Apu bora

Eljött ez a nap is. Leitattam a lányaimat. Annyiszor hallottak már apu boráról (és annyiszor látták már a poharat a kezében), hogy korhatártól függetlenül családi borkóstolót tartottunk egy jól megérdemelt halvacsora után, apu borából (mentségemre az öt hónapos fiamat még kizártam eme élvezetből).

A kóstoló képei sok mindenről árulkodnak (elsősorban természetesen az elvetemült apáról...). Ami igazán megfogott, hogy (aput utánozva) milyen tudományos arcot tudnak már most is vágni az első próbálkozásnál.

Anna már az illatnál (ő csak idáig jutott) messze jár a gondolatokban. Láthatóan a kóstolás második, elvont dimenziójába jutott, amikor már nem az ital fontos maga...

Luca, a nagyobbik meg éppenhogy szakértő pózt vett fel. Mintha még a pontozó lap is ott lenne elötte. Ő már bátran belekóstolt. Gyümölcsös mondta komolyan, majd egy újabb szippantás után egy mégsem annyira értékeléssel lezárta az ügyet. Mindvégig megtartva az esemény komoly jellegét. Sokra viszi még én mondom.

Persze nem volt az este folyamán végig ennyire békés a hangulat. Láttátok volna hogy kiakadtam rájuk mikor a még a Siralomvágó Olaszrizlinget sem ismerték fel...