Szecskő Királyleányka, 2005

Pincészet:
Szecskő Tamás, Gyöngyöspata, Mátraalja
Borász a borról:
"A fajta kellemes és finom ízharmóniája, az alcsony tőketerhelés, a fürtök egészben történő kíméletes préselése, és az alacsony erjedési hőmérséklet együttes hatása eredményezi a bor gyümölcsös karakterét. A bor hátcimkéje" ;
Mások a borról:
"A bor tükrösen tiszta, halványsárga. Illatában elsőre finom muskotályosság (cserszegis, vadabb), szőlőhéj, fehér szirmú, édeskés virág, tisztaságot sugall. Ízben sok huncutságot hordoz magában. Na nem kell semmi műanyagra gondolni, inkább csak a fogyasztási hőmérsékletre. 10 Celsius-fokosan pohárba kerülve a kis maradék szénsavval, finoman guruló buborékaival igazi pezsgőalázó. Három-öt fokkal melegebben zamatos, jó testű borrá válik. Mindkét esetben a hihetetlenül erős szőlőíz uralja a zamatokat, talán a félig megdöglesztett régi traubi gyümölcsössége rémlik fel. Magas, de sima savának köszönhetően a bor virgonc, a félédes kategóriába kerülést okozó cukor tökéletes harmóniában áll vele. Szerintem még egyszer nem tudja ezt a bort megismételni Tamás, annyira hihetetlen az egyensúlya. Lecsengése gyümölcsös, közepesen hosszú, és tiszta. Remek bor ez! Forrás: Művelt Alkoholista" ;
A bor adatai:
Ára: kb 1400 Ft , Alc: 11,5% Vol.;
A bor beszerezhetősége:
Internet: Decanter (még néhány palackkal),
A bor szubjektív értékelése:
Régóta szerettem volna megkóstolni ezt a mátraaljai királylánykát. Sok jót hallottam már róla és hát ugye a fajta már csak a tavaszi telepítésem miatt is nagy kedvenc. A borászról igazából nem tudok sokat csak azt, hogy kis területen gazdálkodik, amennyire csak lehet hagyományosan, és évenkénti tapasztalatokból építkező erőteljesebb hozamkorlátozással próbálkozik (ha valakinek több infója van megköszönném).

Ebből a 2005-ösből írd és mond 550 db palackot palackozott, számozott és én az 537-esnek tekertem ki a nyakát. A művelt alkoholisták már kóstolták és annó nagy vita kerekedett a szerző értékeléséből (lásd fenn), pedig haljak meg nagyon megfogta a bor jellegét a leírással (még a döglött traubival is ami néhány beírónál indulatokat gerjesztett). Amit írt a szerző azt szinte szó szerint leírhatnám én is, úgyhogy inkább csak hozzá teszek. A bor színében meglepően halvány, széle már szinte "víz"szinű. A pohár alján az ital a kitöltés után apró buborékokkal marad teli, várok egy picit de úgy látszik jól érzik magukat ott lenn. Illatában tényleg nagyon erős a szőlő és nekem az alma, abból is egy zöldalmás árnyalat legalább annyira jelen van. Az első korty után már szétárad az emberben egy igen kellemes érzés, ahogy az édesség belesimul a virgonc savakba és az a kellemes traubis, almás picit fanyarkás mégis rendkívül finom íz utat tör magának. És azok a buborékok pedig a végén ott pattannak el a nyelved hegyén mintegy lezárva az összhatást. Csak remélhetem, hogy a borban ezt mind a természet adta (fajélesztőt hallottam hogy használt a borász, de hogy melyiket azt nem tudom).

A legszebb királylányka eddig amit kóstoltam. Aztán hogy ebből mik a fajtajegyek, az meg majd kiderül mert igyekszem minnél többet a fajtatársakból megkóstolni (ebből is nálam van még 3 sorstárs).

Engem igazából a bája ragadott meg, az a hihetetlen kedvesség ami minden szegletéből árad. Igazi orvosság súlyos depressziós rohamok után, hogy van még remény.

A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 2

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.