet akar megtudni róla és korai terveiről, az látogassa meg ezt a honlapot egy bemutatkozó videóval tán a 2002-es évből, a birtok másodéves szüretének idejéből.

Andreas ebben a videóban is többször kihangsúlyozza, hogy a bor minősége a szőlőben dől el, és ezt nekünk sem győzte elégszer hangsúlyozni már a pincében folytatott látogatásunk során (ahogy én sem tudom igazán elégszer).
A pince igazából három részből áll. A legfölső részen vannak a raktárak, a palackozó (épp egy most hozott felujítandó palackozósorral, körülötte mindenféle szerszámmal mutatva hogy ma már sokoldalúnak kell lennie egy borásznak is) és egy régebbbi istállóból kialakított kóstoló. Innen lehet alászállni a koracéltartályos tároló helyiségbe, ahol elsősorban a felvásárolt szőlőből készült habzóbor és egy kis tétel Chardonnay készül. De ide kerülnek a hordós érlelés után rövid időre a vörösborok is palackozás elött.
Itt megkóstoltuk a friss 2006-os habzóbort, melynek gerince Királylányka, alacsony alkohollal, citrusos gyümölcsösséggel és hetyke savakkal. Még kis széndioxiddal megbolondítva biztosan tuti nyári nedű lesz belőle. Chardonnay egy része 500 literes barrique-ban volt, másik fele meg koracélban. Andreas mindjárt házasította is a kettőt, bemutatva hogy a kicsit tán fás-füstös barrique vonalat milyen szépen lehet ellenpontozni egy kis házasítással. De ez igazából csak kisérletezés, kereskedelmi mennyiség minimális lehet belőle.

Aztán elindultunk a szentélybe, a régi pince irányába, még egy szinttel lejjebb. Itt érlelődtek már a 2006-os vörösök, a 2005-ös evjárat pedig várta a palackozást az acéltartályokban. Andreas a pincében csak tölgyfahordókkal dolgozik, ezekben erjed és érlelődik a Pinot Noir, a 3-as Cuvee és a 7-es Cuvee alapanyaga.
A barrique azonban lehet sokféle, hagyományos 225 literes, vagy 500 literes, magyar vagy francia, elsőéves vagy másod-harmadéves. Alapkoncepciónak tünt, hogy a legértékesebb alapanyag (7-es) kapja a legjobb francia, magyar újhordókat és a 3-as, illetve Pinot Noir már inkább a kétéves, vagy idősebb hordókkal érlelődik.

Vörösborok készítésénél szinte csak a hordóhasználat az egyetlen "technológia". Alapvető cél a tökéletes minőségű, magas cukorfokkal és teljesen egészségesen szüretelt gyümölcs. A 10-14 napos héjon erjesztés után megy a hordóba az anyag és innen már a természetre és a vadélesztőkre van bízva a vörösbor további fejlődésének sorsa.

Nem a nagy francia fajtákkal indítottuk a vörösök kóstolását, hanem egy kakukktojássa, egy oporotóval, ami egy olasz ismerős szintén helyi területéről származik, melyet Andreas művel. Igazi újboros, meggyes-málnás harapnivalóan gyümölcsös jegyek mindenhol. A szőlő illetve a belőle készült bor házigazdánk tetszését is elnyerte, annyira hogy már akár esetleges telepítésben is töri a fejét.

Majd kérem jöttek sorba a nagy FRANCIÁK, Mind a 4 fajta. A kóstolás után igen érett anyag benyomását keltette mindegyik, a Pinot volt tán a legzárkózottabb és még erősen az almasavbontás útját járta, a Merlot volt a gyümölcsben a legerősebb, míg a 7-es alapját képező új francia hordóban lakozó Cabernet Sauvignon az érlelési úton leginkább előrehaladott. Szép, bíztató alapanyag egy nagy évjárat elött.
Házasítás az Ebner pincében csak közel a palackozás elött történik, addig külön fejlődik a szelektált alapanyag.

Hozzá kell tennem, hogy itt még a gyerekek is belelkesültek (a mi lelkesedésünk nyomán is), és minden bort meg kellett szagolniuk és a nagyobbaknak (+ 7 év) még a nyelvükkel meg is ízlelniük. Mindezen próbálkozást sűrű, elismerő fejbologatás kisért. Az utókornak fontos memoirként őriztessék meg e nemes zsűri csapata is.

A kóstolóba visszamenet megtudtuk, hogy a 7-es Cuvee 2005-ben nem készül, mert nem ütötte meg a házigazda által a termékpiramis csúcsára elképzelt minőséget. Azaz az összes jó anyag a 3-asba kerül, úgyhogy érdemes lesz majd tesztelni az egy-két hónap múlva piacra kerülő évjáratot (nem beszélve arról, hogy ez a hozzáállás felettébb szimpatikus).

A családtagok türőképességét tesztelendő még kinyitásra került a kóstolóteremben a 2004-es évjárat összes (azaz mind a három bora). Mindegyiket úgy, hogy rajtunk kívül nem volt más, azaz 3 palackból csak 1-2 deci fogyott el. A borokról most nem írnék, mert a blogon szép lassan majd úgyis sorrakerülnek. A két órás túra végén nem akart kérni tőlünk semmit a házigazda a pincelátogatás ellenértékeként. Persze ígyis, úgyis vásároltunk volna, de a kalkulált kóstoló minimum kétszeresével megtoldottam a bevásárlási listát. Lehet hogy Andreas a marketing nagy mestere is, vagy csak tényleg olyan szimpatikus egyéniség akinek megismertük?

Szóval mindenkinek ilyen kóstolót kívánok! Andreasnak meg feleségének meg sok boldogságot a kislányhoz! Baranyának meg még sok ilyen borászt! Meg nekem is (és Lisiczánál még nem is voltunk).

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Budai Chardonnay Selection Barrique 2005 - Nyakas

Pincészet: Nyakas Pincészet, Tök Etyek-Buda
A bor adatai: Ára: kb 3000-4000 Ft • fehér száraz • 0,75 l •Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, Nyakas Pincészet ; Egyéb: na

A bor pontozása:
abszolút = 5,5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: "A 2005. október 27-én 24,5 cukorfokkal szüretelt botrytis-es szőlőből kevés almasavbontással összetett zamatú bort tudtunk készíteni. Beltartalmi értékei megengedték a kisfahordós érlelést. A magasabb alkoholtartalom és a másodlagos borjelleg lehetővé teszi, hogy tartalmas levesekhez, nem túl fűszeres sűltekhez vagy akár önállóan is fogyasztható. Termőhely: Felső-templom-völgy, Budajenő. ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: Úgy látszik a földimnek nevezhető pincészetnél egyenlőre csak az érdekességek, azaz a nem szorosan az alapkínálathoz tartozó borokhoz van mostanában szerencsém. Múltkor a Kadarka, most meg az egyetlen hordót, sőt mindjárst barrique hordót látott mondjuk csúcsboruk került terítékre.
A Nyakas ugye a klasszikus reduktív, azaz irányított hőmérsekleten, oxigén elzárásával végbement erjesztés-érlelés zászlóvivője. Eredmény szép, friss gyümölcsös fajtajelleggel rendelkező, évjáratoknál csak kissebb ingadozást mutató kitűnő ár-érték aránnyal bíró borok. Ez akár egy borbolt tudományosnak hangzó marketing szövegéből is lehetne idézet, de rövid összefoglalóként tényleg jellemző.
Nyakas azonban a konzisztens alap termékpaletta mellett ismert a kisérletező kedvéről is. Hol jól sikerült házasításokkal jöttek elő (Don Olivér), hol a félédes késői szüretet tesztelték és nemrégóta pedig a Chardonnay burgundis, testesebb-érettebb oldalát szeretnék a töki termőhelyből a felszínre hozni (nem beszélve nyiladozó Kadarka vonalról).

A palack egy nagyon design-os, ha jól tudom az amerikai piacra kifejlesztett cimkével nyit, melyben dominál a fekete és az aranysárga, de megmarad a ló mint ikonállat. Úgy látszik a cimke az egy örök teszt a Nyakasnál, már én magam a harmadik vagy negyedik családot élem meg. A design ezek alapján inkább az amerikai szines, dinamikus érzet felé vándorol, mintsem a klasszikus nyugodt erőt akarná megtestesíteni.
Itt jut eszembe, a honlap már megint botlott egyet. Nem hogy még kép sincs a borról (az egyetlen a szortimentből), de még a palack hátcimkéjén levő tájékoztatóból is hiányzik az első mondat fél sora, ami azért picit ciki.

De mindent megbocsátunk, ha érzékszerveink megbocsátanak. És hát már előre bocsátom hogy nagy pozitívum a bor fellépése. Már a színében is botrytiszes, aranysárgás, de tükörtiszta. Olyan igazi hivogató érzést keltve az emberben. Illata igen elegánsnak mondható, mézes, hársvirágos fuvallattal. Szerintem a kelleténél erősebben érződik viszont a barrique füstös vaníliás vonala, ami nem az én ízlésem, de tudom sokan szeretik.
Nagyon szép krémes, érett anyagot mutat a szánkban is, erre mondhatni hogy árad, hömpölyög a bor. Érezni minden elemében a szép érett anyagot, a savak is emiatt talán (vagy az alambontás miatt) lágyak, de nem hiányzik a több belőle. Csak megint az a fránya tölgyesség, ami picit ráül az egészre és nem engedi a további kalandozást.

Egészében azonban kifejezetten elegáns összhatás, nagyon szép közepesen hosszú utóízzel. Nem beszélve arról, hogy másnapra sem veszített semmit értékeiből.

Nem csak jellegében, értékeiben, de árában is kiemelkedik a szortimentből ez a Chardonnay. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy egy elsőéves francia barrique hordó ára kb 170 ezer forint, ami plackonként 900 Ft pluszköltséget jelent (barrique-nak igazából csak az első éves hordó számít). Akit azonban érdekelnek a különlegességek, annak egyszer érdemes bevállalnia, mert ár/érték arányban sem rossz a mutató.

Ezt a bort egy olyan "csakazértis tudunk mi másmilyen bort csinálni" kategóriájába kell sorolnom. Ember nem ismerné fel vakkóstoláson hogy Nyakas mű, de ténylegesen nehezen is passzintható bele az alapszortimentbe.
Egy a cimkének megfelelően olyan igazi fekete versenyparipa a (az egyébként is erős) ménesben.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Kékfrankos Classic 2003 - Vincellér ház

Pincészet: Vincellér ház, Sopron
A bor adatai: Ára: kb 1.200 Ft • vörös száraz • 0,75 l •Alc: 12,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Tinto Fino, Decanter,Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "A bornak jót tett a hosszabb érlelés, illatában érett, meleg, fekete szedres, meggyes illatok. Szájban jó struktúra, finom és elegendő savak, jó tanninok. Még bársonyosnak is nevezhetjük. Forrás: Borkalauz 2007. "
A bor szubjektív értékelése: Tényleg sajnálom, de nem sok mindent tudtam meg a neten a pincészetről. Hacsak azt nem, hogy 3 tulaj űzi egy kvázi szövetkezeti formában, és úgy 45 hektár büszke művelőik ők. Honlapot nem találtam (csak egy étteremről, ahol szó nem esik a borrol vagy pincéről), úgyhogy most a link üresen maradt.
Jó lett volna persze, mert tényleg érdekelne egy-két részlet. Korábban egyszer ittam tőlük egy szép Zweigeltet, ezért válogattam most be ebbe a pénteki sorozatba (ahol most csúszásban vagyok, mert ez még a múlt heti tétel).

Valahogy nálam egy ilyen Kékfrankos lebeg a szemem elött, amit a honpolgár meg is tud venni anyagilag, és a szakértő sem finnyáskodik kóstolásilag (meg van is belőle mennyiségben), és persze kékfrankos a javából.
Bor így több mint 3 évvel a szüret után is piros húsú gyümölcs az elejétől a végéig. Így nyit színben, így kisér illatokban (itt a legerősebb a gyümölcs vonal) és ez zárja le a kortyot is a végén. Lehet még ezt-azt beleérezni közben, de nem kell, nem érdemes. Ennek a bornak ez a nagy érdeme. A gyümölcsösség, ami egy elégséges de nem túlzott testen ül, sav-tanninvilág pedig ott van, de nem érdemes vele foglalkozni mert ugye a gyümölcs. Hordóról sincs mit beszélni, mert nem érezni, lehet hogy volt de akkor nagy és régi (szerintem).

Ezt kéne még és sokat és ennyiért. Nem kell a dolgokat (néha) túlbonyolítani és leegyszerűsiteni sem. Csak úgy csinálni Kékfrankost, ahogy a Vincellér-házban csinálják.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Tavaszi nyitány

Múlt hétvégi és a mostani hétvégi vasárnap is zseniális metszési idő volt. Hőmérséklet +10 celsius felett, visszafogott szél és előbukkanó nap (főleg ma). Be is tereltem a családot inklúzíve ügyesebb kezű nagyszülők a szőlőterületre.
A mai napon meg különösen káprázatos volt kijutni az egész hét taposómalma után a tiszta édenbe. Tudtam hogy rohadt sok meló vár ránk, de hát erre vártam egész télen (itt tán nem inklúzíve egész család).

Lelkesedésem azért lassanként ártagadt a családra is - bizonyos törkölyféle ébresztőital és rizling fröccs öblítő hatására - és belecsaptunk a lecsóba.
Na mármost amikor másét kezded először művelni, akkor azért nem biztos hogy mindent onnan folytatsz ahol a tulaj abbahagyta, mégha mégoly tisztességesen művelte is a területet. A helyiek általában nem ismerik a hozamkorlátozást, nem is értik szükségességét, mert hát amit isten ad azt nekünk le kell szüretelnünk. Ez rendben is van így.

A gazda borát, akinek a szőlőjét elkezdtem művelni már régóta kóstolom, és 3-4 kg terhelés mellet is igen szeretem. Dehát én az isten áldása alatt azért picit mást értek mint a helyi gazdák többsége. Isten ide meg oda, a szőlő bizony egy öntörvényű növény. Az úgynevezett csúcsdominencia elmélet miatt nő mint a veszett fene a vesszők vége felé. Ha nem korlátozom, akkor meg csak nő és nő, hiszen hajtja a génje mint Andersenéknél az a valami a mesebeli paszujt.
Korábban már megpróbáltam mindenféle okosságokat összefoglalni a szőlőművelésről, de persze előben minden mindennnek a hasmántja.

A most művelésbe átvett olaszrizling esetében is feltünt, hogy a gazda ugyan megpróbálta folyamatosan kétszemre, azaz két rügyre visszametszeni szőlejét minden tavasszal, de bizony a kordonkar mégiscsak nőttőn nőtt. És nem csak a kordonkar, de az úgynevezett termőalapok is, amiken az éves metszéseket végezték. Az eredmény ezért gyakran egy egyméternél hosszabb kordonkar és azon pedig égnek eredő úgynevezett szarvak, amiken minden évben a metszést végezték.
Az én célom egy maximum 15 rügyes terhelés mellett egy lehetőleg szellős lombfal kialakítása. Ebbe a hosszú kordonkar és a hosszan kinövő termőalap szarvak nem férnek bele. Szóltam is mingyárst a tulajnak, hogy ez meg az, és itt hullik a venyige majd, de sztoikus nyugalommal rám bízta a szőlője sorsát.

Hát lelke rajta, én neki is indultam, na nem nagybaltával, de nagy ágvágó ollóval. A metsző- és kötöző brigád meg követett a megadott instrukciók szerint. Én a nagy ollóval kialakítottam a tőke jövőbeni arculatát, a többiek meg metszették két rügyre a maradékot. Após meg erősítette a kordont mint annó hőseink a várakat a törökök ellen. Ez néha a lélekpróbáló munka annak a naív léleknek, aki azt hiszi ha kordonkar nagy részét eltávolítjuk, akkor a szőlőnek sanyi. Mondhatom én hogy nem, mert egy idő után az levedlett bőr, és új ruhát kíván a királynő, de nem és nem hisznek nekem. Még az ősökhöz is százszor vissza kell menni, és meggyőzni őket, hogy a pusztítás ebben az esetben alkotás.
Nem mintha én életemben sokat metszettem volna. Tavaly próbába beáltam másokhoz néha, de most elöttem lebegett a cél és remélem sikerült közel kerülni hozzá. Ízelítőnek, illetve értőknek próbára két tőke képe elötte és utána:

TŐKE I. ELÖTTE

TŐKE I. UTÁNA

TŐKE II ELÖTTE

TŐKE II UTÁNA

Nem tudom mennyire sikerült átadnom a metszés brutalitását a képekkel, de higgyétek el, hogy öreg szőlőből is lehet fiatal fruskát nevelni ha megszabadítjuk a terheitől. Sokszor hallani errefelé is olyat, hogy én kivágom mert már öreg, pedig nem történik semmi egyéb minthogy logikátlanul túlterhelik a szőlőt.
Na oszt hogy én értek e hozzá? Nem tudom. De mindenképp szeretem, és ha szeretem akkor pedig nagyon foglalkozok vele, ha pedig nagyon foglalkozok vele akkor hiszem hogy szép lesz a szőlő és jó a bor.
Most meg csak nagyon hasogat mindenem, és hiányzik egy körmöm, meg egyébként is k jól érzem magam. Megmetszettem életem első szőlőjét. Kell ennél szebb tavaszi nyitány?

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Jandl Kékfrankos + Kékfrankos Classic, 2004

Pincészet: Jandl Pincészet, Sopron
A bor adatai: Ára: kb 1100 Ft illetve kb 1600 ft • száraz vörös • Alc: 12,5% illetve 13,5% Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Tinto Fino, Wein and Feeling, In Vino Veritas, Egyéb: Borkereskedések

A bor pontozása:
abszolút = 2,5 pont illetve 3 pont; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: A kékfrankos sorozatot ténylegesen két erős versenyzővel nyitottam az elmúlt két hétben. Egy sommelier erre biztos azt mondaná, hogy nem tudatosan építettem fel a sort, hisz a gyengébb versenyzőktől illik az erősebbek felé haladni. És ebben a virtuális sommelier barátunknak igaza lenne. De hát legtöbbünk úgy fogyaszt ahogy hozzájut, azaz nem állítja sorba előre a borokat.

Valószínű ennek lesz most áldozata a Jandl család Kékfrankos családjának eme két pillére is. Jandl - egy régi soproni poncichter familia nem arról híres egyébként, hogy túlcicomázná a borait, vagy hogy mindenféle innovatív módszerekkel próbálná szélesíteni a repertoirt. A borok úgy kerülnek a palackba, amilyen jóindulattal rendelkezett a jóisten a világnak eme szűk szegletében. Azaz szolid és állandó fajtakínálat, semmi sallang, elfogadják az évjáratot és abból próbálják a legjobbat kihozni.

2004-ből meg láthatólag ez nehéz feladat volt. Mindkét bor hogy mondjam, húzós és savhangsúlyos. Én - aki már ismeri az írásaimat tanúsíthatja - egyébként nagyon szeretem a szép savakat a borban, de csak a savakat magában azért még én sem.
A két kékfrankos verzió elkészültének különbözősségéről nem tudok nyilatkozni. Szűkös lehetőségeimmel nem tudtam kinyomozni miért sima az egyik és miért classic a másik (van aki képben van ebben?).

A kékcimkés mindensesetre színben alap világos meggypiros. Illata messze az intenzívtől, jellegéről csak erős forgatás és orrot a pohár aljáig ledugás után nyilatkozhatunk. Meggy ha gyümölcs, de paprikás, szárító háttér és haljak meg én foltokban sárgadinnyét éreztem néha. Hogy ez az egész hogy jön össze? Sehogy, sajnos. Ízében erősen fokózódik a szárító, vonal, karcos és fanyar az összhatás. Mondanám férfias, de az már inkább a terminátoros maszkulin fajta.

A Classic egy árnyalattal lágyabb, de itt is diszkrétek az illatok, pici sülthús a előzőhöz képest. Ízben konyakmeggyes már inkább, de ez is szárit könyörtelenül, szövésében nagyon rokon a kistestvérnek. Vékony test mindekettő, ami azért erősen évjárat függő is lehet.

Becsületükre legyen mondva, hogy másnapra nemhogy elfáradtak volna, de makacs karcosságuk lágyult és mindkét bor előnyére változott.
Egyébként én - mégha a bejegyzés mást is sugallna - nagyon szeretem a Jandl családot, minden évjáratban megveszem a kékfrankosukat. Tudom, hogy szívből dolgoznak a szőlőben és becsület kerül az üvegbe. És erről (is) kell hogy szóljon ez az egész. De ez most csak itt és most ennyi. Nálam.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Törpebirtok 2007-ben - Update

Nemrég hírt adtam a Kezdőszőlész 2007-es évet érintő szőlészeti - borászati kilátásairól. Na most ez a mai nappal úgy néz ki, hogy van ami ebből megvalósul és van ami nem (mint ez általában lenni szokott).

Jó hír, hogy az egyik, a postban bemutatott öreg szőlőt az idén én fogom művelni. Ez a kordonos ültetvény 600 főleg olaszrizling tőkével. Múlt héten kezet csaptunk rá, ma meg már leltárt is csináltam róla, és elkezdtük a metszését is. Kemény, mert azért elég eleresztették az utóbbi években, és rendesen vissza kell metszeni, meg a támberendezést is gatyába kell rázni. Erről majd később egy képekkel illusztrált riport is látható lesz a naplóban.
Rossz hír, hogy a másik szőlőterületet nem fogom művelni, mert a tulaj elkezdett spekulálni, ami nálam nagyon nem jön be.

Az öreg szőlőre gyakorlatilag most rámegy a március, de áprilistól indul az újabb telepítés és a hypermodern crapal támrendszer kiépítése. Már nagyon rá vagyok erre gyógyulva. Azt hiszem nem fogok unatkozni az elkövetkező két hónapban (sem). Persze erről is, mint igértem tájékoztatást fogok adni folyamatosan, mert jó a példa ha ragadós.

A présház engedélyezési procedúrája egy horror, és annyi bőrt húznak le rólam, amit már úri társaságban sem szokás. Ha minden jól megy áprilisra meglesznek az engedélyek, úgyhogy még itt is sínen vagyunk.

Szóval megcsapott a tavasz szele, beindult a szezon és csattognak a metszőollók. Vége a nyugalmi periódusnak, a Kezdőszőlész rákapcsol!

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

St. Andrea Bikavér, 2002

Pincészet: St. Andrea Pincészet, Eger
A bor adatai: Ára: kb 1900 Ft • Alc: 13 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Belvárosi Borszalon, Egyéb: (már nem nagyon kapható)

A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1,3

Borász a borról: ". ";

Mások a borról: "Sok éve már, mikor egy, a negatív végtelenbe konvergáló sorozat határértékének (lim) kiszámítása kapcsán veszítettem el azt, amit tegnap újra megtaláltam. Kérem tisztelettel: van remény. Forrás: Late Harvest ;
Friss gyümölcsök, eukaliptusz és gyógynövény jegyek az illatban. Hatátozott savgerinc, biztos tannin. Legényeshangulatú bor, ami egyáltalán nem meglepő. Forrás: Borkalauz 2006

A bor szubjektív értékelése: Öt év után előfordulhat hogy a még oly nagy potenciállal cimkézett bor is megkonyul, elfárad és elkezdi a nem is oly hosszú vándorlását, átalakulását az ihatatlanság felé. Ilyenkor derül ki, ha a bor értékeit a túleröltetett fa akarta pótolni, vagy hogy a jótékony lekvárosság behízelgő ugyan, de a savak ilyen környezetben hamar bedobják a törülközőt.

Nem emlékszem, hogy 2002-ben hány rétegű volt a bikavér család a Szt. Andrea-nál, de az biztos hogy ez volt az alapbikavér. Ennek megfelelően pozícionálták árban is. 2003-tól már az Áldás következett, amivel egy szinttel emelték a lécet, de kihagyták ezt az alapbikát, és ugyanez történt 2004-ben is, azzal a különbséggel hogy ebben a gyengébb évjáratban nem ültették fel e termékpiramis csúcsára a Merengő nevű Superstar bikát, mint tették ezt az ezt megelőző két évjáratban.

De miért filózok én ezen ennyit a pincészet egyik alapboránál? Azért mert ez az alap bika így öt évesen is állhatna néhány pincészet prémium kategóriájában is ez első harmadban biztos, de akár a legelején is. Egy bor mely elhiteti velünk, hogy a kor használ az italnak. Én személy szerint már többször kóstoltam az elmúlt másfél év során, és szerintem most tette rám a legjobb benyomást. Nagyon szép, harmónikus összhatással az elejétől a végéig. Még mindig ott a gyümölcs, éretten a piros gyümölcsök szinte kifakadó húsával, de már jótékonyan fedi le az egészet egy kellemes fás illetve palack buké. Bársonyos, érett, kellemes összhatás az elejétől a végéig. Nem érezni a fáradságot, isten bizony hiszem, hogy két év múlva sem dől be még ez a bor. Lehet, hogy most van a csúcson, de nem adja könnyen magát úgy hiszem.

Csak tudnám, mitől ilyen fenemód kiegyensúlyozottak a szentandi borai. Komolyan mondom még szinte egy sem okozott csalódást, és ugyebár az "egészséges" magyar ösztön szerint ez nem jelent más mint: gyanús!
De mit dumálok itt összevissza, nem marad más, el kell menni meglátogatni őket.

A pincészettől korábban kóstolt tételek: Merlot 2004

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...

Szemezgetés

Már olyan régóta ápolom a kedvenc blogok-fórumokban a linkeket, de mégis ritkán ejtek róluk szót. Pedig hálistennek aktív, és egyre aktívabb az élet a szőlő-bor tematikával foglalkozó blogok világában is. Most szemezgetek néhány válogatott friss hajtást azoknak, akik lusták tovább klikkelni.

Először is egy nagyobb lélegzetvételű hír "Bor Boy"-tól az idei év borászáról-pincészetéről. Tanulságos, főleg a befelyező rész. Mindenki maga vonja le a konklúziót. A bejegyzésben idézett cikk nagy felhördülést keltett a "Művelt Alkoholisták" világában is.

Majd egy érdekes bejegyzés a "Nap nap után" blogból a szőlőben felhasznált kemikáliák felszívódásával kapcsolatban. Ezek szerint a végén minden bio lesz?

Legvégül a "Bor - az istenek ajándéka" fórumban dobott be valaki egy linket egy Youtube-os klipről. A téma már határseset, de még súrolja (belemagyarázható) a Kezdőszőlész tematikáját. Szőlő, gyerek, szülő. Minden összefügg. A zene alatta meg egyszerűen csak szép.


Jó klikelgetést mindenkinek.

Olvasd tovább...

Vissza az elejére...