left KEZDŐSZŐLÉSZ: február 2007

kedd, február 27, 2007

Pfneiszl Kékfrankos, 2003


Pincészet: Pfneiszl, Sopron
A bor adatai: Ára: kb Ft • száraz vörös • 0,75 l • Alc: 13 % Vol. • Savtartalom:4,6 g/l • maradék cukor tartalom:1,7 g/l • terhelés:4100 kg/ha • érlelés: 16 hónap kis hordóban
A bor beszerezhetősége: Internet: Wein and Feeling, Decanter, Tinto Fino, Corvinum ; Egyéb: igényesebb borszaküzletek




A bor pontozása:
abszolút = 5,5 pont ; ár/érték = 1

Borász a borról: "Ez a bor kiváló példája annak, amit ez az őshonos fajta produkálni képes. Mégpedig azt a tipikus kékfrankos fűszerességet, amit csak a 40 éves tőkékről származó borban lehet érezni és ízlelni. Innen az a sós hatású ásványosság is,ami a fajtát itt nálunkegyedülállóvá teszi. A 16 hónapos barrique hordós érlelés sokrétű íz-illat jeggyel egészítette ki a fajtajegyeket, de anélkül, hogy azokatmegváltoztatta volna.";

Mások a borról: "Bizony,ha legény lenne ez a bor, a lányok szeme könnybe lábadna feszes, elegáns tartásán. Szívük megolvadna makrancos tekintetétől, lelkük összetörne. Rajta legények legyetek eggyé előbb a borral . Forrás: Wein and Feeling. "

A bor szubjektív értékelése: Nagyon vidám kis honlappal nyit a pincészet, érdemes rákattintani. A borok adatairól - a piacon legtöbb társát megelőzve - teljesen kimerítő információkhoz lehet hozzá jutni. Egyéb tartalomban már nem ilyen izmos, de hát már megtanultam hogy nálunk a webes megjelenés szempontjából a kicsinek is örülni kell.

A honlap szerint egyébként úgy néz ki, Sopront megfertőzte a bioművelés, merthogy tavaly szeptembertől Pfneiszlék is feltűzték a zászlójukra bioművelést mint követendő módszert a szőlőművelésben (a legutóbb kóstolt Weningerhez hasonlóan). Isten áldja meg jó szokásukat a soproni vincelléreknek. Csak azon filózom ezt vajon én mint jóhiszemű, de tudatos borfogyasztó - azon kívül hogy jóhiszemű vagyok és nincs szándékomban - hogyan tudok utánajárni? Válasz korrekt, menj ki a szőlőbe és nyalogasd meg a leveleket:)

Na de a Kékfrankos sorozat második alanya újból egy osztrák család sarja, mégha a Pfneiszl család gyökerei a jó magyar földbe is nyúlnak lefele, ami a háború után megszakadt. De hát visszakapták, visszajöttek és csinálják a szebbnél szebb borokat.

Kékfrankosban ők is nagyon hisznek, az Újra Együtt kékfrankost meg már lassan márkanévvé építik ki. Lehet hogy még én is bekóstolom a sorozatba.
A mostani Kékfrankos viszont az etalon, ez az ami a Pfneiszl család szerint ki kell hogy jöjjön a cső végén.
Már a színe is mutatja hogy jó ízlésük van. Opálos, sötét, mégsötétebb meggypiros. Utána olajos filc a falon, mintha megmondták volna neki hogy ragaszkjodjon a pohárhoz, ameddig csak képes. Illat intenzív rendesen, de nem harsány hanem széles. És nem gyümölcs, fűszer inkább és exotikum. Ezenfelül van benne egy kis szilvalekvár a jó fajtából, ami az első illatkéreg alól bújik elő. Nagyon hívalkodó így öt perc szagolgatás után.
Nem csalódunk. Csak egy picit. Az anyag sűrűbbszövésűnek tűnt az illatok után, de az összhang továbbra is megmarad. Itt picit erősebb az újvilágis, érettebb, fával megtámogatott aszalt ízvilág, de kedvesen kiegészíti a fűszeres vonalat. Sav és tannin meg szinte teljesen integrálódva, de nem hiányozva.

Hát ez sem egy soproni előitéletes karcos frankos fajta. Lehet hogy ezt az egészet csak én képzeltem be magamnak így az elején. Hát nem tudom, de hogy erős a nyitás az tuti.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

szombat, február 24, 2007

Torkos csütörtök a Tante Susanne-ban


Egyik legszebb zsigeri érzés, ha tudod hogy valami jóhoz igen jutányos áron jutsz hozzá. Az egyik legbosszantóbb meg az, ha egy ilyenről lemaradsz.

A torkos csütörtök programja is erre a zsigeri érzésre épít. Féláron étel-ital, minden mi szem szájnak ingere. A zseniális ötlet tavaly pattant ki valakinek a fejéből és a nagy sikerre való tekintettel, reméljük az idei tapasztalatokkal felvértezve is, hagyomány válhat belőle.

Torkos csütörtök egyébként mindig létezett, ilyenkor a hagyományok szerint - annak ellenére, hogy a húsvéti 40 napos böjt kezdetét jelentő Hamvazószerdát követően ünnepeljük - ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területen a csütörtöki torkoskodás "kötelező" volt, már csak a farsangi maradékok elfogyasztása céljából is.

Tavaly lemaradtam róla, szívtam is a fogam rendesen. Ídén tehát most a balek érzést elkerülendő már két héttel ezelött lefoglaltam a környék tán legnívósabb éttermében, a budajenői Tante Susannéban egy négyszemélyes asztalt.

Nem mondom hogy nem szoktunk étterembe járni, de jó érzés volt úgy elindulni egy baráti házaspárral, hogy ma nem kell nézni az árakat. A helyszínen azért óvatosan megkérdeztem, hogy itt most ugye minden féláron van e (úgy hallottam van ahol szűkített étlap és csak étel van a programmban), de megnyugtattak. Különös melegség járt át, amikor kiderült a borok is gyakorlatilag bolti áron cuppanthatók be.
Én már koplaltam egész nap, mert minimum három fogást beterveztem magamnak. Lehetett volna négy is, de a meleg előételként hirdetett bazsalikomos kacsamell már elfogyott, így hát meg kellett elégednem egy sült kecskesajjtal zöld salátával körítve, borjúsült citromfüves-fokhagymás raguval és a kötelező Gundel palacsintával.
Elveimmel ellentétben, de barátom unszolására egy muskotályos szilvóriummal kezdtünk (nem szoktam bor elött töménnyel nyitni), majd Nyakas Don Olivér 2005-ből és Gere-Weninger Phoenix 2002-ből kuvékkel kerekítettük le az estét. Mind az ételek, mind pedig a borok nagyon rendben voltak. Hangulat meg folyamatosan a tetőfokára hágott, úgyhogy nekünk nagyon bejött az egész.

Ja és a hab a tortán a számla, ami írd és mond 13,500 forintot kóstált négyőnknek úgy, hogy az asszony például libamájra vágyott és meg is szerezte magának.
Vésd be te is jövő ilyenkorra a naptárba! Sok elmulasztott lehetőségért kárpótolhat.

Olvasd tovább...

csütörtök, február 22, 2007

Péppoli Chianti Classico, 2003


Pincészet: Antinori, Olaszország, Toscana
A bor adatai: Ára: kb 3000 Ft • száraz vörös • 0,75 l • Alc: 13,5 % Vol.,; 90% sangiovese, 10% Merlot és Syraz
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság, Decanter, Egyéb: na.





A bor pontozása:
abszolút = 3,5 pont ; ár/érték = 0,75
Borász a borról: "Intense red fruit aromas with hints of vanilla. A well-balanced wine with good structure and nice length with fruity flavours. This wine should be drunk while the fruit is at its fullest expression. ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése:
Hogy mit jelent máshol a hagyomány a borászatban? Hát például Antinóriéknál azt hogy már a 26. generáció foglalkozik a borral, immár (kimondani is sok) 1400 hektáron és ma is a papa, meg a három lánya vezetik a businesst. Birodalmuk ma már 10 borászatot ölel fel Toszkánában és Umbriában, összeszámolni is sok márkanévvel.
Szóval 26 generáció. Az 50 évvel számolva is 1300 évre megy vissza. Vajon milyen lehetett az évjárat k.u. 707-ben? Lehet, hogy Antinoriéknál még ezt is tudják.

Chianti persze kötelező egy ilyen őshonos talján pincészet szortimentjében. A Chiantihoz való hagyományos Sangiovesét a honlap szerint észak-keleti kitettségű dűlőben egy a meleget jól megtartó völgy köves, minerális talajú dűlőiben termesztették az egyébként 100 hektárt kitévő Peppoli birtokon.
Az évjárat arrafelé is dögmeleg és csontszáraz volt 2003 nyarán, de a virágzásnál szerencsére jótékony, kímélő tavasszal. A melegnek megfelelően a szemek hamar beértek és utána gyorsan elkezdtek töppedni, és emiatt sok vizet is veszítettek a szőlőszemek a szüretre. Az óvatos feldolgozás után 10 napig fémtankokban írányítottan 28 Celsius alatt (ami azért elég magasnak tűnik) tartott hőmérsékleten erjedt ki teljesen a cefrén az anyag. A maloklatikus erjedés után (almasavból tejsav) a bor 5000 literes (ami brutál nagynak tűnik) szlavón hordókba került 7 hónapig és 1-2 hónapig új kisméretű amerikai tölgyben fejezte be az útját.
Ezek az olaszok még ekkora termékpaletta mellett sem sajnálják e részletes leírást a boraikról a honlapjukon. Lehet, hogy ehhez is kell 26 generáció?

Na de ez mind körítés, rizsa. Milyen ez a középkategóriás Antinori klasszikus a pőre valóságában?
Külső megjelenése elegáns, hagyománytisztelő. A pincészet kiemelt, élénkpiros, modern betűtipússal történő feliratozásában azonban már megjelenik egy marketinges tevékeny munkája is.
Színében sötétbe hajló bíbor, forgatva meggyesen kipirosodva. Gyartyaviasszerű nyomok az üvegen. Illata mogyoró, bőr, ázottság, beszáradt szilvalekvár, szinte nulla elsődleges gyümölcs maradvány és erős palackbuké. Átlagnál erősebben érezni az alkoholt. Ízében apró édeskésnek ható nyitás, likőrös, gyenge (méggyengébb) savak, egyébként szép tannin, ami a savszegénység miatt egyedül lett hagyva. A végén kifejezetten szárít. Az egésznek van egy túlérett összhatása. Közepesen rövid utóíz.

Nem akarom ragozni, nekem itt és most csalódás. Ímmel-ámmal a mediterrán értékek, de szinte sehol a savak alkotó erje. A másnapról nem is akarok beszélni, ami az üvegben maradt az egy levedlett bőr, még látod milyen lehetett, de már nem találsz benne semmit.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

kedd, február 20, 2007

Weninger Kékfrankos - 2003


Pincészet: Franz Weninger, Balf - Sopron
A bor adatai: Ára: kb 1800 Ft • száraz vörös • 0,75 l•Alc: 13,5 % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Decanter, My Wine, Bortársaság, Tinto Fino, Veritas... (már csak a 2004-es, 2005-ös évjárat van forgalomban) ; Egyéb: Borszaküzletek





A bor pontozása:
abszolút = 6 pont ; ár/érték = 2
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Már a színe is gyönyörű. Magas alkohol. Leveszöldség, zöld dió, ásványok, cseresznye. Végre egy kékfrankosszerű kékfrankos! Becsvágyó kísérlet: mindenből a maximum. Hatalmas nyüzsgés, állandóan történik benne valami. Szívesen feltérképezném. Forás: Művelt Alkoholista "
A bor szubjektív értékelése: Franz Weninger ausztriai borász 1997-ben vásárolt szőlőterületet a Soproni történelmi borvidéken, és alapított pincészetet a festői szépségű Balfon. 2002-től a borászat magyarországi irányítását fia, Franz Reinhard vette át, aki többek között Kaliforniában és Ausztráliában sajátította el a szakma rejtelmeit. A borászat ma kb 25 ha kitűnő területen gazdálkodik a Spern Steiner és Frettner dűlőkben. Fajtáik között a kötelező Kékfrankos mellett megtaláhatók még a nagy bordói fajták úgymint Melot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, de a hűvösebb éghajlatokban otthonos burgundi Pinot Noir is. Ezentúl gyakorlatilag Sopronban Franz Weninger honosította meg a Shirazt új telepítésekkel és próbálja ezzel is demonstrálni a soproni terroir sokoldalúságát.
A pincészet ezentúl 2000 óta bioművelésre állt át mind a szőlőművelés (csak réz és kén permetezőszerek), mind pedig a borkészítés területén (nincs szintetikus szer, tannin-savhozzáadás, se fajélesztő, se enzimek). A borász nem tagadja ugyan, hogy volt ez másképp is, de ma már a jövőre nézve a biodinamikus gazdaság mintaképe lebeg a szemeik elött.

A sok kisérletezés ellenére azonban a sortiment körülbelül felét még mindig a Kékfrankos teszi ki. Ez áll egy talán alapkékfrankosnak nevezhető Spern Steiner és egy válogatásként kezelt Frettner tételből. Függetlenül azonban attól, hogy melyikről beszélünk a Weninger család rendesen átszabta a soproni Kékfrankosról alkotott képünket és elhitette mára sok helyi gazdával is (nem beszélve a fogyasztókról!), hogy lehet karcos, tanninhangsúlyos és érdes Kékfrankoson kívűl mást karaktert is kihozni ebből az igazán tradícionális fajtából.
Szerencsére pincémben még akadt egy 2003-as tétel, ami már nincs a piacon, viszont a híresen jó évjáratból származik. Gondoltam illő tétel a pénteki Kékfrankos kóstolások nyitótételére.

Klasszikusan az a bor amelyik rögtön kiugrik a pohárból. Ugye először az ember a színét szeretné vizslatni, de annyira jön ki az illat a pohárból, hogy szinte félre kell előle hajolni. Márha a sorrendet be akarnám tartani, de nem akarom, nem tudom. Csak úgy áramlik be a sűrűnek tűnő, már a feketébe hajló bíbor anyagból az érett gyümölcsök garmadája, meggy, cseresznye és erdei vegyes. Aztán a roham lecsitul, már inkább csak áramlik és előjön a palatalajnak köszönhető mineralitás és a Weningernél sokszor érezhető fűszeresség, majd pici bors a végén, hogy még pikánsabbá tegye az összhatást. Van egy behízelgő lekváros árnyalat is, de nem dominál, inkább érdekesen kokettál a borsos, fűszeres vonallal.
Az árszinthez képest meglepően széles a korty is, húsos cucc az egész, nagyon kellemes összhatással. Vaníliás, fás háttér szépen kiséri az érett anyagot, a tanninok is jelentkeznek, hogy kérem mi is itt vagyunk, elhisszük nekik, de most nem övék a pálya. Minthogy a savaké sem, de mind a kettő ott van a pályán mind két jól védekező hátvéd a brillírozó középpályás és a mesterhármast elérő csatárok mögött.

Hű de szép Kékfrankos! Jó lett volna egyszerre összekóstolni egy fiatalabb testvérével. Kiváncsi lettem volna a különbségre (külön még azonban megteszem a sorozatban). Ezekután meg már különösen érdekes lehet, hogy mire lesz képes a Frettner bátty a kisöcsi laza belépője után.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

vasárnap, február 18, 2007

Szekszárdi örökség


You Tube-n botladozva néha az ember esetenként értékes, de lagalábbis érdekes szösszenetekre lelhet. Tiszta bolhapiac komolyan, csak ingyér van.
Most például egy igen mélyröptű, generációs örökséget a bor homályos tükrén keresztül boncolgató szekszárdi gyöngyszemre leltem, amit mindenképpen meg kell osztanom egy szélesebb publikummal. Legalábbis is én így gondolom.
Íme:

Ha valaki tud valamit a mű keletkezéséről és azt megosztaná velünk, igen hálás lennék.

Olvasd tovább...

péntek, február 16, 2007

Pénteken csakis Kékfrankos


A nép döntött. A lezárult a szavazás a pénteki kóstolások következő tematikájáról. A végeredmény a következőképp alakult:

Soproni Kékfrankos 17 szavazat, Egri Bikavér 13 szavazat, Szekszárdi Kadarka 10 szavazat

A döntés szerint tehát mostantól minden pénteken egy árva soproni Kékfrankos lesz áldozata brutális kóstolási kényszeremnek. Már remeg is lenn a pincében hét palack, hogy mikor kerülnek sorra.
Ha neked is van jelölted amiről szivesen olvasnál, akkor oszd meg velem, hátha pénztárcám vastagsága még megengedhet egy-két plusz beszerzést.

Olvasd tovább...

Aletta és a többiek


Minőségi bor és az Alföld. Sokak számára két össze nem egyeztethető, antagonisztikus párosítás. Talán nem túlzok azzal a megállapításommal, hogy legtöbbünknek az alföldi borról először a borhamisítás háromszöge jut eszébe, mintsem egy soha nem feledhető nagy alföldi borélmény.

Egyébként is nehéz egy borvidéket felépíteni arculatilag, nemhogy egy ilyen ballaszttal. Emlékszünk ugye az olimpikon kalapácsvetőinkre. Kinek közülünk nem a dopping ugrik be először, ha erről a sportágról hall, pedig mindannyian tudjuk (gondoljuk), hogy mennyi becsületes ember dolgozik nap mint nap a sportág felemelkedésén. És most valószínűleg kétszer annyit kell majd dolgozniuk rajta.
Valahogy így lehetnek az alföldi borászok is. Megszállottan dolgoznak egy olyan küldetésen, melyben még csak inkább ők hisznek, mintsem a szakkértő társadalom.
Őszintén megmondom, nekem sem volt még merész próbálkozásom ez irányba. Vettem néha-néha egy Frittmannt, de hazudnék, ha most azt állítanám, hogy ez átbillentett a kötelező szinten.
Pedig alapvető filozófiám, hogy nincs rossz bor, csak hibás. Minden olyan területen, ahol a vincellér nagy odaadással, tisztességes munkával, tudatos hozzáállással bort készít, ott előbb utóbb érték is teremtődik.

Ennyi bevezető után talán sejthető, hogy valamiképp most mégis kapcsolatba kerültem a magyar borvilág eme relatív elhanyagolt szegletével. Ehhez kellett egy nagyon kedves volt kolleganőm és akár hiszitek akár nem a blogom segítsége. Mert kiderült, apukája hűséges olvasója a Kezdőszőlésznek, így hát könnyű volt megszervezni a találkozót.
Így utólag visszagondolva, valószínűleg tudat alatt én is az esetleges előitéleteim rabja voltam. Felkészültem egy egy-két bort felsorakoztató, homoki termőtalajt bemutató egyszerű háziborok bemutatására. Mekkorát tévedtem! Soha ne legyen előitéled, vagy úgynevezett percepciód, ha borospincébe vagy hivatalos. Mindig ezer meglepetés érhet.
Így történt Dabason is, ahova hivatalosak voltuk. Gyönyörű szombati napon, egy családi kirándulás lezárásaként érkeztünk meg a (később kiderült) szőlőhegyre, ami ugye érthető módon inkább csak képletes megfogalmazása egy elvárt geográfiai formának, ami azonban így ugye itt nem létezik. Dehát merni kell nagyot gondolni, mint tanítva vagyon.

A vincellér apuka erős kerti munkákban volt, de rögtön elénk iramodott, ahogy megérkeztünk. A szőlő mellett fogtunk kezet és szinte bevezetés nélkül elkezdőtött a szintén törpe méreteket felmutató birtok bemutatása. Hat éve telepített szőlő vegyesen fehér (Sauvignon Blanc, Chardonnay) és két vörös (Kékfrankos, Cabernet Sauvignon...) úgy 600 tőke létszámban. Érdekes, hogy több termő év után sem húzta még fel kordonra, ezt a munkát idénre tervezik, ami nem lesz valószínű egyszerű a metszés szempontjából (most kell kinevelni egy kordonkart). Talaj arrafelé már homokos, habár ahogy megtudtam vannak részek ahol még foltokban van kötöttebb agyagosabb talaj is.
Aztán megtudtam még valamit, mégpedig hogy az apuka végzett szőlész-borász, csak tekinthetjük pályaelhagyónak, mert nem ezzel keresi a kenyerét. Itt már gyanús volt, hogy több lesz ez mint röpke látogatás, és könnyelműnek tűnt az asszonynak tett igéretem is, hogy kb másfél óra múlva indulhatunk haza (mert mikor nem alszik a két éves gyerek egy hunyást sem az autóban délután, na mikor?).
Ilyenkor az események persze már maguktól és felgyorsulva.

Pincerész volt a következő kötelező állomás, mely fölött egy kis szép, náddal fedett présház helyezkedett el, de mégis mellette kellett leereszkedni a pincébe. Alföldön nem egyszerű pincét építeni, mert ugyebár homokos talaj mindenhol, és hegyoldal meg nuku, amibe belevájhatnók. A gazda ezt két lépcsőben hidalta át és egy kis leereszkedés után egy impozáns, bontott téglával kirakott kis kóstolóba jutottunk, majd innen lehetett még egy szinttel lejjebb a borospincébe jutni. És azon már 2,5 méter földréteg leledzett, ami már ilyen körülmények között is a megszokott és szükséges pincehőmérsékletet és páratartelmat tudja biztosítani.
A borhoz vezető úton az a szép, hogy sok mindenért lehet benne lelkesedni. Én (most) abszolút a szőlőművelésért vagyok oda, de vannak akik az egészben a pincében töltött borkészítés mágiájáért adnák oda bármikor a félkarjukat. Hát, itt is ez volt a helyzet. Az első órában nem is kóstoltunk még semmit a gazda szőlejéből, de a Magyar hon tályáról már mindenfélét. Mert a kisérletező kedv itt már odáig fejlődött, hogy a gazda sok borvidékről saját beszerzés folytán (utánfutó azt gyerünk) felvásáról néhány száz kiló szőlőt és azt otthon dolgozza fel a pincében.

Rögtön egy számomra ismeretlen fajtával, az Alettával kezdtünk, mely alföldi beszerzés és egy kinemesített, de végül nem törzskönyvezett fajta, aminek ahogy megtudtam van egy kis kuruc romantikája (kevés van belőle, tehát különleges, vigyázzunk rá). Muscat alapú valamivel házasítva (Egri valami...), illata is erősen az alapalanyra vezethető vissza, de nagyon kellemes érett anyag, könnyű, de behízelgő testtel. Aztán rögtön kisérleteztünk is egyet, egy fáradt, oxidált egri Szürkebarátot (de nem a gazdáét henem egy palackozásra hozottat) házasítottunk kémcsőben 15,6% (pontosan kérem) Alettával. És egymás mellett kóstolva döbbenetes volt látni, érezni mennyire felfrissítettte az egyébként fáradt Szürkebarátot. Szóval trükkös dolog ez a házasítás.
Innen begyorsultak az események, jött még Sauvignon Blanc a szomszédtól vett gyümölcsből, ami tán az est bora volt, nagyon érett, szinte maradékcukros anyag, de sav is került a pohárba.
Itt már erősen unszoltam vendélátónkat hogy tán sajátot is kéne már, meg hát tényleg. Valamiért meg volt győződve, hogy az ő vörösei kutyául nem sikerültek idén, merthogy halovány lett a szinük. Na de kérem, oszt akkor mi van. Szóval elővettünk Cabernet-t, Kékfrankos-Pinor cuveet, meg végül Pinot-t, de itt már erős korlátfogódzós állapotban voltam, úgyhogy csak annyit összegzésképp, hogy messze nem tűntek olyan reménytelennek, mint ahogy a házigazda ezt be akarta állítani.

Aki átélt már egy pincében a boraival személyes kapcsolatot ápoló vincellérrel egy borkóstolást, az tudja milyen hihetetlen élményben lehet része. Most is az volt, mert a bor szeretete, a mindenekfeletti odaadás és elhívatottság a látogatásunk minden percében, a pince minden szegletében és házigazdánk minden mozdulatában, pillantásában benne volt.
Tudom, hogy sok minden mellett ezért is szerettem bele ebbe az egészbe. Az ilyen emberek miatt.Úgyhogy innen is utólag köszönet az élményért. És persze a jól nevelt lányának is, aki folyamatosan készítette a borhoz való harapnivalókat, amiért egy idő után már nem győztem eléggé hálás lenni.
Éljen tehát az Alföld és mindenkinek irány a PINCE!

Ha kedved van, értékeld a bejegyzést!


Olvasd tovább...

kedd, február 13, 2007

Tizen, mint a pénteki Furmintok


A pénteki kóstolási sorozat első témája, a száraz Tokaji Furmintok ezennel lezárult. 2006 december 3.-a óta 10 héten át 10 bort sikerült végigkóstolni, úgy kb 20 ezer jó magyar forint büdzséből. Szerintem szép a merítés, tudva hogy néhány nagyágyú (Szepsy, Demeter...) ilyen-olyan okok miatt kimaradt a körből (ami nem jelenti azt, hogy a jövőben ne kerülne rájuk sor).

Jó hír, hogy nem találkoztam rossz borral, mindegyik tétel az ár-érték arányban jól szerepelt, igaz két boron kívül nem is teljesítették azt túl.
És ez már a rossz hír is egyben. Igazán kimagasló tétellel nem találkoztam. Az úgynevezett Nagy Magyar Furmint létrehozása még sok gondolkodást és simogatást igénylő feladatnak tűnik a mindannyiunk által szeretett tokaji pincészetek számára.

Íme a tíz kóstolt bor listája a kapott értékelés szerinti sorrendben:

Bor megnevezése - elért pontszám / ár-érték arány :
Homonna Furmint válogatás, Határi dűlő 2005 - 7 / 1
Köpcös Furmint 2005 - 6,5 / 2
Dobogó Furmint 2004 - 5 / 1
Oremus Mandolás Furmint 2003 - 5 / 1
Karádi és Berger Tokaji Furmint 2003 - 4,5 / 1
Chateau Megyer Furmint 2004 - 4 / 1,5
Bott Csontos Furmint 2004 - 4 / na
Pannon Tokaj Dominimu Furmint 2004 - 3 / 1
Gróf Dégenfeld Furmint 2005 - 3 / 1
Disznókő Furmint 2004 - 2 / 1

Értékeiben és harmóniájában a Homonna féle válogatás vitte el a fődíjat, de én azt hittem a Tokaji őszös kóstoló után, hogy most ostromolni fogja a 8 - 9 pontot. Na, de a 7 pont az nálam már nagyon ott van így is. A Köpcös ugyan szintén nagyon szépen teljesített a minőségi pontszámok és az ár-érték alapján is, de ez a bor egy valószínű egyszeri kivétel. Legendák szerint a bor Tokaj Nagy Mesterének mellékterméke, azaz a nála már bizonyos szintet el nem ért kész bort más vásárolta és palackozta le (milyen lehet akkor az, ami a mércét átlépi).
Érdekes tanulság volt, hogy a furmint egy sokarcú jószág, reduktív technológiában is tud nagyon friss, savakban gazdag almás ízvilágot felmutatni, de szereti a szőlőben már a hozamkorlátozással megalapozott, hagyományos tölgyfahordós érlelést is.
Szép látni, hogy sok pincészetnél a száraz Furmint legmagasabb minőségi szintre emelése milyen szent feladattá vált, és milyen elhivatott munkát von ez az útkeresés maga után.
Szívből kívánom, hogy minnél többen, minnél előbb ráleljenek erre az útra, hogy aztán minket, mint fogyasztókat is kézenfogva végigkisérhessenek rajta.

Most péntektől viszont át kell nyergelnem egy másik fajtára, úgyhogy még péntekig mindeki beleszólhat a döntésembe a jobb oldali oszlopban található szavazási panel használatával. Tehát, ha érdekel mivel betegítem a májamat a következő egy-két hónapban, akkor szavazz!

Olvasd tovább...

hétfő, február 12, 2007

Homonna Attila, Furmint válogatás Határi dűlő - 2005


Pincészet: Homonna Attila, Erdőbénye - Tokaj Hegyalja
A bor adatai: Ára: kb 4500 Ft • száraz / félszáraz fehér 0,75 liter •Alc: ? % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: Bortársaság (asszem már nem kapható), Egyéb: ?



A bor pontozása:
abszolút = 7 pont ; ár/érték = 1
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: "Attila a borkészítésben is a megérzéseire támaszkodik. A bor irányít, ő meg igyekszik a kedvére tenni. Túlérett szőlőből csorog a must, olyan magas cukorfokkal, hogy muszáj belőle néhány grammot (8,6 gr) megőrizni. Ettől lesz tapintható, kerek a test, a történet. Hogy ez a furmint csúcsbornak készült, ahhoz nem fér kétség. A november eleji szőlő tíz százalékban töppedt-botritiszes szemekből állt, de Attila nem válogatta szét a fürtöket, nem csipegette ki az aszúszemeket. A furmint szárazra kierjedt, de egyharmadára visszapakolta az aszú seprőjét, innen a kevéske maradékcukor. Attila szeme előtt leginkább Szepsy mester legendás szárazbora lebegett. Jó tanítvány lehet a srácból, asszem. Forrás: 2003-as válogatásról, Gusto Magazin. "
A bor szubjektív értékelése:
Vannak dolgok amiket az íróasztal mögül nem lehet megérteni. Gondolhatta Attila is annó, mikor mindent sutba dobott, és a multik által mindenféle marketing lózungokkal, objectivekkel, targetekkel teleaggatott öltönyét a szögra akasztotta és gondolt egyet. Mesebeli figuraként elment a világvégére, ott megállt és belevágta a kapáját az oxidatív aszúkkal áztatott jó magyar földbe, itt lesz márpedig a Nagy Magyar Furmint megalkotva.
Na ilyen hülyeségeket gondol az ember az íróasztal mögött (néha), meg azt hogy hogy a túróba adhat egy gyüttment, egy-két éve a földeket túró kis vincellér mondjuk 4500 pénzért egy üveg bort. Hát ezért kell néha, a már azt hiszem eleget emlegetett íróasztal mögül felkelni és szépen elkirándulni ilyen emberekhez, hogy mondják el ők, mielött papíron kimondjuk róluk a nagy keresztet. De ha nem kérdezel is tőle semmit, csak megnézed a kezét akkor már tudod, hogy igazat mond e vagy nem ugye.
Na de lezárom ezt fonalat, mert van itt egy szép borunk is, ami sokszor magától beszél. Annyit azonban még hozzá kell tennem, hogy Attila a hagyományos módszer művelője. Egy kissebb, azt hiszem 200 literes koracél tartálya van mustülepítésre, egyébként meg csak tölgyfahordók. A Furmint válogatást meg képes volt 9-szer szüretelni a gyalogművelsésű tőkékről, mindig csak azokat a fürtöket, melyek éppen beértek. És lehetne sorolni még, de mint már meséltem arról a bizonyos asztalról...
A bor gyönyörű kristálytiszta, van benne kis diózöld és szalmasárga keveréke a sárga javára. Szép már nézni is, mint egy szép érett kívülről hibátlannak tűnő gyümölcsöt.
Nyitás után illatilag nagyon zárkózott volt, úgyhogy vártunk vele egy húsz percet és jól döntöttünk. Innentől tízpercenként új illat előadásokkal jelentkezett. Ami végigkisérte az egészet az egy itt tényleg szépen érezhető fémes, mineralitás, mely fokozta a tisztaságérzetet (furának hangozhat egy bornál). Amik jöttek ezután az barack, főleg sárga, mangó, citrusok és fás vaníliásság de diszkréten. Végén én néha éreztem egy kis kesernyét, asszony azonban nem. Nagyon érett anyagnak tűnik az egész, de nem botrytises édesség ez. Tény hogy kis maradék cukorérzetünk volt végig.
Az egész szépen betölti a szánkat, a savakat nem vesszük észre pedig ott vannak mert végig "fenn" lebeg a bor. Elegáns és gáláns egyszerre. Amit én hiányoltam egy kicsit az talán a test, mely ebben a ketegóriában nálam erősebb elvárásoknak van kitéve (nem mintha nem lett volna neki).
Másnap gondoltam megkóstolom a visszakóstolásra félrerakottat, erre az asszony nem lenyúlta! Ilyen sem fordult még elő (alapvetően a vörösöket favorizálja) velem, lehet hogy mégis 8 pont?

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

vasárnap, február 11, 2007

A meszes Nyakas


Szokásos hétvégi "na hogy van a birtok" körjáratom során feltűnt, hogy a fölöttünk levő kaszálón próbaásásokat végeztek. Érdekesség ebben az, hogy a terület a Nyakas Rt. tulajdona.
A csatolt képen látni, hogy a metszetben csak 30-40 cm a humuszféle termőtalaj, alatta viszont színtiszta, állagában morzsalékos köves mészkőréteg található.

A gödör a szőlőnk végétől úgy 150 méterre lett kiásva. Amikor én telepítettem, akkor 70 cm mélyig lementünk, de nem találkoztunk a kőzettel, azaz valószínűleg az ásás helye után lefele hajlik a kéreg és nálunk már méteresnél mélyebb mélységben lehet.
Rákérdeztem a Nyakasnál. A próbagödröt esetleges telepítés céljából ásták ezen az 5-6 hektárnyi területen. A telepítést 2009-re tervezik, most vizsgálják a mintát, hogy a mész milyen összetevőjű.
Nagy dolog lenne, ha a Nyakas végre a töki szőlőhegyen is művelne szőlőt!
Velük együtt kiváncsian várom az eredményt.

Olvasd tovább...

péntek, február 09, 2007

Bott Csontos Furmint, 2005


Pincészet: Bott-Bodó Pincészet , Tokaj-Hegyalja
A bor adatai: Ára: kb ? Ft • 0,5 liter • fészáraz/félédes • Alc: ? % Vol.,;
A bor beszerezhetősége: Internet: - Egyéb: ?

A bor pontozása:
abszolút = 4 pont ; ár/érték = na
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". "
A bor szubjektív értékelése:
Nemrég sikerült egy igen szép tételt kóstolnom a Nobilis pincétől, egy fiatal tokaji borász házaspár privát próbálkozásaként. A most bemutatandó Bott Judit-Bodó József páros legalább annyira fiatal és legalább olyan szimpatikus is mint a Bárdos-Molnár páros. És lagálább annyira elkötelezett.

Bott Judit már igen fiatalon bizonyított a Füleky pincénél. A pincészetet azonban néhány sikeres év után elhagyta és férjével együtt, aki főleg a dűlőkért felelős, kis birtok méretben, hagyományos értékeket a friss, modern tudással ötvözve indult neki a magán borász vállakozás rögös mezejének. Mottó tehát a kis áttekinthető méret, szőlőben könyörtelen és kompromisszummentes művelés, feldolgozás pedig amennyire lehet hagyományos. A Bodó család jelenleg 2,5 hektáron dolgozik Olaszliszka, Tarcal és Tokaj határában, a Csontos-, Határi-, Előhegy- és Teleki-dűlőkben.

A Csontos dűlő, ahonnan a pénteki Furmintok sorozat eme darabja származik, egy kicsi terület ez egyébként is kis méretű birtokban, de annál kövesebb, teleszórva Furmintokkal. A fajta értékeinek megmutatása egyébként is elsődleges feladatának tűnik a pincészetnek. Árról nem tudok nyilatkozni, mert egyszerűen elfelejtettem. Interneten meg abszolúte semmit sem találtam róla.

Világos bodzaszörpre emlékeztető szín, néhol érettebb sárgás reflexiókkal. Mozgása a pohárban krémes érzést kelt, de olajosság mégsem jelenik meg a pohár falán. Olyan kettősség tehát indulásnak. Illata meglepően visszafogott (egészen másra emlékszem a Tokaji őszi kostolásról). Tiszta mineralitást lehet érezni, de gyümölcs kevésnek tűnik valahogy, akkor is inkább almás jegyek, mint körte.

Hát szó szerint pofára estem az első kortynál. Én ugye most a pénteki kóstolások során száraz furmintokat boncolgatok. Ez a bor azonban meg inkább félédes mint félszáraz (kettő között), ami ugye egyiksem száraz. Mellé lőttem, úgy emlékeztem ez a száraz a Bott Furmint családban, de most ugye már eb ura köpönyeg ( a palackon semmi tájékoztatás nincs).
Nagyon intenzív az édes érzet tehát a szánkban, nálam elnyomja egy kicsit a furmintot, ami azonban azért a végén megjelenik acélosan a háttérben. A savak is lágynak tűnnek, talán ezért is lóg ki egy kicsit a cukor a képből. Érett anyag, tán túlságosan is (nekem). Igazából engem valahogy zavar a borban ez a félédes összhatás, az a kettősség, disszonancia, mintha a bor nem tudná eldönteni mi is akar lenni ha majd nagy lesz.

Megpróbálom magamban elnyomni a kicsit magamnak is köszönhető (miért nem néztél utána) csalódást a maradék cukor miatt, de így sem érzem azt a lelkesedést mint ősszel.
Van még a Teleki sorozatból is egy a pincében. Lehet hogy az a száraz?

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

csütörtök, február 08, 2007

Pénteki kóstolások


A pénteki furmintok kóstolással úgy döntöttem hogy hagyományt teremtek magamnak, azaz időröl időre kiválasztok egy fajtát egy borvidékről, amit péntekenként legurítok a torkomon és borgőzös emlékeimet megosztom a nagyérdeművel. Terveim szerint fajtánként legalább öt, de maximum tíz bor lesz képviselve.
A Furmintokból az utolsó jelöltet e héten végzem ki, az eddig kóstolt furmintokról majd a jövő héten összedobok egy kis összesítőt.
Ki kell választani viszont a következő fajtát. Úgyhogy akinek kedve van hozzá az a jobb oldali oszlopban szavazhat a vizsgálandó nedű tárgyára, ezzel is segítve a szerkesztőt ebben a felettébb nehéz döntés meghozatalában.
A szavazásokat jövő hét péntekig, azaz február 16-ig várom.

Olvasd tovább...

szerda, február 07, 2007

Művelten alkoholizálok


Nagy örömömre kis országunk bátran mondhatjuk legrégibb, leglátogatottabb és bizton legszínvonalasabb, a borkultúrára specializálódott blogja, azaz a Művelt Alkoholista rászánt egy tényleg kedves bejegyzést az új generációs, szőlőben-borban nyomuló, nemrég indult blogcsikókra, névszerint Szőlősgazdára alias Rambóra illetve eme url címre.

Tényleg megtiszteltetve érzem magam na. Én sokat köszönhetek lelkileg úgymond az MA-nak. Biztos vagyok benne, hogy részük van abban ahol ma tartok a szőlészet-borászat iránti kapcsolatomban. Tudatos hozzáállásukkal meg példát is mutattak indirekte abban is, hogy meg lehet szerettetni dolgokat ha komolyan hiszünk bennük, illetve ha komolyan foglalkozunk velük. Úgyhogy extra erőt tán nem kellett adni a folytatáshoz, de mindenképp nagy örömmel tölt el, hogy esetleg tényleg hozzá tudok tenni valamit a nagy egészhez.

Ne feledkezzünk meg azonban a hasonló témában irogató további blogtársakról sem, a Somogyi parasztházról, Borboyról illetve Derekhegyről, akiknek linkjeit megtaláljátok a kedvenc blogok- fórumok rovatban is.

Ti meg kísérjetek ezen ez úton ameddig csak lehet, azt kívánom.
Művelt Alkoholistáknak meg további művelt alkoholizálást még sokáig!

Olvasd tovább...

hétfő, február 05, 2007

Jelentés a hegyről


Kevés szebb dolgot tudok elképzelni egy jól sikerült borkóstólónál direkte a vincellér pincéjében. Ez hatványozottan igaz, amikor az egész palettát végig tudod kóstolni és esetleg bele tudsz kóstolni néhány korábbi évjáratba is. Ennél aztán már csak egy szebb dolog van, ha ezt az aktuális évjárat során többször is meg tudod ismételni és részese lehetsz annak a csodálatos élménynek, ahogy a must átalakul a teljesen kiérett borrá.

Ha szerencséd van, olyan értékteremtésnek lehetsz a tanúja, mely ritka mai életünkben. A természet az emberrel karöltve megmutathatja a legszebb oldalát. És ez független az évjárattól. Meg kell tanulni nem csak a jó évjáratokért lelkesedni. A gyengébb évjárat a vincellérnek olyan mint a beteg gyerek, sok törődést igényel és embertpróbáló munka. Itt derül ki igazából a vincellérnek a szőlőtermesztésben mutatott alázata, szakértelme.
Ilyen élmények gyűjtéséhez nem kell feltétlenül nagynevű pincészetbe menned, sőt egy kis pince esetében kézzelfoghatóbb a bor mibenlétének megértése, és jobban visszakövethető a megtett lépések sorrendje.
Nekem ilyen szerencsém volt múlt pénteken, amikor egy kedves helyi kollega meghívott (meghivattam magam?) a nyakas-hegyi pincéjébe tesztelni a jelenlegi állapotot. Hasonlóan hozzám, vakló módjára vágott bele a szőlészkedésbe. Hat éve minimális tapasztalattal felvértezve telepített szőlőt hasonló délkeleti kitettségű kis parcellán, mint az ényém. Különbség annyi igazából, hogy míg az én területem a szőlőhegy tetején található, az övé közvetlenül a falu fölötti első dűlők egyikén, úgy 70-80 méter tengerszintfeletti magasságban.
Ami azonban igazán különleges, hogy ő a helyi hagyományoktól eltérően inkább a vörösben gondolta megtalálni a helyes irányt. Így hát telepített Kékfrankost, Cabernet Sauvignont, Merlot és Cabernet Franc-t. Azért fehérből is került egy sor, mégpedig Pinot Blanc. Hát az évjáratokkal eddig igazából nem volt szerencséje. 2004/2005 nem volt éppen bíztató alap megérteni a telepített szőlők potenciálját. De hát a 2006-os évjáratban azért úgy látszik lehet már jobban is bízni.
Na de menjünk vissza a pincébe, mely a telepítéskor került felújításra. A présház az úgy ahogy rendben volt, de a pince már beomlott és újra kellett rakni. A megoldást a kisméretű bontott tégla jelentette, melynek felhasználásával egy 8*3 méteres igen helyre kis boltíves pince került kialakításra. Amikor lenn voltunk akkor 10 fokot mutatott a kihelyezett mérő, 75%-os páratartalommal, tehát ideális a bor erjesztésére-érlelésére. Áramot nála még nem lehet bekötni, úgyhogy kellemes gyertyafénnyel megvilágított kis szentéllyé vált a pince, megfelelő környezetet teremtve az aktushoz.
Szőlőről még annyit, hogy akkurátusan mindegyikből 100 tőke van egy sorban, úgy 1 méteren tartott ívelt szálvesszős metszéssel művelve, mely vesszőkön a gazda kb 10 rügyet hagy meg a metszés után. Ez egy igen érdekes kisérlet is, hiszen az azonos művelési mód miatt csak a fajta határozza meg a hordóban levő borok közti minőséget.
A szőlő október végén lett szüretelve 19 és 20,5 közötti cukorfokkal. Csumájuktól kézzel elválasztva a vörös anyag tíz napig maradt a cefrén. Mára egyszer lettek fejtve és derítve a borok.
Naszóval a borok kóstolása végre. Egy kakukktojással kezdtünk, mert a gazda vett 300 kg cserszegi fűszerest is a budakeszi tangazdaság területéről. Erről sok jót már nem könnyű mondani, mert az egészséges fogyasztás miatt törve van a hordó folyamatosan és már fáradt, oxidációs jegyeket mutatott. De tudjuk, hogy mindig felfele mutat a minőség egy kóstolási sorban!
Pinot Blanc (teli hordó) már igazi szép újbor, fajtához illő szép savakkal, kevés díszítő jeggyel, de karakán összhatással. Olyan férfias fehér bor.
A vörösök kóstolása nagy élmény volt. Hihetetlenül más fázisban levőnek tűnt mind a négy fajta. A még egész vad és kócostól az erjesztés élesztős vonalán épp túllépőn keresztül egészen a már szép érés útján elinduló borig teljes volt a paletta.
A kékfrankos volt a kis kócos, tele beaujolais-s, vörösborokra jellemző újboros illatokkal. Élvezni még szinte nem is lehetett, volt benne valami zöld, nyers erő, savakakal melyek ugráltak mint a potméter kijelzői. Ez a fajta lett a legkevesebb tőkénkénti hozammal, úgy 1,5 kg-al szüretelve, ezért meglepő, hogy ő volt a legrendezettlenebb állapotban.
A Sauvignon volt tán érettlenségében a legközelebb a kékfrankoshoz, de itt már inkább az újboros gyümölcsösség, mintsem a zöld vadság volt az előtérben. Igéretesenek tűnt. Mint a Merlot, mely már letisztult benyomást keltett, szép málnás vonallal. Illatában viszont volt valami kis zavaró, elhalt élesztőkre utaló kis büdösséggel. De szerintem ez még biztos letisztul a borban. A Franc meg már most szép. Sötét színnel, kékes erdei gyümölcsökkel, erős savgerinccel méltó befejezése volt a körnek. Érdekes, hogy a Franc kétéves újhordóban pihent, hogy ez számít e valamit az érettség szempontjából azt nem tudom. De valahogy nem fér a fejembe, hogy tudtak ennyire különböző fejlődési szinten lenni a hasonló körülmények között kezelt borok.
Sebaj, remélem lesz esélyem 3-4 hónap múlva visszakóstólni őket. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy egy érezhetően jó évjáratban tényleg sikerül e szép, vagy akár kivételesen szép vörös tételekkel is gazdagítani az Etyek-Budai borvidék eme erősen fehér fajtákkal dominált szegletét. Úgyhogy folyt köv.
Ha gondolod értékeld a bejegyzést

Olvasd tovább...

péntek, február 02, 2007

Módos Statio Cuvee, 2003


Pincészet: Módos Pincészet, Szekszárd
A bor adatai: Ára: 700 Ft • száraz vörös • 0,75 liter • Alc: 13 % Vol.;
A bor beszerezhetősége: Internet: na. Egyéb: Auchan




A bor pontozása:
abszolút = 3,5 pont ; ár/érték = 2
Borász a borról: "Jeles szekszárdi gazdák terméséből válogattam e palackba töltött Cuvée alapborait. A Kékfrankos gerincet, a Cabernet testet, a Merlot bársonyosságot, a Kadarka pedig azt a csipetnyi fűszert adja, melytől kerekké válik a bor. Hosszú évek óta ez az a bor, melyet igazán kedvemre készítettem. ";
Mások a borról: "na "
A bor szubjektív értékelése: Mániám, hogy mindig érdemes megnézni a hátcimkét a borospalackon. Nagyon sokat elárulhat a szöveg, a megszólítás, a stílus még ebben az egyébként szűk keretek között is. Nam most, lehet 700 Forintos egységáron is tisztességesen bemutatni egy bort. Mint abben az esetben is (lásd borász a borról). Ezenfelül a borász az egyébként egész személyes megjegyzését a szöveg végén még maga is szignózza, jelezve hogy értéknek tekinti amihez a nevét is adja.
Érdekes hogy a jó 2003-as évjáratból most jött ki ez a palack ráadásul ebben az árkategóriában. Nem szokás úgymond sokáig érlelni alsó árkategóriás borokat. Sikerült még azt is megtudnom, hogy a bor kb kétharmadát adó kékfrankos, cab sav gyümölcse más gazdáktől lett felvásárolva, a kadarka, merlot viszont Módos Ernő saját birtokáról jött, de mindegyik fajtát már a Módos pincészet dolgozta fel. A Cab sav már szinte töppedten került szüretre, a savakat pótolandóként került a kékfrankos a cuveé-be. Az egész egyébként acélon kívül fát is látott, nagy 5000-1000 literes hordók simogatták a készre az anyagot. 8000 palack került piacra, nagy része a hyperben kerül terítésre.
A cimke megjelenésével én nem tudtam megbarátkozni. Valószínűleg a Hyperbe jutást célozzák meg a szinte világító szinek, a csillógó felület és a nagy betűméret. Hálistennek a beltartalom egyáltalán nem ilyen harsogó, magamutogató stílus.
Nyitás után szép bíbor szinek, korához képest friss piros gyümölcsös. Visszafogott illatok jönnek elő a pohárból. Első korty nagyon kellemes, csúszós, elsősorban gyümölcsorientált itt is lágy de érezhető tanninokal. Az egész nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik. Érezni az érett anyagot, de a bor megmarad a könnyű kategóriában karcsú testtel. Nincs sok díszítés a borban, de amit akar magából azt nagyon szépen megmutatja. Tisztaság, gyümölcsösség, kedvesség. Semmi, az erre az árkategóriára sokszor jellemző elbújt büdösség, karcosság, fanyarság.
Egy bor amit ára és minősége miatt (illetveke ezek kombinációja miatt) mindennap az asztalodra tehetsz. És ismerjük el, ebből a fajtából ma még nem sok van a piacon.

Pontozási útmutató ITT. Az eddig kóstolt borok listáját a Témajegyzék, Kóstolt borok téma sor kattintásával tudod előhívni.

Olvasd tovább...

Olvasd el a legfrissebbeket!