left KEZDŐSZŐLÉSZ: Szőlő minőséget meghatározó tényezők

péntek, december 08, 2006

Szőlő minőséget meghatározó tényezők


A bejegyzés a Szőlőfajták sorozat része
Tehát ismerjük a szőlőfajtákat (amikkel legalábbis én foglalkozok). És ettől már jó szőlőnk, borunk lesz? Ehhez azért picivel több kell. A szőlőt művelni kell (szép kifejezés rá), úgy hogy a minőség/mennyiség egyensúlya szép, egészséges és beltartalmakban gazdag nyersanyagot szolgáltasson a borhoz.
Az egyes borszőlőfajták magukban hordozzák a majdani ital jellegzetességeit, amelyek alapvetően meghatározzák a bor értékmérő tulajdonságait is. Ezért fontos, hogy a növény az adott fajtának lehető legmegfelelőbb feltételek között, optimális ökológiai adottságok mellett, a legalkalmasabb műveléstechnika alkalmazásával fejlődjön.
Ökológiai adottságok:
A szőlő termeszthetőségét nagyrészt a környezeti tényezők határozzák meg. A szőlő számára a fény, a hő, a víz, az oxogén, a szén-dioxid és az ásványi anyagok létfeltételek, melyek nélkül a fejlődési ciklus nem mehet végbe. Így tehát fontos, minőséget meghatározó tényezők a termőtalaj, az éghajlat és a domborzati viszonyok. Amikor az Újvilág szőlőtermelői meleg, napsütéses területeikre kezdték telepíteni a zordabb körülményekhez, rosszabb minőségű talajhoz szokott chardonnay-t, vagy éppen a cabernet sauvignont, az elkészült bor már nem tartalmazta a szűkebb termőhely, a dűlő karaktereit. Boraik kiválóak lettek, hiszen a szőlő meghálálta a tápanyagban gazdagabb talaj nyújtotta adottságokat, mégis a chardonnay híres és kiváló ízét igazán a krétás, champagne-i borvidék garantálja. Ennek legfőbb oka az, hogy az adott talaj vegyi összetétele - legfőbbképpen pedig ásványianyag-tartalma - fontos szerepet játszik a bor ízének alakulásában.
A minőségi bor termelésének előfeltétele, bármilyen hihetetlenül hangzik is a viszonylag tápanyagszegény talaj, amely terjeszkedésre kényszeríti a szőlőnövény gyökereit - ellentétben a termékeny talajjal, ami a lombkorona növekedését serkenti, a gyümölcsérés rovására. Ezen kívül fontos, hogy jó legyen a terület vízáteresztő-képessége, hogy a mélyebb rétegekben el tudja raktározni azt, melyből alkalomadtán a gyökerek felvehetik a számukra szükséges mennyiséget.
Az éghajlat rejti talán a legtöbb veszélyt magában a szőlő számára, hiszen állandó rizikó az esetleges tavaszi fagy, a jégeső, az aszály, vagy éppen a terméskötődést gátló rossz idő virágzáskor. A szőlőnövény hő- és fényigényes, minimum 10°C szükséges életfolyamatainak megindulásához, és 9-21°C középhőmérsékletű izotermák jelentik a szabadföldi termesztés határait. Ideális feltételnek a 15°C körüli átlaghőmérsékletet, az évi minimum 500-750 mm csapadékmennyiséget és legalább 1300 órányi napsütést tekintik a szakértők. A szőlő fénykedvelő növény, amire a fejlődési szakának szinte minden ciklusában nagy szüksége van (ezért van az, hogy a legjobb dűlők általában déli fekvésűek).
A klimatikus tényezők megértése ezért tehát rendkívül fontos, mielött még a műveléstechnikáról beszélnénk, szerepe talán a házépítésnél az alapozásra hasonlítható, amire majd később a ház épül.
Műveléstechnika:
A nyilvánvalóan nehezen befolyásolható ökológiai adottságok ugyan meghatározzák nagy mértékben a leendő bor minőségét, de nem elhanyagolható szempont az optimálisan megválasztott műveléstechnika és annak konzekvens végrehajtása sem. Hányszor ittunk már ugyanarról a borvidékről, ugyanolyan fajtából különböző minőségű borokat? Persze sokszor, és ilyenkor állandóan a borász szerepe, illetve tudása merül fel a döntő tényezőként. Azonban sokszor látni azt is, hogy a tudatos minőségre koncentráló szőlőműveléssel jelentős minőségi ugrást lehet végrehajtani. Teljesség igénye nélkül én a következőket emelném ki.
Új telepítésnél törekedni kell a lehetőleg kissebb tenyészterületre nagyobb tőkeszámmal, hogy a tőkék egyedi igénybevétele kissebb legyen. Így egy igényes szőlőmunkával jobb minőséget érhetünk el, egy a hektárra vetített még elfogadható mennyiséggel. Kisbirtok esetén a 2*1 méter ideálisnak tűnik, ahol a 2 méteres sortáv bizonyos gépesítést (rotakapa, kistraktor) is lehetővé tesz.
Tőkét a kényelmesebb művelés miatt mindenképp érdemes kordonra vinni, azonban a kordon kialakításánál arra kell figyelni, hogy lehetőleg szellős, vékony és nem magas sorok alakuljanak ki. Ehhez ideális az alacsony 50-60 cm, illetve középmagas 70-100 cm magas kordon kialakítása.
Vékony, szellős lombkorona kialakításához a művelési mód megválasztása csak a kezdet. A fajtához megválasztott ideális metszési móddal (rövidcsapos, hosszúcsapos, szálvesszős...) és ezenfelül a tőkén meghagyott rügyek számával előre betervezhető a várható termés (a várható fürtök száma). Általánosnak szabálynak vehető, hogy egy rügy egy fürtöt hoz. Logikusnak tűnik, hogy amennyiben kevesebb fürtben koncentrálódik a tőke által a talajból felszívott tápanyag, úgy a gyümölcs minősége várhatóan sokkal jobb lesz mintha ez sokkal több fürt között oszlana meg. Nagyüzemben nem ritka a tőkénkénti 4-5 kilogramm terhelés sem, ami kb. 30-40 fürtöt jelent tőkénként, míg Tokajon láttam tőkénkénti egy fürtös terhelést is. Így már kicsit jobban érthető a borok közötti néha óriási árkülönbség is.
A metszést kiegészítő művelet az úgynevezett zöldmunka, melynek már a nevében is benne van, hogy a tőke zöld részeire irányul, ezért a tenyészidőben kerül elvégzésre. Zöldmunkát a metszés finomhangolásának is tekinthetjük, hiszen a metszésben meghatározott célokat próbáljuk itt is követni. Minnél nagyobb a tőkeszám (azaz kicsi a tenyészterület), annál kissebb a tőkeforma és annál erősebben kell a hajtásnövekedést korlátozni. Ilyen esetben a legfontosabb, az egész tenyészidőszak alatt követendő munkák a következőek. Hajtásválogatás, azaz a hajtások számának meghatározása, melyet rövid, fiatal korban (arasznyi) érdemes elvégezni. Hajtások elrendezése a támaszon az ehhez kapcsolódó kötözéssel (főleg 1-2 éves korban). Lombfal kialakítása. Csonkázás azaz a túlnőtt hajtások visszavágása. Hónaljhajtások kezelése, azaz a nem tervezett hajtások eltávolítása. Levelezés, ami nem más mint a fürtök körüli levelek zsendüléskori eltávolitása, hogy szellőssebbé tegyük a fürt körüli zónát és segítsük a fürt napfényhez jutását. Végezetül a zöldszüret, az erésben levő fürtök kiválogatása, ahol a gyengébb, kevésbe fejlődő fürtöket idő elött eltávolítjuk a tőkéről.
Továbbá, meghatározza a leendő nedű minőségét a szüret pontosan kiválasztott időpontja, mely esetében figyelembe kell venni az adott éghajlati szélsőségeket, a megfelelő érettségi állapotot.
Az igényes műveléstechnika szigorú és intenzív munkát követel a szőlésztől, de a természettel harmóniában fejlődő, kiegyensúlyozott szőlő az alapfeltétele a kimagasló minőségnek.

Ha gondolod értékeld a bejegyzést

0 Comments:

Olvasd el a legfrissebbeket!