left KEZDŐSZŐLÉSZ

kedd, október 30, 2007

St. Andrea Sziráki Chardonnay 2004


Pincészet: St-Andrea, Eger
A bor adatai: Ára: kb 4000 Ft (már nem kapható) • száraz fehér • 0,75l • Alc:13 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: na

A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Komplex, izgalmas illatok, gyümölccsel és fával. Utóbbi nemegyszer tűnt már soknak Lőrincz György fehéreiben. Az egy évvel korábbi Sziráki különösen nehezen küzdött a hordóval, ami főként lecsengésére nyomott bélyeget. Ez más. Ebben bőven elegendőek az egyebek, hogy ellenpontozzák, sőt felülírják a tölgyet. Komplex és zamatos ízben is, nagy a test, játszik a bor. Finom és sűrű, búcsúja is gazdag. Forrás: Művelt Alkoholista. "
A bor szubjektív értékelése:
Sütöttetek már rákot olivaolajban? Páncéljában rózsaszínűre sütve, fokhagymával meghintve a végén és egy kis Chardonnayval megbolondítva? Nem, akkor meg kell próbálnotok. Asszonnyal akkor vállalunk be ilyeneket, amikor (nagy ritkán) a lányokat lepasszoljuk a nagyszülőknek. Őszi szünet első két napja ilyen. Egyszerűen pazar (mármint az étel). Gyorsan el lehet készíteni, mennyei ízhatások és annyit lehet belőle zabálni amennyit bírsz. Alapanyagárban itthon még mindig elég drága, az éves beszerzés ezért Ausztriában történik több kilós mennyiségben fagyasztva.

Ehhez a kajához mennyei bor dukál. És sok próbálkozás után a Chardonnay a hordós fajtából jött be hozzá a legjobban. Most egy rég dédelgetett dűlőszelektált tételre esett a választás az egri újvonalból. Eddig minden borát szerettem a pincének, ha kóstoltam, lássuk ilyen étel mellett hogy állja a sarat.

Igen szép, aranysárga, érett megjelenés a pohárban, enyhe koronával a pohár falán. Sűrűnek is tűnik a forgatások során. Nem tudtam sokat várni nyitás után, mert már jó szakácshot illően a főzéshez kipukkantottam. De az első korty után úgy éreztem tán nem is kell nagyon szellőztetni. 10 centis illattal nyit, azaz nem kell a szaglószervet bokáig beledugni a pohárba, sőt. Illő távolságot kér az ital a diszkrét szagolgatáshoz. Intenzív és friss egyszerre. Nagyon behízelgően hívogató. Már itt erősen érezni a vaníliás, érett anyag előszelét. Kis mangós, banános felhang még ami érezhető.

Ízben kerek, savak remekbe szabottan a háttérben paroláznak az ízvilágnak, ami elolvasztja a nagyérdeműt. Kis birsalmás jegy is beleköszön az illatok során elővetített ízekhez. Vaníliás háttér erős, de nem zavaró és egy kis fémes ízhatás kerekíti le a gyümölcsös ízeket. Nagy testűnek gondoltam a korty elején, de a végén pici üresség, fanyarkásság bezavart több korty után is. Úgy voltam a második pohár után hogy nagyon szép bor, de vajon több ez annál mint ami szép?
De isten uccse nem tudtam tartalékolni és visszakóstolni, mert mint mondtam vacsihoz készült és még a rák is kapott a négy rugós borból egy decivel.
Hogy ezért vagy másért de nagyon jól sikerült. A bor meg első osztályú választásnak tűnt így a végén.

Ezért hat pont, ami lehet hogy máskülönben öt lenne.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

szombat, október 27, 2007

Csak úgy


Ma csak úgy felmentem a pincébe. Lányokat ágyba, asszonynak puszi és indul a férfi (macsó:) program.
Pedig csak arról szól hogy fel kell mérni az állapotokat néha. Öt napja nem voltam fenn. Nehéz elfogadni, hogy nélkülem is tudja a szőlőlé hova kell fejlődni, de hát a látszat kedvéért néha rá kell vetni vigyázó szemünket.

Egyébként meg imádok sötétben felmenni a szőlőhegyre. A szőlőhegy magányossága hatványozott ilyenkor. Csend, sötét, szél. Felérkezek, leállítom az autót és körbenézek a völgyön. Csak öt perc kell. Helyrebillennek a dolgok.
Tovább persze nem bírom, mert ilyen hosszú időperiódus után illetve ezen felül meg ilyen közel a borospincéhez (és feltöltve a leírt romantikával) nagyon hamar rám tör a szomjúság érzése (nem beszélve arról hogy szombat van). Gyarló az ember.

Lelépve a 17 lépcsőt meg komolyan mindig olyan érzésem van mintha szentélybe lépnék. Egy helyre, ahol minden egy célt szolgál. Itt alapesetben a szőlőlé borrá történő átváltozását. Más szentélyben más lehet a szereposztás, de én ebben hiszek.

Sürgősen utána is néztem a dolgoknak:

A vegyes bor (előszüret) teljesen letisztult szép friss, de kicsit ugyan jellegtelen bor jegyeit viseli. Tökéletes asztali bor mondanám. Még hagyom november végéig a hordóban, utána feláldozzuk a fogyasztás oltárán.

Rizling még így belépve a negyedik hétbe is nagyon murcis. Mozog még, pötyög rendesen, pedig átesett egy nagyon gyors fázison is. Valószínűleg a relatív magas cukor miatt tart tovább. Adok még neki egy hetet (kóstolva nagyon rendben egyébként), utána kezdek csak kétségbe esni:)

A kis piros meg pimaszul finom. A tölgy kishordó ugyan erősen ráül az illatra, de az ízében gyönyörű a gyümölcs. Adok neki két hetet, de utána szerintem át kell fejtenem üvegballonba, mert annyira erős a tölgy, hogy elvinné az egész bort.

Úgy elszöszmötöltem, kóstolgattam ott fenn, hogy úgy uszkve egy óra alatt már nótáztam volna, ha lett volna valaki társ mellettem. Gyorsan diffundál át a feeling a hordóból a fogyasztóba. Vigyázni kell no, a pince az veszélyeztetett terület. Nem sok minden van lenn, de az sokáig lenn akar tartani az biztos.

Olvasd tovább...

péntek, október 26, 2007

Mészáros Bodzási Kékfrankos 2003


Pincészet: Mészáros Pincészet, Szekszárd
A bor adatai: Ára: kb 2600 Ft • száraz vörös • 0,75l •Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Esszencia, Modosboraszat; Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 5 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Nevét a Bodzási dűlőről kapta, amely Szekszárd egyik legszebb déli dűlője. Gondosan válogatott szőlőből készült, 2 évig tölgyfahordóban érlelődött. Sötét rubinvörösszín, illatában aszalt szilva, szilvalekvár. Szájban száraz, kifogástalan egyensúly,a magas alkoholtartalom nem teszi nehézkessé. Érett tanninnal és lekerekedett savaival komplex ízhatású bor, melyet aszalt szilva, szeder íz díszít. Forrás: Módosboraszat.hu "
"Vaníliás, tiszta illata olyan benyomást kelt, mintha egy hajdan eltúlzott hordó szépülne benne az idő múlásával. Jó kis savgerinc körül kiegyensúlyozott szerkezet, nagy test, nagyobb izgalmak nélküli, igen szép tétel, melynek ornamentikáját uralja ez a vaníliás-tósztos aroma. Forrás: Borravaló.hu "
A bor szubjektív értékelése: A palack családi születésnapi ebéd alkalmával került terítékre. Baconnal-sajttal töltött karajhoz gondoltam passzintani.

Sötét opálos bíborszín. Feltüntetett alkohol és válogatás által belegondolt sűrű anyag ellenére igen könnyed megjelenés, fickándozó állaggal és szinte nulla tapadással. Színtől eltekintve tán friss új portugiesernek is mondhatnók.
Pedig a pincészet első igazi válogatás bora. Jogosan és örvendetesen a sok jól sikerült évjárat után belevágtak a szebb válogatás tételek piacra hozatalába, ami nem csak ebben a tételben, de például egy csúcsküvé piacra hozatalában (Merops) is kiteljesedett. Mi is lett volna erre a legjobbévjárat ha nem a 2003.

Szóval a bor kevésbé nyílik meg megjelenésben és illatban sem. Nem ugrik ki a pohárból az illatorgia sem. Diszkrét szedres, érett meggyes illatok (ha nagyon akarom). Érezni viszont már az illatban az alkoholt és hogy bizony itt több lehet benne mint amit a látvány igér.

Nagyon kellemes, egyensúlyban levő korty. Ízben továbbra is szedres, áfonyás erdei gyümölcsös inkább. Nagyon szépen integrálódott, mégis karakteres tanninok. Visszafogott hordó kezelés és nálam a pincészetnél korábban érzett lekváros vonal sem tolakodó. Pedig szép érett anyag, nagyon kevés fanyarsággal. Van súlya, erős anyag szó se róla. Nagyon jó inni, de nincs sajnos hórukk érzés.

Egyébként messze nem filóztunk rajta ennyit amikor a terítéken volt. Sűrű egyetértés mellett csúszott le a két üveg a család erősebb (és nem kormány mögé kényszerített) tagjai torkán. Mert végül is az egész erről szól.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

kedd, október 23, 2007

Képek a mélyből


Már régóta igérek képeket a pince mélyéről. Eddig hiányzott egy jó felbontású gép és egy értő kéz. Sógor megint kisegített, úgyhogy a képre kattintva egy vetítés látható a pincéről kicsit más szemmel.

Olvasd tovább...

szerda, október 17, 2007

Az ötszázát!


Bort alapvetően csak borkereskedésben veszek. Mondjuk 95%-a a beszerzett boroknak ilyen forrásból származik. Néha-néha azonban elkap a kisördög. Ha ismert jó bort látok igen akciós áron valamely hyperben, vagy ha az ár már annyira csábító hogy belenyúlok ismeretlenbe is. Mint a szerencsejáték. Kis pénzért rizikózok. Nálam ez ötszáz forint.
Így jártam legutóbb, mikor a legkőkeményebb discounternél belenyúltam egy dél-afrikai fehérbe és egy chilei vörösbe. Íme:

Chenin Blanc Paarl 2007 - Dél Afrika - fehér száraz - 13% Alc. vol.
Pince nevét jótékony homály fedi, de azt megtudhatjuk hogy nem palackban hagyta el Afrika déli csücskét, mivel Németországban Moersben palackozták. Elgondolom, hogy egy nagy tankerben behajózzák az érett Chenint...Egyébként kultúrált, figyelemfelkeltő narancssárga alapú cimke, még az elefánt megjelenítése sem billenti a címkét a gagyi felé.
Mint már lassan nyugatról ebben az árkategóriában hozzászokhattunk, csavaros zárszerkezet a dugó helyett, ami egyébként tényleg praktikus. Jól lehűtöttem. Te tényleg olyan zománc repesztőre.
Kitöltve melegedett fel. Színben, állagban profi megjelenés, sűrű, lomha, aranysárga mintha nem is friss lenne a matéria. Emellett persze kristálytiszta. Illatban nem szokványos, nem is intenzív, de huncutul savanyúcukorkás, citrusos jelleg. Meg talán fű. Olyan hívogató (igaz munka utáni első pohár mindig az). Korty nagyon rendben, savak ugyan minimális szinten, de az illat szépen megy tovább az ízekben. Könnyed de érett, egyszerű de szerethető. Lehet, hogy vakon is megtréfálna. Azt hiszem 460 forint körül lágyultam el. Pedig ez 4 pont, ennyiért is. A fenébe, illetve az ötszázát!

Cabernet Sauvignon Cimarosa 2006 - Chile - vörös száraz - 14%
Alkoholban azért erősek a fiúk arra délen. Az előző könnyed fehért is kellett vagy 22 mustfokkal szüretelni, de ez meg 24 körül lehetett. Meg is kérik az árát. Már túllépték a bűvös ötszázast. A pince itt sem fontos, de a Moersi palackozó már lassan fogalommá válik. A nagy alkohol ellenére vizuálisan mást üzen a bor.
Kicsit halvány, piroskás, egyedül a glicerin csíkok próbálják emelgetni a súlyzókat. Illatban zavaró, az ilyen olcsó külföldi vörösöknél többször érzett büdösség. Cabernet sehol. Sőt később olyan kicsit csípős, ragasztós egyebek jönnek elő.
Nem csitul az anyag később sem. Ízben inkább semleges, csersavak vannak, savakat viszont kiölte a nap. Nem bírok asszociálni egyébként semmire. Nincs hibája, de ennyi erénye van csak. Meg hogy könnyen be lehet rúgni tőle. Ma mert jó kedvem van 2,5 pont körülre taksálnám. A déafrikai barát apperitif nélkül inkább 2.

Olvasd tovább...

hétfő, október 15, 2007

Pannonhalmi Chardonnay 2004


Pincészet: Pannonhalmi Apátság, Pannonhalma
A bor adatai: 3500 Ft • száraz fehér• 0,75l • Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Italnet.hu ;

A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: "A Sokoró délnyugati lankáin termett szőlőnket egész fürtben préseltük. A bor krémessége, karakteres ízvilága a hosszú finomseprőn tartásnak és a kisfahordós érlelésnek köszönhető.";
Mások a borról: "Testes, ízgazdag Chardonnay, melyben az újfahordós erjesztésnek és érlelésnek köszönhető finom pirított kenyér és pörkölt mogyoró aromák mellett citrusra, őszibarackra és zöldalmára emlékeztető jegyekkel találkozunk. Forrás: Italnet.hu".
"Gyönyörű, tükrös, halvány aranyszín, kristálytiszta, mint a vöcsök. Kapásból orrba csap a gazdag mineralitás, megette likőrös fa, csekély késlekedés után gyümölcsök. Ízében zamatos módfelett, közepesen jó testű, s bár a 13 és feles alkohol lóg rajta kicsinyég, mégis elegendő benne a dinamizmus, és jó inni feltétlenül. Gombás, avaros jegyek, amolyan igen jól összeállt fehérbor, érett erő, diósan, savanykásan, hosszan cseng le. Nem nélkülözi az édességet, ám eleganciája elegendő. Forrás: Műveltalkoholista"
A bor szubjektív értékelése: Érdemes odafigyelni a borász leírására (amit a bor hátcímkéjéről jegyeztem le), úgymint "egész fürtben préseltük, hosszú finom seprőn tartás". Valami sokatigérő egyedi hozzáálással kecsegteti a fogyasztót, azaz valami különlegessel, amiért ha hiteles nagyon tudunk lelkesedni.
A marketing nem ismeretlen az apátság részéről egyébként, legyen is az bármilyen újvilági találmány. Tény azonban, hogy jobban használják mint némely vérprofi, legalábbis nagyon szépen tartják az egyensúlyt "a vegyél meg de azért nem tolom le a gatyát" kényes határmezsgyén. (Legszebb termékbevezetésük a bencés likőrcsalád volt, amikor úgymond egy elfeledett receptúrát találtak a pincék mélyén és ebből volt muszáj ugye..)

De tényleg én szeretem őket és ha lehet minden borukat megkóstolom. Egy sem okozott még csalódást. Ez sem. Sőt talán a leginkább hívővé tett. Pedig nem a Chardonnay az alapfajta (és nem is vagyok katolikus). Nem is hiszem hogy mindig piacra lépnek ilyen minőséggel (lehet korrigálni ha tévedek).

Bor amolyan higanyos mozgással nyit. Feltűnően lomha (sűrű) és tér vissza az origóhoz amilyen gyorsan csak tud. Ott pedig tündöklően szépen csillog a sárga minden árnyalatában. Még nem az aranysárga, inkább olyan szalma de picit már sötétedő. Elegáns látvány.

Illatban igéző. Tán ez a legjobb szó rá. Érett anyag, vanília, méz és somlói beütés valahogy. Az a kicsit sós, fémes valami ami ellenpontozza az érett anyag ízét és ettől teszi olyan igézővé. Nehéz várni vele. Pedig érdemes (mint utólag kiderült), mert meghálál egy kis levegőztetést.
Szájban pazar. Olyan kerek, hogy nem lehet fogást találni rajta. Szád minden szegletében érezni a savat, gyümölcsöt, az alkoholt és a kicsi maradék cukrot. Nem kell szétszedni őket, nagyon egyben vannak. Nem is tudom mi jön elsőként elő. Érett alma, méz, vanília? Kibonthatatlanul egyben vannak. A krémes jelleg meg végig ráerősít, szinte harapni lehet.

De főleg inni. Akartam másnapra is tartogatni. Nem sikerült. Holnap sajnálni fogom.

A pincészettől korábban kóstolt tételek:
Pinot Noir 2005

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

vasárnap, október 14, 2007

Zuhanyhiradó a hegyről


Ma végre sikerült feljutnom a szőlőhegyre. Sok dolog ilyenkor ugyan nincs (gondoltam), mert a must ugye erjed szépen, ilyenkor nem illik bántani. A szőlő meg már pihen, vége a vegetációs periódusnak lassan. Persze azért ennyi szünet után volt tennivaló mégiscsak.

Először is a szőlő nagyon elgazosodott így, hogy rá sem néztem már vagy egy hónapja. Szabályosan égett a pofámon a bőr, úgyhogy eldöntöttem ezzel kezdem mielött még valami fagyos hideg be nem tör a sorok közé. Főleg az új telepítés nézett ki "gazul". Négy óra gépi-kézi munkával azért sikerült úgy-ahogy rendbe tenni (sajog is az irodista kezem rendesen).
Volt azért ami néha kárpótolt:):


Pincében meg három ütemben dolgozik a metéria. Az előszüretből származó ötven literes vegyes szépen lecsillapodott, úgyhogy úgy döntöttem lefejtem. Átfejtettem a friss bor tiszta részét egy kádba, a durva seprőt pedig kiszedtem a hordóból. A hordót kétszer hideg vízzel kiöblítettem majd egy fél kénlapot meggyújtva kikéneztem. Ezutan ment vissza bele a frissen lefejtett bor, illetve a kannában erjedő része a seprő miatt hiányzó rész feltöltésére. Egyébként már most sem rossz, könnyed kis asztali bor jellegű, visszafogott illatokkal. De hát ez még nagyon az elején jár. Most úgy gondolom 3-4 hétig rá sem nézek.

A rizling az nagyon beindult. Volt még a múlt héten egy nagyon gyors erjedése, azóta meg szépen pötyög. Szerintem két hét és fejtek itt is.

A vöröset a múlt hétvégén gyorsan lepréseltem. Csak egy hetet volt a héján áztatva. Lehet, hogy ez kevés volt, de mivel a héten nem tudtam volna nagyon foglalkozni vele, így inkább leküldtem hordóba. Színügyileg rendben van, erjed is rendesen. Itt is figyelni kell még egy-két hétig hogyan fejlődik.

Itt egy kicsit ugyan homályos kép a pince jelenlegi belső állapotáról:


Szóval szó szerint zajlik az élet meg a bor. Az első borom, ki hitte volna két éve?

Olvasd tovább...

hétfő, október 08, 2007

Lenkey Hárslevelű 2004


Pincészet: Lenkey Picészet, Tokaj Hegyalja
A bor adatai: Ára: kb ? Ft • Alc: 12,85 % Vol.,• száraz fehér;
A bor beszerezhetősége: Internet: ?,Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = ?
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: Abszolút öregszem. Már megint nem tudom, hogy honnan szereztem be a palackot és mennyiért. Régen ez nem fordulhatott elő! Még egy változat lehet, hogy lassan fogyasztom a készletet és ez a baj. Akkor gyorsabban fogom fogyasztani, de akkor meg biztos hogy ennél is gyorsabban fogok felejteni. Ördögi kör.

Igazából csak egy jó kis száraz tokajira vágytam, mikor lenyúltam a nagyon szép és elegáns megjelenésű palackot. Lenkey. Hazudnék ha azt mondanám hogy sokat mondott. De a palack bíztató volt, így a bejáratott nevek helyett emellett döntöttem. Interneten kinyitva a pincéjüket nagyon aranyos és informatív honlappal találkozhatunk, megismerve a Lenkey család történetét igen személyes hangvételben. Megér egy kirándulást virtuálisan (mégha a frissítés tán el is marad, a borok bemutatása a 2003-as évjárattól szünetel).

Sárgába hajló acélosan tiszta nedű érkezik a pohárba. Elegáns rögtön. Jól lehűtve érdemes próbálkozni. Elsőre picit palackos, de hamar szellőzik. Sós minerális, tokajis illat. Erős pörgetés után jön egy kis mézes réteg meg valami kis savanykás huncut illat. Még mindig a legjobb jelző valahogy az elegáns. Nem behízelgő de sokatígérő.
Nagyon szép, fehérhez képest sűrűbb érzet a szánkban. Remek és élénk savak. Abszolút száraz. Minerális ízek elsősorban. Pici körte tán, de nálam mindent elnyom a tokajis alapíz. Nagyon kiegyensúlyozott, egyenes bor így elsőre. Remek mondhatnók.

De most sem jut eszembe honnan van. Pedig megittam már egy fél üveggel belőle. Maradok hát a jegyzetelésnél. Ha el nem felejtem.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

szombat, október 06, 2007

Újabb kedvenc


Újabb remek kis blog kerül fel a kedvencek listára. Szigorúan borkóstolás a téma borértékeléssel összekötve. A blog linkje itt: Borvirág

A szerző remek leírást is mellékel a tízpontos értékelési rendszeréhez. Íme:

1 pontot nem fog kapni senki, arról a borról nem fogok írni
2 pontot az a bor kap, amit meg akarok szidni és amiről le akarom beszélni a t. fogyasztót
3 pontot az érdemel, amivel már nem égő megkínálni a szomszédot
4 pontot fog kapni az a bor, amivel az ember szivesen kiül az erkélyre
5 pontos bort már ajánljuk fűnek, fának, dicsekszünk vele, reklámozzuk
6 pontosat ajándékba viszünk borértőnek
7 pontosat vasárnap bontunk
8 pontosra rákészülünk, várjuk az alkalmat amikor kibonthatjuk
9 pontossal egyszer össze akarunk futni, őt keressük
10 pontost mi akarunk termelni, de ha meg is találjuk, nem hisszük el és le fogjuk minősíteni

Olvasd tovább...

szerda, október 03, 2007

Egy éve már...


Bizony, egy évvel ezelött kezdtem vezetni ezt a blogot. Pont egy éve szállt meg a kisangyal, hogy osszam meg kezdőszőlészként tett bátortalan, de elhivatott lépéseimet az internet nyitott világában. Egy év hosszú idő és sok minden belefér. Például:

  • 213 bejegyzés, ami úgy kb háromnaponta egyet jelent
  • 100 bor kóstolási jegyzete
  • 5 tematikus sorozat (lásd sorozatok legördülő menü a baloldali sávban)
  • 7 videó illetve diavetítés (lásd videók, diavetítés a baloldali sávban)
  • Közel 200 hozzászólás (legtöbb 11 erre a bejegyzésre)
  • Tegnap óta már több mint 20 000 látogatás
  • Ma már átlag napi 90 látogató (rekord 115 egy nap)

Na és persze közben szőlőt telepítettünk, támberendezést építettünk, szőlőt metszettünk, kapáltunk, permeteztünk, majd pincét/présházat tervezgettünk, amiből aztán már borospincét meg is építettük, majd ha a szőlővel már ennyit dolgoztunk akkor le is szüreteltünk.

Szép év volt. Remélem lesz erőm minden mellet ezt a blogozást is ilyen odaadással tovább csinálni. Mert mint mindent amiről itt írok, ezt is szeretem csinálni.

Remélem ti is szeretitek, akik olvassátok. Ha meg olvassátok, akkor kiváncsi lennék milyen gyakran teszitek ezt. Úgyhogy a jobb oldali részen elhelyeztem egy közvélemény kutatást. Ha van kedved jelezz vissza te is, milyen gyakran látogatsz be hozzám!

Addig is kívánom, hogy maradjunk együtt a következő évben is!

Olvasd tovább...

kedd, október 02, 2007

A kis vörös...


Lesz még az új kékfrankos és merlot telepítésből vörös bor majd egyszer, de most is sikerült összekaparnom egy kis vöröset. Hét tőke a bérelt hatszáznegyvenből kiderült a színesedésnél hogy pimasz kis piros. A tulaj szerint burgundi (?), egy fajta kadarka és egy tőke csoda illatos otelló.

Ennek az irdatlan mennyiségnek a szüretét vasárnapra halasztottam és megnyugodva konstatáltam, hogy a szüretelő csapat megértette az instrukciókat, azaz nem voltak színvakok és tőkén maradt a piros. Uszkve félóra alatt le is kapkodtam a néhány vödröt és levittem kivételesen nem a pincéhez (mert akkor eleve fel kellett volna vinnem), hanem le a családi parasztházba.

Történt ez két okból. Első, hogy nem volt zúzó bogyozó gépem ami leszedte volna a szőlőszemeket a kocsányról, mely egyébként kötelező művelet a vörös szőlőknél. Másik ok, hogy a vörös szőlő cefréje nem kerül rögtön préselésre, hanem akár két hétig is az összezúzott cefrén pihen a nyitott kádon.
Röviden aki nem tudná, erre azért van szükség, mert a vörös szőlőnek a színanyaga nem a húsában van (az ugyanolyan fehér mint a fehérnél), hanem a héjában. A héjban levő színanyag azonban csak áztatásssal kerül elő a felszínre. A menet itt tehát a következő. Szőlőszemeket leválasztani a kocsányról (a mi mini negyven kilós esetünkben ez családi összefogással kézi munkával történt, egyébként a korábban említett zúzó-bogyózó), majd a szemeket összeroppantani (ez kis tételnél lehet akár kézzel/lábbal mint régen vagy a daráló) és egy nyitott kádban tárolni.

Illusztrációként a csumázott szőlőszemek a roppantás elött illetve után:



Kis baráti pótlással (zweigelt) sikerült a negyven kilót elérni, azaz úgy 28-30 liter bor válhat belőle. Cukor 18, ami kicsit kevesebb mint vártam. Az egész kapott egy kis ként, hogy tartsa magát a levegőn.

Az érdekesség egyébként a héjon erjedésnél, ahogy már a megnevezésében is benne van, hogy az erjedés nem a hordóban, hanem már a nyitott kádon elindul (vagy akár be is fejeződik) a fehérrel ellentétben, ahol az egész folyamat a hordóban zajlik le.
Na most az erjedés beindulásánál a termelt széndioxid a gyümölcsöket az erjedt lé tetejére nyomja fel, ezzel egy úgynevezett kalapot létrehozva. Ez a kalap, amennyiben a kád tetején marad, egyre szárazabb lesz, oxidálódni kezd illetve egy idő után akár gombafoltokat is kaphat. Illetve maga színanyag sem oldódhat fel ha a szárazanyag úgymond a levegőben van a lé fölött. Ezért a kalapot 4-5 óránként le kell nyomni újra a lébe, hogy az anyag homogén maradjon.

Na emiatt is került a házhoz az anyag. Reggel és este én bevállalom a műveletet, délben pedig az asszony.
De hogy fog ez az új telepítésnél, nagy mennyiségben működni? Na ezen még ráérek törni a fejemet illetve a cefrekalapomat.

Olvasd tovább...

vasárnap, szeptember 30, 2007

Lucia és a szüret


Pénteket direkt szabadra vettem, a nagybetűs ünnepre történő méltó előkészülés jegyében. Az első szüret. Bekerül a nagybetűs "első" események közé. Olyanok közé amikből az embernek az élete elején sok van, az idő múltával azonban egyre kevesebb. Úgyhogy meg kell őket becsülni.

És akkor péntek reggel arra kel az ember hogy zuhog az eső. De úgy rendesen, szivatósan. Kávét szorongatva reggel Luciát halgatni lekuporodtam a tévé elé. A legrosszabbra is felkészülve. Lucia azonban új erőt töltött belém, lesz itt nap még, lesz itt ragyogás már pénteken is, nemhogy szombaton. Én pedig nagyon akartam hinni neki, úgyhogy két potenciális szüretelő kétkedő sms-ére is magabiztosan is azt lőttem vissza hogy lesz szüret. Szombat reggel gyülekező.

Másnap reggel minden maga a gyönyör. Napsütés, szélcsend és szárazság. Ha nekem ezután bárki bármit a meteorológusokra, de főként Lúciára azt megkínálom a hegy leghúzósabb lőréjével, hogy míg él nem felejti el.

Pénteken tehát már igyekeztem mindent előkészíteni, hogy pöpec legyen a logisztika másnap. Daráló, prés, edények kimosva és letisztítva álltak hadirendben. Hat kiló marha lábszár plusz kis szív kockázva (plusz szalonna+hagyma), a szintén kipucolt bográccsal is rendben várták sorsukat a másnapi ebédre (és akkor még a hurka-kolbászos előre lesütött szőlőben elköltendő tízórairól nem is beszéltem).

Szerény létszámú csapat várta a hívó szót. 15 felnőtt és 13 gyermek. Dehát ez egy ilyen pinceavatóval egybekötött első szüret. Esemény. Munka másodsorban. Persze nem akartam elbagatelizálni. Nagyon gyúrtam már a Rizlingre, hisz egész évben ezért hajtottam magam hajnalban a hegyre, hogy meg legyen a gyümölcse.

De bemutatom először is a Kezdőszőlész hagyományos szőlőfeldolgozó arzenálját.

Daráló, azaz zúzógép. Ez hagyományos azaz nem bogyóz, nem választja el a szőlőszemeket a kocsánytól. Terveztem olyan zúzó-bogyózó szerkezet beszerzését is, de mivel csak fehér szőlőt dolgozok fel az idén, illetve ha veszek akkor már elektromosat (aminek jelenleg az ár-érték arányát nem tudtam volna kihasználni finoman szólva) így ezt ejtettem. A darálóhoz egy pincefelszámolás során jutottam egyébkét a préssel illetve néhány hordóval együtt igen jutányos áron.


A színmustot, azaz a darálás utáni levet azonnal lejuttattam a pincében pihenő hordókba. A daráló egy kádon feküdt amibe egy rozsdamentes acálháló hengert eresztettem bele. Ebbe a hengerbe egy búvárszivattyú került, és ahogy töltődött a kád, úgy töltődött a hengerben is a lé. Szivattyú pedig időközönként nyomta le az anyagot a hordóba (hiába lusta embereké a világ:).


És persze a prés, azaz máshol sajtoló. Én amilyen gyorsan csak lehet lepréseltem a kádban összegyűlt cefrét. A cél az volt, hogy darálás után egy órával hordóban legyen a préslé is. Csak egy nagyon gyors kímélő préselést kapott az anyag, hogy lehetőség szerint kevés csersav kerüljön a szárból és a magokból a lébe. A cefrét aztán az apám elvitte csigernek.


A szüretről egy kép illusztrációként.

A csapat igen hősiesen ledolgozta a napi munkaadagot két órában. Először két sorba állítottam őket, de képzejünk el két szőlősort harminc emberrel amint szőlőt szednek. Néha többnek tűnt a segítő mint a szüretelendő tőke:). De ez így van jól.

Az eredmény minőségileg egyébként igen bíztató. 19-es mustfok, pont ahogy belőttem két héttel ezelött. Titrálható savat is mértem, ami kb 9 mg/liter, ami egy harmónikus szép jövőbeni bor képzetét kelti fel elöttem. Mennyiségileg kicsit viszont karcsúbb lett mint vártam. Úgy kb 300 liter, úgyhogy az egyik beszerzett tögyhordóm száraz marad az idén. Sebaj, ígysem fogunk szomjanhalni. Cukorfok és a szőlő szép állapota miatt nem is kellett semmit a musthoz hozzányúlni. Azaz semmi cukor illetve még kén sem került bele. Várom, hogy maguk találják meg a helyes utat a hordóban.

A végén a program lazulós része. A pöri:


Illetve hogy mire lehet használni az újonnan elkészült pincedomb oldalát.


Minda kettő belefért a délutánba. Meg még sok minden ami egy szüretbe bel tud férni. Soha rosszabb kezdetet és köszönöm a csapatnak, akik hozzájárultak. Kezsdőszőlész meg kénytelen lesz mostantól áthelyezni a hangsúlyt a szőlőből a pincébe. Legalábbis tavaszig.


Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

hétfő, szeptember 24, 2007

Mátyás borozó - Zsámbék szőlőhegy


Nem hiszem hogy sokkal több szebb élmény van annál mikor az ember a vénasszonyok nyarának bágyadt, de mégis melegítő napfényénél még a lassan elmúló nyarat idéző hideg fröccsöt tud kortyolgatni egy mesebeli kilátással bíró, mesebeli vendéglátóipari egység teraszán. Pedig biztos sokkal több szebb élmény van ennél, de rájöttem hogy a korral együtt én meg sok mindenért tudok lelkesedni.

Ilyen a Mátyás borozó Zsámbékon a romtemplom fölött, a zsámbéki szőlőhegy gerincén, mondhatjuk Zsámbék legmagasabb pontján (pici költői túlzással). Minden évben eljövünk egyszer-kétszer ide nyáron és kora ősszel élvezkedni. Ideális lezárása egy (kis) gyalogtúrának vagy a gyerekekkel az évente kötelező, egyszeri romtemplom látogatás lezárására.

De tényleg tudsz annál szebbet mikor ülsz, bágyadsz , várod a ropogós malacsültet elötted 180 fokban a romjaiban is lenyűgöző romtemplom meg a Nyakas Chardonnay fröccs és már tudod hogy szekszárdi Kékfrankost rendelsz a malachoz. Anyu és a lányok meg mosolyognak és teljes béke meg nyugalom. Tényleg öregszem mert nagyon bejön (ráadásul szőlővel van befuttatva az egész terasz).

Nincs egyébként nagy wasistdas az ajánlatban. Ételben és italban is szolíd de remek ételek. Megjegyzendő hogy a makói csirkéhez külön kaptunk egy brutális adag külön tányéron szervírozott sült hagymakarikát, amitől rögtön könny szökött a szemembe. Malachoz meg hagymás tört krumpli. Semmi extra, de ott és akkor nagyon egyben volt.
Borok néhány fajta palackból és decinként is. Fehér jó hidegen, vörös szobahőmérsékleten. Mondom semmi extra csak minden a helyén. Ahogy egy jó helyhez illik.

De a teraszról a kilátás az előétel meg a desszert. Nem lehet betelni vele. Máshol jó nagy felárat kérnének érte. Itt az étlaphoz tartozik. A számla 5500 forint borokkal üdítőkkel, ami kb két felnőtt fogyasztása (asszony meg a két lány tesz nálunk ki egy adagot, úgy hogy általában az adagjuk felét becsomagoltatjuk:).

Bármikor bárkinek ajánlom. De csak hétvégén (P-SZ-V), mert csak akkor vannak nyitva. Mert nem bírnának megélni. Egy ilyen hely egy ilyen helyen nem megy. Pedig rendezvényeket is tartanak igény szerint.

Szóval ha erre jársz, vagy most már kedved támad hozzá ki ne hagyd. Nehogy nekem jövőre bezárjanak! Itt részletek: MÁTYÁS BOROZÓ

Én meg rájöttem mennyi ilyen kis gyöngyszem lehet szűk pátriárkámban. Egyről már írtam a torkos csütörtök kapcsán, de úgy döntöttem sorozat lesz belőle, együnk-igyunk a zsámbéki medencében címmel. Úgyhogy kövesd a sorozatok menüt a baloldali legördülő menüben amit az útóbbi időben úgyis egy kissé elhanyagoltam.

Olvasd tovább...

vasárnap, szeptember 23, 2007

Mustfokolunk és titrálgatunk...


Hétvégén újabb ellenőrzést hajtottam végre a szőlőben. Hétvégén általában nagykontrolnak van a helye. Azaz a hétközben is néha megtett vizuális szemrevétel mellett cukorfokot és savat is mérek.

A szüret optimális idejét ugyanis azontúl hogy szép érettnek tűnik a szőlő, két alapvető paraméter határozza meg, a cukorfok és a mustban található savak értéke.

Cukorfok esetében a 18 a vízválasztó. Ez az a cukorszint aminél a must spontán és teljesen képes magát borrá kiforrni. Ez alatti cukorfok esetében sajnos cukorhoz kell nyúlni, ami a házi borkészítésben általában mezei kristálycukrot jelent. Jó évjáratoknál és jól megválasztott szüreti időponttal a 18-as mustfokot azért átlagban lehet hozni.
A must cukorfokát könnyű mérni, mert néhány fürt összenyomásából kinyert must mintával ez könnyen megoldható. A mustot egy üveg mérőhengerbe öntjük, amibe belehelyezzük a szintén üveg mérő eszközt. Ez az eszköz úgy van kalibrálva, hogy a mustban lebegve az oldaláról leolvasható számsor segítségével a pontos must cukorfokot megadja (működési elve számomra homály, de a mérőeszköz aljában bizonyos mennyiségű ólomgolyócskák biztosíthatják a pontos kalibrálást). Ilyen mérő szett egyébként a legtöbb gazdaboltban beszerezhető.

A must illetve bor savmérése már rázósabb feladat. Magát a Bor-teszt nevezetű célcsomagot is csak erre szakosodott borszaküzletekben lehet beszerezni. A mérés folyamata meg már erősen kémia. A leülepedett színmustot kell 10 mililiter mennyiségben az előző mérőhengernél jóval kissebb méretű mérőhengerbe juttatni. Ehhez pedig addig kell egy bizonyos folyadékból a hengerbe csepegtetni amíg a teljes folyadék kék színt nem vesz fel.
Na ekkor kell leolvasni itt is a számsort és az ott látható mililiter adatot átkonvertálva megkapható a must úgynevezett titrálható savtartalma. A rendszer működésével kapcsolatban teljes a bizodalmam a csomag gyártójával szemben, mert azontúl hogy mit hova kell csöpögtetni, az egész háttérvilágot számomra homály fedi.
Itt egyébként a 7 g per liter az irányadó szám. Ez alá nem ajánlott menni mert az ez alatti savszintnél a bor már nehezen eltarthatóvá azaz túl lággyá válik.
Egy ugyan kevésbé jól sikerült képen a két mérőedény a végeredménnyel együtt így néz ki.

Rossz hír, hogy egy hét alatt a cukorfok nem nagyon lendült 17 fölé, igaz most inkább a zöldebb fürtökből szedtem. A sav meg ha mindent jól csöpögtettem és olvastam, akkor kb 9,5-10 g/l. Ami nem rossz. Jövő hétre tán 18-as cukorral és 9-es savval egy jó szüretre számolhatunk. Csak az idő legyen velünk, mert megint riogatnak a hét végére záporokkal és zivatarokkal.

Olvasd tovább...

Gere pincészet - Cabernet sauvignon barrique 2000


Pincészet: Gere Pincészet, Villány
A bor adatai: Ára: kb 3.700 Ft (évjárat már nem kapható) • 0,75l • száraz vörös • Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: na, Egyéb: na




A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése:
Lassan félek öt évesnél öregebb magyar vöröst kóstolni, valahogy mindig megégettem velük magam. Az évtizedes potenciál eddig még egy-két éves potenciálra zsugorodott a legtöbb esetben.

A pincelátogatás és az ott kóstolt szép borok emlékeként azonban most újabb próbálkozást teszek egy már nem éppen mai versenyzővel. 2000 egyébként egy jó évjáratnak van Villányban nyilvántartva, mai napig tán csak a 2003 előzi meg (2006-t még nem ismerjük a nagy vörösök oldaláról).

Kitöltés után a glicerincsíkokat szenlélve olybá tűnik mintha ragasztóval ragasztották volna őket a pohárhoz. Komolyan mondom megpróbáltam magamban számolni és huszonötig számoltam mire a csepp a pohár falán belecsurgott a borba. Most ez jelent valamit?

A bor színe maga még inkább a bíbor vörös mint a feketés vörös színben mutatkozik. A glicerincsíkok ellenére a forgatásoknál még relatív fitten nyargalja körbe a poharat.

Illatban zárkózott és nyitás után erősen palackos bukéval rendelkezik. Nálam a nyitás után egy nappal bontotta le a palack kérgét a bor.
Gyógynövényes, sülthúsos, aszaltszilvás szippantások. Testes sűrű szövésű anyag, teljesen besimuló de nem elveszett tanninok és még mindig erőteljes savszerkezet. Vakon meg nem mondanám hogy hét éves,de azt igen hogy a potenciálja csúcsa körül járhat. Összeért szépen, nyoma sincs öregedésnek. Élvezet inni. Hátradőlni és élvezni. Nem a felfedezők bora, inkább a "na most megérdemlek egy szép bort" gondolattal palack után áhítozóké.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

kedd, szeptember 18, 2007

Érik a szőlő...


Az előszüret után már csak az Olaszrizling illetve kb 10 vörös maradt fenn a tőkéken. Lassan egyébként meg már csak én vagyok egyedül a szőlőhegyen aki hisz abban hogy lesz még cukorfok 17 fölött, mert az elmúlt hetek esőitől megijedve már szinte mindenki leszüretelt.
Nekem egyrészt averzióim vannak a must felcukrozásával szemben, másodrészt egész évben a jobb félni mint megijedni elvet követtem. A kezdőszőlész tehát még kivár.

A szőlő maga nagyon szép és egészséges. Az Olaszrizling eleve vastag héjú és emiatt ellenállóbb a rothadásnak mint az egyéb fajták. Ha ilyenkor süt a nap, azt meg igen meghálálja. Most persze ha kinézek épp megint esik (jóistenben semmi empátia és csapatszellem nincs láthatólag), de hiszek a meteorológusokban, akik a következő két hétre inkább szárazabb, napos időt igérnek. Kell a nap, mert a hétvégi mérés szerint csípjük a 17-es cukorfokot és azért jó lenne ezt feltornázni 19-re.
Megcéloztam hát egy szeptember 29.-i szüretet, addig meg minden nap vizuális kontrol illetve hétvégén újabb cukorfok illetve savmérés (beszereztem egy borteszt nevezetű must- illetve borsavmérőt kéremszépen).
Addig is helyzetjelentés illusztációja képpen néhány szép kép az Olaszrizlingről:


És hát a vörösről is egy kép. A gazda szerint kadarka egy fajtája és burgundi érik a tőkéken. Talán egy kis harminc literes hordóra való egység még összejön belőle kisérletképp.


Olvasd tovább...

hétfő, szeptember 17, 2007

Látogatás a Gere Pincészetnél


Ősz nemcsak a szüret ideje, de a pincelátogatásoké is. Ugyan pincészetekbe mindig jó menni, de mennyivel érdekesebb ha a szüreti nyüzsgés közepébe csöppensz bele (már ha szerencséd van). Cégek is egyre többször igyekeznek, csapatépítő jelleggel kihelyezett megbeszéléseket tartani egy ismerjük el tényleg oldottabb környezetben. Így jutottunk el mi is pénteki napon a Gere Pincészetbe Villányra.

Na mármost egy ilyen alkalomnak vannak előnyei és mint persze mindennek hátrányai is. Nagy előnye, hogy más szervezi-fizeti, te csak haszonélvezője vagy. Kollegákkal meg tényleg nagyon jó néha a napi roboton túlnyúlóan is egy picit ellazulni.
Hátrány azonban egy magamfajta borisszának, hogy ez egy teljesen standard üzleti csomag, azaz rutinból (persze általában profin) darálják le a csoportokat. Elkülönülni (például a sajnos elmaradt dűlőlátogatás) meg a csoportszellem miatt nem illendő.

Szóval egy gyönyörű őszi napon, Magyarhon egyik legnevesebb borvidékének egyik legnevesebb borászatát céloztuk meg.
Azt hiszem Gere Attilát tényleg nem kell bemutatni. Ami azonban nagyon fontos, hogy ugyanúgy mint pályatársai nagy része ő is kis egyhektáros családi pincéjében kezdte a 80-as évek végén és a piacgazdasággal párhuzamosan szakmai és üzleti becsvágytól hajtva ma már egy igen impozáns modern pincészet tulajdonosának mondhatja magát elbűvölő feleségével egyetemben. És hogy ez miért fontos, mert az ilyen emberek fölött nem múlik el a múlt úgymond és a sok munkával felépített birodalmuk mellett is megmaradnak annak ami naggyá tette őket, alázatos vincellérnek.

Ma már 50 saját hektáron gazdálkodnak (+7 hektár a Weningerrel közös), illetve Portugiesert és Olaszrizlinget felvásárolnak helyi gazdáktól még efölött (szigorú művelési előírások betartása esetén). Ez összesen évi 350 ezer palack mennyiségére elég. Ma már 30 embernek ad a pincészet télen-nyáron munkát.

Villány illetve Nagyharsány szinte mindegyik kiváló dűlőjében van termő vagy éppen nemrég telepített ültetvényük. Céljuk, ahogy Katalin a pincészet hölgytagja kihangsúlyozta, a portugieserrel egy elérhető árú, de nagyon jó minőségű gyümölcsös kedves bort az asztalra tenni, míg a nagy francia fajtákból erősen hozamkorlátozott csúcsminőségű, csak a borvidékre jellemző nagy bort alkotni. Kisérletképpen a pincészet elött telepítésre kerültek kis mennyiségben ősi magyar fajták mint a Csókakő, Bakator és társaik melyek még csak részben érnek és magamfajta halandó számára valószínűleg a mennyiség miatt elérhetetlenek lesznek (sajnos).

Program szempontjából pedig a pincelátogatás és a borkóstoló külön lett választva. Mivel a Gere panzióban éjszakáztunk, így egy ottani vacsora keretében lett megtartva a kóstolás a pince látogatást meg öt perc séta után úgy egy félórás program keretében tudtuk le bájos és emellett igen szakértő házigazdánk vezetésével.

A pincészet maga módján mind méretben, mind funkciójában lenyűgöző és első volt a régióban a maga nemében. Itt persze már nem szabad a hagyományos épületekre vagy technikákra gondolni. Itt minden a legmodernebb, már majdnem high-tech, komputervezérelt, klimatizált csírátlanított környezet. És ez most mind jó értelemben véve mondom. Ilyen szinten és ilyen célokkal ma már ez nem megy (valószínűleg) másként. A kispincés romantika meg maradjon meg a magunkfajtánknak:)

Ilyen például ma egy modern irányított erjesztésre szakosodott erjesztő terem számítógépvezérelt saválló acéltartályokkal és egy pneumatikus préssel középen.


Kemény ügy. De azért vannak hordók is. Méghozzá rengeteg és persze csak tölgy. 80%-ban magyar zempléni tölgyből. A nagy borok az első második töltésű hordóban pihennek, míg egyéb társaiknak be kell érniük a harmadéves vagy akár öregebb hordókkal is. Itt is egyébként minden steril és a levegő hőmérsékletét klíma óvja.


Végülis a két legfontosabb dolog a borkészítésben megmaradt a nagyapáink szintjén. Az igényesen művelt szőlő és a jó hordó. Minden másba már beleszól a technika. Technika azonban nem (feltétlenül) jelenti a bor egyéb módon történő kezelését. A pincészet nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kénen kívül ne használjanak más szert a bor kezelése során. Fajélesztőt is csak a Portugieser és az Olaszrizling esetén vetnek be, a többi fajtánál marad a szőlő saját vadélesztője.

Én meg lassan már annyit írok, hogy magam is megszomjazok. Miket is kóstoltunk tehát:
Olaszrizling 2006 - reduktív, csak acélt látott, könnyed, rizlinghez képest kicsit lágy, jól iható
Portugieser 2006 - a pincénél kóstoltuk. Látott hordót is (nagyméretű ászok) Nagyon szimpatikus. Kiugrik a piros gyümölcs a pohárból, de emellett pici fűszer is ott van. Igen jól sikerült kis Oportó
Athos Cuvee 2006 - Ifj Gere Attila első próbálkozása. Portugieser alapú cuvee, amit érezni a megmaradt gyümölcsösségben. De itt már több a fűszeres, borsos háttér (Cab Sav). Ok de semmi extra
Cuvee Phonix 2004 - A méltán népszerű mindent bele cuvee (Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Kékoportó, Merlot) a Weninger féle vállakozásból. Itt már erősebb test, aszalt gyümölcsökkel és a vaníliás fás háttérrel. Nekem mindig bejön.
Kékfrankos Prestige 2005 - Nap csalódása. 18 hónap tölgyben. Fanyar, savhangsúlyos, sok fás háttér.
Cabernet Franc Válogatás 2005 - 15 hónap tölgy. Sötét, nagyon fűszeres és elegáns. Kedvenc lett.
Kopár 2004 - roppantul behízelgő bordói blend.20 hónap tölgy. Aszalt szilva, nagy test, alkohol. Sokkal közvetlenebb mint a Franc. Lehet hogy ez az előnye a hátránya is.

Abszolút szép sor, tényleg kiemelkedő borokkal.
Amit egyedül sajnálok, hogy nem tudtam meglátogatni egy dűlőt sem. Pedig a szőlőben való látogatással kéne minden pincelátogatást kezdeni. Mert minden technikai fejlődés ellenére is a bor minősége elsősorban a szőlőben dől el.
Mi pedig ott mentünk el a Kopár mellett...

Olvasd tovább...

vasárnap, szeptember 16, 2007

Lisicza borház - Cserszegi Fűszeres 2005


Pincészet: Lisicza Borház, Mecsekalja
A bor adatai: Ára: kb 1.700 Ft • 0,75 l • száraz fehér • Alc: 12,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter ; Egyéb:

A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = 1,3
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése:
Megmondom az őszintét nem tudom honnan a palack. Van úgy néha, hogy rácsodálkozok egy kósza palackra, jóisten tudja csak honnan került a polcra. Lisiczát már kóstoltam egyszer, arra a beszerzésre még emlékszem is. Erre nem. Hát felfoghatjuk isteni jelnek is, úgyhogy ne gyötörjem magam tovább alapon kitekertem a nyakát.

A bort egyébként nagyjából homály fedi, legalábbis az internet nem sokat segített. Tudjuk azonban, hogy a pincészet a fehérek esetében a reduktívra esküszik. Ebből az alapállásból nyit a borunk is mármint színügyileg. Nagyon zölldes szín, de abból is a halovány árnyalatok. Ami látszik, az azonban kristálytisztán csillogó.

Nagyon kellemes muskotályos nyitány. A fajta ugyan Irsai és Tramini házasítása, de engem folymatosan a muskotályra emlékeztet valahogy. Itt még erősen nyomul a zöldalmás, citrusos illatvilág is az előzősávban. Ízben pedig utol is éri. Ízben abszolút kiteljesedik a reduktív technológia. Gyöngyöző, eleven de nem vad savak, fanyarkás citusos friss ízvilág. Az egész könnyűre komponálva.

Szép bor de valahogy hiányzik belőle a harmónia. Lehet hogy a fajta teszi? A csontszáraz bor a ropogós savakkal nehezen jön nekem össze a muskotályos beköszönő illattal. De mint minden persze ez is abszolút szubjektív. Ettől még ez egy szép, korrekt bor úgy ahogy van. Más meg még szeretheti is.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

csütörtök, szeptember 13, 2007

Az első mindig az első..


Mert ma már a boroshordót is házhoz hozzák. Ugyan még nem interneten rendelve, meg utánvéttel de ezt nevezem én ugrásnak a szolgáltatás területén. Egy telefon és hipp hopp (öt nap) az udvarban a régóta ahított két darab 225 literes tölgy boroshordó. Valami eszméletlenül jól néznek ki még így a zsugorfólia fogságában is. Már lassan nem tudom hova fokozni a szüreti feszültségemet...
Nagyon-nagyon örülök nekik. Az első új hordóim. Elérzékenyültem, olyan pillanat amit az ember nem fog elfelejteni soha, tudom. Zsebkendőt!
És még van két hetem hogy alávessem őket az előjátéknak, mielött szőlőlé kerül beléjük. De erről majd később, most mindent a szemnek:

Olvasd tovább...

Szeremley Kéknyelű 2003


Pincészet: Szeremley Huba, Badacsony
A bor adatai: Ára: kb 3.500 Ft • 0,75l • száraz fehér • Alc: % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, Esszencia, Bortársaság, Egyéb:






A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: "Nemességét mutatják csillogó fényű savai és szelídsége ellenére páratlanul hosszú utóíze. Mint egy végtelenbe csendülő pianissimo. A bazalt tüze tisztán és frissen lobog ebben a borban. Páratlan savaik és mineralitásuk révén még a 20, 30, sőt 40 évesnél idősebb Kéknyelűk is üdén őrzik szüreti fényeiket. Illetlenség volna gyümölcsökhöz hasonlítani, érjük be ennyivel: bazaltvirág. ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése: A néha már kiismerhetetlenül szélesnek tűnő borválasztékkal rendelkező Szeremley birtok egyik igen különleges példányát kóstoltam nemrég. A birtok (illetve vszleg a tulajdonosa) nagyon szeret kisérletezni régi magyar fajtákkal. Kínálatához tartoznak olyan fajták a Kéknyelű mellett mint a Budai Zöld (ami egyébként nem él meg a Kéknyelű nélkül, illetve fordítva mert a Zöld porozza a Kéket:). Olyasmit is hallottam, hogy egyszer még Otelló is került kisérletképpen kis tételben palackozásra. Ilyenekre csettint a kuriózumokra áhítozó boriszza.

Egyszer én is legyőztem magamban a magas ár által érzett averziómat és belenyúltam a pincészettől szokatlanul magasan árazott tételbe. Tudom és persze hogy a fajta maga a nyűg, a megtermékenyítéstől kezdve a művelésig (de akkor is).

Meg mondom őszintén nem is tudom kóstoltam e valaha Kéknyelűt korábban. Beszélik, soká tartható magvas beltartalma és szép savai miatt. Nézzük meg hát hogy viselkedik négyéves korában.

Színe már ázott szalmasárga, de forgatva elővillannak zöldes reflexiók. Szép egybe anyagnak tűnik. Lomhán, méltóságteljesen járja útját a pohárban, fogatás után hamar megtalálja nyugvó pontját az edényben.

Palackbukés elsőre, érdemes szellőztetni. Illat később teljesen kitisztul, de nem lesz az a nagyon intenzív. Nekem a tokajis visszafogott minerális száraz furmint illatokhoz hasonlít tán leginkább elsőre. Diszkrét és elegáns. Kevés gyümölcs. Inkább virágillatok. Enyhén mézes háttér és érett alma.

Ízben nagyon "magas" a bor. Savak szépek, erősek de nem ütnek, húznak. Mint a jó komfort érzet, nem veszed észre hogy ott van, de jól érzed magad. Erősen érett anyag. Semmi fanyar melékíz. Van benne valami bulyaság, megfoghatatlan fülledt érzés, érzéki mondhatnám. Továbbra is a fémes, bazaltos hangulat ami vezeti az ízeket. Elegáns a végtelenségig. Csak picit érezni rajta a kort, de azért érezni. Nem tudom milyen lehetne egy-két év múlva (vszleg nem is fogom megtudni:).

Szép dolog hát ilyen régi fajtákkal foglalkozni. Hálásak tudnak lenni. Valami olyannal ajándékoznak meg amire az átlag nem képes. Egy tényleg egyedülálló élménnyel.


Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!